Déli Hírlap, 1982. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-22 / 45. szám
Csak a műsornak nem tellett új ruhára Olt voltunk a legek bálján Ai Ez a divat bálon már csaknem törzsvendégek mulattak szombaton a Júnóban. S ahogy a bál háziasszonya, Zsigmond Márta főszerkesztő megjegyezte, az egész hölgykoszorút kivezényelhette volno a modell-, illetve a ruhaszépségversenyre. Egyszóval, mindenki csillogott, villogott, senki sem vette fel a „tavalyi kis báli rongyát" ... A legek bálján a műsor öltözéke volt a legviseltesebb. Amin jól szórakoztunk háromszor — legeket kerestek a tévébemondónők és riporterek —, negyedszerre már nem hozta lázba a közönsé+ Nagy sikere volt a Magyar Divatintézet bemutatójának. Képünkön: egy estélyi modell. get. Egyszóval, ennek a műsornak is lépést kellene tartani a korral, úgy, mint a divatnak. jf: Hajas Ilona és egy kevésbé hajas bálozó Mert abban aztán van káp- rázat, ahogy a Magyar Divatintézet modelljein is láthattuk. Kitört az aranyláz — de nem karátban méretik —, a ruha annál divatosabb, minél több fémszál viliódzik rajta. A manekeneken és a puccos hóim Íjaikon kívül Bacsó Béla és Fenyő János diaporámáiban gyönyörködhettünk. Aztán csak ki kellett választani, hogy a sok szép ruhát viselő hölgy közül ki kapja az ajándék ru- háravalót és a tortát. A fekete még mindig hóditó; ebből kettő és egy piros, arany díszítéses ruha vitte el a pálmát. Végül is a bált a tánc kedvéért találták ki, s ehhez az Apostol együttes muzsikája jó hangulatot teremtett. Színe és ELz a Járják a magyar labdarúgópályákat a külföldi csapatok menedzserei, és állandó izgalomban tartják az idősebb korosztályhoz tartozó „menőket”. Ha megköttetik a szerződés, jól jár az egyesület is: súlyos tízezreket kaphat „keményben”, az aranylábú fiúért. Így az egyik szeme sír, a másik meg nevet a klub vezetőségének. Nem mondhatjuk el ugyanezt azokról a vállalatokról, melyek szakmunkásaik tekintélyes hányadát veszítették el az elmúlt egy-másfél év alatt azért, mert valamelyik vállalkozó kedvű közös gazdaság többet tud fizetni a segédüzemágában dolgozóknak. De csábító ajánlatot kaphat manapság az ügyes kezű, jól képzett ember a külföldön munkát vállaló cégektől is. Hogy mennyi haszon és mennyi kár származik az ilyen indíttatású munkaerő- mozgásból, azt döntsék eL a közgazdászok. Ne tekintsék állásfoglalásnak, ha most egy ellenkező előjelű példával szolgálok. Könyveljék el úgy. hogy azért ilyen is van. brigád nem Történt pedig, hogy a MÁV Járműjavító Miskolci Üzeme vásárolt egy kúriát a Balatonnál, üdülő céljára. Hajdan egy fakereskedő tulajdona volt az épület, és magán hordja a korabeli ízlés nyomait: cifrán díszes a tetőzete is. A ház meglehetősen elhanyagolt állapotban volt, és az új tulajdonos kénytelen volt saját erős munkával megtoldani szerény tőkéjét. Az egyik ügyes brigádot küldték el Szántódra renoválni. Javában dolgoztak a járműjavítósok. amikor megállt az épület lábánál egy ismeretlen férfiú és vizsla tekintettel sokáig figyelte mesterkedésüket. Végül meg- kérdeze, ki a gazdájuk, majd váratlan ajánlattal rukkolt elő: jöjjenek el dolgozni a Műemléki Felügyelőséghez, mert ott épp’ egy ilyen ügyes brigádra lenne szükség az ódon kastélyok renoválásához. Sejteni engedte természetesen azt is, hogy jóval magasabb lesz a fizetésük. Nekem csak azt mondták el — némi büszkeséggel — a Járműjavító vezetői, hogy a brigád maradt. Hogy volt-e vita a tagok között és egyáltalán mérlegelték-e koeladó molyabban a csábító ajánlatot, azt csak találgatni tudnám. Nem találgatok. Megelégszem annyival, hogy bár döntően esik latba, mennyit fizet egy-egy vállalat, vannak más szempontok is, melyek hűséges helyben- maradásra vagy távozásra serkentik a munkást. Aki alaposabban szeretne tájékozódni e vállalat megtartó erejének okairól, az forduljon bizalommal a vezetőséghez. Ahogy ismerem őket, nem titkolnak el semmit. Én sem titkolom el, hogy a történetet hallgatva, támadt egy sanda gondolatom: ha egy vasúti kocsik javítására specializálódott vállalatnál ilyen jól értenek az igényes építészeti munkához és mesteri fokon tudnak tetőt fedni, akkor átadhatnák tapasztalataikat a helybéli magasépítőknek. Miskolcon ugyanis — ahogy azt már több ízben szóvá tettük — sorra beáznak az új gyermekintézmények. Persze az is lehet, hogy nem csak a szakértelmet tanulhatnák el a magasépítők a járműjaví- tósoktól. hanem azt is, hogy mindent csak egyszer kell megcsinálni. Egyszer: de jól! (békés) A kedvezményt a vevők érdekében adták Zsebbevágó téma Kiskereskedők az adózásról Az idő pénz! S noha ezt fennhangon senki sem fogalmazta meg a KISOSZ megyei adóközösségének a közelmúltban megtartott közgyűlésén, kiderült, hogy kimondatlanul is igencsak egységet lehet a vélemény e tekintetben kiskereskedőink körében : rögvest türelmét vesztette az adóközösségi tagság, ha valaki vette a bátorságot, hogy túlbeszéljen valamit, netán olyasmire terelje a szót, ami nem tartozott a napirendhez. Zsebbevágó volt a téma, érdektelenséget nem tűrő a tagság. A tisztújító közgyűlés pedig jó alkalom rá, hogy összegezzék az utóbbi két év adózási változásait, s útravalóval lássák el a megválasztott tisztségviselőket. 4 HOL KAMATOZNAK A KIESŐ MILLIÓK? Alig több mint egy éve lépett életbe a módosított adórendelet, amely valameny- nyi magánkereskedőt érintette. Az .új adókulcs-táblázat mindannyiuknak vonzóbb kedvezményeket ígért az eddigieknél. A vállalkozókedvet mindenesetre tetemesen növelte például, hogy a 100 ezer forintos jövedelemadó határáig 40, 200 ezer forintig 30 százalékos (azon túl degresz- szív módon csökkenő) adó- kedvezményt biztosít rendeletileg államunk. Hogy mi ebben a jó az adózóikra nézve, nem kellett ecsetelni, hiszen önmagáért beszélt az adat: tavaly 10 millió forinttal kevesebb adót fizettek például csak a miskolciak a város pénztárába. De mi ebben a jó a nagy közösségnek ? Ismételtein fogalmazta meg a városi tanács pénzügyi osztályvezetője, dr. Sárvári Károly: — A lakosság jobb ellátása. S ezért, az iparpolitikáink, a kereskedetempoldtiikánk, foglalkoztatási politikánk érdekében, lemondunk ezekről a milliókról, hogy az ellátás javításában kamatoztassuk... A kiskereskedőket ingerlő kérdések köréből az ötnapos munkahéttel kapcsolatos gondok külön is hangsúlyt kaptak. Mi lesz a meleg évszakokban a virágosokkal, a zöldség- és gyümölcskereskedőkkel, ha vasárnap nem árusíthatnak? Ha nagyobb tételt vásárolnak fel hét közben, a zárt pavilonokban nyakukra hervad-romlik. Ha meg keveset, a hét első napjaiban miként garantálják az ellátás zavartalanságát? A kérdést megnyugtatóan itt nem tudták megválaszolni. 4 A TISZTESSÉG MINDENEKELŐTT Nem kevéssé foglalkoztatja a piaci telephellyel rendelkezőket az is, miként lehetne eredményesebben gátat vetni az ál-termelők száma gyarapodásának. Tapasztalataik ugyanis azt mutatják, hogy mind több az olyan „őstermelő”, aki pár négyzetméter fóliasátrából akkora termést hord piacra, amekkorára száz Micsurin sem volna képes. Többnyire nyílt titok: az ilyen „rekord”-termelők Szegedről, Gyuláról vásárolják fel olcsón a portékát, s itt értékesítik busás haszonnal, zsebre vágva értük adómentesen a forintokat. A konkurrencia szaporodását is szóvá., tették persze, de rokonszenves módon: ügyeljenek az illetékesek rá, hogy a butikok és ilyen-olyan divat keres kedések számának növekedése ne mehessen a kínált portéka minőségének rovására. Nehogy „elbóvli- zódjanak” a dolgok... A kereskedői tisztességet féltette a felszólaló, s nem attól tart, hogy sok lesz a fóka, s kevés az eszkimó! (radványi) Húst készít efő a szlovák ízek tttdója: Pálfiné Egyen a hegyen! Turistaház, Bükkszentkereszten 4 NE CSAK MARADJON, DE JUSSON IS! A nagy számú felszólaló közül valaki nagy derültség közepette sommázta a tapasztalatokat: a módosított rendelet rendkívül humánus, hisz’ oly sokféle kedvezményt biztosít a kisiparosoknak, kiskereskedőknek, hogy ha mind együtt lesz, tán nem is marad fizetnivaló. ' Ettől persze nem keil tartani, a rendelet alkotói ügyeltek rá, hogy ne csak maradjon, de jusson is az adózásra kötelezettek jövedelméből a köznek. S persze ügyelni kell arra is, hogy az új adóztatási forma betöltse társadalmilag igazságos jövedelemszabályozó szerepét. Ne essék tehát senkinek zokon, ha a jövőben szigorúbbak lesznek az ellenőrzési feltételek! Az adóhatóságok meghívott szakemberei, s a KISOSZ vezetői hangsúlyozták: élni kell a könnyítésekkel, de — visz- szaélni nem ajánlatos vele! 4 Ml LESZ A GYÜMÖLCCSEL A HATODIK NAPON? Furcsának tűnő paradoxon: az adóközösség tagjai felszólalásaikban mindegyre olyasmiről beszéltek, ami adóik nagyságának növekedését szolgálhatná. Jóllehet nem erről az oldaláról bolygatták a kérdést, s ezt nem vehetjük rossz néven tőlük. De hát a dolog természetéből fakad hogy csak úgy tudnak többet adózni, ha nő a jövedelem. Jövedelmük növekedő- sét viszont jó néhány olyan körülmény zavarja, amiben hatóságaink segítségére számítanak. Kellemes sétaút, és hamarosan célnál vagyunk. Vendég itt-ott. — Kirándulni, szánkózni, sízni jönnek — mondja Valent György, a Borsod megyei Vendéglátóipari Vállalat bükkszentkereszti Béke turistaházának vezetője. Az étlap választéka már több, mint bőséges. Pisztráng, borjú, velő, vad ... Pálfi Istvánné szakács — kedves, mosolygós asszony — a vágótönkön birkózik egy nagy darab hússal. — Ajánlhatok tejfölös gombalevest, aztán őzpörköltet, hozzá palacsintát. — Hogyan boldogul a vendéglős, távol a várostól? — Mindent magam szerzek be. a Wartburg Combival és némi helyismerettel — árulja el Valent György. * Gyönyörködünk a kilátásban. Szemben a síparadicsom, a Kis-Dél. Látható a Bikarét. a Lófőtisztás, és a Dorongósi út elvezet a fenyvesekig. Az üzletvezető: — A szállóban '31 vendéget tudunk fogadni, hét szobában. Az átalakítást december végére fejeztük be. Kívül tavaly végeztek a felújítással, az éttermi rész szeptemberre lett kész. Megújult a bükkszentkereszti turistaház. Közeli és távoli vendégeket egyaránt A Béke turistaház déli oldala. Ha nincs is mindig telt ház. a vezető nem bánja: szerinte a jó kiszolgálás a lényeg ... fogadnak. Esti rendezvényekkel is csalogatják az embereket: február 27-én farsangi bál lesz. D. T. B.
