Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-08 / 33. szám

I Van répa „és karalábé is Bodrogi és a kínai kel Vetőmagunk G meddig csíraképes? A tél utolsó hónapjában járunk, s lassan megkezd­hetjük az előkészületeket a tavaszi ültetésekhez. Mielőtt megkezdenénk a vetőmagok beszerzését, nézzük át gondosan ta­valyról megmaradt kész­leteinket: mi az, amit még felhasználhatunk belőlük, s mi az, ami helyett újat kell vásárolnunk. Ehhez a legfontosabb tudnivaló: hány évig csiraképes a vetőmag? Az uborkamag például átlagosan tíz évig használható fel. A zeller nyolc, a görögdinnye, a tök és a cékla magja hat, a sárgadinnye, a retek, a káposztafélék cs a salá­ták magja öt, a paradi­csom, a paprika és a sárgarépa négy, a gyökér és a bab három, a hagy­ma pedig két évig hasz­nálható. Hasznos tanács: ha hosszabb ideig tárolt magot vetünk, előbb álla­pítsuk meg a csiraképes­séget, s a már nem csí­rázó magvak pótlására a szokásos sáennyiségnél többet vessünk. Amolyan vegyes zöldséges írásnak ígérkezik az alábbi. A húsztokos hideghullám után hírül adtuk, hogy a kemény fagy miatt nem sikerült fel­szedni a szabadtéri prizmák­ból a répát és a karalábét. Ezért jó néhány üzletben nem is tudtak ezekkel szolgálni. Így azzal a céllal informá­lódtunk a Zöldért Vállalat­nál: Sikerült-e időközben hozzáférni az ősszel eltett készlethez? Megtudtuk, hogy az eny­hébb déli órákban felnyithat­ták a prizmákat, és a szabad­téri tárolókból nagy mennyi­séget tudtak a raktárakban elhelyezni. így a hét végén már minden főznivalót meg­kaphattak az .üzletekben a háziasszonyok. Sőt, a primőröket sem fe­nyegette már annyira a fagy­veszély. Szentesről, az egyik nagy termálgazdaságból nagy tételben szállítottak hegyes paprikát, uborkát, fejes salá­tát. Egyedül a paradicsom érése várat még magára. Ha napközben már szép napsüté­ses idő lesz, két-három hé­ten belül a fólia alatt ter­mesztett paradicsom is beérik. Örömmel újságolták, hogy az úgyszintén Szentesről szállí­tott kínai kelnek egy csapásra mekkora keletje lett. Az üz­letvezetők mennek és kérik. A Zöldért 20—25 mázsát ren­del egy-egy tételben. Hogy mi a titka a friss keletű nép­szerűségnek? Egyszerű. Janu­ár 30-án a Főzőcske című „té­véfazékban”. Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad művészeti igazgatója adott a kínai kel­ből kitűnő recepteket. Nem tudni, hogy személyiségének varázsával eteti-e meg a né­zőket ilyen sok kínai kellel, vagy tényleg olyan jó az a szezonsaláta, mint ahogy ő eladta ? Szűk a régi Várjuk az új „bizit" Jó volt a tűzvezetés Siker lesz-e a bronzszínű? Az üveggyár egyik veze­tője is tagja volt annak aö üzletszerző csapatnak, amely nagy adag megrendelés re­ményében vágott neki a vi­lágnak. Ha csak a tényeket nézzük, akkor nem volt túl­ságosan sikeres ez a külföldi út, hiszen a lekötött húsz­ezer négyzetméter miskolci üveg a gyárnak alig néhány napos termelését teszi ki. Ám a túra nem volt híján olyan új ismereteknek és tapaszta­latoknak, amelyek az év köz­ben hasznosulhatnak majd. Ugyanis lehetőség nyílt a piac felmérésére, s a kon- kurrens cégek árainak, ter­mékeinek megismerésére. Kopcsek Imre igazgatóval arról beszélgettünk, hogy milyen volt nyolcvanegy és milyen lesz nyolcvankettő, tudva azt, hogy tavaly ki­emelkedő évei zárt az üveg­gyár. Soha ennyi exportot Keresett termékük az építészeti „U”-profilüveg Az igazgató óvakodik a hangzatos jelzők használatá­tól: — Én inkább ügy fogal­maznék. hogy furcsa, és nagy erőfeszítéseket kívánó esz­tendő volt 1981. A szándé­kunk az volt, hogy korábbi piaci pozícióinkat megvéd- jük, s gazdálkodásunk ered­ményessége ne romolj on. A feltételek ismertek. Külföl­dön recesszió van, s a beru­házások visszafogása miatt a belföldi kereslet is lany­hább ..- Végül is minden főbb gazdasági célkitűzésün­ket teljesítettük. A gyár tör­ténetében még soha annyi üvegei nem exportáltunk, sjc Bizony, itt még van mit csinálni (Kerényi László felvételei) mint tavaly. Számításaink szerint egy dollárt 31.60 fo­rintért tudunk produkálni. Megrendelők kedvére Nem titok, hogy a gyár­nak erre az évre még min­dig' nincs lekötve a’teljes ka­pacitása. De ezt persze úgy is fel lehet fogni, erény t csi­nálva a szükségből, hogy a gyár készen áll egy váratlan évközi, de azonnali meg­rendelés teljesítésére. Ez vi­szont olyan fokú rugalmas­ságot követel meg, amely ko­rábban nem volt jellemző. — A szín vált ás, vagy a mintaváltás több napos ter­meléskieséssel jár. Ez vesz­teséget jelent. De rákénysze­rültünk, hogy a mindenkori igényeknek megfelelően, gyakrabban változtassuk az üveg színét és a mintáját. Ez automatikusan azt jelen­ti, hogy a fajlagos mutatók­nak rorplaniuk kell. De hála a jó kollektívának, ezt a többletet máshol és mással ki tudtuk gazdálkodni. (Jó volt a tűzvezetés, nem volt probléma az égetési techno­lógiával.! Így aztán az egy kilogramm jó üvegre eső energiafelhasználás nem nö­vekedett Aki húz, Sokmilliós forgalmat mond- i hat magáénak a Bizo­mányi Áruház Válialat mis­kolci üzlete. Erről azonban aligha lehetne meggyőzni azt, aki csak a cég bútor-, műsza- kicikk-boltját látta. Vevők­nek, eladóknak egyaránt sok bosszúságot okoz a rendkívül kicsi, szűkös eladótér, a nem éppen vevőcsalogató környe­zet s a raktárhiány. A bútorokat például he sem tudják mutatni, hiszen csak egymás hegyén-hátán lehet tárolni a garnitúrákat. Külön gond, hogy a beérke­ző, s a távozó áruval „zsi- lipelni” muszáj azaz hetek­kel előtte időzíteni kell, hogy mikor lehet behozni egy el­adásra szánt szobabútort, ki kell kalkulálni, mikor ürese­dik meg egy talpalatnyi nely. A műszaki részleg sincs ked­I vezobb helyzetben, hiszen ott is csak botladozni lehet az áruhegyek között. A Korvin Ottó utcán már épül az új bizományi áru­ház. Sajnos, ez az épület a különösen késésben levő be­ruházások kategóriájába so­rolható, még igen sok tenni­valója akad rajta az építők­nek. Nehéz eldönteni, hogy ki várja jobban a költözést: a vevő-e. vagy az áruház dol­gozói. A számadatok azt bi­zonyítják, hogy szükségünk van a bizományi boltokra, rendkívül népszerű ez az „adok-veszek” forma. Re­mélhetőleg az elkövetkezendő években kényelmesebben, nyogodtabban vásárolhatunk majd az új üzletben s ta­lán ha valóra válnak a tér vek. még külön ékszei bizo­mányi is lesz Misko’~on. (k—ó) £ A zsúfoltsághoz nem kell különösebb kommentár Színe és Fütty a vége Csupán azért idézem elöl­járóban az idei télen egyálta­lán nem ritka történetet, mert ennek kapcsán esett találko­zásom egy kedves ismeret­lennel, aki a beszélgetés be­fejezését füttyel szokta je­lezni. Tehát: kifogyott a csapból mind a hideg, mind a meleg víz. Mivel a távfűtéssel — jaj, csak meg ne bántsak va­lakit! — voltak kisebb hi­bák, hi bucik Miskolcon, ref- lexszerűen tárcsáztam a táv- hőszolgáltatók ügyeletét. Ud­variasan közölték: utánanéz­nek a dolgoknak. Így is tettek, és megállapították, hogy az ügy nem rájuk tartozik, ha­nem vagy a MIK-re, vagy a vízművekre. Eddig azonban nem tudták eldönteni, hogy kire. Végül nyilván eldöntötték, mert a vízszolgáltatás helyre­állt, amikorra néhány száz család kannákkal, csöbrök­kel, vödrökkel beszerezte a szombat délelőtti szükségletét. Ám még mielőtt ez megtör­tént volna, megpróbáltam ér­deklődni a vízműveknél is. És akkor szólalt meg a vonal túl­só végén a lebilincsetően ked­ves női hang: „Figyelem, fi­gyelem!! Az előfizető távollé­te miatt üzenetét magnetofon rögzíti. Ezért kérdésére vá­laszt most ne várjon ..." Fi­gyelmeztetett a továbbiakban arra is, hogy közöljem a ne­vem, de ne tartsak öt másod­percnél hosszabb szünetet be­széd közben, végül pedig tu­domásomra hozta, hogy be­szélgetésünk végét fütty jelzi majd. Nem szeretem, ha belefü­tyülnek a mondókámba, még akkor sem, ha nem zárkóznak el az újabb telefonhívástól. Különben sem közölni, hanem kérdezni szerettem volna: ja­vítják-e már a hibát, halasz- szam-e tovább a borotválko­zást, vagy a húsleveshez szánt vízkvantumból csenjek el egy pohárkával? Szőrben és bizonytalanság­ban maradtam azon a délelőt- tön. Serkedő szakállam simo­gatva — majd tépegetve — azon tűnődtem közben, hogy ha általánossá válik a tudo­mányos-technikai forradalom legújabb vívmánya, talán megjavul a szolgáltató válla­latok és a fogyasztók kapcso­lata is. Mert manapság bi­zony meglehetősen rideg, sőt ellenséges hangot ütnek meg egyesek — némileg érthető, mégis elítélendő módon — az ügyeleteken szolgálatot telje­sítő dolgozókkal szemben. Pa­naszolták ezt éppen eleget a távfűtő vállalat emberei az elmúlt hetekben. A hideg ra­diátorok — meghazudtolva a fizika törvényeit — forrásig hevítették az indulatokat, és egyik-másik • bérlő minden dühét á telefonügyeleteken vezette le. Ha fogna az átok, biztosan elkárhoznának ezek a csőtörésben, szelepHibában, dugulásban teljesen vétlen emberek. A veszekedés savát-borsát az adja, hogy valóságos sze­mélynek lehet a fejére zúdí­tani — ha csak telefonon is — a ’’jókívánságokat”. A magne­tofonhang azonban szenvte- lenül nyájas marad, bármi­lyen összefüggésben emlege­tik is a hozzátartozóit. Igaz, hogy a szalagot egyszer majd meghallgatja valaki, de a'kés­leltető gyújtószerkezettel el­látott átok akkor már nem detonál, legfeljebb pukkan, mint a tiltottan árult robba­nó cukorka. Nos, ezért remélem én a szolgáltatók és a széles nép­tömegek kapcsolatának jobb­ra fordulását az üzenetrögzí­tők elterjedésétől. Utóirat: remélem, hogy e cikket egy szuszra, legfeljebb ötmásodperces megszakítás­sal olvasták végig. S ha elju­tottak idáig, akkor kérem füttyentsenek egyet — helyet­tem isi (bekes) az a merce Az üveggyár dolgozóinak négyötöde torzsgárdatag. Az emberek kétharmada telje­sítménybérben dolgozik. A nagyobb ösztönzés érdekében bevezették a mozgóbérrend­szert. Évente és átlagosan egy dolgozóra számítva ez az összeg majd’ ötezer forintra rúg. — Ne tűnjön oktalan di­csekvésnek, de úgy hiszem, hogy az üveggyári kollektí­va szakmailag és morálisan is felnőtt az új feladatokhoz. Vannak nagyon jól húzó brigádjaink (Veres Péter, Oprendek Sándor, Madame Curie. Március 15.), s a mér­cét hozzájuk igazítjuk. Az idei tervek nem ígér­nek csúcsdöntő termelési eredményeket. Nem készül több üveg nyolcvankettőben a nyolcvanegyes rekordnál. De azt szeretnék, ha ez az üveg jobb és olcsóbb lenne. Sokát várnak az egyik új­donságtól: a nemrég kikisér- letezett, bronzszínű kaled- rálljvegtől. (brackó) Nyílik a hóvirág a rábakö­zi, szigetközi kertek védett, napsütötte részein, s a sza­badban, a folyók menti árte­rületeken is ' megkezdődött a virágzás. A Rába, a Mosoni- Duna mentén valóságos hó­virágmezők vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom