Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 34. szám

Holnap: a helyes válaszok Vetélkedő városunkról Közben is érdemes bekapcsolódni Második fordulójához ér­kezett Miskolc-vetélkedőnk. Százával kaptuk a levelező­lapokat, leveleket a múlt hét keddjén feladott első há­rom kérdés megfejtésével. A helyes válaszokat ígéretünk-, hoz híven — holnapi szá­munkban közöljük. Köszönjük a brigádok, if­júsági szervezetek érdeklődé­sét, részvételét éppúgy, mint az egyéni versenyzők lelke­sedését. (Találkoztunk olyan levelezőlapokkal, amelyeket egy család .agjai adtak fel, ez természetesen megenge­dett, akárcsak az, hogy a brigádok tagjai egyénileg is pályázzanak.) Kalina Sándor kérdezi, hogy lehetőség van-e annak a hátránynak a leküzdésére, amely egyhónapos budapesti tartózkodásából adódik, illet­ve utólag beküldheti-e a megfejtéseket? 4. Mikor és milyen esemény kapcsán pusztult el a pálosok diósgyőri kolostora? (2 pont.) 5. Az egri érseki levéltár egy kódexet őriz, amelyet 1394-ben a diósgyőri pálos kolostor­ban készítettek. Ki volt a kódex festője, és kinek a számára készült? (2 pont.) 6. Az alább felsorolt neves személyiségek kö­zül kik nyugszanak a miskolci temetőkben? Tompa Mihály, Herman Ottó, Szabó Lőrinc, Déryné, Szemere Bertalan, Lévay József, Pa- lóczy László, Kaffka Margit, Vásárhelyi István. Könnyítésül eláruljuk, hogy közülük öten pi­henik örök álmukat városunkban. Nehezíti vi­szont a versenyzők dolgát, hogy csak öt nevet írhatnak fel megfejtésül, hiszen ha valamennyit felsorolnák, értelemszerűen közte lennének a jó vádaszok is. (Helyes válaszonként 1 pont.) nemcsak Kalin^ Sándornak üzenjük: bizonyára lesz rá mód, hogy a kezdeti hát­rányt behozzák, ha a későb­biekben pontos válaszokat adnak. Nem beszélve a sok pontot jelentő nagy, nyári feladatról. Tehát: még érde­mes bekapcsolódni játékunk­ba, melynek célja városunk jobb megismerése — megis­mertetése —, első díja pe­dig külföldi utazás (Párizs­ba, illetve a Szovjetunióba). Ám van kérdés — ilyen volt a 3. számú —•, amely csak Miskolc alapos ismeretének birtokában válaszolható meg helyesen. Köszönjük a December 4. Drótművek levelét, amely­ben arról értesítenek minket, hogy a vetélkedőn való rész­vétel megszervezése, az ér­deklődés felkeltése érdeké­ben külön propaganda­anyagot juttattak el a szo­cialista brigádokhoz. A megfejtések határidejét szigorúan vesszük — egyéb­ként egy nappal kitoljuk, mostantól kezdve kedd délig várjuk válaszaikat —, de Kérdéseinkre a válaszok részben a Miskolc története- sorozatunkból olvashatók ki, részben a városunk történe­tével foglalkozó könyvekből. A mostani, második fordu­ló kérdéseire a válaszokat a Déli Hírlap címére küldjék el, legkésőbb február 16-án, délig. ■ . . II ............................ II. in MISKOLC TÖRTÉNETE 14. Óváros es újvam Miskolc XIV-XVI. századi ok­leveleiben gyakran találkozunk a következő érdekes kifejezés­sel: „judex cives antiqui oppi­di... judex cives novi oppidi." A latin szövegrészek magyarra iorditva azt fejezik ki. hogy az óváros és az újváros bírójáról szólnak. Ezek a meghatározáibk egy olyan érdekes várostörténet: sajátosságra vetítenek fényt, amelyeknek csak igen ritkán ta­lálhatjuk meg a párhuzamait a magyarországi városok múltjá­ban. Az említett meghatározá­sok ugyanis arra engednek kö­vetkeztetni, hogy Miskolcnak egykoron két bírája volt, követ­kezésképpen a város két, jogilag különálló, egymástól független részre tagolódott. Az oklevelek és a régészeti feltárások leletei­nek faggatása után azonban még ennél is merészebbnek tű­nő megállapításra juthatunk, amely szerint a mái Miskolc bel­területén a XIV. század végétől a XVI. század elejéig két önálló település létezett. Az egyik település — amely az Árpád-korban jött létre - a Szinva két partján, télkörivben az avasi templom, illetve annak elődje, a XII-XIII. századi épí­tésű körkápolna alatt helyezke­dett el. Gyakorlatilag a Papszer, a Sötétkapu, a Rákóczi utca. a színház és a Tanácsház tér ál­tat határolt területet töltötte ki. A másik település a mai Szé­chenyi úttól északra, a Kossuth és a Palóczy utca Deák térig terjedő szakasza által határolt részen volt, a Pece vonalán azonban nem terjedt túl. Ez a lakótelep a XIV. század utolsó harmadában alakult ki, amikor a Miskolcnak mezővárosi jogot adó I. Lajos a betelepülést kü­lönböző kedvezményekkel, így többek között a diósgyőri erdők szabad használatának engedé­lyezésével is támogatta. A ké sőbbi századokban ez a város rész fejlődött tovább, elősző’ a Széchenyi úttól északra és a Kossuth utcától nyugatra eső te­rületeket érintette, majd pedig a XV. században a Pece árkát lépte át észak felé. Az ekkor már önálló településnek is meg­volt a maga vallási központja, a mai Minorita templom helyén állott ún. Boldogasszony temp­lom, amely a reformáció idősza­kában, a XVI. század közepe tá­ján pusztult el. A két települési elválasztó út (vagyis a mai Szé­chenyi út) a települések és a környező jobbágyfalvak árucse­réjének lebonyolítására, piacok és vásárok tartására szolgált. Innen eredt elnevezése is: „Piac, vagy Piac utca." Ebből nyílott Ó-Miskolc viszonylag nagy te­rületű piactere a mai Sötétka­punál, amelyből, mintegy a Kos­suth utca folytatásaként, észak felől egy nagyon jelentős út ve­zetett a Rákóczi utca irányába. Ez volt a város egyetlen olyan útvonala, amely az országos vérkeringésbe is bekapcsolta a településeket. Ezt az utat ebben az időszakban az ősi szihalmi országút bekötő útjának tekin­tették. Az óváros piacának je­lentőségét ezen túl még az •% fokozta, hogy két oldalán egy- egy, a Szinván álló vízimalom üzemelt. A két Miskolc nevű település területének nagyságát viszony­lag könnyűszerrel meg lehet ha­tározni. I. Lajos 1351. évi t e- lektörvénye előírta, hogy a jobbágyoknak meghatározott nagyságú beltelek (intravilla- num) és ezzel „arányos" külső­ség (appertinetia), vagyis szán­tó. rét és legelő jár. Ó-Miskot- con és Új-Miskolcon a belső tel- kék ún. k ö t e lekben helyez­kedtek el. Ez az elnevezés egyes vélemények szerint abból követ­kezik, hogy a telkek kimérése kötéllel történt. Más vélemények szerint abból, hogy egy-egy tel­ket többen szálltak meg és az itt levő épületek összetartozását, egy kötélbe tartozását fejezte ki. Minden valószinűség szerint az utóbbi etimológiát kell helytálló­nak tekintenünk, mert egy kis magyar hold nagyságú (1100 □-ö/j telekhez mintegy 30 hold külsőség tartozott. Ennek meg­művelésére pedig 3—4 igavonó baromra volt szükség. Ilyen ál­latállománnyal pedig ebben az időszakban csak nagyon keve­sen rendelkeztek. így természe­tesnek tűnik, hogy egy belső tel­ket többen szálltak meg, s így a külsőségeken is többen osztoz­tak. Ó-Miskolc területén a XIV- XVI. században 40 telek, vagyis kötél volt, s ezeken 160 lakóház helyezkedett el. A város belte­rületének nagysága tehát 40 magyar hold volt. Új-Miskolcon 39 köteit osztottak ki, s ezen a 39 hold területen mintegy 120- 140 lakóház állott. Természete­sen olyan telkek is voltak a két városban, amelyekhez nem tar­tozott külsőség. Ezek voltak az ún. zsellértelkek, amelyeknek a használói úgy telepedhettek le, ha a földesúrnak, vagy az egy­háznak szolgáltak. Ö-M iskolc zsellérutcája a Papszer volt, ami arra utal, hogy lakói az avasi egyház szolgálói voltak. Új-Mis- kolc zsellérsorát pedig a mai Palóczy utca egy részén lokali­zálhatjuk, lakói a Boldogasszony templomnak szolgáltak. A két város különállóságát a területi elhatárolódás mellett a jogi különállásban is érzékelhet­jük. Ó- és Új-Miskolc ügyeit kü­lön tanács intézte, amelyek élén a bírók álltak. A kél település életét saját törvényeik szabták meg, amelyek az önigazgatás különböző formáit hozták létre. A források 1523-ban tesznek utoljára említést az önálló köz- igazgatásról, ezt követően meg­szűntek az önálló elöljáróságok, s a két település összeolvasztá­sával egy időben az ügyek inté­zése is egy tanácsra hárult. Lé­nyegében ezzel zárult le a két település önálló élete és létre­jött az egységes Miskolc. DR. VERES LÁSZLÓ tél Csupán látszólag csöndes és kihalt Tapolca. Itt-ott már készülnek a nyárra, az idegenforgalomra. Több új fát ültetett el a Miskolci Kertészeti Vállalat; a 8—10 éves túlkoros, földlabdás ju­har-, platán-, hárs- és kőris­fák már úgy állnak a park­ban, mintha már régóta ott lennének Felújították a termált: a fürdőcsarnokokat, a hoz­zájuk kapcsolódó vezetéke­ket és a villamos berendezé­seket. Néhány hét alatt tel­jesen újjávarázsolták. Febru­ár 6-tól ismét várják a für- dőzőket. Néhány forgalmasabb ta­polcai utcában még a he­tekkel ezelőtt leesett hó is megtalálható: az itteni leve­gő és klíma valósággal kon­zerválja. Erre nem járnak hómarók és sószórók. Itt, akár falun, hamuval síktala- nítanak... (Kiss József felvétele) Míg két orvos úton van, egy rendel Jó a diagnózis az iigyeletekrfil Január 1-től működnek Mis­kolcon is a felnőtt- és gyer­mekorvosi ügyeleti közpon­tok. Az ötnapos munkahét bevezetését követően ezek hi­vatottak a betegek szombat— vasárnapi ellátására, gyógyí­tására. Az új ügyeleti rendszer ed­digi tapasztalatairól, a hét­végi betegforgalomról rend­szeresen tájékoztatják a szol­gálatot teljesítők a városi ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezetőit. De az elmúlt hét végén személyesen is utánajártak, hogy az új ügyeleti rend miként váltot­ta be a hozzáfűzött remé­nyeket. A • tapasztalatokról dr. Kise Katalintól, a városi tanács egészségügyi osztályá­nak vezetőjétől kaptunk in­formációt. Eszerint ez a rendszer ha­tékonyabbnak látszik az ed­digieknél. Kevesebb ügyelet működik ugyan, de megerősített lét­számmal és több gépkocsi­val. Az I. és a II. kerület lakói­nak a Csabai kapui rende­lőintézetbe kell menniük, ha megbetegszenek, vagy onnan hívhatják az ügyeletes orvost. A III. kerületieknek az El­ső utcai rendelőben tartanak ügyeletet. Szombaton és va­sárnap napközben reggel 7- től este hétig a két-két, gép­kocsival szolgálatot teljesítő orvos mellett még egy-egy orvos teljesít ügyeletes szol­gálatot. Két orvos rendsze­rint úton van az URH-adó- vevővel felszerelt gépkocsi­val, s így a házhoz történő hívásoknak minél előbb ele­get tudnak tenni. Így a ren­delőben megjelenő betegek­nek sem kell sokáig vára­kozniuk. Az egész város gyermek­ügyeleti központja a hét­végeken a Hunyadi utcai rendelőben működik. Napközben itt is három ügyeletes orvos teljesít szol­gálatot, hasonlóan eleget té­ve a járóbeteg-ellátásnak és a házhoz hívásnak. Az asszisztensnői szolgála­tot is megerősítették. Egy- egy asszisztensnő jegyzi a hívásokat és látja el felada­tát az ügyeletes orvos mel­lett. A másik ápolónő — ép­pen a várakozási idő csök­kentése érdekében — ellát­ja azokat a betegeket, akik folyamatos injekciókúrára szorulnak, s esetenként ház­hoz megy. Országos tapasztalatokról szóivá elhangzott, hogy a hétvégi ügyeleti rendszer túlbiztosított. Miskolc egészségügyi veze­tőinek véleménye, hogy a januári és február eleji ta­pasztalatok még nem lehet­nek mérvadók. A betegfor­galom szerencsére sokkal ki­sebb, mint az elmúlt éV ha­sonló időszakában. Akkor rendkívül nagy számban for­dultak élő a meghűléses megbetegedések ami erre az évre még nem volt Jellem­ző. ’ ................ • Iw’Sf Egy ilyen hullámra viszont számítani kell, ami minden bizonnyal nagy feladat elé állítaná az ügyeleteseket is. Az egészségügyi osztály ve­zetői éppen ezért továbbra is figyelemmel kísérik a hét­végi betegforgalmat, s min­dig az igények alapján teszik meg a szükséges intézkedés seket. O. E. Helyzetkép az iparról Az egyik diósgyőri üzem politikai vezetője keserűen álla­pította meg, hogy azt már műszak végén pontosan tudják, hogy tonnában mérve melyik brigád mennyit produkált, de a kérdésre, hogy mennyiért?, csak hónapokkal később kap­ják meg a választ. Pedig a minőségre törekvő korunkban, a termelés fejlettnek ítélhető szintjén, ez fontosabb lehet, mint a mennyiség. Szó sincs itt restségről, egyéni mulasz­tásról. A minőségi mutatók rendszere, a számbavétel és az értékítélet új módja, s főként az úgynevezett visszacsatoló, visszajelző apparátus színvonala nem nőtt fel a változó kö­rülmények diktálta megváltozott feladatokhoz. A Miskolc városi Pártbizottság a legutóbbi ülésén érté­kelte a vállalatok, szövetkezetek elmúlt évi munkáját, meg­állapítva. hogy a város ipari üzemeiben a termelés növe­kedése meghaladta az országos átlagot. A különbség nem nagy, egy százalék alatt "an. A szombati lapok közölték a Központi Statisztikai Hivatal jelentését a népgazdaság 1981. évi fejlődéséről. A terjedelmes dokumentumban az áll, hogy tavaly az ipar termelése 2,3 százalékkal emelkedett. Hogy sok ez vagy kevés? Mindenesetre néhány ponttal alatta maradt a tervnek, de nem emiatt kell elsősorban bánkód­nunk, s kritikusabb szemmel a számok mögé néznünk. A statisztikus azt mondja, hogy az átlag mögött nagy a szóró­dás. Azaz: népgazdasági mércével mérve nem minden eset­ben kedvezően differenciálódott az ipar teljesítménye. A holt­ponton túljutott gépipar szemre is szép eredményt produkált. A vaskohászat termelése viszont csökkent. A korábban si­kert sikerre halmozó vegyipar az ipari növekedés átlagát sem hozta. Kevesebb autóbuszt és bútort állítottunk elő. De meglódult a híradástechnikai ipar. A helyzetet tükröző mutatókat számtalan tényező befo­lyásolta és határozta meg. Noha nem szorulunk rá, hogy magyarázzuk a bizonyítványunkat, a vélt vagy valós okok listája hosszú; kezdve a világpiaci helyzettől a hazai beru­házások visszafogásán át a^ egyéni és a kollektív lusta­ságig. A KSH által felvillantott kép továbbgondolásra és további elemzésre érdemes. Hiszen a tonnák kilókból lesz­nek, a milliárdok forintonként állnak össze, vagy forinton­ként vesznek el. A természetéből adódóan személytelen sta­tisztikai kimutatás tehát nagyon is személyre szóló utaláso­kat tartalmaz. Dicséretet is, figyelmeztetést is. feddést is. Csak olvasni kell a sorokból és a sorok között! B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom