Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)

1982-03-27 / 74. szám

Irani lálonatássk A MIN ideje alatt mú­zeumi napokat szervez­tek és tárlatvezetést vál­laltak a Herman Ottó Múzeum munkatársai, hogy minél több fiatal­lal, úttörővel és KISZ- essel ismertessék meg a miskolci múzeumok fél­tett kincseit. A látogatókat a Pap­szer utcai múzeumba, a lillafüredi Herman Ottó emlékházba, a Felszaba­dítók útján levő képtár­ba, s a Kossuth utcai Borsod—miskolci Múze­umba invitálták. A mú­zeumi sétáknak kettős volt a célja: bemutatni a gyűjtepnényt, s beavat­ni az érdeklődőket a mú­zeumokban folyó mun­kába. Mint minden tár­latlátogatáson, természe­tesen itt is rengeteg kér­désre kellett a szakem­bereknek választ adni­uk. Sokan érdeklődtek a város történetéről, s fő­leg olyan témákról, ame­lyek a Déli Hírlap vetél­kedőjéhez kapcsolódnak. Fórum, fiataloknak Kérdések és feleletek arról, milyen város Miskolc 9 Tízéves a SZÉT. Annak idején kevesen ismerték e mozaikszó jelentését, ma már so­kan tudják, hogy a SZÉT a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyama. Tegnap a DIGÉP ifjúsági házában olyan fiatalok talál­koztak, akik szakmunkás-bizonyítvánnyal, érettségi nélkül végezték el az egyetemet, a főiskolát. A SZET-ről vitatkoztak, hogy mit jelentenek a szakmunkásnak az egyetemi évek, mit jelent a visszailleszkedés. A műszaki SZET-re az elmúlt egy évtized alatt 2760-an jelentkeztek, közülük 1518-an kezdték meg tanulmányukat a felsőoktatási intézményekben. Eddig az egyetemeken há­rom évfolyam végzett, 539-en kapták meg a diplomát. A főiskolákat öt évfolyam fejezte be. , A tapasztalat — mint ahogy tegnap meg­tudtuk — jó. Ezen fiatatok tanulmányt ered­ménye semmivel sem rosszabb, mint az érett­ségizetteké. Az első években, igaz súlyos gondokkal küzdenek, a munkapad mellől az egyetem padjába kerülnek, s bizony a be­illeszkedés nem könnyű. Segítségre van szük­ségük. A végzés előtti években azonban már ők segítenek — gyakorlatból — azoknak, akik csak az elméletet ismerik. Ami nehéz a szakmunkás egyetemisták­nak, az a végzés utáni újbóli munkába ál­lás. Nem tudják, milyen feladatokat kapnak majd, és sokuk keresete diplomával keve­sebb, mint szakmunkás-bizonyítvánnyal volt korábban. Tíz év eltelt. A SZÉT kinőtt a gyerek­cipőből. Ám ahhoz, hogy felnőtt legyen, még tenni kell. És nem is keveset... I. S. Szakmunkás egyetemisták Megették a kiállítást Vetélkedők Több mint nyolcszázan vetélkedtek a hét elején a „Ki MIN-ben okosabb, Ki MIN-ben ügyesebb?” című stúdiós játékban. Az öt csapat tagjainak 18 ügyességi feladatot kellett megoldaniuk, s 60 kér­désre kellett válaszolniuk. A versengés alatt helyszíni riportok ké­szültek a KISZ városi bizottsága volt első titkáraival; a fiatalok számot adtak tudá­sukból Miskolc történetéről, ifjűságmozgál- mi, zenei, sport- és tudományos életéről. A yetélkedő megszervezése nem volt köny- nyű feladat — tudtuk meg Dikházi Tibortól, a MÁV KISZ-bizottságának titkárától. — Különösen a technikai dolgok bizonyultak nehéznek, hisz mind az öt helyszínt tele­fonvonal kötötte össze. De sikerült. Külön­böző érdeklődésű KISZ-eseket hoztunk össze, egy emberként játszottunk. S ez volt a lé­nyeg ... * Azt a látványt, amply az Aranycsillag ét­teremben fogadta a látogatókat, nehéz leírni. A hidegkonyhai készítmények, a cukrász­remekek színkavalkádja festő ecsetjét érde­melné. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat szakács—cukrászversenyt rendezett fiataljai­nak. A hidegkonyhai szakácsok közül Laszka- ráti Rita nyert, második lett ifjú Margóczi Zoltán, harmadik Takács Imre. A cukrá­szoknál a sorrend: Németh Zsuzsa, Patrik Katalin és Madácsi Erika. A remekművekből kiállítást rendeztek, majd pedig — megették! Ezt a találkozót tulajdonképpen szenzáció nélkülinek, érdektelennek is nevezhetnénk, hiszen semmi olyan nem hangzott el, ami már máskor és máshol ne hangzott volna el. Egy­szerűen fogalmazva: Miskolc ifjú lakóit csak­nem ugyanaz érdekli, mint a város felnőtt polgárait. Éppen, ezért, ez a fórum — ahol a város vezetői a fiatalokkal cseréltek eszmét — nemcsak a válaszok, hanem a kérdések mi­att is érdekes és tanulságos volt. Bizonyí­totta azt a bizonyításra aligha szoruló tényt, hogy nincsenek nemzedéki ellentétek, bizo­nyította, hogy a miskolci fiatalok tevékeny, érdeklődő, együtt-szurkoló lakói Borsod köz­pontjának. Miről is volt szó? A kérdések csokra sok­színű: Mikor lesz sétáló-utca a Széchenyi út? Lesz-e belátható időn belül tévéstúdió Miskolcon? Hová lettek a főutcái órák? A közbiztonság megítélésében miért nem esik egybe a rendőrség statisztikája a közvéle­mény értékítéletével? Emelkednek-e, s meny­nyivel emelkednek a lakbérek? Kaphat-e agglegény lakást? És egyáltalán, mikor szá­míthat otthonra az a fiatal házaspár, amelyik az idén tavasszal mondja ki a boldogító igent... ? A részletes válaszok ismeretében aligha állítható, hogy mindenki elégedetten és meg­nyugodva távozott az egyébként zsúfolásig telt teremből. Hiszen az bizonyos, hogy a lakásra várás időszaka megnövekedett, s áz is bizonyos, hogy Miskolc fejlődése minő­ségének egy másik, új szakaszába érkezett. Éppen a város tanácselnöke elemezte, hogy az arányosság jegyében kell fokozni a falu megtartó erejét. Ez jelenti egyrészt a vá­rosba áramlás csökkenését, de jelenti a vá­roskörnyéki települések komfortosabbá téte­lét is.' Ebben a szellemben készültek a pénz­ügyi és az ezredfordulóra szóló település- fejlesztési tervek. A hirtelen ránkszakadt urbánosság ürü­gyén szó esett arról is, hogy Miskolc és Mis­kolc lakói hogyan bírják és hogyan viselik az ország második városának rangjával ránk­háruló felelősséget... A városi pártbizottság első titkára azt mondta, hogy a házak, lakó­telepek gyorsabban nőttek, mint lakóinak, a városból nagyvárossá lett Miskolc polgárai­nak gondolkodása és életvitele. Az előzmé­nyekért nem tehetnek a fiatalok. De a kö­vetkezményeket ők viselik, s rajtuk múlik a jövő is, hiszen az idő nekik dolgozik, s maguknak, saját képükre alakíthatják ezt a várost. Ezzel mindenki egyetértett, s végül is a „Kérdezz — felelek” fórum abban a köl­csönös reményben maradt félbe, hogy — a vitát nem befejezve — az eszmecsere foly­tatódik. B.L r, Az ENSZ egyik szervezete, az UNESCO 35 éves, a miskolci Zrínyi Gimnázium pedig már 50., 'jubileumi műsorát adta elő UNESCO-sorozatában, Né­pek hazája, nagy világ cím­mel. A Rónai Sándor Műve­lődési Központban csak na­gyon kiemelkedő rendezvé­nyeken szokott megtelni a né­zőtér, s ez szerdán annak bi­zonyult: zsúfolásig telve volt a művelődési központ. A mostani produkció a világjá­rás, idegen népek életének, történelmének és történeté­nek ismertetése helyett Ma­gyarországot idézte a majd kétórás műsoridő alatt. „Ne­kem áldott ez,a bölcső, mely magyarrá ringatott” — ezt választották mottóul a gim­nazisták műsorukhoz. Törté­nelem keveredett a mesével, mondával, népdallal, s mind­ezt fiatalos humorral, játék­kal ötvözték. Színre került Mátyás, az igazságos, Háry János, a nagyotmondó, nép­ballada és mese. A Zrínyi és tanára, Tusná­di László ezúttal is kiruk­kolt, mostani bemutatójuk ki­válóra sikeredett. A hét minden napján volt a Centrum Áruház előtti tért MIN-centrum. Holnap ezenkívül az Egyetem, a Diófa és Katowice étterem előtti centrumok is várják a fiatalokat. Otthonról a DOMlJS-ban Kén vei mesebb legyen a lakás „Otthon 1982” címmel lakáskultúra- és lakberendezési tanácsadást tartottak csütörtökön — MIN-rendezvényként — a BIK Domus Áruházában. Ki tagadná, hogy a fiatal házasok egyik leghőbb vágya az önálló lakás? Ha ezt sikerült elérniük, akkor jön a beren­dezés gondja. Mit vegyenek, mennyi a vásárlásra fordítható összeg, milyen legyen a fotel, milyen asztal illik hozzá, mi­lyen színű legyen a szekrénysor, hagyományos vagy modern legyen a csillár? Ezért vállalkoztak a Domusban arra, hogy beszélgetésre, lakberendezési tanácsadásra invitálják a fia­talokat. Kérdésben nem volt hiány. A fiatalok sok jó tippet kaptak az áruház dolgozóitól, s akár másnap hasznosíthat­ták lakásukban a hallottakat. Az úttörők is vetélkedtek Az idei már a negyedik év, amikor meg­rendezik a „Vidám úttörőélet” városi vetél­kedőt, melyet a KISZ úttörőkapcsolatok munkabizottsága és a városi ififórum közö­sen rendez. A városi vetélkedőre a következe* feladattal lehetett benevezni: „Készíts ripor­tot egy XXX századi KlSZ-tilkárral!” Miután lezajlott az iskolai vetélkedő, nagyon vártuk a városi versenyt. Március 23-án, dél­után 2 órakor már minden résztvevő ott volt az MHSZ-székház előtt. A város iskoláiból 22 csapat jött el, négy úttörő és egy KlSZ-es alkotott egy-egy csapatot. Elkezdődött a nagy verseny. A KISZ-esek külön feladatot kaptak a Népkertben és kör­nyékén: KISZ- és úttörőemlékeket kellett felkutatniuk. Érdekesebbnél érdekesebb feladatokat kel­lett megoldani: jelvénykészítés, csatakiáltás csasztuska — majd ajándékot készítettünk ? KISZ 25. évfordulójára (flakonból, gyurmá­ból és színes papírból). A versenyt a 12. sz. Általános Iskola csapata nyerte. A díjakat Kiss Mária úttörőtitkár osztotta ki. Nagyon jól éreztük magunkat. Reméljük. < még sok ilyen versenyvetélkedőn vehetünk részt. Köszönjük ifik! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom