Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 11. szám
★ A nyuszi füléből szabad törni... Ki veszi észre, ha csipegetnek? Csokit, kiflit korlátlanul ehetnek Intézet — vagy édes otthon? 3. Egy fiúit ak négy $*fifc?fe... Megfizethetetlen apaság, anyaság Megkóstolhatja-« a sört a sörgyári dolgozó, beleharaphat-e a pék a frissen sült, ropogós kifli végébe, szemelgethetnek-e az asszonyok a csokoládégyári futószalagnál, és falatozhatnak-e a hentesek a húskombinátban? Ahány vállalat, annyi szokás. De többnyire a nyomtató lóra is szájkosarat húznak. # Leskó János, a Borsodi Sörgyár főkönyvelője: — Természetesen a mi üzemünkben munkaidő alatt még egy korty sör felhajtását sem engedélyezzük. Kólából viszont annyit ihatnak^ amennyi jólesik. Dolgo- zóink, azonban minden _hó- nhpban több tikettet kapnak, amit a gyár mellett, a műszak letelte után sörre válthatnak. # Dr. Detzky Ivánné, a Miskolci Sütőipari Vállalat áruforgalmi osztályvezetője: — Nálunk nincs meghatározva,.“ hogy munka közben ki mennyit ehet a kenyérből, a kifliből, a péksüteményből. Tapasztalataink szerint azonban még az újonnan alkalmazottak sem képesek két- hérom péksüteménynél többet elfogyasztani egy műszak alatt. Jelentéktelen az a mennyiség, amit dolgozóink megesznek. Most mintegy félezren vannak termelő állományban; számukra havonta 62 forintot fizetünk kenyérpénzként. Így váltjuk meg a természetbeni juttatást. Tehát dolgozóink is a hozzájuk legközelebbi boltból, pénzért vásárolják meg a kenyeret és a péksüteményt. # Nagy Józsefné. a Diósgyőri Csokoládégyár igazgatója: T— Az úgynevezett szájfogyasztás egyáltalán nincs korlátozva nálunk. Minden dolgozónk annyit ehet a csokoládéból, amennyi csak jólesik. Mondanom sem érdemes, hogy ennek ellenére minimális az a mennyiség, amit elfogyasztanak. Üzemeinkben átható édességillat terjeng, s ez nem valami étvágygerjesztő. Üjfelvétele- seink is, néhány deka édesség elfogyasztása után, hetekig afc Kenyér helyett kenyérpénzt kapnak ... eltelnek a csokoládéval. Amiből persze nem szabad hazavinni; tíz éve megszüntettük a természetbeni juttatást. Ennek az összegét beépítettük a bérbe. • Bihall Gyula, a Miskolci Húskombinát főmérnöke: — Nálunk nincs lehetőség arra, hogy a dolgozók megkóstolják termékeinket. Csaknem 900-an dolgoznak közvetlenül a termelésben, és komoly veszteséget jelentene számunkra, ha sütnének, főznének az üzemekben. Egyébként kedvezményes áron napi kétszeri étkezést biztosítunk számukra. Akadnak azonban 30—40-en, akiknek kötelessége kóstolgatni, csipegetni a frissen készült termékeinkből. ök a meósok. Éberen ügyelnek a húskészítmények minőségére. Ez a nagy szigorúság nem jelenti azt, hogy dolgozóink nem juthatnak hozzá termékeinkhez. A személyzeti boltban korlátlanul vásárolhatnak olyan húsféléket, olcsó belsőséget, császárvéget, húsos- contot és velőscsontot, ami egyébként a miskolci húsüzletekben alig-alig kapható. Mivel ezt a hús rendes áron kapják, mindenki havi 120 forint húspénzt kap bérkiegészítésként (sz. i.) — Nekem mániám, hogy tologatom a bútorokat. Mindig rendezgetek — visz körbe a Vászonfehérítő utcai kétszobás lakáson Csorba Béláné. — Most aztán megint másképp vagyunk, hogy visszajött Irénke. Irénke története, sorsa lényegében összefügg azzal, hogyan is lettek Csorbáék nevelőszülők. Édes lányuk visz- szahúzódó, csendes gyerek volt. A szülőknek az a gondolata támadt, ha lenne egy olyan kislány, akit testvérként szerethetne, ez rá is jó hatással lenne. Így ajánlották nekik Irénkét, akinek édesanyja meghalt, öten voltak testvérek, édesapjuk nem vállalta felnevelésüket, s állami gondozásba adta őket A neveltek is édesek Csorbánét á gyermeki féltékenységről faggatom; hiszen a szülői szeretetet akkor nem a két édes gyermek között, hanem háromfelé kellett megosztani. — Nem volt könnyű. Irén- két nagyon megviselte élete tragédiája. Nehezen aludt el. Gyakran felriadt, rossz álmok gyötörték. Szokásom volt, hogy puszival búcsúztam a gyerekektől, hogy va- lamennyiüket betakargattam. Mivel Irénke ágya mellett lényegesebben több időt töltöttem, éppen azért, hogy minél előbb megnyugodjon; éreztem a saját lányom és fiam féltékenykedését. Sorsrendezőknek is tilulál- ják azokat a pedagógusokat, akik hivatalból nevelőszülői felügyeletet látnak el. Nekik nemcsak az a dolguk, hogy figyelemmel kísérjék, megkapnak e mindent a nevelt gyerekek, jó-e a soruk, hanem az is, hogy tanácsokkal lássák el a nevelőszülőket. Akvaristák évadnyitója Évnyitó öss.zejövetel lesz a diósgyőri Vasas Művelődési Központ akvarista klubjában holnap délután 5 órakor. Ezúttal Fejes Mihály vetítettképes előadását hallgathatják meg a klubtagok a törpeszájú pontylazacokról, majd filmvetítés lesz. Az évnyitó összejövetelt vidám ajándéktombola zárja. Ami nem megy Miskolcon, sikerül Forrón Az eset nem a napokban történt, de megéri, hogy okulásul olvasóink elé tárjuk. Meghalt valakinek a rokona, s a temetés Gibárton volt, még karácsony előtt. Nem sokkal, mindössze néhány nappal. A vő vállalta, hogy intézi az értesítések postázását és az egyéb, ezzel járó ügyeket. Ment egy fekete papír a többi között Kaposvár mellé, Nagybajomra is. A posta időben kézbesített, onnét pedig az esti órákban el is indult egy család, 1200-as Zsigulijával. Miskolcra érkezésük előtt, úgy Mályi körül észre vette a vezető, hogy a kocsi furcsán morog. Hajnalra a rokonokhoz értek, a délelőtti órákban pedig elindultak javítót keresni. Utuk első állomás a hejőcsabai AFIT-szervizbe vezetett. Ott megállapították, hogy vezérműlánc-probléniájuk és csuszkatörésük van — mármint a Zsigulinak —, így nem mehetnek tovább. Mikorra vállalják? — kérdezte a reménykedő autós. A válasz lehangoló volt: hát úgy január 10-e körűire ... Következő állomásként egy autószerelő kisiparosnál véltek megértést. Ez sem ment: uram, jön az ünnep, ilyenkor már nem vállalunk ... Nosza, irány a megbízhatóságáról ismert Shell-szerviz. Az ügyeletes szerelő jó félórás várakozás után ismét közölte a í| kocsi már ismert hibáit, de a javítást csak január első hetedben látta megvalósíthatónak. És mit csináljon addig az ügyfél t kocsival? A válasz lenyűgöző: vontassák haza. Mármint a Dunántúlra... A temetés időpontja vészesen közeledett, már tizenegy elmúlt. a családnak és a rokonoknak fél egy felé Gibárton ke!-, lett lenniük. A Zsigulival — és remegő idegekkel — elindult egy család, és akikért vissz.a kellett volna a kocsinak jönnie, azok taxit rendeltek. (Nem száz forint volt a számla.) Aztán valakinek a tanácsára a Zsigulis betért a forrói HISZ (Hernádmenti Építőipari Szövetkezet) autószervizébe. Két szerelő már a bejáratnál elkérte a kocsit és tudatták a vezetőjével, hogy a munka olyan két és fél órás. s körülbelül hatszáz forint lesz a számla. Hagyjon ilt annyi pénzt, mert ők akkor már nem lesznek a szervizben. És itt kellemesen fordult a dolog: a temetés után az autószerviz portása áladta a megjavított Zsigulit, valamint egy borítékot. Benne a visszajáró pénz, és pár szavas üzenet: Jó utat kívánnak a HISZ szerelői... Ami nem megy Miskolcon, az Forrón — úgy tűnik — mégis megoldható ... (sólymos) Végül is úgy látták meg- nyugtatóbbnak — Irénke állapotára való tekintettel — hogy jobb lesz, ha a saját testvérei mellett nő fel. így kerültek végül is mind az öten egy faluba, egy családhoz. Aztán 18 éves lett a lány, s véget ért az állami gondoskodás. Mégis Csorbáék szereztek neki állást és albérletet Miskolcon, hiszen továbbra is ápolták a kapcsolatot. Szívbemarkoló leveleket kaptak tőle. s ők ú> látogatással viszonozták a szeretetet. Aztán az egyik bátyja visszacsábította vidékre magukhoz De Irénke az új családba nem tudott beilleszkedni." Elment a kis pénze is. amivel életét kezdte. Üj- ra itt van tehát. Éppen korcsolyázni vitte a kis Zsoltit. Csorbáék szerint akkor a legkritikusabb az állami gondozottak élete, amikor a saját lábukon kell megállniuk. Most újból ők próbálnak neki munkát, albérletet keríte* „Akinek esze van” — Férhez adandó lányom van, Tibor fiunk 14 éves. De úgy érezzük, kisgyerek nélkül kong a ház így vettük hát ide a most elsőosztályos Zsoltit — magyarázza Csor- báné, aki a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál számlaellenőr. A férj — a BÁÉV-nál dolgozik, bádogos — Zsolt boldogságáról beszél. Ha Tibor fiával hármasban kártyáznak, leírhatatlan Zsolti öröme, amikor az apu a csacsi. Mert rendszerint ilyen a lapjárás. Megbecsült hivatás-e nevelőszülőnek lenni? A válaszuk: igen is, meg nem is. A gyermeki ragaszkodásért megéri. De Csorbáné megkapta már a magáét Zsolti egyik pedagógusától: — Magának aztán van esze, hogy mindenből pénzt csináljon! A konfliktus után más iskolába, a Miklöß utcaiba jár Zsolti. Itt a tanítók hivatásuk magaslatán állnak, s megbecsülik őket azért, mert a kisfiút sajátjukként szeretik. De ha látogatóba jönnek — mert jöhetnek — az „édes” szülők, a köszönöm helyett így búcsúznak: ha I felnő, úgyis engem fog sze- j retni. .. Csorba Béla is zokon veszi. ha elhangzik néha a kisfiú szájából: „a másik anyukám. a másik apukám”, Ő • szigorúbb lenne a felelőtlen szülőkkel szemben. Ha rajta múlna, az életben soha nem adná vissza nekik a gyermeküket ... A vér szerinti szülő megtérésében viszont szinte a végletekig reménykedik a társadalom. Családmodellt Iát — Minden elismerésem azo- ké a szülőké, akik a saját gyermekük mellett hányatott sorsúak nevelését is elvállalják. Vannak a megyénkben is községek, ahol ez szinte tradíció. Szemerén 70. Szalaszen- den 80 gyermeket nevelnek. Azt nem kell különösebben bizonygatni, mennyivel értékesebb, mint az intézeti élet. Itt a gyermek egy családmodellt lát — magyarázza Vi- szokay Árpád, a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója. — A felnőtt tek dolgoznak, mindenkinek gondoskodnia kell a másikról. Megtanulnak pénzt beosztani és tervezni. 1980-ban 67 gyermek tanult tovább nevelőintézetből, s 11 megszakította a tanulmányait. A nevelőszülőknél nevelkedő 28 közül egy sem maradt ki... — Sokan azt hiszik, hogy a pénzért vállalják el a gyerekeket ... — Mert nem tudják, menynyi is ez az összeg. Havonta egy gyermek után 530 forint; tehát 20 forint sem jut egy napra. Igaz, az öltözködésben segítünk, hiszen évente kétszer, tavasszal és ősszel kapnak ruhát, cipőt De biztos, sokan még emellé is vesznek. Ügy, mint Csorbáné. A csizma, amit kaptak, beázott, vett helyette másikat Amikor két évvel ezelőtt 1000 forint jutalmat kapott nevelőszülői munkásságáért, az első gondolata volt: megvan a kisfiam biciklijének ára. A karácsonyfa alatt pedig sífelszerelést talált Zsolti... (Vége) OLÁH ERZSI En elzárhatom! A gyerek szépen fejlődik, egészség van, a lakás jó meleg, köszönöm, megvagyunk. Panaszra nincs okom. Azaz: de nem, nem panaszkodom, csak úgy szép csendben közlök valamit. Talán egv j kissé túl meleg is van. Huszonhéthuszonnyolc fők, a fürdőszobában természetesen ennél jóval több. Mondom, semmi baj, ha kell — márpedig kell —, kinyitjuk az ablakokat, az erkély- ajtót. a melegből a felesleg ki. a hidegből a hiányzó be: ideális temperatúrát tudunk kikeverni magunknak. Csak hát közben fenemód furdal a lelkiismeret. Íme egy hirdetés a Ludasból: „Mi fűtünk, de öntől is függ: milyen eredménnyel, mert például: ha melege van és a fűtőtest szabályozása helyett kitárja az ablakot, akkor mi az utcát fűtjük." Mi tagadás, tényleg az utcát fűtik. Persze, én elzárhatom! Ám abból komoly baj lenne. A radiátoron nincs szabályozó csap, van viszont a plafon alatt körbefutó csőrendszeren. Helyiségenként kettő. Merthogy a tizediken lakunk, t mi otthonunk ad otthont a további kilenc lakás fűtését szabályozható csapoknak. Na most: ha magunknak kellemes hőmérsékletet csavarok, azzal az alattunk levő lakásokat a mélységgel arányosan fokozatosan lehűtöm. Inkább szellőztetek. Így még mindig kisebb a 1elkismeret-fur- dalásom, mintha kihüteném lakótársaim otthonát. És mivel a hirdetés a Ludasban jelent meg, nem is veszem komolyan. Csak tréfa az egész — nyugtatom magam. Persze. vannak ennél jobb viccek is a Ludasban Sz. G. Szájkosár a nyomtató lóra... Sör, hús munkaidőben nem kapható
