Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-01 / 27. szám

* Most épp a Fazekas utcai, 6. sz. Általános Iskola másodiko­sai vannak soron... Két és fél ezren egy tanévben Ha kijön a medve holnap... Február 2-át a nép­hagyomány döntő nap­nak nevezi, azaz a ré­gi kalendáriumok sze­rint ilyenkor dől el, milyen idő lesz az év további részében. A sokféleképpen megfo­galmazott mondások közös lényege az, hogy ha ezen a napon eny­he az idő, később még visszatér a hideg, s hosszú lesz a tél. A legismertebb babona szerint: ha a medve kijön a barlangjából, s meglátja saját ár­nyékát, irisszabújik, mert még sokáig hideg lesz. A meteorológu­sok szerint a téli idő­járásban jelentkező szakaszosság valóban törvényszerű, azaz többnyire a február eleji meleget még hi­deghullám követi. A meleg és hideg idősza­kot körülbelül 30 nap választja el egymástól. Iszni tanulnak Forr a víz mostanában a Szabadság téri uszodában. A városi tanács művelődésügyi osztálya évekkel ezelőtt meg­bízta az MVSC-t a kötelező általános iskolai úszásoktatás lebonyolításával. Mit is jelent ez tulajdonképpen? Erről kér­deztük Hornyik Nándort, az úszásoktatás vezetőjét: — Az oktatás háromszor öt napig tart, és egy-egy alka­lommal 45 perces. Természe­tesen ingyenes, és az iskolák­ból az MKV különautóbuszai szállítják a tanulókat az uszo­dába és vissza. Egy nap alatt hat második osztállyal foglal­kozunk, és ha rövid számve­tést készítünk: a körzetünkbe tartozó 22 iskola 75 második osztályának mintegy 2500 ta­nulója fordul meg az uszodá­ban egy tanévben. Segítőim­mel, Fellegi Györgynével és Vanta Judittal a három hét alatt a gyerekeknek általában 75 százalékát tudjuk megtaní­tani háton úszni. Nem kell külön hangsúlyozni az úszás jelentőségét, elég csak nyáron a strandok és a fürdőzésre ki­Vidám percek a kisvizben jelölt vízterületek partjain te­hetetlenül tébláboló gyereke­ket nézni, amint a vízben ví­gan lubickoló társaikat cso­dálják. Mi itt most egy alap­úszásnemre és a víz szerete- tére vezetjük rá őket. Ha si­kerül az, hogy félelem nélkül mernek a kismedencébe ug­rani, kis időre a víz alá buk­ni, akkor már eredményt ér­tünk el. W Nyolcvanegyről, nyolcvankettő reményében Az ötlettől a tettig és keserű tapasztala- évet sem szűkölködő Nehéz tokban zárt december 31-ém Misklolc ipara. A gazdálkodás szélsősé­ges eredményeinek, illetve eredménytelenségeinek felem­legetése világosabbá teheti a képet, s azt a statisztikailag aligha kimutatható igényt erő­síti meg. hogy a legtöbb vál­lalatnál, szövetkezeméi, intéz­ménynél tisztában vannak azokkal, az új körülmények között jelentkező, új feladatok­kal, ■ amelyeknek megoldása a kibontakozás, a siker remé­nyével kecsegtet. Ez a felisme­rés, amely alapos önvizsgála­ton nyugszik, elengedhetetlen és első feltétele az új gazdál­kodási taktika kialakításának. Múlt heti ülésén az MSZMP Miskolc városi Bizottsága tet­te mérlegre a miskolci vál­lalatok és szövetkezetek 1981. évi munkáját. Amint azt dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára hangsú­lyozta: „Az elmúlt év mun­kája egyfelől kezdetet, más­felől folytatást jelentett. Kez­det volt, mert 1981-gyel kezdtük meg a VI. ötéves terv végrehajtását, ugyanak­kor folytatás is volt, mert az 1978-ban elhatározott úton és irányban haladunk. Ne­héz, de egészében eredmé­nyes évet zártunk. Megnö­veli ezeknek az eredmények­nek az értékét az, hogy olyan feltételek között értük el őket, amikor a világgazda­sági változások továbbra sem segítették célkitűzéseink megvalósítását.” Hol söpörjünk? A téma előadója, s a vitá­ban véleményt nyilvánító hozzászólók is arra figyel­meztettek, hogy próbáljon mindenki a saját portája előtt söpörni... Azaz nem lehet folytonos hivatkozási alap az általunk aligha be­folyásolható, de a magyar népgazdaságot mindenkor meghatározó világpiac, illet­ve a világpiac számunkra je­lenleg hátrányos körülmé­nyeinek állandó emlegetése, Dr. Kovács László így fogal­mazott: „Azt is be kell val­lani önkritikusan, hogy saját munkánk sem volt mentes a hibáktól. Belső tartalékain­kat még csak részben sike­rült feltárnunk. A gazdaság­ban a hatékonysági korszak- váltás a vártnál hosszadal- masabban és fájdalmasabban megy végbe. A termelési szerkezet átalakítása, a gaz­daságtalan termelés vissza­szorítása óhatatlanul bizo­nyos társadalmi feszültsé­gekkel, súrlódásokkal jár. Jobban próbára teszi az em­berek türelmét, gazdasági és politikai téren nagyobb kö­vetelményeket állít a párt- szervezetek és a gazdasági vezetők elé. Olyan felada­tokkal is szembe kell nézni, s olyan feladatokkal is meg kell birkózni, amelyek ko­rábban nem voltak ismer­tek.” Gépgyári bravúr . Jól rímelt erre a két szomszédvár, a két diósgyőri nagyüzem, az LKM és a DI- GÉP párttitkárainak vélemé­nye. Rábai István: a kohá­szat történetének talán leg­nehezebb, legtöbb veszteséget hozó évét zárta. Ebben épp­úgy közrejátszott a világpiac vártnál kedvezőtlenebb és tartósabb hatása, mint a sa­ját erőfeszítéseink elégtelen­sége. Begyik János: a látvá­nyos eredmények sem feled­tethetik, hogy bőven van még kiaknázatlan lehetőség a két éve még mélyponton le­vő gépgyárban. A DIGÉP közelmúltjának története érdekes és hasznos tanulsággal szolgálhat. A vá­rosi pártbizottság titkára mondotta: a gépgyár példája bizonyítja, hogy a program az legyen a nehézségekkel küzdő vállalatoknál, hogy a visszaesés ne váljon tartós állapottá, és a gazdaságtalan termelés visszaszorítását mi­nél előbb kövesse a haté­kony termelésre való áttérés. Begyik János konkrétu­mokkal is szolgált. Olyan személyi, technológiai, szem­léletbeli változásokra kerüli sor, amelyeknek hatása nem­csak a korábbi gondokon Szakállas hibáink túl, hanem hosszú előre programot, jó magabiztosságot mutat évekre közérzetet, adhat. A Diósgyőri Gépgyárban az elmúlt évben 13 száza­lékkal fokozódott a terme­lés. A dollárelszámolású ex­port 30 százalékkal nőtt, úgy, hogy a tőkés import 21 százalékkal csökkent. E mu­tatóknak külön-külön is ér­téke, tekintélyt parancsoló rangja van. De együttes ha­tásuk többszöröződve jelent­kezik. A számoknál marad­va: a termelékenység (abé­rek 8,1 százalékos emelke­dése mellett) 14 százalékkal lett több. A vállalati nyere­ség 17 százalékkal nőtt. Az elmúlt évben 27 új konst­rukciót vezettek be, s akad olyan új termék, amelynek az átfutási ideje (az ötlettől a tettig) nem volt hosszabb fél évnél. Ám a gépgyár párttitkára — s most a ko­rábban idézett elégedetlen­kedő mondatára utalunk — azt sem hallgatta el, hogy majd’ ötvenmillióra rúg az a selejt, amely az anyaghiba, illetve a megmunkálási fe­gyelmezetlenség miatt kelet­kezik. Továbbá: egészségte­lenül sok a túlóra, s ez a termelés, anyagellátás, szál­lítás nem kellő ütemességé­re utak Hit és bizalom Az értékelés természetesen csak akkor lehet teljes, ha az fölülemelkedik a lokális érdekeken és eredményellen. A pártbizottság ülésén el­hangzott: a város üzemeinek a külgazdasági egyensúlyhoz való hozzájárulása — már második éve ezt kell megál­lapítanunk — nem javult. E tény mögött a város sajátos iparszerkezete és ezen belül a vállalati termékszerkezet korszerűsödésének problémái rejlenek ... Ám az is nyil­vánvaló, hogy az eddigi ta­pasztalatok nem kérdőjele­zik meg egyetlen gazdasági egység jövőjét sem. Vállala­taink, szövetkezeteink több­sége rendelkezik olyan ter­mékekkel, amelyek a mérsé­kelt gazdasági növekedés el­lenére is keresettek. Ez a megállapítás éppúgy érvényes a nyolcvanegyben „sikergyár” gépgyárra, mint a most deficittel záró kohá­szatra. És még valami, ami a hitet és a bizalmat pél­dázza. Soha korábban aoy- nyian nem jelentkeztek párt­tagnak, munkásőrnek, ön­kéntes társadalmi munkás­Ledér gondolat Az ismerős há­zaspár élénken há- borog amiatt, hogy a tévében mind gyakrabban kény­szerítik rájuk a pucérság tekinte­tében egyforma, ámde így vagy úgy kerek popsik lát­ványát. No jó, egyelőre még nem premier plánban, de már prolongál­va. Mert ugyebár a szilveszteri „Mindent válla­lunk” brigád mű­sorának megismét­lésekor is „alulöl- tözöttek” — vagy­is hogy alul öltö­zetlenek! — vol­tak a színpadon ki-be sétáló ifjú hölgyek. Nyugta­tom a háborgókat, ne irigyeljük az erősebbik nem if­jabb tévézőitől ezt a látványt, hiszen legalább számuk­ra érdekessé tet­ték a műsort. Ám ekkor előtolakszik a ledér gondolat: igaz is, miért nem gondoskodtak a rendezők legalább „vegyes karról”, hogy a gyengébbik nemhez tartozó té­vénézők se érez­zék mellőzöttnek magukat? ... (Kollégám bele­olvasott a kézira­tomba. Mondja, nálunk nyilván nem akadt férfiú, aki vállalná a Tisz­telt Publikum előtt a csupaszko­dást. No persze, érthető, hisz nekik esetleg volna mit szégyellni. Nyom­ban kiderülne ró­luk a meztelen igazság. ..) (réva) Az ide: évet az öregeknek szenteljük. Tiszteljük — ar­ra érdemes — idős ember­társainkat, de szabaduljunk meg deresedé, nagyszakállú hibáinktól! Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de én az utóbbiak közé sorolom azt a jócskán megroggyant mód­szert is, ahogy a közélet fó­rumain beszélünk. Mindaz, ami kikivánkozik belőlünk, az egész plénum- nak szól, pontosabban: csak szólna, ha nem csupán az el­nökséghez intéznénk szava­inkat. Feléjük fordulva és csak akkora hangerőre kap­csolva, amennyit az ő fülük megkíván. Mint mondtam, lehet, hogy túl érzékeny va­gyok, de engem kifejezetten bosszant, amikor csak a há­tát látom az interpellálónak, és fülemet hegyezve sem tu­dom kikövetkeztetni, mit motyog. Ilyenkor az általam (is) választott elnökséghez képest másodrendű szerep­lőnek érzem magam „Vattá­nak”, aki csak arra jó, hogy segítsen megtölteni a szék­sorokat. Sokan vagyunk olyanok, akiket senki sem tanított a közéleti szereplés etikettjé­re. De ahhoz azért már elég régen gyakoroljuk, hogy ösz­tönösen is rátaláljunk a he­lyes magatartásra. Ne játsz- szunk napraforgót, intézzük szavainkat mindig az egész közösséghez! Szemtől szembe, jól hall­hatóan mondta el viszont a közelmúltban lezajlott ta­nácsülés egyik felszólalója: sorra-rendre beáznak a va­donatúj épületek. Nos, ezek a tetőszigetelési hibák .is a szakállasak közé sorolhatók. Visszaköszönnek — korukhoz illő, reszketeg hangon — a lapok hasábjairól. Nem a büszkeség mondatja velem, de jómagam is többször me­ditáltam már afölött, mikor felejtettünk el tetőt csinálni. Mert valamikor tudtunk. Azzal védekeznek a szak­emberek — szakemberek? —, hogy manapság rosszak az anyagok. Szó, ami szó, te­tő alá kívánkozó eleink csu­pa „minőségi” matériával dolgoztak: állati bőrökkel, jókora falevelekkel, szalmá­val, zsúppal, náddal, zsin­dellyel stb. Térjünk vissza talán ezekhez? Én inkább azt javallanám — persze nem háttal a többségnek! —, hogy a hajdanvolt tetőfedők hoz­záértését, lelkiismeretességét próbáljuk átmenteni a má­ba. Egyet én is ismertem kö­zülük: Ambrus bácsit, aki a gyermekkoromban egyáltalán nem ritka zsúptetőknek volt a mestere. Zavarba esnék, ha azt kérdeznék, mi volt a szakképzettsége. Télen böl- lérkedett, nyáron kis földjét munkálta, ősz táján pedig zsúpot rakott. Hogyan? Tem­pósan, aprólékos műgond­dal, minden szálra odafi­gyelve. Nem is tehette volna másként, hiszen az általa ra­kott, javított tetők alatt sokszor megfordult — példá­ul disznótorok idején —, és ha csak egyszer is beázott volna a padlás, oda lett vol­na a becsülete. Annak, aki manapság te­tőt szigetel, ritkán kell szem­től szembe vállalnia a követ­kezményeket. Személytelen a munka, és persze személy­telen a felelősség is. Ez pe­dig legalább annyit számít, mint az anyagok minősége. Öregeinknek szenteljük az idei esztendőt. Tiszteljük, aki arra érdemes, és ne szégyell­jünk tanulni se tőlük, szak­maszeretetei, lelkiismeretes­séget (békés) nak a Lenin Kohászati Mü­vekben, mint tavaly ... B. I. Városi tanácstagok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Csetneki Jó­zsef né, III/6. sz. pártolapszer- vezet, Győri kapu 123. sz.j 17 órakor; Nagy Sándorné, з. sz. Általános Iskola, Kö­zépszer u. 3. sz., 18 órakor; Szepesi Lajos, László Jenő и. 99. sz., 16 órakor. Szerdán tartja tanácstagi fogadóóráját: Gyöngyösi Dá­niel és Kovács Lajosné, te­rületi pártalapszervezet,’ Marx Károly u. 94. sz., 17 órakor. (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom