Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)

1982-03-06 / 56. szám

Magasabb szikláról jobban lehet látni Mérnökökkel a mérnökökről Provokálással kezdtem a be­szélgetést az LKM négy mér­nökévéi, Dévai Györggyel, Sal- lai Gáborral, Blasius Mihállyal és Szabó Istvánnal. A „szak­barbár" kifejezés valóban áramütésként hatott, s igy rög­tön a téma közepébe ugorhct- tunk. Lényegében arra voltam kiváncsi, hogy milyen a köz­érzetük, hogyan Ítélik meg ön­maguk (s természetesen az iparág) helyzetét? Beszélgető partnereim mind felelős beosztású emberek (osztályvezetők), s lényegében három korosztályt (30, 39, il­letve 49 évesek) képviseltek. — Miért szakbarbár az, aki érti és szereti a szakmáját? — kérdeztek vissza azonnal Nem azok nevezhetők inkább szakbarbároknak, akik kon­tármódra, rosszul végzik mun­kájukat? Akik másoknál oko­sabbnak, műveltebbnek hiszik magukat? Miskolcon például mindenki bírálja az építkezé seket, mégsem figyelnek oda az „utca emberére”, pedig biztosan lennének jó, megfo­gadható javaslatok. Nem hi­szem például, hogy az Avast — ebből a pénzből — csak fgy lehetett beépíteni, ahogy ma állnak a házak. — Ahhoz, hogy a műszaki értelmiség nyugodtan tudjon kultúrával is foglalkozni, fon­tos, hogy a létfeltételei is meglegyenek. Az egyetemen aktívak voltunk, de kikerül­ve az életbe, millió problé­mával találtuk szemben ma­gunkat. Lakást kellett szerez­ni, családot alapítani. Mi ezen a területen eleve hátránnyal indultunk. Kicsi például a kezdő fizetés a hasonló korú munkásfiatalokhoz képest, s altkor még nem szóltunk a ta­nítás költségeiről. Mi miért nem kapunk lakásépítési köl­csönt? Megnőtt a társadalom igénye a mérnökkel szemben. Mégis, valaki felnőttként, SZET-esként diplomát szerez, visszamegy az üzembe, keve­sebbet keres, mint előtte. Egy egy diploma sok százezer fo­rintjába kerül a társadalom­nak. Miért így becsüljük meg? — Vannak szakmák, ame­lyeknek az ismerete csak egy szűk területen hasznosítható. Optimálisan éppen a 'nagy­iparban. Azaz vagy ott isme­rik el (anyagilag is), vagy se­hol, s ha valaki mégis többet akar keresni, hát szakmát kell változtatnia. Mondunk erre egy kirívó példát. — Egy villamosmérnök ki akarta váltani — villanysze­relőként — az ipart, hogy a hétvégeken kiegészíthesse a jövedelmét. Nem kapta meg, mert nem volt villanyszerelő segédlevele. Erre „elvégezte azt az iskolát is”, mire meg­kapta az ipart. Sokan foglal­koznak állattenyésztéssel, nö­vénytermeléssel, sőt, segéd­munkát is elvállalnak. Miéri kell így kiegészíteni a jöve­delmet? — Milyen az erkölcsi meg­becsülés? Az nem kerül pénz. be. Tanácstalanul néztek rám, Nyilas Ferenc, az LKM párt- bizottságának munkatársa vá­laszolt helyettük: — Itt valóban van még ten­nivaló. A kitüntetéseknél sokszor érvényesül a statisz­tikai szemlélet, amely szerint a műszakiak elismerésének arányban kell lennie a fizi­kaiakéval. Ez sokszor féken tartja az értelmiség egy ré­szét, mert elfásul, nem fejti ki energiáit. Pedig az LKM kitűnő iskola, aki itt megállja a helyét, azt szívesen fogad­ják máshol, akár igazgatónak is. — Kit tartanak értelmiségi­nek, s mit várnak el tőle? — Ez nem egészen az is­kolai végzettségtől függ, a diploma nem minden, az em­ber munkájának a minősége a meghatározó. Magasabb szik­láról jobban lehet látni. (hurpácsi) Irodalmi est Hogyan mondjam el ne­ked? címmel irodalmi estet rendeznek Tahi Tóth László és Balázs Péter közreműkö­désével március 10-én. szer­Tavaszra való viselet a raj­zunkon látható két modell. A Magyar Divatintézet tervezői az elsőt kifejezetten fiataloknak ajánlják, a másodiknak már nem annyira kötött a korha­tára. A térd alatti hosszúságú nadrág a mostani szezon új­donsága, amelyhez a kirán­dulásra, a túracipőre kihaj­tott zokni is jól illik. A le­zser vonalvezetésű kabát bő­sége megengedi a réteges öl­tözködést, ami tavaszra a változékony időjárás miatt is dán este 6 órától a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ klubhelyiségében. Zongorán kísér Gyarmati István, i ajánlatos. A bőségét rejtett övpánttal karcsúsíthatjuk. Ez a kabátka elképzelhető tweed vagy kártolt szövetből, de ha laminált anyagot kapunk hozzá — ami sajnos a mé­teráruüzletekben ritkaság —, szélfogónak is kitűnő. A második modell is el­készíthető ugyanezekkel az anyagvariációkkal. Hasonló fazonú, fényes anyagú eső­kabátok az üzletekben is kaphatók. De közepes vas­tagságú szövetből varrva di­vatos átmeneti kabátnak is beillik. Új fakultások Pécsett A pécsi Jnnus Pannönius Tudományegyetemen új fa­kultás alakult: az állam- éa jogtudományi kar, valamin- a közgazdaságtudományi kar mellett létrejött a tanárkép­ző kar. Az átszervezéssel megteremtették a kereteit a tanárképzés egységesítésére irányuló országos jelentő­ségű kísérletnek. A Minisz­tertanács döntése szerint az egyetem tanárképző karán általános iskolai tanárokat, valamint általános és kö­zépiskolai oktatásra egyaránt képesített szaktanárokat kell képezni. Mint Földvári József rek­tor elmondotta: a közeljövő­ben döntenek arról, hogy mely szakokon indul meg az új típusú tanárképzés, és an­nak alapján fogják elkészí­teni a tanterveket. A JPTE tanárképző karán — párhu­zamosan — körülbelül egy évtizedig képeznek még ál­talános iskolai tanárokat, 1983 őszén pedig megkezdő­dik a kísérleti jellegű ta­nárképzés is. A hallgatókat tíz-tizennyolc éves körű gye­rekek oktatására készítik fel, azaz képesítésük egyaránt jo­gosítja majd őket általános iskolai és középiskolai okta­tásra. A korszerűsített okta­tási rendszer célja a peda­gógusképzés mennyiségi és minőségi megjavítása. Dugó és Panpi óvárosi művészek közre­működésével mutatják be a Dugó és Panpi című mese­játékot ma délután 3 órakor, a Vörösmarty Művelődési Központban. Híres rendezi Híres rendezők címmel filmsorozatot indít a Rónai Sándor Művelődési Központ. Március 8-án Mészáros Márta örökség, március 15-én H. Ross Kaliforniai lakosztály, március 22-én C. Coretta A Szövettől! vagy laminált anyagból kész ülhetnek Sportos szélfogó Bőr, ékkő és fafaragás Amit a természet ad >|c Tükör és bőr sze, de azok a legszebb da­rabok, amelyeken kevés nyo­mot hagyott a faragókés. Kovács György József, a budapesti ásvány- és ékkő­csiszoló is abból él, amit a természet ad, mérhetetlen gazdagságból, mintha a né­hány vitrin. Nem az ékkö­vek, évmilliós kövületek ér­tékére gondolok, hanem ar­ra, hogy kincsesbánya a föld mélye. Meg lehet tudni ugyanis, hogy mibe kerül az achát, ametiszt a füstkvarc, ezek az ékszerek elérhetők, ha valaki vágyik rájuk. De a 175 millió éves tengeri li­liom kövület szépségét már nem látja meg akárki, és művészet összebarátkoztatni a foglalat anyagát adó ezüst­tel a lapis-lazulit, a hegyi- kristályt, a bronzzal azt a féldrágakövet, amit kíván. A ma élő ékkőcsiszoló a mai kor ízlésének megfelelően készíti az ékszereit, az em­ber vonzódása a drágakőhöz, a földtörténeti korokat őrző ásványhoz ősrégi. Régen szolgálja az embert a bőr is, Zajácz Tamás, a leninvárosi tanár a modern lakások esztétikumának szol­gálatával jegyezte el magát. A jó színvonalú ajándékbol­tok, a Képcsarnok bőrdísz­műáruinak mintakollekciója lehetne a bőrtálcák, pohár­foglalatok, kitűzők, karkötők, díszdobozok sora; az egyik téka — mai, közismert ren­deltetése szerint falra sze­relhető, apró bárszekrény — + Halkövület Nekem or ékkövek tetszettek a legjobban, de ez nem minő­síti a Vasas Művelődési Köz­pontban látható kiállításokat. Az sem, hogy az úgynevezett Amatőrfórum keretében ren­dezték, mert a bérmunkák, a fafaragások színvonala nem amatőr, az ékkőhöz pedig csak mester nyúl. Az anyag vonz minden iparművészeti kiállításra, az, hogy miképp nyer a forma által értelmet, milyen forma fedi fel a titkait. A kecske­méti fafaragó, Géró György munkáin látszik ez a legin­kább kézzel fogható formá­ban; a természet „művészi hajlamait” használja fel. Mindnyájan láttunk ugyanis már olyan farönköt, amelybe nem nehéz embert, madarat, bármit beléálmodni, olyan gyökeret, amely egyszerűen csak plasztikus, szép. Mun­káiban többről van szó per­Egy héten belül kétszer is vízszennyeződés vonult le az egyik legtisztább Borsod me­gyei folyón, a Bódván. Meg­nőtt a víz ammóniatartalma, s emiatt leállították a sajó- ecsegi vízmű vízkitermelő j)c A szobor a fában van (Kiss József felvételei) kokat helyezik vissza a Ba­latonba, hogy minél több maradjon életben a kishalak­ból. gyönyörű. Minden bőrből ké­szült tárgy megvásárolható. M— A fejünkről mondjuk Szókincsünk legősibb rétegéhez tartoznak azok a szavak, amelyekkel test­részeinket nevezzük mfcg. A sok száz szólásmondás közül íme néhány, ame­lyik a fejünkkel kapcso­latos : Hiába erőlteti bármeny­nyire, szó se lehet a do­logról, ezt fejezi ki a ,.ha a feje tetejére áll is” szólás. Így járhat az, aki „a maga feje után megy”, vagyis a mások vélemé­nyével nem számol. Vé­gül ir*ár „azt sem tudja, hol áll a fej!;”. Pedig igazán „benőhetett volna már a feje lágya .. .** Szemléletes képpel fe­jezi ki az őszülést az a mondás, amely szerint az illető éltes embernek fe­jéhez verték a liszteszsá- kot. Aki elcsavarja a fe­jét egy lánynak, az érez­ze kötelességének, hogy b!; is kösse, azaz elvegye, másképp számíthat rá, hogy a haragos szülők alaposan megmossák a fejét, sőt tulajdonképpen a fejével játszik, vagy legalábbis fejjel megy a- falnak, avagy éppen f^j- re áll — hogy egy új?b- ban keletkezett szólást idézzünk ... Villantó Bódva és Balaton egységét is. Ám a horgászok­nak jó hírrel szolgálhatunk: a szennyeződés nem járt halpusztulással, s így a Bód- vában továbbra is bátran pró­bálkozhatnak halfogással. Az emberség vizsgája * A Balatoni Halgazdaság dolgozói megkezdték a mes­terséges süllő- és keszegfész­kek készítését. A „nász­ágyat” az erdőkben vágott fenyőgallyakból és hálóból készítik el; süllőfészekből ötezret, keszegfészekből húsz­ezret. Ezeket azután a Ba­laton szélvédett partrészei mentén helyezik a tóba, ami­kor a víz hőmérséklete már eléri a hat fokot. Az ívó ha­lak e fészkekre rakják majd az ikrákat. A telt fészkeket a balatonudvari keltetőbe viszik, ahonnan a kikelt s kellően megerősödött tvadé­csipkeverőnő és március 29- én F. Zinnemann Júlia című filmjét mutatják be. A vetí­tés minden alkalommal hét­főn este 6 órakor kezdődik a művelődési ház szinházter­Mindennapos eset, hogy ha valahol az utcán baleset tör­ténik, az arra járók megállnak és várják, talán tud valaki segíteni. Az esetek kis részében az emberek viszolyognak segíteni, de többnyire azért a tanácstalanság, mert nem tud­ják, hogyan kell. A hozzá nem értő segítség éppoly káros, mint a későn érkező. A szakszerű elsősegélynyújtással vi­szont életet lehet menteni. Milyen jó lenne tudni, mikor, hogyan segítsünk. Hány infarktust szenvedettet lehetne meg­menteni, ha az összeeső járókelőt körülvevők tudnák, hogy ilyenkor nem szabad az illetőt mozdítani, amíg az’orvos meg nem érkezik. Más esetben nagy segítség lehet egy egy­szerű mesterséges lélegeztetés, ha az szakszerű. Az elsősegélynyújtás oktatásának már hagyományai van­nak hazánkban. Tanulják a gyerekek az általános és közép­iskolákban, s nem kötelezően ugyan (sajnos!), de szakszerű oktatásban részesülhetnek a felnőttek is. Sőt, a Magyar Vöröskereszt még az óvodásokra is gondolt. Ez a korosz­tály kifestőkönyveken, játékos módon, szinte észrevétlenül sajátíthatja el az elsősegélynyújtó alapismereteket. Furcsa módon mégsem élünk a lehetőséggel, hogy többet tudjunk a segítségnyújtás módjáról. A gyakorlat: az álta­lános iskolások még szívesen járnak a Vöröskereszt által szervezett tanfolyamokra, a középiskolások tnár kevésbé, s felnőttek pedig... A statisztikák szerint a balesetek legtöbbje az országuta­kon történik. Az elsősegélynyújtás szabályaira tehát első­sorban a volán mellett ülődet kellene felkészíteni. A Ma­gyar Vöröskereszt tett is erre vonatkozóan javaslatot, még­pedig olyan formában, hogy a jogosítvánnyal rendelkezők ne csak KRESZ- és műszaki ismeretekből tegyenek vizsgát, hanem elsősegélynyújtásból is. Az ötlet nagyon időszerű, remélhetően meg is valósul. Sok emberélet múlhat rajta. mében. o.a

Next

/
Oldalképek
Tartalom