Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 26. szám

Felsőoktatási prognózis Álomlovag, álruhában Emlékezés Jávor Pálra Semmit sem csökkent az utóbbi tíz esztendőben a to­vábbtanulási — diploma —, vagy oklevélszerzési kedv; bi­zonyítja a tél végi, kora ta­vaszi felvételi jelentkezési arány. Jóllehet, tavaly és ta­valyelőtt az igen alacsony születési számú korosztály érettségizett, 3—5 ezerrel ke­vesebb volt a maturáltak száma a korábbinál és a je­lenleginél. ugyanakkor válto­zatlan a 33—35 ezres jelent­kezési szám a nappali tago­zatokon. Az idén, minden előrejelzés szerint hasonló lesz az arány. A felvételi ke­retszámok alig változnak, te­hát 15—16 ezer elsőévest tud­nak fogadni az egyetemek és főiskolák nappali tagozatai. FIÚK ÉS LÁNYOK ESÉLYEI A humán irányzatú gim­náziumi oktatásbán (ahol a fakultáció leghamarabb két- három év múlva módosíthat a pályaválasztási elképzelése­ken és akkor sem lényegesen) kétharmad részben lányok vesznek részt. Jelentkezésük aránya szükségképpen ma már az ötven, sőt a hatvan százalékot is meghaladja, az orvosi és a jogi karokon. (A bölcsészkari 65—70 százalék­ról nem is beszélve.) A ke­vés fiújelentkező emiatt mintha néhol jobb esélyek­kel indulna . . Fordított előjelű a mű­szaki felsőoktatásban a je­lentkezési arány. Kellene, hogy a zömmel fiúkat képző szakközépiskolákból is jó eséllyel induljon a felvételi­zők hada — ugyanakkor az is kellene, hogy a gimnáziu­mok tehetséges leánytanulói is jobban „célba vegyék” a műszaki felsőoktatási intéz­ményeket is. Érdemes ezeket átgondolniuk a családoknak, a korábbinál jobban számít­va a társadalmi igényekre és a majdani elhelyezkedési le­hetőségekre is. ÁTIRÁNYÍTÁS: NE UTÓLAG! Fontos és ajánlott módszer, hogy a fiatalok éljenek az átirányítások lehetőségeivel. Sokan nem tudják, hogy az átirányítást már a jelent­A februári A színpadon Mezey Máriával kezési lapon jelezni kell. Másrészt: sokszor egészen jó pontszámmal „hullik ki” a jelentkező, csak azért, mert a hasonló képzési irányú főis­kolát terveiben nem vette számításba, átirányítási lehe­tőségként nem jelezte. Pedig jó néhány főiskolára bejut­hatnának egyébként jó ké­pességű. de az egyetemi alsó ponthatáron alulmaradt fia­talok, akiknek helyük lenne a felsőoktatásban. (Helyüket nem egyszer kisebb tudású, de körültekintőbben jelentkező társaik foglalják el.) Cél­szerű tehát az átirányítás ké­rése az orvosegyetemről az egészségügyi főiskolára, böl­csészkarról azonos szakpárt ad' tanárképzőbe, tanítókép­zőbe, műszaki jellegű egye­temről megközelítően hason­ló profilú főiskolára. Érde­mes fellapozni a tavaly augusztusi újságokat is, megnézni: melyik egyetem és főiskola hirdetett akkoriban | pótfelvételit. MÉRJÉK FEL ÖNMAGUKAT A tavalyi felvételi „pont­küszöbről” — tehát arról, milyen követelményeknek kell megfelelni a választott intézmény felvételijén, illet­ve, mennyi az a pontmennyi­ség, ami a felvételhez mi­nimálisan szükséges — feltét­lenül szükséges időben tájé­kozódni. Több éves szakmai megfigyelés, hogy fiatalok százainak irreális az önmeg­ítélése, hamis képük van saját tudásszintjükről, illet­ve az intézmények felvételi követelményeiről. Kevéssel meghosszabbod­nak az idén a jelenkezési ha­táridők. Március 30-ig kell megkapniuk az egyetemek­nek és a főiskoláknak a la­pokat. Addig is igen célsze­rű alaposan tanulmányozniuk a jelentkezőknek az idei fel­vételi tájékoztatót. Gyermekkoromban, ha Jávor­filmet játszottak a moziban, szüleimtől mindig kikunyerál- tam azt a 30 vagy 50 fillért, amiért a vászonhoz közeli há­rom sor valamelyikébe beülhet­tem. Aztán csodálkozó szemmel bámultam az ellenállhatatlan férfit, aki minden akadályt le­győzött, és minden nőt meghó­dított. Az évek múltával persze álmaim szétfoszlottak, és soha­sem gondoltam volna arra, hogy az ünnepelt sztárral valaha nemcsak találkozhatok, hanem barátságával, bizalmával is meg­tisztel. Történt mindez 1958 késő nyarán. Jávor Pál, Ameriká­ból csalódottan hazatérve, a budapesti Jókai Színházhoz szerződött. Tahi László Sze­gény jó Márton című darab­jában játszott, és a Kamara Varietében lépeit fel. Nem ta­lálta azonban a helyét a szín­háznál, s jobbnak látta elfo­gadni az Országos Filharmó­nia ajánlatát, mely országos turnéra hívta, több jeles mű­vész társaságában. A műsor fénypontja természetesen Já­vor Pál volt. Borsodban ötven estén lépett színpadra. Özön­lött a közönség, a jegyek már elővételben elkeltek ... Akkoriban, mint a Filhar­mónia megyei kirendeltségé­nek vezetője, én szerveztem az előadásokat, és gondoskodtam a társulat ellátásáról, szállítá­sáról. A „főadiszállás” a mis­kolci Avas-szálló volt, ahon­nan autóbusszal jártunk ki a vidéki előadásokra. Jávor Pál­lal, azaz „Palival” — mert megismerkedésünk után fel­szólított, hogy hívjam csak így — sok délutánt és előadás utáni estét, éjszakát töltöttem el fehér asztal mellett, s hall­gattam kifogyhatatlan él- ményzuhatagát. Aradon született 1902. ja­nuár 31-én, s a szegények ut­cájában nőtt fel. Mikor fiatal­emberré serdült, egy fűzfa­vesszőből font bőröndkosárral — melyben összes ruhája és vagyona elfért — ment fel Budapestre, hogy színész le­gyen. A színészegyesületi is­kola elvégzése után a Vígszín­ház szerződtette. Karrierje egyenesen ívelt felfelé, de iga­zán népszerűvé a film tette, mellyel élete a továbbiakban összefonódott. Rendkívül sok filmet forgatott, bár legtöbb­je méltatlan volt tehetségé­hez. A közönség bálványa lett Űz Bence, Dankó Pista, Ke­rek Ferkó, Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül, Rákóczi-in- duló, Iglói diákok, Gül Baba, és a felszabadulás után ké­szült Tanítónő —, hogy csak néhány címet említsek a fil­mek sorából, melynek egyik emlékezetes darabja a Hyp- polit, a lakáj. V. M. Miskolci tartózkodása során gyakran esett szó az idő mú­lásáról és az öregedésről. „Pillanatnyilag; Magyarorszá­gon a magántulajdonban levő személygépkocsik száma meg­haladja az 1,1 milliót. De ezt az áradatot nem bírja az ese­mények után kullogó infra­struktúra. Kevés és szűk az út, nem győzi a javítóipar és az alkatrészellátó kereskedelem. A közlekedési morál sem nőtt fel arra a szintre, amelyet egy ilyen motorizációs fok megkö­vetel. Utolérjük-e magun­kat?. ..” Férfisikk tudni, meddig tart a tél. Meglehet, hogy az utószezonban szük- iesz ilyen vagy ehhez jnló kötött együttesre, lenesetre a divatterve- előrejelzése szerint új- nagy sláger lesz az észa- népek folklórjából köl- i vett minta, íodellünk a Gyulai Kötő :i Vállalat terméke, spor tos, meleg téli együttes. A raglánszabású, kényeim: , sportpulóverrel összehangolt sálat és sapkát bordűrösen elhelyezett skandináv ge , metrikus, jacquard-mintá- at díszíti. Hasonló motívumokat az Is felhasználhat, aki ké; munkakönyvből is szeret köl­ni. Ha a mostani szezonig nem is, de az ezt követő ’él­re biztosan elkészül. A fenti sorokat Brackó István Felkészültünk? című publicisztikájából idéztük, a Napjaink februári számának nyitó cikkéből. A felkészület­lenül megvalósított, vagy fo­gadott változásokra számos miskolci példát sorol fel a szerző. A 425 éve született Bocs­kai István a főhőse Köteles Pál Hajdúkirály című há- romfelvonásos történelmi Irámájának. Az első felvo­nás a februári számban ol­vasható, a másodikat a jövő fi 'napban közli a lap. lllésy Sándor riportja ányanyákrót szól, címe Anyák, de nem asszonyok Ebből idézünk; „Dr. Sz. sze- xuálpszichológus. A megesett nők lelkének nagy ismerője. * Első alkalommal szerepel városunkban a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar. Hangversenyüket az Országos Filhar­mónia hétfőn este fél 8-tól rendezi meg a Miskolci Nemzeti Színházban. Műsoron: Rimszkij-Korszakov: Seherezáde, Wag­ner: Trisztán és Izolda — előjáték és Izolda szerelmi halála, Stravinsky: A tűzmadár — szvit. Közreműködik: Kocsis Albert {hegedű) és Páka Eszter (ének). Vezényel a zenekar igazgató­karmestere, a képünkön szereplő Petró János. Jandó Jenő közreműködésével A Gál-yonósnégyes kamaraestje Ar Országos Filharmónia ka­marabérleti hangversenyeinek sorában, szerda este, a miskol­ci Gál-vonósnégyest hallhattuk a Bartók-teremben. Elsőként Kodály 1910-ben bemutatott Vonósnégyesét szólaltatta meg a Gál Károly — I. hegedű, Kalocsai Ágnes — II. hegedű, Bonyhay Lajos — brácsa. Nemes Tamás — gordonka összetételű együt­tes. Az Opusz 2. számmal jel- lölt mű egyik első példája Ko­dály azon törekvéseinek, hogy a magyar népdalt műzenei szintre emelje. A „Lement a nap a maga járásán” dallam a kodályi életmű hitvallása­ként hangzik fel az I. Vonós­négyes kezdő hangjaiban. A kvartett szerkezete, világos formálása nem hagy kétséget afelől, hogy a fiatal mester már az életmű kezdetén is tudatosan megfogalmazott al­kotói program szószólója. Az együttes tagjai igényes munkával hódították meg a nem könnyű művet. Szuverén biztonsággal, értően tolmácsol­ták a ritkán felcsendülő, sok­szor idegen tájakat is bejáró, nagy lélegzetű kamaramű hangzásvilágát. Művészi fej­lődésük jelentős állomásának tekinthető ez az interpretáció, de lényegében az egész hang­verseny. A koncert második felében, Jandó Jenő közreműködésé­vel, Sosztakovics opusz 57-es g-moll Zongoraötösét mutat­ták be az előadók. Az 1940- ben keletkezett mű hamaro­san népszerűvé vált a kama­razenei hangversenyeken. A Bartók-termi előadás is fel­színre hozta a mű valameny- nyi értékét: a Prelúdiumból származó, tipikusan orosz dallamot, melyre Fúga épül. A táncos lendületű, kicsatta­nó jókedvű Scherzót, a lire Intermezzót és az indulóri musú Finálét. Különösen a III. és az V. tétel megoldása tetszett, s bizonyára az elő adóknak is, mert a közönséf elismerő tapsait a jellegze­tes Sosztakovics-hangvétel. Scherzo-tétel megismétli^' vei hálálták meg. BARTA PÉTER Jó tanácsok felvételre jelentkezőknek Egyik alkalommal mesélte, hogy a felszabadulás után, amikor a sopronkőhidai bör­tönből kiszabadult és vissza­tért Budapestre, rajongói el­hal mozták szeretet ükkel. Le­veleket írtak és atuogram us képet kértek. Mivel új sztár­fotói nem voltak, a 40-es évek eleién készült, megmaradt ké­peiből küldött hódolóinak. Egyszer aztán visszakapta egyik fényképét a következő levél kíséretében: „Kedves Művész Űr! Arra kérem, küldjön egy most ké­szült fényképet, mert amit Öntől kaptam, az már a nagy­mamámnak is megvan!” — Hát így elmúlt az idő — nevetett fel jávorosan, és el­oltotta cigarettáját, de rögtön újabbra gyújtott, majd foly­tatta: — Amerika ... nekem csa­lódás volt. Vándortársulattal jártam a hatalmas földrészt, és magyar nótákat énekeltem katonatiszti uniformisban. Szánalmasan éreztem magam. Mindig gyötört a honvágy. Nem tudtam beilleszkedni ab­ba a rohanó, törtető művész­világba, és nagy nehézséget jelentett, hogy soha nem tud­tam rendesen megtanulni an­golul, mert mindig magyarul gondolkoztam. Csodának szá­mított, hogy A nagy Caruso című szuper-színes filmben, melyben Mario Lanza játszot­ta a főszerepet, megkaptam a baritonista epizódfiguráját. Mindössze kétperces volt a je­lenetem, de többet szenved­tem ezalatt, mint itthon egy játékfilm forgatása idején ... Amerikában nem lettem film­színész, és színpadon sem arattam sikert. Annyi pénzt azért összekapartam, hogy egy kis farmot vettem, amit az­tán magyar tanyává formál­tam át. Még nyárfákat is ül­tettem, és pulikutyám is volt. Az egyik szobában hamisítat­lan magyar csárdát rendez­tem be, kecskelábú asztalok­kal és kármentővel. Ha kint levő honfitársaim meglátogat­tak, ott jöttünk össze, és sír­tuk ki énekelve bánatunkat... Szóval nem bírtam tovább, hazajöttem. Itt akarok meg­halni és magyar földben nyu­godni. * Kívánsága teljesült. 1959- ben, Magyarországon hunyt el. Igaz-e, vagy sem, de mesé­lik — talán, hogy utólag újabb nimbuszt fonjanak alakja kö­ré —, hogy a halála előtti es­tén a kórházi udvarra cigány­zenekart kért, és elénekelte a filmből híres Bankó-nótát: Most van a nap lemenőben, kivisznek a temetőbe ... Holnap lenne 80 éves. IMREH JÓZSEF------------------------------------ h — Nem vezetek statisztikát, de legalább minden ötödik nő, aki itt megfordul, leány­anya. Sok, nagyon sok a vé­letlen balesetek száma. Idé­zőjelben értem a balesetet is, a véletlent is... higgye el, borzasztó dolog megsemmisí­teni egy életet...” Bán János tokaji interna­cionalista visszaemlékezései­nek negyedik folytatását köz­li Dobrossy István (A felosz­tott föld védelmében). Hegyi Imre Darvas Józsefre emlé­kezik, találkozásaikat fel­idézve. Elbeszélésekkel Szé­kelyhídi Ágoston (Kitérő) és Varga Csaba (Utópia-nap) jelentkezik. Rajzokat Bálványos Hubá­tól, Drozsnyik Istvántól, Fe­ledj/ Gyulától. Kass Jánostól, Lenkey Zoltántól, Raszler Károlytól és Tárdi Sándortól közöl a Napjaink. Verseket Benke Lászlótól. Bereit Gá­bortól, Bókkon Gábortól. Bü­ki Attilától. Fecske Csabától, Galambosi Lászlótól, Gáti Kovács Istvántól, Káldi Já­nostól, Kerék Imrétől. Szige­ti Lajostól. Vadema József­től. Vasadi Pétertől és Zalán T'bortól olvashatunk. Sz— Napjaink

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom