Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 40. szám

Jó hrek az avasiaknak Buszjáratok változása Június 1 tői • A 32-es: a Gömörire A 34-es, 133-as: a Szabadságbalc utcán át A hagyományoknak megfe­lelően. az idén is június 1-én változtatja menetrendjét a Miskolci Közlekedési Válla­lat. Már készül az új menet- rcndtáblázat. s benne több újdonsággal találkozhatunk. Meghosszabbítják a 32-es járat útvonalát; s június 1-től nem a Vörösmarty utca— Szemere utca kereszteződésé­ig, hanem a Gömöri pályaud­varig közlekedik az Avas­délről; a csomóponton ke­resztül az új 3. sz. fő közle­kedési úton, majd a Szeles utcán át a Búza tér érinté­sével ér a Gömöri pályaud­varra. így a piacot közvet­len járattal kapcsolják be az avasi vérkeringésbe. Ugyan­csak meghosszabbítják a 34. sz. járat útvonalát: a koráb­bi végállomás megszünteté- sével az autóbuszok a Korvin Ottó, a Beloiannisz és a Ma­darász Viktor utcákon át a Dózsa György utcára, a Me­gyei Bíróságig közlekednek majd. s innen a Fazekas ut­cán át jutnak vissza a Sze­mere utcára. Ezáltal javul­nak az átszállási lehetőségek is buszra, villamosra. E két járat áthelyezését az is indokolja: június 1-ére várhatóan elkészül a Vörös­marty utca meghosszabbítása, s akkor az ideiglenes végál­lomást meg kell szüntetni, ugyanakkor a Vörösmarty ut­cába visszakerül a 21-es jelzé­sű autóbusz. Az avasiak számára továb­bi jó híreink is vannak. Jú­nius 1-ig átadják a Szabad­ságharc utcát, s ettől kezdve itt közlekedik a 34-es és a 133-as járat. A 31-es vona­lon már megkezdték a csuk­lós autóbuszok közlekedteté­sét, s június 1-től csak ilyen autóbuszok járnak ezen a vonalon. Ugyancsak „csukló- sítják” a 4-es vonalat, a .14- est pedig meghosszabbítják: a Futó utcán át a Farkas An­tal utcáig közlekednek majd az ilyen jelzésű autóbuszok. További terveik is vannak még a Miskolci Közlekedési Vállalat vezetőinek, ám en­nek kimunkálása még folyik. És sok függ attól, hány új autóbuszvezető jelentkezik náluk. Találkozás a szerzővel Színlelni boldog szeretőt Ahol már a nyolcéveseknek sincs jövőjük Jobbággyá tett gyerekek Jóllehet, a gyermekmunkát általában elítélik, a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) nincsenek illúziói ar­ról, hogy gyermekek kizsák­mányolásának „társadalmi átkát” törvényekkel le lehet küzdeni. Egy Genfben nyil­vánosságra hozott tanul­mányban a szervezet megál­lapítja, hogy a harmadik vi­lágban 75 millió 8 és 15 év közötti gyermeket alkalmaz­nak munkaerőként. Kezdve a fizetség nélküli családi üzemtől — többnyire a mezőgazdaságban — meg­találjuk a dolgozó gyermeke­ket a bányákban, az ültet­vényeken, az építkezéseken és gyárakban, ahol még a leg­veszélyesebb és legrosszabbul fizetett munkát is el kell vé­gezniük. A munkafolyamatban a gyermekek alkalmazásának okaként a tanulmány a sze­génységet, a jövedelembeli kirívó különbségeket, vala­mint a felnőttek munkanél­küliségét jelöli meg. A leg­több alacsony jövedelmű or­szágban javulás úgymond nem várható. Ezért „a közel­jövőben a gyermekmunkát illetően semmi ok sincs az optimizmusra”. A hivatalos statisztikák csak kevés felvílágositással szolgálnak a valóságos hely­zetről. így eltitkolják azt, hogy például Argentínában gyermekeket földmunkára „a családi munkacsoport egy tagjaként szerződtetik”, hogy rokonok vagy szállítók „se­gédjeiként” alkalmazzák, és ily módon a kizsákmányolás könnyű áldozataivá válnak. A jelentés szerint Bangla- desben a 10—12 éves korú lányokat heti 38 órás házi­munkával foglalkoztatják — az esetleges iskolalátogatás mellett. Egy indiai vizsgálat szerint sok gyermek már 8 éves korában élete fennma­radó éveire jobbággyá válik, azért, hogy a szülei által csi­nált adósságot visszafizesse. Magas az ár. amelyet sze­gény családok életkörülmé­nyeinek megjavítására a gyermekek alkalmazásáért fi­zetni kell, mivel akadályozza a gyermekeket az iskolaláto­gatásban vagy a szakmai ok­tatásban, egészségük károso­dik. és sokan végzik bűnöző­ként vagy gyermekprostitu­áltként. A tanulmány azt a követ­keztetést vonja le, hogy csak korlátozott javítások lehetsé­gesek, amíg nem kerül sor „forradalmivá(/alakulásokra a termelés'és az elosztás gazda­sági és társadalmi struktú­ráiban”. Miskolczi Miklós író, a Színlelni boldog szeretőt cí­mű könyv szerzője találkozik a miskolci olvasókkal szer­dán este 7 órától, az Avas- szálló Fehér-termében. Az íróval Zöldi László, az Élet és Irodalom főszerkesztő-he­lyettese beszélget. Részletek hangzanak el a könyvből, Korompai Vali és Somhegyi György, a Radnóti Színpad művészei tolmácsolásában. A hosszú élet titka „Akar ön százéves­nél idősebb lenni?’’ A százhúsz éves eiiópiai Jigecu Jemigru ehhez a következő receptet adja: „Igyék mértékle­tesen, kerülje a bána­tot és a közlekedési eszközöket —, kizáró­lag gyalog járjon! De mindenekelőtt minél gyakrabban házasod­jék.” Jemigru konyhá­ján már a tizenharma­dik felesége főz. A ha­gyományos kérdésre, hogy miképpen ért meg ilyen magas kort, egy százéves amerikai nő, Rosa lo Bello Chi­cagóban nemrég ezt válaszolta: „Sok ked­ves férfi és sok jó sör”. A 118. évében nemrég Athénban meg­halt görög Michel Ca- garakis a maga részé­ről úgy vélte: „A ked­ves nők, a bor, renge­teg fokhagyma és do­hány.” Cikkünk nyomán A távfűtők gondjairól Válaszol: Honiak Mihály, a Borsod megyei Távhőszolgáltató Vállalat igazgatója A Déli Hírlapban megje­lent, „Hideg napok után a távfűtésről” című sorozat őszintén tárgyalja ennek a kényes szolgáltatásnak a problémáit. Bár a felvetett kérdések nem mindegyikére lehet ma még egyöntetűen megnyugtató választ adni, mégis kötelességemnek ér­zem, hogy a cikksorozatban felvetett legfontosabb prob­lémákra még egyszer vissza­térjek, és megkíséreljem el­oszlatni a távfűtéssel kapcso­latban, főleg az utóbbi idő­ben Miskolcon kialakult bi­zonytalanságokat. Az üzembiztonsággal kell kezdenem. A január 14—ltj-i belvárosi üzemzavar után so­kon kérdezték: várható a jö­vőben is ilyen üzemzavar, il­letve hogyan lehet ezt kikü­szöbölni? Erre azt kell vála­szolnom, hogy üzemzavar­mentes rendszerek nincsenek, sem a távfűtésben, sem bár­milyen más, technikailag bo­nyolult rendszerben. Bármi­lyen drága megoldással is csak a valószínűsége csök­kenthető az üzemzavarnak. Kétségtelen, hogy nagy biz­tonságot jelentene egy egysé­ges városi körhálózat, ez azonban technikai okokból Miskolcon nem valósítható meg. A belvárosi harmadik vezeték továbbépítése viszont sürgetően előtérbe került, mert ez a hálózatkapacitás növelésén túl az üzembizton­ságot is nagymértékben fo­kozná. Az egyetlen központi hő­forrás — LKM-fűtőmű — üzemzavara az egész város Jól hajrázott a könnyűlovasság Mit ér az ipar, ha szövetkezeti ? Mondhatnánk azt, hogy a „kicsiknek” jobban megy, mint a „nagyoknak”, de hát az eredményességet nem a nagyság, még csak nem is a gazda dönti el. Mindenesetre tény. hogy a szövetkezeti ipar tavaly jobb évet zárt, mint az állami ipar. A népgazdaság elmúlt esz­tendei fejlődéséről a közel­múltban nyilvánosságra ho­zott kimutatások szerint az ipari termelés 2,3 százalékkal emelkedett. Az állami iparvállalatok termelése 1,9 százalékkal, a szövetkezeteké 8,6 száza­lékkal nőtt. A megítélésnél természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül az arányok, hiszen na­gyobb súlya, döntő szerepe az állami szektornak van. De ez nem kisebbíti a magyar ipar „könnyűlovasságának” jelen­tőségét. Az arányokat tekintve, Miskolcon is hasonló a hely­zet. Az átlagosan 3 százalékos növekményhez a szövetkezeti ipar 13 százalékos növekedés­sel járult hozzá. A miskolci ipari szövetke­zetek tavaly mintegy 600 millió forint értékű termé­ket állítottak elő. Sok kis tételből tevődik ösz- sze ez. (összehasonlításul le­j|c Lépést kell tartani a korral és a divattal írjuk, hogy az elmúlt év si­ker-gyára, a DIGÉP éppen hatszor annyit produkált, mint az összes szövetkezet.) A minőségi mutatók is impo­nálóak. A határon túlra 24 száza­lékkal több termék került, s csaknem megduplázódott a dollárelszámolású export. A belföldi értékesítés tíz szá­zalékkal nőtt, s meghaladta a 400 millió forintot. Persze, ahány kisüzem, annyiféle... A vasipari szö­vetkezet a tőkés kivitelt négyszeresére tudta fokozni. A szűcsipari szövetkezetnél 40 százalékkal nőtt az export, s a kooperációs kapcsolatok javulása miatt több termé­kük jutott a hazai piacra is. A foglalkoztatottak száma lényegesen nem változott (3700 körül van), a bedol­gozóké viszont nőtt, számuk csaknem eléri az 1500-at. A fizikai dolgozók átlagkeresete tavaly 6,2 szá­zalékkal lett több. Érdekes összehasonlításra ad még okot az egy dolgozó­ra jutó termelési érték. Az ipari szövetkezeteknél ez a szám 1981-ben 162 ezer forint volt; tavalyelőtt 144 ezer forint. Az arányok és a technikai felszereltség különbözőségé­nek érzékeltetése kedvéért ír­juk le, hogy a DIGÉP egy dolgozója tavaly átlagosan 420 ezer forint értékű termé­ket produkált B. L A hőközpontban távfűtését veszélyezteti, mi­lyen jó lenne — mondogat­ják gyakran — egy máso­dik hőforrás megépítése. Ez valóban így van. A miskolci­hoz hasonló nagy távfűtő- rendszereknél szokásos meg­oldás a kettő vagy több hő­forrásból való ellátás, ennek azonban olyan nagy a beru­házási igénye (több milliárd forint), hogy a jelenlegi be­ruházási viszonyok között egyelőre elképzelhetetlen. Mit lehet mégis tenni az üzembiz­tonság fokozására? Fokozni a csőhálózat és a fűtőmű ál­lagmegóvását, elsősorban a gyenge pontoknál, a szaksze­rűtlenül kivitelezett és ve­szélyeztetett szakaszoknál. Ügy érzem, szólni kell még egyszer a 20 Celsius-fokról is. Védelmében el kell monda­ni, hogy ez nem magyar ta­lálmány, a világ legtöbb or­szágában ezt — vagy ennél alacsonyabb — értéket írnak elő a helyiségfűtésnél. Meg­győződésem, hogy a 20 Cel- sius-fokos szobahőmérséklet kellemes hőérzetet biztosít egy jól szigetelt lakásban. Sajnos azonban ez nem mond­ható el a hazai, házgyári la­kásokról. Mind a panelek, mind a nyílászárók hőszige­telése nem megfelelő, utóla­gos szigetelés csak a nyílás­záróknál oldható meg, vi­szonylag egyszerűen. Vállalatunk 1985-ig minden távfűtött lakás nyílászárói­nak szigetelését elvégzi saját költségén. Az eddigi tapasz­talatok igen jók, a szolgálta­tást Igénybe vevők hőérzete nagymértékben javítható. Ez évben a legkritikusabb épü­letek kerülnek sorra. Súlyos gond az egycsöves fűtések beszabályozása és a túlfűtések megszüntetése. Az egycsöves épületek hőköz­pontjainak legtöbbjében — ahol a műszaki lehetőség adott volt — lehetőséget biz­tosítottunk az áramlási irány megfordítására. Ez azonban csak részleges eredményt hoz. További feladat a felszálló­ágak hidraulikai újraszabá­lyozása, az épületátadásoknál rosszul elvégzett első besza­bályozások pótlása, amely rendkívül munka- ^s' időigé­nyes íelacjat. Ezután, rendsze­rint szükséges rné£ a 'helyié*, len fűtó test-kiősztasök módo­sítása, a felesleges radiátorok- leszerelése. Ehhez az ingat­lantulajdonos közreműködé­se szükséges, ami a lakott la­kások esetében sok nehézség­be ütközik. Viszont csak így biztosítható az egycsöves fű­tőrendszerek egyenletes hő-, fokelosztása. Ezeket a munkálatokat vál­lalatunk a fűtési idény ta­pasztalatai alapján minden nyáron folyamatosan végzi, a lakott lakások beszabályozása azonban az említett okok mi­att rendkívül nehéz és gyors, látványos eredmény nem várható. Az új lakóépületek­nél a most már kötelezően előírt átkótőszakaszos egy­csöves fűtések várhatóan megoldják ezt a súlyos prob­lémát, ennek azonban felté­tele a rendszerek beköltözés előtti pontos beszabályozása. Változatlanul nagy gond a szövetkezeti és OTP-lakások belső fűtőrendszereinek üze­meltetése és hibaelhárítása. Megoldást 'véleményem sze­rint csak a cikkben említett átalánydíjas szerződések va­lamelyikének megkötése je­lenthet, mivel nagy kiterje­désű távfűtőrendszereket a mai követelményeknek meg­felelő szinten csak akkor le­het működtetni, ha mind a külső, mind a lakáson belü­li fűtőrendszer egy szerv ke­zelésében van. Bemutatkozik az atomerőmű Bemutatkozik a PAV cím­mel rendezett kiállítás meg­nyitásával megkezdődött teg­nap a paksi Munkás Műve­lődési Központban a Paksi Atomerőmű Vállalat dolgo­zóinak, a vállalat megalaku­lásától napjainkig tartó mun­káját, az üzembe helyezésre való felkészülést bemutató rendezvénysorozat. A bemu­tatott fényképek, makettek hűen tükrözik azt az erőfe­szítést, amelynek eredmé­nyeként hamarosan indulhat hazánk első atomerőművé­nek X. blokkja. A program­ban szereplő filmvetítések nemcsak az erőmű építésé­ről, hanem magáról az atom­ról is érdekes ismereteket adnak a látogatóknak. A filmekkel kapcsolatos kérdé­sekre a város és az erőmű vezetői válaszolnak az ér­deklődőknek. Az egyhetes programban sportrendezvé­nyek is szerepelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom