Déli Hírlap, 1982. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-02 / 1. szám

afc Főszezonban hétköznap öt, vasárnap pedig kilenc pár szerelvény jár erre ... Műszaki-gazda sági konferenciák Elismerés illeti a diásmri kih «szokat (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt év eredményeit értékelő, s az 1982. évi fel­adatokat meghatározó, ün­nepi műszaki-gazdasági kon­ferenciát rendeztek szerdán kora délután a Lenin Kohá­szati Művek vendégházában a diósgyőri kohászok. A gyárrészlegek és üzemek párt-, állami és társadalmi vezetőit, valamint a megje­lent vendégeket — akik kö­zött ott volt Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, dr. Ladányi József, a me­gyei tanács elnöke, Tóth Jó­zsef, az SZMT vezető titkára, Fülöp Péter, a városi párt- bizottság osztályvezetője, Rózsa Kálmán, Miskolc me­gyei város Tanácsának elnö­ke és Szabó Pál, a KISZ KB tagja, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára — Móri Lajos, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára köszöntötte, majd dr. Szep- pelfeld Sándor vezérigazgató mondott beszédet. — Rendhagyó értékelésre, a gondok őszinte, tárgyilagos feltárására van szükség, hi­szen rendkívüli nehézségek­kel kellett megküzdeni a kollektívának 1981-ben — kezdte beszédét a vezérigaz­gató, aki a továbbiakban ar­ról szólt, hogy a világpiaci árak hanyatlása, a kereslet nagy mértékű csökkenése, az alapanyag- és energiaárak növekedése, a szabályozórend­szer változása rendkívül ne­héz helyzetet alakított ki az LKM-ben. Ennek megfelelő­en a főbb termelési és érté­kesítési mutatók alatta ma­radtak a tervezettnek, s mintegy 550—600 millió fo­rintos veszteséggel zárja az évet a kohászat. A vezérigaz­gató nem kendőzte a keríté­sen belüli gondokat sem, majd arról szólt: 1982-ben még nehezebb körülmények között kell rugalmasan al­kalmazkodni a piaci igények­hez. Végül köszönetét mon­dott a kollektívának a nehéz körülmények ellenére vég­zett munkájáért. A műszaki-gazdasági kon­ferencián felszólalt Grósz Károly. A megye párt-, álla­mi és társadalmi szervezetei­nek köszöntését és köszöne­tét tolmácsolva, egyebek kö­zött arról szólt: mérni kell az elszalasztott és kihasznált le­hetőségeket, azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket a kohá­szatban tettek a gondok le­küzdésére. Támogatjuk e tö­rekvéseket, s bízunk benne, hogy ezek segítségével eny­hülnek majd a diósgyőri gondok. ... Ha nem fagy januárban Nekünk magától értető­dik, hogy január elseje az év első napja. Julius Cae­sar emlékezetes naptárre­formja óta ez így is van — igaz, a kereszténység hosszú ideig, egészen a XII. századig nem volt hajlandó elfogadni január elsejét az esztendő első napjának. Egy bizonyos: január elsejéhez és máso- dikákoz rengeteg időjósló népi regula kapcsolódik. Az egyik azt állítja, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész évi időjárás is. A január 2-i időjárás derült voltáról pedig a nyári bő gyü­mölcstermésre következ­tettek. Ezekben az állítá­sokban több a babona, mint az igazság, azt azon­ban a meteorológusok is alátámasztják, hogy a fagymentes január utal a kora tavaszi fagyokra. Ha ilyen lesz az időjárás eb­ben a hónapban, március­ban és áprilisban biztosan fagyni fog, hisz a januári meleg légtömegek által feltartott sarki hideg leve­gő ilyenkor fog lezúdulni Európára. Amikor a postás katona... Jó kapcsolatot tartanak a Miskolci Postaigazgatósás KISZ-esei ,a sorkatonai szol­gálatot teljesítő munkatár­saikkal; a hálózatépítő üzem fiataljai például rendszere­sen leveleznek velük. A miskolci 2. számú postahiva­tal dolgozói munkatársaik ka­tonai eskütételén is jelen vol­tak, a 10. számú posta Hámán Kató szocialista brigádja pe­dig szakmai és politikai ve­télkedőt szervezett, felfrissí­tendő a honvédségtől vissza­térő fiatalok szakmai ismere­teit Rekord a kisvasúton Meddig ér a takaró? Felújítják a pályáját Rekordforgalmat bonyolí­tót le 1981-ben a lillafüredi erdei kisvasút: az előző évi 192- ezer utassal szemben több, mint 240 ezren váltot­tak jegyet. Gedeon István, a LÄEV üzemfőnöke szerint a re­kordforgalom elsősorban a nyári jó időnek köszönhető. Kocsiparkjuk ugj^anis nem változott, most is 12 nyitott és 7 téli vagont üzemeltetnek. Ezeket négy MK és két C— 50-es típusú motormozdony vontatja. A személyforgalomra al­kalmas vasúti pálya hossza mindössze 33 kilométer, eb­ből 14 kilométer a fő vonal és 19 a mellékszárny. A biz­tonság fokozása érdekében, a teljes vasúti pályát a mos­tani 14—15 kilogrammosról 23,6 kilogrammos sínre cse­rélik. (Egy méter sínnek a súlya ennyi.) Ezzel nagyobb tengely nyomású kocsik köz­lekedtetésére is lehetőség adódik. Nem olcsó a vasúti pálya rekonstrukciója, kilo­méterenként egymillió 200 ezer forintba kerül. Annak ellenére, hogy a sínek zö­mét a MÁV-tól kapják, a mostanában felszámolt kis nyomtávú vasutakról. Ed­dig nyolc kilométer pálya- szakaszt újítottak • fel. A munkálatok tempója koránt­sem gyors, évente mindösz- sze 1000—1200 méter sín­szakasz kicserélésére képe­sek. Plusz egy nap Sárkány Ferenccel, a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának politikai munka­társával az ötnapos munka­hét bevezetésének tapaszta­latairól és kilátásairól be­szélgettünk. Kiváló apropót kínált erre az a tény, hogy január elsejétől már 240 bor­sodi gazdálkodó szervezet tért át az új munkarendre. — A közvéleményt nem érte váratlanul ez a, közvet­ve vagy közvetlenül minden magyar állampolgárt érintő rendelkezés. A terv szere­pelt a kongresszusi vita­anyagokban is. S aki a szo­cialista országokban járt, az tapasztalhatta, hogy más a dolgozók munkarendje, ha másból nem, hát abból, hogy az üzletek másként vannak nyitva, mint nálunk... Az emberek őszinte kíváncsiság­gal tekintettek a változások elé. ■ Néhány helyen viszont a megvalósítás kezdeti bi­zonytalansága azt a látsza­tot keltette, hogy baj volt az előkészületekkel. — Nem volt kötelező a Jú­liusi határidő. Volt olyan kohászati vállalat, mint pél­dául az LKM, ahol július 1. mellett döntöttek, máshol viszont különféle meggondo­lásokból január mellett tet­ték le a voksot. (DIGÉP, drótgyár.) De visszatérve a probléma lényegére: az új munkarend nem csak több szabadnapot jelent, hanem jelenti azt is, hogy kinek- kinek a korábbi hat napra elosztott munkáját öt nap alatt kell elvégezni. A kez­deti örömben erről néhányan megfeledkeztek. Bonyodal­mak oka volt az is, hogy a kormányrendelet megjelené­sét követően a vállalatveze­tők kicsit belső ügynek, ki­zárólag vezetői feladatnak tekintették az áttérést, illet­ve az áttérés feltételeinek megteremtését. Kezdetben so­kan nem ismerték fel azt, hogy egy ilyen jelentős tár­sadalompolitikai lépést egye­dül megtenni nem lehet. Minden döntési szintnek működnie kell (kellett vol­na.) A társadalmi vitákon de­rült aztán ki igazán, hogy a technikai-gazdasági feladatok újbóli megszervezése mellett legalább ilyen súlyú figyel­met kell fordítani az emberi tényezőkre. A dolgozót tehát nemcsak mint munkavállalót kell elhelyezni az új struk­túrában, hanem mint utast, vásárlót, turistát és család­tagot is. A kohászatban dől­Rokkant embertársaink Már-már szinte az unalomig megszokott menetrendje van minden évnek: valamilyen ügynek szenteljük, legyen ez év­forduló vagy egyéb más, s már olajozottan működik is a saj­tó, rádió, televízió gépezete, kiadványok jelennek meg, bizott­ságok alakulnak, gyűjtést rendeznek — és kiállításokat. Az elmúlt év, hisz mindenki tudja, a rokkantak éve volt. Vajon sikerült-e elérnünk valamit a szokványos akciókon túl is, va­lami olyat, ami maradandó, nem kötődik az egyszeri alka­lomhoz? Most nem azokra a szép kezdeményezésekre gondolunk, amikor egy-egy új intézet alapjait rakták le, vagy milliók gyűltek föl egy folyószámlán, esetleg új rokkantkocsit kapott valaki egy önfeláldozó munkáskollektívától. Hanem arra, hogy sikerült megtölteni azt a légüres tért, ami eddig körül­vette rokkant embertársainkat. Nem értettük, nem ismertük eléggé gondjaikat eddig, s ami a legfőbb: nem tudtuk, hogy mi, az, amit igényelnek, kémek a társadalomtól, mindany- nyiunktól. Megismertük életüket, céljaikat és kudarcaikat, s így most már segíteni is könnyebb. Sokszor felróják a rokkantak évéhez hasonló akcióknak, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a témák állandó ismétel- ■.etésével túl hétköznapivá teszik a gondokat, valósággal hoz­zászokunk a riasztó tényékhez is, ahelyett, hogy felráznának mindenkit. Ez a hiba most erénnyé válik. Hiszen az a leg­nagyobb eredmény hogy lassan megtanulunk hétköznapi módon együtt élni és együttműködni, immár teljes értékű­nek tekintett rokkan’, embertársainkkal. (k-ó) gozó férj természetesen azt szeretné, ha a többlet sza­badnapot mondjuk a keres­kedelemben dolgozó feleség­gel együtt és egyszerre ve­hetné ki. Erre lehetőség van. ■ Sokan féltették a gaz­dálkodási eredményeket a munkaidőalap csökkenése miatt... — Nagyon hamar bebizo­nyosodott, hogy ennyi tarta­lék, ennyi rátartás volt még, van még az üzemekben. A pamutfonóban példásan, ra­finált megoldásokat alkal­mazva tértek át az új mun­karendre. Ám a viszonylag mérsékeltebb gazdasági ered­mények oka máshol keresen­dő... De túl a plusz egy napon; az átállás miatt a vállalatok rákényszerültek arra, hogy a tervidőszak el­ső esztendejében áttekintsék taktikájukat és foglalkozta­tási rendszerüket. Így aztán egy szociálpolitikai program végrehajtásának kézzel fog­ható gazdasági haszna is lett, illetve lesz. ■ Vajon mely cégek vannak kedvezőbb helyzet­ben: a júliusiak, vagy » januáriak? — Ahol már júliusban meglépték az „ötnapost”, ott nyugodtan tekinthetnek az új év elé. Ahol most van a premier, s ezek a vállalatok vannak többségben, ott ért­hető a várakozás izgalma Az utóbbiak könnyebb hely­zetben vannak, hiszen nem­csak . több idő, hanem sok jó tapasztalat is rendelkezés­re állt. Aki hajlandó más hasznán vagy kárán tanulni, az elkerülheti az egyébként elkerülhető kezdeti döccenő- ket. Várható az is, hogy a lehetőségekhez kapcsolódó ir­reális igény kevesebb lesz, s az ötnapos munkarend be­vezetésének kapcsán senki sem nyújtózkodik tovább, mint ameddig a takaró ér. B. L Szíves elnézést leltarozm miatt a bolt "lÁfíy-tm A BŐIT ElteÍTHHÓ'^á UGköbl»« NYtTVATABTÓ 6011 jfc A leltározás nem könnyű munka: azoknak, akik csinál­ják, s természetesen a vevőknek is sokkal könnyebb túl lenni rajta, ha jól szervezik. Miért decemberben? Leltár miatt zárva! Sokan bosszankodnak mos­tanában a boltokat járva, hogy az üzletek egy része zárt ajtókkal, s a következő fel­irattal fogadja a vevőket: „Elnézést kérünk, leltáro­zunk!” Különösen azokat érinti ez érzékenyen, akik szeretnének visszacserélni valamit a karácsonyra ka­pott ajándékokból. Tudjuk, hogy cserélni csak ott lehet, ahol vettük a holmit, s en­nek bizonyos határideje is van. Megkérdeztük: vajon muszáj-e év végén leltároz­ni? Aki , nem járatos a számvi­telben, könyvelésben, köny- nyen azt hiheti, hogy a fenti kérdés értelmetlen, hiszen az tűnik természetesnek: év vé­gén számba kell venni a kész­leteket. Ez azonban nem így igaz. Az előírások a kereske­delmi vállalatokat csak arra kötelezik, hogy minden bolt­ban legalább egyszer az év folyamán legyen leltár. A ha­táridő látszólag tetszőleges, hiszen hosszú az év, de nem szabad elfelejteni, hogy pél­dául csak a Miskolci Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­latnak több mint 200 boltja van, a Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalatnak pe­dig 115!... A vállalatoknál minden év elején leltározási ütemtervet készítenek, amit a vállalat vezetősége jóváhagy. Ebben figyelembe veszik, hogy azonos ellátási terüle­ten hasonló, vagy azonos profilú boltok egyszerre ne leltározzanak, mindig legyen nyitva elegendő. A tervet azonban nem mindig sikerül betartani. Többek között azért sem, mert év közben számos rend­kívüli leltárra is sor kerül — ha változik a boltvezető, vagy az árak emelkednek —, s ez persze felborítja az ütemter­vet. A rendkívüli alkalmak mellett a rossz szervezés, a vontatott munka is eltolhatja a tervbe vett határidőket. Summa summarum, sok he­lyen év végére marad számos bolt leltározása, s vannak olyan közös üzemeltetésű üz­letek is, amelyekben a szer­ződés értelmében, ilyenkor év végén kell elvégezni a számbavételt. Sok múlik ilyenkor a ke­reskedelmi vállalatok veze­tőin, a leltárt szervező mun­katársakon, hiszen a vállala­ti mérleget csak február— márciusra kell elkészíteni, így januárban is van idő még leltározni. Gondolniuk kell arra, hogy a két ünnep közötti napokban dúl a cserebere a boltokban: nagyon sokan újra visszatér­nek oda, ahol előzőleg vá­sároltak. Lehet, hogy teljesen laikus, s a szakértelem hiá­nyáról tanúskodó javaslat, de még azt is el tudnánk kép­zelni, hogy az egyes boltok­ban figyelmeztető plakátokat helyeznének el tíz nappal, két héttel a leltár előtt: „Figye­lem, leltározni fogunk!”. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom