Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 26. szám
Felsőoktatási prognózis Álomlovag, álruhában Emlékezés Jávor Pálra Semmit sem csökkent az utóbbi tíz esztendőben a továbbtanulási — diploma —, vagy oklevélszerzési kedv; bizonyítja a tél végi, kora tavaszi felvételi jelentkezési arány. Jóllehet, tavaly és tavalyelőtt az igen alacsony születési számú korosztály érettségizett, 3—5 ezerrel kevesebb volt a maturáltak száma a korábbinál és a jelenleginél. ugyanakkor változatlan a 33—35 ezres jelentkezési szám a nappali tagozatokon. Az idén, minden előrejelzés szerint hasonló lesz az arány. A felvételi keretszámok alig változnak, tehát 15—16 ezer elsőévest tudnak fogadni az egyetemek és főiskolák nappali tagozatai. FIÚK ÉS LÁNYOK ESÉLYEI A humán irányzatú gimnáziumi oktatásbán (ahol a fakultáció leghamarabb két- három év múlva módosíthat a pályaválasztási elképzeléseken és akkor sem lényegesen) kétharmad részben lányok vesznek részt. Jelentkezésük aránya szükségképpen ma már az ötven, sőt a hatvan százalékot is meghaladja, az orvosi és a jogi karokon. (A bölcsészkari 65—70 százalékról nem is beszélve.) A kevés fiújelentkező emiatt mintha néhol jobb esélyekkel indulna . . Fordított előjelű a műszaki felsőoktatásban a jelentkezési arány. Kellene, hogy a zömmel fiúkat képző szakközépiskolákból is jó eséllyel induljon a felvételizők hada — ugyanakkor az is kellene, hogy a gimnáziumok tehetséges leánytanulói is jobban „célba vegyék” a műszaki felsőoktatási intézményeket is. Érdemes ezeket átgondolniuk a családoknak, a korábbinál jobban számítva a társadalmi igényekre és a majdani elhelyezkedési lehetőségekre is. ÁTIRÁNYÍTÁS: NE UTÓLAG! Fontos és ajánlott módszer, hogy a fiatalok éljenek az átirányítások lehetőségeivel. Sokan nem tudják, hogy az átirányítást már a jelentA februári A színpadon Mezey Máriával kezési lapon jelezni kell. Másrészt: sokszor egészen jó pontszámmal „hullik ki” a jelentkező, csak azért, mert a hasonló képzési irányú főiskolát terveiben nem vette számításba, átirányítási lehetőségként nem jelezte. Pedig jó néhány főiskolára bejuthatnának egyébként jó képességű. de az egyetemi alsó ponthatáron alulmaradt fiatalok, akiknek helyük lenne a felsőoktatásban. (Helyüket nem egyszer kisebb tudású, de körültekintőbben jelentkező társaik foglalják el.) Célszerű tehát az átirányítás kérése az orvosegyetemről az egészségügyi főiskolára, bölcsészkarról azonos szakpárt ad' tanárképzőbe, tanítóképzőbe, műszaki jellegű egyetemről megközelítően hasonló profilú főiskolára. Érdemes fellapozni a tavaly augusztusi újságokat is, megnézni: melyik egyetem és főiskola hirdetett akkoriban | pótfelvételit. MÉRJÉK FEL ÖNMAGUKAT A tavalyi felvételi „pontküszöbről” — tehát arról, milyen követelményeknek kell megfelelni a választott intézmény felvételijén, illetve, mennyi az a pontmennyiség, ami a felvételhez minimálisan szükséges — feltétlenül szükséges időben tájékozódni. Több éves szakmai megfigyelés, hogy fiatalok százainak irreális az önmegítélése, hamis képük van saját tudásszintjükről, illetve az intézmények felvételi követelményeiről. Kevéssel meghosszabbodnak az idén a jelenkezési határidők. Március 30-ig kell megkapniuk az egyetemeknek és a főiskoláknak a lapokat. Addig is igen célszerű alaposan tanulmányozniuk a jelentkezőknek az idei felvételi tájékoztatót. Gyermekkoromban, ha Jávorfilmet játszottak a moziban, szüleimtől mindig kikunyerál- tam azt a 30 vagy 50 fillért, amiért a vászonhoz közeli három sor valamelyikébe beülhettem. Aztán csodálkozó szemmel bámultam az ellenállhatatlan férfit, aki minden akadályt legyőzött, és minden nőt meghódított. Az évek múltával persze álmaim szétfoszlottak, és sohasem gondoltam volna arra, hogy az ünnepelt sztárral valaha nemcsak találkozhatok, hanem barátságával, bizalmával is megtisztel. Történt mindez 1958 késő nyarán. Jávor Pál, Amerikából csalódottan hazatérve, a budapesti Jókai Színházhoz szerződött. Tahi László Szegény jó Márton című darabjában játszott, és a Kamara Varietében lépeit fel. Nem találta azonban a helyét a színháznál, s jobbnak látta elfogadni az Országos Filharmónia ajánlatát, mely országos turnéra hívta, több jeles művész társaságában. A műsor fénypontja természetesen Jávor Pál volt. Borsodban ötven estén lépett színpadra. Özönlött a közönség, a jegyek már elővételben elkeltek ... Akkoriban, mint a Filharmónia megyei kirendeltségének vezetője, én szerveztem az előadásokat, és gondoskodtam a társulat ellátásáról, szállításáról. A „főadiszállás” a miskolci Avas-szálló volt, ahonnan autóbusszal jártunk ki a vidéki előadásokra. Jávor Pállal, azaz „Palival” — mert megismerkedésünk után felszólított, hogy hívjam csak így — sok délutánt és előadás utáni estét, éjszakát töltöttem el fehér asztal mellett, s hallgattam kifogyhatatlan él- ményzuhatagát. Aradon született 1902. január 31-én, s a szegények utcájában nőtt fel. Mikor fiatalemberré serdült, egy fűzfavesszőből font bőröndkosárral — melyben összes ruhája és vagyona elfért — ment fel Budapestre, hogy színész legyen. A színészegyesületi iskola elvégzése után a Vígszínház szerződtette. Karrierje egyenesen ívelt felfelé, de igazán népszerűvé a film tette, mellyel élete a továbbiakban összefonódott. Rendkívül sok filmet forgatott, bár legtöbbje méltatlan volt tehetségéhez. A közönség bálványa lett Űz Bence, Dankó Pista, Kerek Ferkó, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Rákóczi-in- duló, Iglói diákok, Gül Baba, és a felszabadulás után készült Tanítónő —, hogy csak néhány címet említsek a filmek sorából, melynek egyik emlékezetes darabja a Hyp- polit, a lakáj. V. M. Miskolci tartózkodása során gyakran esett szó az idő múlásáról és az öregedésről. „Pillanatnyilag; Magyarországon a magántulajdonban levő személygépkocsik száma meghaladja az 1,1 milliót. De ezt az áradatot nem bírja az események után kullogó infrastruktúra. Kevés és szűk az út, nem győzi a javítóipar és az alkatrészellátó kereskedelem. A közlekedési morál sem nőtt fel arra a szintre, amelyet egy ilyen motorizációs fok megkövetel. Utolérjük-e magunkat?. ..” Férfisikk tudni, meddig tart a tél. Meglehet, hogy az utószezonban szük- iesz ilyen vagy ehhez jnló kötött együttesre, lenesetre a divatterve- előrejelzése szerint új- nagy sláger lesz az észa- népek folklórjából köl- i vett minta, íodellünk a Gyulai Kötő :i Vállalat terméke, spor tos, meleg téli együttes. A raglánszabású, kényeim: , sportpulóverrel összehangolt sálat és sapkát bordűrösen elhelyezett skandináv ge , metrikus, jacquard-mintá- at díszíti. Hasonló motívumokat az Is felhasználhat, aki ké; munkakönyvből is szeret kölni. Ha a mostani szezonig nem is, de az ezt követő ’élre biztosan elkészül. A fenti sorokat Brackó István Felkészültünk? című publicisztikájából idéztük, a Napjaink februári számának nyitó cikkéből. A felkészületlenül megvalósított, vagy fogadott változásokra számos miskolci példát sorol fel a szerző. A 425 éve született Bocskai István a főhőse Köteles Pál Hajdúkirály című há- romfelvonásos történelmi Irámájának. Az első felvonás a februári számban olvasható, a másodikat a jövő fi 'napban közli a lap. lllésy Sándor riportja ányanyákrót szól, címe Anyák, de nem asszonyok Ebből idézünk; „Dr. Sz. sze- xuálpszichológus. A megesett nők lelkének nagy ismerője. * Első alkalommal szerepel városunkban a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar. Hangversenyüket az Országos Filharmónia hétfőn este fél 8-tól rendezi meg a Miskolci Nemzeti Színházban. Műsoron: Rimszkij-Korszakov: Seherezáde, Wagner: Trisztán és Izolda — előjáték és Izolda szerelmi halála, Stravinsky: A tűzmadár — szvit. Közreműködik: Kocsis Albert {hegedű) és Páka Eszter (ének). Vezényel a zenekar igazgatókarmestere, a képünkön szereplő Petró János. Jandó Jenő közreműködésével A Gál-yonósnégyes kamaraestje Ar Országos Filharmónia kamarabérleti hangversenyeinek sorában, szerda este, a miskolci Gál-vonósnégyest hallhattuk a Bartók-teremben. Elsőként Kodály 1910-ben bemutatott Vonósnégyesét szólaltatta meg a Gál Károly — I. hegedű, Kalocsai Ágnes — II. hegedű, Bonyhay Lajos — brácsa. Nemes Tamás — gordonka összetételű együttes. Az Opusz 2. számmal jel- lölt mű egyik első példája Kodály azon törekvéseinek, hogy a magyar népdalt műzenei szintre emelje. A „Lement a nap a maga járásán” dallam a kodályi életmű hitvallásaként hangzik fel az I. Vonósnégyes kezdő hangjaiban. A kvartett szerkezete, világos formálása nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatal mester már az életmű kezdetén is tudatosan megfogalmazott alkotói program szószólója. Az együttes tagjai igényes munkával hódították meg a nem könnyű művet. Szuverén biztonsággal, értően tolmácsolták a ritkán felcsendülő, sokszor idegen tájakat is bejáró, nagy lélegzetű kamaramű hangzásvilágát. Művészi fejlődésük jelentős állomásának tekinthető ez az interpretáció, de lényegében az egész hangverseny. A koncert második felében, Jandó Jenő közreműködésével, Sosztakovics opusz 57-es g-moll Zongoraötösét mutatták be az előadók. Az 1940- ben keletkezett mű hamarosan népszerűvé vált a kamarazenei hangversenyeken. A Bartók-termi előadás is felszínre hozta a mű valameny- nyi értékét: a Prelúdiumból származó, tipikusan orosz dallamot, melyre Fúga épül. A táncos lendületű, kicsattanó jókedvű Scherzót, a lire Intermezzót és az indulóri musú Finálét. Különösen a III. és az V. tétel megoldása tetszett, s bizonyára az elő adóknak is, mert a közönséf elismerő tapsait a jellegzetes Sosztakovics-hangvétel. Scherzo-tétel megismétli^' vei hálálták meg. BARTA PÉTER Jó tanácsok felvételre jelentkezőknek Egyik alkalommal mesélte, hogy a felszabadulás után, amikor a sopronkőhidai börtönből kiszabadult és visszatért Budapestre, rajongói elhal mozták szeretet ükkel. Leveleket írtak és atuogram us képet kértek. Mivel új sztárfotói nem voltak, a 40-es évek eleién készült, megmaradt képeiből küldött hódolóinak. Egyszer aztán visszakapta egyik fényképét a következő levél kíséretében: „Kedves Művész Űr! Arra kérem, küldjön egy most készült fényképet, mert amit Öntől kaptam, az már a nagymamámnak is megvan!” — Hát így elmúlt az idő — nevetett fel jávorosan, és eloltotta cigarettáját, de rögtön újabbra gyújtott, majd folytatta: — Amerika ... nekem csalódás volt. Vándortársulattal jártam a hatalmas földrészt, és magyar nótákat énekeltem katonatiszti uniformisban. Szánalmasan éreztem magam. Mindig gyötört a honvágy. Nem tudtam beilleszkedni abba a rohanó, törtető művészvilágba, és nagy nehézséget jelentett, hogy soha nem tudtam rendesen megtanulni angolul, mert mindig magyarul gondolkoztam. Csodának számított, hogy A nagy Caruso című szuper-színes filmben, melyben Mario Lanza játszotta a főszerepet, megkaptam a baritonista epizódfiguráját. Mindössze kétperces volt a jelenetem, de többet szenvedtem ezalatt, mint itthon egy játékfilm forgatása idején ... Amerikában nem lettem filmszínész, és színpadon sem arattam sikert. Annyi pénzt azért összekapartam, hogy egy kis farmot vettem, amit aztán magyar tanyává formáltam át. Még nyárfákat is ültettem, és pulikutyám is volt. Az egyik szobában hamisítatlan magyar csárdát rendeztem be, kecskelábú asztalokkal és kármentővel. Ha kint levő honfitársaim meglátogattak, ott jöttünk össze, és sírtuk ki énekelve bánatunkat... Szóval nem bírtam tovább, hazajöttem. Itt akarok meghalni és magyar földben nyugodni. * Kívánsága teljesült. 1959- ben, Magyarországon hunyt el. Igaz-e, vagy sem, de mesélik — talán, hogy utólag újabb nimbuszt fonjanak alakja köré —, hogy a halála előtti estén a kórházi udvarra cigányzenekart kért, és elénekelte a filmből híres Bankó-nótát: Most van a nap lemenőben, kivisznek a temetőbe ... Holnap lenne 80 éves. IMREH JÓZSEF------------------------------------ h — Nem vezetek statisztikát, de legalább minden ötödik nő, aki itt megfordul, leányanya. Sok, nagyon sok a véletlen balesetek száma. Idézőjelben értem a balesetet is, a véletlent is... higgye el, borzasztó dolog megsemmisíteni egy életet...” Bán János tokaji internacionalista visszaemlékezéseinek negyedik folytatását közli Dobrossy István (A felosztott föld védelmében). Hegyi Imre Darvas Józsefre emlékezik, találkozásaikat felidézve. Elbeszélésekkel Székelyhídi Ágoston (Kitérő) és Varga Csaba (Utópia-nap) jelentkezik. Rajzokat Bálványos Hubától, Drozsnyik Istvántól, Feledj/ Gyulától. Kass Jánostól, Lenkey Zoltántól, Raszler Károlytól és Tárdi Sándortól közöl a Napjaink. Verseket Benke Lászlótól. Bereit Gábortól, Bókkon Gábortól. Büki Attilától. Fecske Csabától, Galambosi Lászlótól, Gáti Kovács Istvántól, Káldi Jánostól, Kerék Imrétől. Szigeti Lajostól. Vadema Józseftől. Vasadi Pétertől és Zalán T'bortól olvashatunk. Sz— Napjaink