Déli Hírlap, 1982. március (14. évfolyam, 51-77. szám)

1982-03-02 / 52. szám

Több Yolt az ammonium Köszönjük a kedves sorokat raid városunkról Már 120 szocialista brigád, illetve ifjúsági közösség, és 116 egyéni versenyző kapcso­lódott be várostörtcneti ve­télkedőnkbe. Örömünkre szol­gál, hogy nemcsak miskolci­ak vesznek részt játékunk­ban, hanem például Ernődről, Ongáról, Kazincbarcikáról, Nyékládházáról is kapunk levelezőlapokat. A TIT Miskolc városi Bi­zottsága vállalta — helyeseb­ben felajánlotta —, hogy márciusban megszervezi a pályázók és a vetélkedő gaz­dáinak, támogatóinak első találkozóját (találkozóit). A brigádokkal, diákközös­ségekkel, KlSZ-alapszerveze- tekkel és klubokkal valószí­nűleg március 15-én jövünk össze egy kis beszélgetésre, játékra, az egyéni verseny­zőkkel pedig március 29-én. A tervek szerint az „élő” já­tékra tesztlapokat viszünk magunkkal, azok kitöltése és értékelése nem vesz sok időt igénybe. Gondoskodunk dí­jakról is. Bekövetkezett — mai for­dulónkkal — amire számíta­niuk kellett játékosainknak, már csak azért is, mert nem csináltunk titkot belőle, hogy sor kerül rá: némileg nehe­zebb a kérdésekre a teljes választ megadni. De hát a cél változatlanul az, hogy já- tékosiankat arra serkentsük: minél jobban megismerjék városukat, városunkat. Miként a Borsod megyei Tejipari Vállalat KlSZ-klub- jának I-es csapata írja: „Nagy örömmel fejtjük meg rejtvényeiket. Igazán jó ötlet volt ez a vetélkedő, hiszen mi, fiatalok, nem mondhatjuk el magunkról, hogy sokat tudnánk szülővárosunkról. Mindenkinek jó versenyzést kívánunk!...” Köszönjük a kedves soro­kat, mi is további jó verseny, zést kívánunk pályázóinknak, köztük a fenti sorok íróinak! Tehát: vegyék elő találé­Rosszul szigetelni tilos Véget ért a türelmi idő­szak, a tanácsi építésügyi hatóságok már nem adnak használatbavételi enge­délyt azokra az új családi házakra és egyéb létesít­ményekre, amelyek nem feleinek meg a két évvel ezelőtt megjelent országos hővédelmi műszaki előírá­soknak. Ebben az ágazati szabványban az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisztérium a korábbi­nál csaknem kétszer szi­gorúbb szigetelési és hő­védelmi előírásokat rögzí­tett. A szabványnak meg­felelő kísérleti épületek­ben jobb szigetelések ré­vén 30—35 százalékkal csökkent a fűtőanyag-fo­gyasztás, a hagyományos téglafalazatú épületekhez viszonyítva. Ha a több szigetelőanyag miatt drá­gább is az építkezés, a költségek az enqrgiameg- takarításból néhány év alatt megtérülnek. Már az építési engedély kiadását is meg kell ta­gadni, ha a tervek nem felelnek meg a hővédel­mi szabvány előírásainak. Ezért jó, ha a tervezők és az építők jobban meg­ismerik és alkalmazzák a korszerű szigetelési meg­oldásokat. Ezt szolgálja az állandó építésügyi ki­állításon most megrende­zett szigeteléstechnikai be­mutató. A tavaszi BNV- ig nyitva tartó kiállítást hétfőtől péntekig, reggel 8 órától délután 4 óráig tekinthetik meg az érdek­lődők a Budapesti Nem­zetközi Vásárközpont 18- as számú pavilonjában. 13. A XVII. század végéig az év melyik napján és hol tartották a városi tanács válasz­tásait? (2 pont.) 14. Mi volt a XVI—XVII. században az adás-vétel hivatalos záró aktusa? Nevezze meg ennek a XV. századból származó, kiemelkedő művészeti értékű, Miskolcon található tárgyi emlékét! (5 pont.) 15. Melyik miskolci épületen látható ez az erkély es ablak, jelette a hajdúábrázolással? (5 pont.) Szennyezett Bodra Megúsztak vízkorlátozás nélkül konyságukat — ami nem azt jelenti, hogy lapunk, vagy a , Herman Oltó Múzeum mun­katársaitól kérdezzék akár személyesen, akár telefonon a választ —, gyűjtsék a pon­tokat, az eddiginél talán ki­csit több munkával, de leg­alább akkora lelkesedéssel. Ügy hisszük, érdemes. Szinte nem múlik el úgy egy esztendő, hogy megyénk valamelyik folyóját ne érje szennyeződés. Sajnos. Hol a Tiszán, hol a Bodrogon, hol a Hernádon vonul végig szennyezés, amelynek nehéz útját állni, s amely nemrit­kán tetemes halpusztulással is jár. Jobb esetben le kell állítani a folyók mentén a vízműveket, s csökkenteni, vagy szüneteltetni kell a víz­szolgáltatást. Így történt ez most is. Ez­úttal — a viszonylag tiszta folyónak tartott — Bódva vizébe került „valami”, ami miatt megnövekedett a folyó ammóniumtartalma Hogy^ mi is történt? Aranyosi Gá­bor, az Észak-magyarországi Regionális Vízmű és Vízgaz­dálkodási Vállalat igazgatója: — Péntek délelőtt állítot­tuk le a sajóecsegi vízmű vízkitermelését, mert a víz­minőség-vizsgálat az ammó- nium-koncentráció megnöve­kedését mutatta ki. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság vízminő­ség-laboratóriumától tudjuk a következőket: egy liter víz ammóniumtartalma 0,5 mil­ligramm lehet. Vasárnap reg­geli mérések szerint a Bód- vában Hidvégardón 1,3 mil­ligramm, Edelénynél 1,0, Borsodsziráknál 1,4 és Sajó- ecsegnél 1,05 milligramm volt egy liter víz ammóniumtar­talma. Sok. Bár meg kell ál­lapítani, hogy négy évvel ez­MISKOLC TÖRTÉNETE 17. Főbírók, szenátorok Az Újváros és Óváros össze­vonásával a XVI. század elején lett közigazgatásilag egységes mezőváros Miskolc. A zsellérek lakta utcák még egy ideig ez­után is földesúri fennhatóság alá tartoztak, 1634-ben azonban megszűnik ez a különállóság, s csakis a főbiró Ítélkezhetett a zsellérek fölött. 1656-ból való az az esküminta, amely leírja a főbiró kötelességeit: eszerint legfontosabb feladata az egy­házról és az iskoláról való gon­doskodás volt. A város összes jövedelmével ő rendelkezett: kötelessége volt azt „takargat­ni, nem fogyatni, nem tékozol- ni". Azt is esküvel kellett fogad­nia, hogy részrehajlás és sze­mélyválogatás nélkül fog tör­vényt tenni és igazságot szol­gáltatni mindenkinek, aki gond­viselése (hatásköre) alá tarto­zik. Hiába védték törvények és rendeletek a főbíró személyét például a szidalmazok és a rá­galmazók ellen, hiába voltak bizonyos kiváltságai és magas jövedelme, mégsem volt nép­szerű a XVII. században ez a tisztség. Sok megválasztott in­kább kifizette az elég súlyos büntetést, mintsem hogy főbiró legyen, és arra is van példa, hogy a főbíróság elnyerésére esélyes emberek a választás idejére elhagyták a várost, mi­vel távollevőt nem lehetett meg­választani. A főbiró ugyanis személyében felelt a városért. Ha például valami hiba volt a töröknek fizetendő adó körül, őt vették elő: 1686-ban ilyen do­log miatt raboskodott Török István az egri „büdös tömlőé­ben". De a kuruc és labanc ka­tonákban sem volt irgalom: 1678-ban egy részeg katona minden ok nélkül átlőtte Busa Mihály főbiró lábát, aki bele is P?i)U-}i>á'S < >(c Egy lap Miskolc jegyző­könyvéből, a tisztségviselők névsorával. (Valent Ede reprodukciója) halt sérülésébe, 1685-ben pedig Szabó Miklós főbírót kinozta meg öt kuruc. Ezen az utóbbi eseten annyira feldühödött a város népe, hogy az egyik pin­cébe menekült katonákra rá­gyújtotta az épületet: mind az öten bentégtek. A város népe is sokat követelt biráitól, külö­nösen erkölcsi dolgok tekinteté­ben: 1698-ban Kondai Kis Mi­hályt, akit egy romlott nősze­méllyel kaptak rajta, könyörület nélkül halálra ítélték és lefejez­ték. A főbiró mellé négy esküdt­birót választottak, akik fő köte­lessége az adók behajtása volt. Utoljára 1643-ban találkozunk esküdtbírák neveivel, az 1656-os esküszöveg-gyűjtemény sem tud róluk már. Úgy látszik, felada­taikat részben a tanács vette át, részben pedig más, később ki­alakult tisztségek viselői: kincs­tartó, felügyelők, kapitányok. A főbiró legfontosabb segítő­je a tanács volt, tagjait szená­toroknak vagy konzuloknak ne­vezték. Számuk kezdetben, úgy tűnik, nem volt állandó, a XVII. század végétől legtöbbször ti- zenketten voltak. Az első szená­tor volt a főbiró helyettese, szó­szólónak is nevezték. Néha egyik-másik szenátor neve mel­lett az „ország bírája" cimet olvashatjuk a jegyzőkönyvek ad­ta névsorokban. A tanács egyes tagjai örökös szenátorok voltak, mások „esztendeig valók", te­hát ezeket évenként választot­ták. Feladataikat esküszövegük igy határozza meg: az ország, a megye és a város törvényei­nek megfelelően, részrehajlás nélkül kellett törvénykezniük, és egyáltalán: minden dologban a bíró segítségére kellett lenniük. Választott tisztségviselő volt a jegyző is, akinek feladatait es­küszövege igy foglalta össze: szolgáltasson igaz törvényt a perlekedőknek, vezesse helyesen az írásbeli ügyeket, lássa el gondosan a városi számadások­kal kapcsolatos írásbeli teen­dőket, és általában: szolgálja hűen és engedelmesen a várost és a tanácsot. A városnak a felsoroltakon kívül más tisztségviselői is vol­tak: a kincstartó, vagy máskép­pen a városgazda a jövedelme­ket kezelte, a borbiró a város korcsmáinak, a vásárbiró a vá­sároknak a felügyeletét látta el, a tutosó kapitányok többek kö­zött a különféle terhek igazsá­gos kivetését végezték el. A ta­nács előtt tettek esküt a korcs- márosok, az egyházfi, a haran­gozó, a tolmács - akinek a tö­rök időben és a katonai beszál­lásolásokkal kapcsolatban volt sok feladata —, a kerülők, a gazdasági felügyelők, a vincel­lérek és a pásztorok. TÓTH PETER előtt lényegesen nagyobb — legalább tízszer ekkora — volt a szennyezés, akkor két hónapra kellett felfüggeszte­ni a vízmű vízkitermelését. ♦ + A szennyezőforrás még is­meretlen. Csak feltételezni lehet, hogy valamelyik kör­nyező termelőszövetkezet gé­pei szórták a fagyos, havas földre a műtrágyát, s mivel enyhe idő, olvadás van, a műtrágyás víz utat talált magának a Bódvába. Meg kell azonban jegyezni — ha ez a tézis valóban áll, bár eredetét kideríteni nagyon nehéz —, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek helyzete is érthető. A fagyos földekre erőgépekkel rámen­ni még lehet, de sáros, a fagytól felengedett talajon műtrágyát szórni szinte lehe­tetlen. Embert, gépet próbá­ra tevő feladat. Repülőgép­ből, helikopterből lehetne még szórni, de ez drágább. Bár ha a vízszennyezést néz­zük, akkor a drágább hosz- szabb távon olcsóbb ... Az EVIZIG laboratóriu­mában még hozzáteszik: — Az is elképzelhető, hogy a szennyezést szennyvíz okoz­ta, hiszen a folyóba szám­talan helyen vezetnek tisz- títatlan szennyvizet... — Az a szerencse a bajban — fejtegeti az igazgató —, hogy a hét végén kellett meg. állnunk. Ha hét közben lett volna a szennyezés, akkor — esetleg — vízkorlátozást kel­lett volna Miskolcon beve­zetni. Most nem kellett. A kieső vízmennyiséget pótolta a hernádi és a zsolcai vízmű. Miskolc észre sem vette, hogy a Bódvával mi történt. Vasárnap délelőttől pedig is­mét Sajóecsegről kapja ivó­vize egy részét Miskolc ... L S. , jf: A lakásügyi társadalmi bizottság és a lakásügyi hatóság el­készítette a garzonházi lakáshoz juttatandók végleges névjegy­zékének tervezetét. Az ideiglenes névjegyzék ellen összesen 110 kifogás érkezett. A kifogások elbírálása után készült el a vég­leges névjegyzék tervezete. Ugyancsak elkészültek a munkás- lakás-akció keretében készülő OTP-értékesítésű lakáshoz jut­tatandók végleges névjegyzékének tervezetével is. A program szerint a városi tanács végrehajtó bizottságának március 7-i ülésén hagyják jóvá véglegesen a lakáshoz jutók névsorát. Boltavatás Egy új üzlet általában jó üzlet is. Jó, mert az új más, mint a többi, s legnagyobb vonzereje éppen abban rejlik, hogy előz­mény nélküli. Itt van például az ingszalon helyén nyüt Módi butik. A várakozók sora, noha a premier már hetekkel ezelőtt lezajlott, még mindig az utcára ér. És élénken emlékszem még a húsáruház megnyitásának tumultuózus jeleneteire, vagy a múlt héten nyílt autósbolt önmagát gerjesztő nagy forgalmára. Szóval, jó dolog a boltavatás, bár visszafogott ünnepléseink takarékra állították az átadási ceremónia korábbi nagy láng­ját. Ünneprontás nélkül állíthatom, hogy ezeket a szertartá­sokat meg kell szoknunk, hiszen egyre gazdagodik a város, és a boltteremtő program még mindig késésben van. A belvárosi Üzletek szűkösek, képtelenek megbirkózni a csúcsforgalom áradatával. (És mikor nincs Miskolcon csúcsforgalom?!) A lakótelepi üzletek (és ez külön kategória, hiszen nagyobb alapterületről és korszerűbb körülményeket kínáló árubeszer­ző helyről van szó) méltó versenytársai lettek a patinás bel­városi boltoknak. Persze közrejátszik ebben az a kényszer is, hogy az autós bevásárlóknak parkolóhely áll rendelkezésükre a Kiliánban vagy a Győri kapuban. És — túl a kényelmessé­gen — a vásárló előnyben részesíti a karakteres üzleteket. Azokat, amelyekben nemcsak árut kap, hanem jó szót, figyel­mes kiszolgálást is. Be kell látnunk, hogy az elszemélytelene­dés irányába mutató önkiszolgáló forma sem írhatja le a3 eladó—vevő közötti intim kapcsolatot. Éppen ezért prosperál­hatnak olyan ragyogóan a nagy múltú, s a legjobb kereske­delmi hagyományokat átmentő üzletek, mint a Weidlich és a Meinl. Én mint vásárló azt szeretném, ha az új üzletek új beren­dezései között serénykedő új eladók ezt a régi, ha úgy tetszik örök, s hosszú távon mindenképpen kamatozó kereskedői erényt megtartanák és megőriznék. Mert az újdonság varázsa hamar megkopik, s az idő csak a patinát fényesíti. B. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom