Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-11 / 9. szám
A mostohagyerek, a híradástechnikai alkatrészbolt Boltok költöznek Alkatrész Aruház is lesz Nagy alkatrészfogyasztó ország vagyunk, s kereskedő, fogyasztó egyaránt bosszankodik, ha az igényeket nem tudják kielégíteni. Most a miskolci alkatrészárusító üzletek egy részének gazdája, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nagy változtatásokat tervez — hallottuk Tróján Ferenc áruforgalmi osztályvezetőtől. Először is a legrosszabb helyzetben levő két üzleten próbálnak segíteni azzal, hogy összeköltöztetik egy sokkal nagyobb, felújított helyiségbe. Megszűnik tehát a Kossuth mozival szembeni 136. számú háztartási gépalkatrész-üzlet, és az Ady-híd- nál a híradástechnikai bar- kacsbolt, a 333. számú. A kettő egyesül, és a Beloian- . nisz utcában a volt Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat üzlethelyiségében Alkatrész Áruházként üzemel tovább. És lesz néhány, kissé bonyolultnak tűnő üzletköltöztetés is. A BIK szeretné mindezt február végéig lebonyolítani. A Beloiannisz utcai Szerszám- és Kisgépüzlet már elköltözött a Petneházy utcai volt TVK Mintabolt helyére, ahol rövidesen meg is nyílik. Itt kedvezőbb körülmények között vásárolhatnak a közü- letek is, mert van parkolási lehetőség. Megszűnik az Ady- hídnál a másik, a 332. számú barkácsbolt is. Árukészletét Középkori konyha Rántott A Magyor Hírmondó sorozat egyik könyvét sem kell különösebben reklámozni: a kiadás után néhány nappal mór csak pult alól lehet szerezni belőlük. Különösen így van ez a legutóbb kiadott, szakácsmüvészeti ritkaságokat tartalmazó kötettel. „A szakácsmesterségek könyvecskéje” két gyűjtést tartalmaz tulajdonképpen: Zrínyi Miklós Csáktornyái udvarának kéziratos receptgyűjteményét és Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári szakácskönyvét. A könyvben nemcsak a receptek étvágy gerjesztőek, hanem az a mód is, ahogy a konyhaművészekről írnak a régi magyar ci- kornyás nyelven. Soha nem hallott nevekkel, fogalmakkal ismerkedhetünk meg a gasztronómiai mesterfogások tikmony mellett. Megtudhatjuk, mi a főkötös fánk, a fényes birs- alma-liktáriom, vagy mi fán terem a rántott tikmony. Több mint hétszáz korabeli étel receptje található a kis könyvecskében, s mellettük élvezetes leírásokat olvashatunk a konyháról, s minden egyéb tudnivalóról, amit egy középkori szakácsnőnek is- j mernie kellett. Nem valószínű, hogy a re- j ceptek mindennapi étkünkké válnak, de nem is ez a könyv célja. Olyan kultúrtörténeti kuriózium került kiadásával a magyar olvasók kezébe, amely eddig csak igen kevesek számára volt hozzáférhető. Az eredeti művek ! ugyanis páratlan könyvritkaságok. egy-két példánynál nincs belőlük több a viiá gon. (k—ó) szétosztják, ennek egy részét az új Alkatrész Áruház kapja meg. A tapétáit az Antikvárium melletti ajándékboltba szállítják, ahol tapéta- szaküzlet nyílik, míg az ajándékok a háztartási gépalkatrészből! helyiségében kapnak helyet. Az Ady-hídnál üresen maradó két üzlet egyikében szerszámokat tartanak majd, a másikba pedig beköltözik a Tanácsköztársaság városrészről a hanglemezbolt. A hanglemezbolt jelenlegi helyiségeit az Állami Pénzverde vásárolta meg. A BiK tehát egy kicsit átrendezi a Széchényi út képét, azzal, hogy néhány üzletét ideálisabb környezetbe helyezi. Persze ettől még nem lesz nagyobb az árukínálat. A háztartási gépalkatrész-ellátás terén az elmúlt évben már .jelentős javulást láttunk. A két összeköltöző boltot közösen üzemeltetik a RAV1LL Nagykereskedelmi Vállalattal, mégis úgy tűnik, a híradástechnikai egy kirsit mostoháfcyereíc- nek számit. Mi általában ismerjük ezen a területen az országos kínálatot, elég gyakran megfordulunk It talapé-1 en is. Ilyenkor derül ki, bogy ettől messze elmarad a Miskolcra juttatott Készlet. Reméljük, hogy az új Alkatrész Áruházra az áruért felelős RAVII.I. jobban odafigyel. Intézet — vagy édes otthon? 1. Gyermeksorsok, dossziéban Egyre több az állami gondozott (herényi) A híres Árvácska-korszakban, 1938-ban 41 949 árva és félárva. vagy törvénytelen gyermek élte a lelencgyerekek sorsát. Javarészt jótéteményekből, ilyen-olyan alamizsnákból tartotta fenn magát egy-egy ilyen intézet. Ha a gyerekek nevelőszülőhöz kerültek, többségüknek mostoha cselédsors jutott osztályrészül. Ma lelencek nincsenek. A rossz ízű szót lassan elfelejtjük. Állami gondozottak lettek a gyerekek. A legtöbb intézetben, gyermekvárosban a legteljesebb anyagi jómódban élnek; néha sokkal magasabb életszínvonalon, mint más, szerény jövedelmű családban nevelkedő gyerek. Ez viszont nekik is, de a társadalom egészének is kétes öröm. A szülők elvesztéséért kevésbé jóvátehető kárpótlás. Pénzt kapnak a sajátjukért A társadalomnak nem pusztán anyagi gond, hogy az állami gondozottak száma jóval meghaladja az Árvádska- korszakét. Egyre több erkölcsi és lélektani kérdés elé áíiítja a felnőttek társadalmát e csatád nélkül nevelkedő gyerekek sorsa. Mert érdemes megjegyezni: ma már nem azért kerülnek állami gondozásba, mert árván maradtak. Sőt nem is azért, mert a szülők anyagilag nem tudnák gondjukat viselni. Ha mégis ez lenne a családi helyzet, akkor sem biztos, hogy a gyermek állami gondozásba kerül. Egy 1974- es rendelet' értelmében ugyanis, ha a szülő önhibáján kívül nem tudja ellátni gyermekét, de a nevelésére alkalmas, akkor a családban maradhat. Ügyuevexett nevelési segélyt kap, nrúnétvj gyermeke nevelőszülője lenne. A rendszeres nevelési segélyre szorulók száma is egyre emelkedik. A megyében 1980-ban 743, az elmúlt esztendőben már 1600 gyermek után kaptak a szülők ezen a címen segélyt. Az erre fordított végösszeg tavaly tizenegy millió forint volt. De az a megoldás még mindig jobb, mint asz intézeti élet. Akiket hitegetnek Ennél csak az állami gondozásban levő gyermekek száma aggasztóbb. A megyében 1977-ben 2559, 1980-ban 2617 gyermeket tartottak nyilván. Többségük veszélyeztetett családi környezetből került ide. életük vaskos kilókban mérhető dossziékká dagadt. Az alkalmankénti szülői látogatások gyakran viselik meg a gyermekek idegeit. A felnőttek őket hitegetve búcsúznak, ígérve, hogy munkahely után néznek, lakást keresnek, s akkor kiviszik őket. De a hőn áhított nap soha nem akar elérkezni. Mert vannak, akik vigyázzák. s környezettanulmányokkal igazolják, megértek-e a feltételek — s a szülők is — arra, hogy a gyermek visszakerüljön a családba. Elörtékrtek^W tnartSes *tr- sadalom negyünk. De ezt így kinyilatkoztatni kevés. A nő személyi szabadsága jogán annyi gyermeket szülhet, amennyit akar, vagy ameny- riyire képes. Az állami gondozásba került gyermek viszont csak értelmének nyila- dozása, helyzete megismerése után tud vallani érzelmeiről. Szívesen lemondana a színes televízióról, egy-egy jobb ruháról egy morzsányi szerétéiért, a valakihez tartozásért. Érzelmi merénylők Viszokay Árpád, a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója mondja: — A legaggasztóbb, hogy egyre több csecsemő kerül állami gondozásba. Az édesanya már a szülés előtt nyilatkozatba adja: lemond gyermekéről, az állam „javára”. Vagy egyszerűen ottfelejti a kórházban. Sőt, gyakran kell állami gondozásba venni parányi gyermekeket akkor is, amikor megbetegszenek, kórházba kerülnek. S szüleik a többszöri felszólítás ellenére sem mennek értük. Vannak tehát szülők, akik gyermekük érzelmi élete ellen gyakran jóvátehetetlen merényletet kővetnek eh (FOtytofjvk) OLÁH ERZSI A flgpMi, 3 takássazdáikodásról A főkháepfífetv a tartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveiről lesz szó azon a beszélgetésen. amelyet holnap délután 3 órakor rendeznek a Haaafias Népfront megyei bizottságának tanácskozótermében. Mint ismeretes, az Sértődékeny sértegetök ÍSSEÍSP K«'.ponti Bizottsága és a Minisztertanács tavaly októberében meghatározta a lakásgazdálkodás korszerűsítésével kapcsolatos feladatokat. Megyénkben is külön programot dolgoznak ki a határozat megvalósítására. A holnapi beszélgetést, a programot előkészítő vitát, Kákái István, a népfront városi al- elnoke vezeti. Pályásat Társulásokról, vállalkozásokról y Maguknak építik: az építkezés ahol a felvételünk készült, két dolog minitt is különleges. Egyrészt először épül városunkban foghíjat kitöltő panelétület, másrészt azt építők csinálják építőknek. A lakásokban a BÁÉV munkásai laknak majd. Táncolna, ha volna még réztányér a borbélyműhe- íyek előtt. így csak költészet nélkül, népiesen: varnyúká- rogtató idő van. S e cudar időben ott vacog a vásárló a zöldségespavilon előtt. Áll és vár. Várhatna persze valamelyik széltől, hidegtől jobban oltalmazott boltban is, de 'mi tagadás, feledékeny az illető. Rendre kiváltott minden receptet — a köptetőtői az aszpirinig —, de az, hogy citrom is kell majd a teába, az influenza kurálásához, csak itt jutott eszébe. Itt is csupán azért, mert ott zöldül a C-vitamin a lakótelepi pavilon ablakában. Zöldül, zöldül, de mit ér, ha túl az ablakon a kínjában ért déligyümölcsnél is savanyúbb ábrázattal ingatja rosszallóan a fejét az eladónő. Az első és igen bátortalan kopogtatás után. Tehát bent a citrom, kint a cidri — és most már némi türelmetlenség is. Üjabb kopogtatás. Válasz: egy számla felmutatása belülről. Seftimi kétség, számlát böngész a hölgy, és most már látni: nem is egyedül. mert a pavilon félhomályos mélyén ott ücsörög egy metes férfiú is, munkaruhán. \ vevő kétségbeesett utolsó próbálkozása: — Tessék adni két citromot, és már itt sem vagyok. A számlát lehet esetleg azután is . .. A benti arcokon mélységes megdöbbenés, aztán kivá- gódík az ajtó, az ajtón át a tagbaszakadt szállítómunkás, és öklét rázva, üvöltve, káromkodva küldi a vevőt oda. ahol melegebb van. A náthás vásárló behúzott nyakkal, szipogva-szepegve szedi a lábát, amennyire tudja, bár nem az utasításnak megfelelő irányba, hanem csak hazafelé. Mögötte utcahosszat zeng az áldás és az okítás arról, hogy micsoda ember, aki nem becsüli a dolgozót, noha a dolgozónak ezer fontosabb teendője lenne, mint az a vacak citrom. A fenti történet hétköznapi mondhatni banális. Csak arra jó, hogy — gyengécske — példa legyen arra, hogy . .. Mire is? Szemléltethetné teszem azt a kereskedelem és a vásárlóközönség áldatlan kapcsolatát. Vagy lehetne nekrológja egy olyan kereskedői felfogásnak, mely szerint a legfontosabb az áru eladása, következésképpen a vevőt semmilyen címen sem célszerű, s nem is illik elutasítani. Szidni, fenyegetni még kevésbé! De most kanyarítsuk más irányba gondolatainkat, s próbáljuk beleélni magunkat a zöldség árusnak és szállítólelki vijának. — egy a cég lágaba. A példátlan arcátlanság: kopogni és tevékenységük megszakítását kérni, őszintén felháborította őket. Ügy is- ter.igazából meg voltak sértve. Mert „öntudatosak” és sértődékenvek lettek nagyon sokan napjainkra Más összefüggésben ugyanerről beszélt irodalmi lapunk cikkírója. Néhány mondata ide illeszthető: „Az egyéniség —többnyire rosszul értelmezett — méltóságával találkozunk az italboltban, a kazánházban, a kapusfülkében stb.” Igen. nem Achilles-sarok, hanem valóságos Achilles-felüleí nőtt sokakon a már idézett szerző találó hasonlatával élve. S tetőtől talpig sebezhetővé teszi őket ez a mindig ugrásra kész rettegés. Rettegés, mitől is? Hogy alábecsülik őket? Vagy csak annyira becsülik őket, amennyire érdemesek? Akár egyik, akár másik, valahonnan innen ered, hogy például a házmester csak a házfelügyelő megszólításra hallgat, számos portás bizonyára hiányolja zubbonyáról a tábornoki vál- lapot, és akadhatnak kiskirályok, akik e kifejezésben csu pán a kicsinyítő képzőt kilo gásolják. (békés) I Gazdasági társulások, vállalkozások szervezése címmel január 1-évcl az Országos Vezetőképző Központ és az MTESZ közös pályázatot hirdetett. Pályázni két témakörben lehet. Bármely, legalább egy éve működő társulás, illetve társas vállalkozási forma eredményességét értékelő és szervezési tapasztalatait öez- szegező és elemző munkával, valamint új gazdasági társulás — társas vállalkozás, kis szövetkezet — létrehozására irányuló javaslatot tartalmazó tanulmánnyal. Két kategóriában lehet részt venni: külön elbírálásban részesülnek az egyéni pályázók, s a’A, intézményi kollektívák. A kategóriáktól függetlenül két 50 ezer forintos fődíjat írtak ki, valamint az egyes kategóriák helyezettjeinek 20 ezer forintig terjedő pályadíjakat. A bíráló bizottság a nem pályadíjas, de részleteiben hasznosítható munkákat megvásárolja. A pályázatok benyújtási határideje: 1982. május 3. A pályázat további részleteiről, a beküldés körülményeiről információt az Országos Vezetőképző Központ szervezéstudományi főosztályán lehet kapni, levélben, vagy tedefoooii. *
