Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

1981-12-14 / 291. szám

Labdarúgó \L 1 Eil! az M szerzet! léi poiíot Nagy csatában vesztett a Diósgyőr A labdarúgó NB I-ben sze­replő Borsod megyei csapa­tok közül ezúttal az Ózd játszhatott hazai környezet­ben. Az északkeleti rangadón sikerült győzni a Nyíregyhá­za csapata ellen. A DVTK az élmezőnytől majdnem lesza- kodó kispestiekhez, a Buda­pesti Honvédhoz látogatott, és bár nagy lehetőségük volt a győzelemre, mégis elvérez­tek. Bp. Honvéd—DVTK 2-1 (0-0) Kispest, 3000 néző. Vezette: Pál­völgyi. DVTK: Szabó — Osváth, Gi­ron, Görgei, Kerekes — Oláh, Fükő, László II., (Szlifka a 60. percben). Tatár — Borostyán, Fekete. Edző: dr. Puskás Lajos. Egy órával a mérkőzés kezdete előtt Veréb Gyurival találkoztam az öltöző folyo­sóján, aki nem volt éppen szívderítő hangulatban, el­mondta, még mindig fáj a válla, sem a Honvéd ellen, sem a hátralévő két mérkő­zésen nem állhat kapuba. Dr. Puskás Lajostól kérdez­tük: — Mit vár a mérkőzés­től. milyen a fiúk hangulata, nem túl kockázatos-e a sé­rüléséből csak nemrég fel­épült Kerekes csatasorba ál­lítása? Válaszai: — A Bp. Hon­véd jelenleg jobb csapat, mint a mienk, hazai pályán mindenképpen esélyese a mérkőzésnek. Ráadásul fo­galmam sincs mennyit vet­tek ki játékosaimból a ne­héztalajú pályán lejátszott utóbbi mérkőzések. A fiúk­tól mindenesetre tisztes helytállást kértem. A baj­nokságban csöppet sem va­gyunk könnyű helyzetben (ezt a játékosok is tudják). Az akarással, küzdőszellem­mel nem lesz baj, de hogy ez mire elég ...? Kerekes beállításáról annyit, jelenleg (Szemere sérült) nincs más jelölt erre a posztra. A Honvéd egyáltalán nem az esélyesre jellemző maga- biztossággal készült az ösz- szecsapásra. Ehhez az utóbbi években túlságosan sok bor­sot tört az orruk alá a Diós­győr. Pintér Sanyi például — a csapat egyik legtapasztal­tabb, legrutinosabb játékosa — idegességében elfelejtette az anorák alá felvenni a mezt, úgy hozta utána a pá­lyára a vendéglátók egyik cserejátékosa. Róla egyéb­ként még szólunk ... A mérkőzésen kezdettől a Honvéd birtokolta többet a labdát, támadtak, és Görgei lőtt gólt. Görgei: — Nagy lendülettel törtem kapura, s mivel ketten is ki­támadtak rám, legurítottam a labdát Fükönek, tovább mentem, mivel tudtam, hogy visszakapom. Ahogy fordul­tam, és ballábamra került a labda, a védők már beledob­ták magukat a várható lö­vés útjába. Ha első ütemre lövök, biztos hogy elakad a labda, ezért még toltam raj­ta egyet, s már megvolt a rés. Az öröm nem tartott so­káig. A Honvéd 10 percen belül egyenlített. Azután rö­videsen a vezető — s mint kiderült—, a két pontot éró gólt is megszerezte. A talál­kozót dr. Puskás Lajos a kö­vetkezőképpen értékelte. — Végig jól játszott a csa­pat, sajnos László II. kivá­lása után megbomlott az el­képzelt hadrend. A második gólnál már akkor éreztem, hogy nagy baj van, mikor két védő maradt, két tárna dóval szemben. Nem érde­meltünk vereséget. Legjobb­jaink voltak: Görgei, Oláh, Fükő. Nagyon bosszant az elszalasztott lehetőség. Tegyük hozzá: a fiúkat is. Az autóbuszban sokáig csend­ben ültek, később szokás szerint már kissé higgadtab­ban beszéltek az események­ről. Többek között Pintér Sanyi ténykedéséről. A talál­kozó úgy kezdődött, hogy „feltette” László Il-t (őt ké­sőbb végleg hidegre tette) majd Tatárt is. A csere után Szlifka vette át a volt válo­gatottat, ő könnyebben meg­úszta, csak a bordái közé ka­pott. Pintért sajnáljuk ko­rábbi sérülései miatt, de ez a fajta „önvédelem” nem labdarúgópályákra való, s nem méltó olyan sportember­hez, aki eddig példakép volt. Végső megállapításként csu­pán annyit: a csapat jól ját­szott es kikapott, egyrészt saját hibájából-, és némi ha­zai szerencsével. Az Ózdi Ko­hász ellen azonban nyerni kell... (fegyvemeki) Ózdi Kohász—Nyíregyháza 3-1 (1-0) Iv zúzta szét Az ózdiak nagy elszántság­gal vetették magukat a küz­delembe, a mérkőzést meg­tekintő 4000 nézőnek szeret­ték volna bebizonyítani, hogy a legutóbbi Rába elleni k. o. csak kisiklás volt. A hazai rohamoknak ezúttal a gólok mellett nem az lett a követ­kezménye, hogy az ózdiak őrizetlenül hagyták volna a vendégek játékosait. A hát­sók végig követő emberfo­gással ügyeltek a szabolcsiak kulcsjátékosaira. A sok Ko­hász-támadás eredményeként először a 27. percben került a kapuba a labda: Dudás, az első gólszerző: — Az oldalról belőtt lab­dánál Szűcs és Kovács kapus egymásra vártak, közöttük elcsúszott a labda. Így került elém, és már vittem volna be a kapuba, amikor Kovács kezével megfogta a lábam. A megítélt 11-est azért rúgtam én, mert a találkozó előtt ed­zőnkkel egyértelműen meg­egyeztünk, hogy ha lesz, én rúgom. A büntető végrehaj­tásakor lassan futottam a labdának, mert az utolsó pil­lanatig figyeltem, hogy mer­re dől el a kapus. Nem moz­dult el, ezért tudtam, hogy laposan nem szabad rúgni, így a balfelsőbe lőttem. A második félidő elején kicsit elaludtak az ózdiak, ennek volt köszönhető, hogy Moldván révén a lelkes ven­dégek egyenlíteni tudtak. Ezután ismét megrázta ma­gát a Kohász és újabb két góllal biztosította az egyéb­ként teljesen megérdemelt győzelmet. Utassy, a 67. percről: — Az oldalról beívelt lab­dát Tokár átfejelte a védő­kön, a labda a hosszú sarok felé szállt. A mellettem álló Borbély alá szaladt, igy már nekem csak be kellett rúgni örülök, hogy sikerült, annak ellenére, hogy közben meg­csúsztam. A 3 des végeredményt a 75. percben Becsei állította be: , — Jól adta be a labdái Tibi (Dudás). Amíg a labda felém ívelt, volt időm meg­figyelni, hogy a kapus a hosszú sarokból elindul kö­zépre. Ezért a hosszú sarokba fejeltem, a kapus tehetetlen volt, már nem érhette el. Az inkább vízipolóhoz, semmint labdarúgó-mérkő­zéshez hasonlító csatáról a két edző így nyilatkozott: Papp László (Nyíregyháza): — Hatalmas iramú, ke­mény és nyílt mérkőzésen vesztettünk. Csapatomat nem tudom elmarasztalni, mert mindent megpróbáltunk ugyan, de ezúttal semmi nem sikerült. Gratulálok az óz­diaknak. Pallagi Róbert (ÓzdV: — Nagyon nehéz körülmé­nyek között, de megérdemel- ten nyertünk, ami a Rába ETO elleni fiaskó miatt is nagyon fontos volt. Győzel­met vártam, mert valameny- nyi játékosom egész héten nagyon készült, hogy a győri kudarcot egy győzelemmel elfeledtesse, valamint, hogy az őszi nyíregyházi l:2-ért visszavágjunk. Ha ehhez hoz­záveszem a szerdai MNK-be- li továbbjutást, akkor egyér­telműen sikeres hetet zár­tunk. Remélem, ez kitart a még hátralévő bajnoki ta­lálkozókra. D. Gy. A Bahama.szigeteken levő Nassauban európai idő szerint szombatra virradóra próbálko­zott meg a 40. éve felé közeledő íVluhammad Ali, a hivatásos ökölvívás korábbi királya a visz- szatéréssel. Próbálkozása balul sikerült, mert a kanadai Trevor Berbick tíz menetben pontozással legyőzte. A több mint 11 ezer néző óriá­si ünneplésben részesítette a szo- iitóba lépő csillagot, zúgott az „Ali, Ali” éltetés* míg a 28 esz-, lendős Berbickkel alig foglalkoz­tak. Láthatóan mérges is volt a kanadai, s amikor a második, majd a harmadik menet után már érezhető volt, hogy felülke­rekedik, hangosan szólt a nézők felé: — Gyertek, gyertek, segítsetek neki, mert már nincs ereje... Ali ereje valóban fokozatosan elfogyott és egyértelmű pontozá­sos vereséget szenvedett. Kezdet­ben még Ali táncolt, villogott, úgy mint hajdanában, de aztán fokozatosan lelassult, s egyre több gondot jelentett neki a ro­hamozó és sok ütéssel próbálko­zó Berbick bombáinak hárítása. Az eredményhirdetés előtt All hívei közül sokan még bíztak a csodában, de ez nem következett be, a pontozók a látottak alapján jól ítéltek, 99:94, 97:94, 96;94 arányban Berbick javára, aki egyébként még csak héteszten­dős kisgyerek volt, amikor Ali csodálatos pályája elkezdődött. Ali vereségében előrehaladott kora mellett az is közrejátszott, hogy 107 kilós testsúllyal lépett szorítóba, ilyen nehéz még so­hasem volt karrierje során. Nem véletlenül jegyezték meg éllel többen is, hogy esetleg „hízó- kúrát” folytatott a mérkőzés előtt. Muhammad Ali a nassani fel­lépés előtti nyilatkozataiban újabb nagy győzelmeket jöven­dölt, s arról álmodozott, hogy ne­gyedszer is visszaszerzi a nehéz­súlyú világbajnoki címet. Vere­sége után nem látszott túlságo­san bánatosnak, de az tény, hogy egy-kettőre eltűnt a csarnokból. — Ügy látszik, az idő még en­gem is megvisel, olykor olyannak éreztem magam a szorítóban, mintha a nagyapám verekedett volna — mondotta Ali. — Sajnos, nem úgy sikerült, ahogy tervez­tem, ettől függetlenül joggal büszke lehetek arra, hogy legen­da, történelem vagyok az ökölví­vásban. a jövőről egyelőre még ne beszéljünk. A győztes Berbick, a ..bahamai dráma” pozitív hőse boldogan beszélt a sajtóértekezleten. — Amikor felmerült a mérkő­zés gondolata, már tisztában vol­tam azzal, hogy a közöttünk levő jelentős korkülönbség javamra dönt a nassaui szorítóban — mondotta Berbick. — Velem akart bokszolni, meg kellett adnom ne­ki ezt a lehetőséget. Semmi ko­moly ütést nem kaptam, időn­ként kínos volt űzni a nagy baj­nokot. mmm H ^ n rk A Várnai—Tárnok kettős (Honvéd Papp J. SE) a harma­dik helyen végzett. (Szabó István felvételei Tollaslabda Ismét a az Nyíregyházáé Avas Kupa Ötödik alkalommal írták ki az Avas Kupa tollaslabda­bajnokságot. A miskolci vá­rosi sportfelügyelőség megbí­zásából ebben az évben is a Honvéd Papp J. SE sport­egyesület tollaslabda-szakosz­tálya volt a házigazda. 1977- ben — a különböző pontszá­mítások után — a MAFC-é lett a trófea, majd 1978-ban és 1979-ben a Honvéd Kilián FSE őrizhette. Tavaly az NYV3SC bizonyult a leg­jobbnak, csakúgy, mint eb­ben az évben. A pontszámítás nagyon egyszerű — mondotta Nagy László, a Honvéd Papp J. SE tollaslabdázóinak „mindene­se”. — Elsőtől a tizenhatodik helyik pontozunk és a fel­nőttpontok felét kapják a serdülő korúak. Nagy László mondandójá­ból az is kiderült, hogy az Avas Kupát országos ver­senyként felnőtt II. osztályú Kosárlabda NB I A (artaléksorrai is győzelem Labdarúgás NB I A labdarúgó NB I-ben a 19 fordulón (tavaszi másodikon) ju­tottak túl a csapatok. Különösebb meglepetés nem született. A lis­tavezető Üjpesti Dózsa Zalaeger­szegről is pontot vitt haza. A második—harmadik helyezett Ta­tabányán döntetlenre játszott, így az élcsoport állása nem vál­tozott. Eredmények: Ózdi Kohász—Nyíregyháza 3-1, Bp. Honvéd—DVTK 2-1, Debre­ceni MVSC—Volán SC 0-0. Haladás VSE—Vasas 2-0, Tatabánya—Rá­ba ETO 0-0. Zalaegerszegi TE— Üj pesti Dózsa 2-2, Pécsi MSC— Csepel SC 2-1. Ferencváros—Bé téscsaba 3-1, SZEOL AK—Vide 1WI 1-2. AZ NB I ÄLLÄSA 1. Ü. Dózsa 19 9 8 2 35-18 26 •>' Rába ETO 19 11 8 5 54-33 25 \. Tatabánya 19 9 7 3 34-25 25 1, Videoton 19 11 3 5 28-22 25 > Vasas 19 8 6 5 36-26 22 6. Bp. Honvéd 19 9 4 6 31-23 2? 7. FTC 19 10 1 8 39-28 21 8. Haladás 19 7 6 6 28-25 20 9. B.-csaba 19 5 8 6 25-30 18 10. Ny.-háza 19 6 6 7 19-26 18 11. ZTE 19 6 6 7 19-31 18 12. Csepel 19 5 7 7 20-22 17 13. Debrecen 19 6 5 8 26-33 17 14. Pécsi MSC 19 7 2 10 27-28 16 15. Volán 19 3 9 7 21-25 15 16. Ózd 19 5 5 9 28-36 15 17. DVTK 19 4 7 8 26-36 13 18. SZEOI 4K 19 3 1 15 15-44 7 Hazai környezetben fogad­ta a DVTK NB I-es női ko­sárlabdacsapata a Kecske­méti SC gárdáját. Tulajdon­képpen e bajnoki találkozó­nak tétje nem volt, hiszen a két csapat közötti tudásbeli különbség már a mérkőzés előtt ismert volt, a csapat ve­zetői és a szurkolók előtt egyaránt. A kecskemétiek edzője a mérkőzés előtt a tisztes helytállásban bízott csupán. Elképzelése csak részben vált valóra, ugyanis a diósgyőriek, zömébén tarta­léksorukat játszatva is, egy klasszissal jobbak voltak. DVTK—KSC 76-40 (39-17). DVTK: Winter 20, Med- gyesi 12, Molnár 10, Áronné 8, Papp 8. Csere: Tóth, Hal­mos 6, Jászka 6, Spisák 6, Főnyi. Szó érte a ház elejét, azaz a DVTK kosárlabda-szakosz­tályának aktívái, valamint a sportkör néhány munkatársa szemünkre vetette, hogy a legnagyobb győzelem esetén is kritikai hangvétellel szó lünk a csapat összteljesít­ményéről. Ezúttal igyekszünk „hibánkat” kijavítani, és az NB II. színvonalának is alig megfelelő összecsapásról a diósgyőri játékosok szép megmozdulásait emeljük ki, név szerint. MEDGYESI a harmadik percben befor- dulásból csodálatos kosarat 3*c Amíg játszott, Medgyesit j az alacsony kecskemétiek nem tudták szerelni. dobott. Az ötödik percben horogdobása talált a gyűrű­be. A 17. percben — rövid sérülési kényszerpihenő után visszajőve — tempóból ta Iáit a kosárba. De talán mindezeknél szebb volt a 20. percben dobott kosara. Be­forduló csélt mutatott jobb­ra, majd balra tett 360 fokos fordulatot, felugrott és tem­pójában „előírás szerint” ki­vezetve a labdát biztosan ta­lált a gyűrűbe.' ÁRONNÉ ismét megcsillogtatta az in­dítások utáni kosárszerző ké­pességét. Teljesen kiszorított helyzetből dobott pontokat a 9. és a 12. percben. A má­sodik félidőben 1-1 elleni harc után közeli tempójai pontokat értek. WINTER ezúttal is irányított. Irányí­tása mellett jutott energiája a második félidő 11. percé­ben egy tanítani való „labda- ellopásra”. És a második fél­idő elején körtén kívüli tá­voli tempója biztosan „ült” a hálóban. SPISÁK labdaszerzései a saját és az ellenfél palánkja alatt meg- n/ugtatóak voltak. Győzött tehát a DVTK, a mérkőzés zömében cseresorá­val játszva is. A színvonal­ról már szóltunk, a szép eseményekről is, de úgy érez­zük, ennél sokkal több kell Szegeden, a „bronzrangadón". D. T. B. versenyzők számára, vala­mint serdülőknek Írták. Ilyenkor év végén a serdü­lők már rendszerint rendel­keznek a legmagasabb foko­zatot jelentő aranyjelvényes szinttel, így rendszerint a felnőtteknél indulnak. Így történt ez a 42. sz. Általános Iskola, valamint a 101. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet tornatermében megren­dezett Avas Kupa versenyen (13 egyesület, 110 induló). — Milyen reményekkel in­dultak a miskolciak? — Játékosaink közül öten a Földes Gimnáziumba jár­nak, nekik részt kellett ven­niük egy vasárnapi budapes­ti színházlátogatáson. Ezen­kívül szalagavató és a kato­naság vonta ki egy-egy ver­senyzőmet az újabb pontszer­zési lehetőségekből — mon­dotta Nagy László. — És a mérkőzések szín­vonala? — Megfelelt a felnőtt má­sodosztályú, illetve a serdü­lőszintnek. Eredmények: Felnőttek: Férfi egyéni: 1. Bozsó (Kilián FSE), 2. Szerény! (Nyíregyháza), 3. Berkó (Debrecen) és Klein (HOSE). Női egyéni: 1. Papp (SZOTE), 2, Petrovics (Nyíregyháza), 3. Rózsa (Debrecen) és Papp (SZO­TE). Pérfi páros: 1. Botyi—Klein (Kilián FSE—HOSE), 2. Bozsó— Ocskó (Kilián FSE), 3. Várnai— Balajti (Honvéd Papp J. SE) és Fábián—Sigmond (Hajdúszobosz­ló—SZOTE). Női páros: 1. Dubics—Gönczy (NYVSSC—Hajdúszoboszló); 2. Papp—Rózsa (SZOTE—Debrecen) 3. Petrovics—Tóth (NYVSSC) és Tombácz—Papp A. (SZOTE). Vegyes páros: 1. Bozsó—Dubics (Kilián FSE—Nyíregyháza), 2. Te­nyeri—Tombác (SZOTE), 3. Vár­nai—Tamób (Honvéd Papp J. SE) és Szerény!—Petrovics (Nyíregyháza). Serdülők: Fiú egyes: 1. Szdek, 2. Fábián (mindkettő Debrecen), 3. Fesz- tori és Pintér (mindkettő Nyír­egyháza) . Leány egyes: 1. Fekete (Debre­cen), 2. Gebri, 3. Vincze és Sí­pos (mindhárom Nyíregyháza). Fiú páros: 1. Fábián—Szdek (Debrecen), 2. Pintér—Fesztori (Nyíregyháza), ?. Tóth—Sebesi és Kulcsár—Krasz- nai (mindkettő Miskolci Vörös Meteor). Leány páros: 1. Gebri—Sípos (Nyíregyháza), 2. Fekete—Vincze 'Debrecen), 3. Csenge É.—Csenge M. (Honvéd Pann J. SE) és Bige—Burn (Nyíregyháza). Vegves náros: 1. Szőlek—Sípos (Debrecen), 2. Fábián—Fekete (Debrecen), 3. Fesztori—Ruru és Pintér—Vincze (mindkettő Nyíregyháza). (A pontverseny érdekében a negyedik helyezések sor­sát is eldöntötték, a felsoro­lásunkban ezek a legutolsó helyen közöltek.) Az Avas Kuna pontverse­nyének véeeredménve: 1. Nyíregvháza 71,5. 2. Hon­véd Pann J. SE 41.5. 3. Deb­receni Kinizsi 37. 4. SZOTE 36, 5. Honvéd Kilián FSE 25. D. TÓTH BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom