Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

1981-12-14 / 291. szám

Mi vihető k A Magyar Nemzeti Bank­nak két közérdekű közlemé­nye jelent meg a Magyar Közlöny 71. számában. Az egyik közlemény szerint ezentúl a külföldre utazók személyenként fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmi­szerből útiélelemként száz forint értékűt, cigarettából 200 darabot, vagy szivarból 50 darabot, vagy dohányból 200 grammot, továbbá két liter bcrt és egy liter egyéb sze­szes italt vihetnek maguk­kal. Dohányáruk és szeszes ital kivitelére 16 éven aluli személyek nem jogosultak. A Magyar Nemzeti Bank másik közleménye egyes áru­cikkek külföldre küldési, il­letve utasforgalomban aján­dékként, devizahatósági en­gedély nélkül nem küldhetők és nem vihetők külföldre az alábbiakban felsorolt áru­cikkek : — valamennyi élelmiszer (ideértve az alkohol tartalmú italokat, kávét és teát is); cigaretta és dohányáru: gyógyszer; mosó- és mosoga­tószer; baba ápolási termékek; autoszifon és habszifon ké­szülék ; papírzsebkendő, egész­ségügyi papír; Lego-játékok, kötött alsóruházati cikkek, gyermek tréningruha, gyer­meklábbeli, harisnya, zokni, harisnyanadrág, függöny, szőnyeg, csecsemőruházati cikkek, fényképezőgép, film­felvevő és vetítő, barkács- gép, rozsdamentes evőeszköz, zománcozott edények. Megyénkben 101 termelő- szövetkezet, hat szakszövet­kezet, és öt szövetkezeti vál­lalat tagja a Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek Megyei Szö­vetségének. A TOT kongresz- szusa előtt végzett felmérés tanúbizonysága szerint me­gyénk mezőgazdasági szövet­kezeteinek termelése az ötö­dik ötéves terv időszakában az országos átlagot meghala­dóan növekedett. Ez annál is inkább értékes eredmény, mi­vel a statisztika azt is kimu­tatta. hogy a szövetkezetek fele kedvezőtlen természeti és közgazdasági viszonyok kö­zött gazdálkodik. Nem az építők a hibásak Mi történt a kórház fáival? Sokan tapasztalhatták őszin­te megdöbbenéssel, hogy a Semmelweis Kórház udvarán a főbejárattal szemközt levő két fasort először megcsonkí­tották, majd a fákat koroná­juktól is megfosztották. Min­denki az építőkre gyanako­dott, hiszen ők mozogtak da- rujaikkal, autóikkal a fák tö­vében. a sebészet épületén dolgozva. A fák sorsa — mint utólag kiderült — mégsem az építkezéshez kötődik. Két évvel ezelőtt, 1979-ben elkészült egy terv, ami a kór­ház fogadóterének — a sebé­szet és a belgyógyászat kö­zötti kis park — rekonstruk­cióját tartalmazta. A tervező úgy döntött, hogy a fákat ki kell vágni. A szakvélemény kimerítően indokolja, hogy miért kell elbúcsúzni a sok évtizedes fáktól a kórházud­varon. Több mint 80 éves ja­pánakácokról van szó, ame­lyeknek törzsein, vastag ága­in már mutatkozott az öreg fák halálos betegsége, az od- vasodás, s az elhalás. A ja­pánakác egyébként is töré­keny ágú fafajta, s öregkor­ban ez a tulajdonsága egyre inkább előtérbe kerül. Na­gyobb szél esetén be-betör- ték az elszabaduló gallyak a szomszédos épületek ablaka­it. Szerencsésen végződő, de könnyen nagyobb bajt okoz­ható baleset is történt már a lezuhanó faág miatt. Ám más gond is van a tervező szerint. Ez a park a betegek pihené­sét, felüdülését szolgálná, de a szorosan záródó lombkoro- nák nedves, hűvös zuggá tet­ték a kis kertet. A kórház műszaki emberei azt is állít­ják, hogy az épületek falain nedvesedés lépett föl a fák közelsége miatt. Tehát így indokolt a szak- vélemény, s megoldást is ajánl. Az öreg fák alá újakat Szolgáltatások A fogyasztási szolgál­tatások teljesítményér­téke városunkban erő­teljesen emelkedő ten­denciát mutat. Míg 1975-ben összesen maid háromszázmillió fo­rintot tett ki az az ösz- szeg, amit különféle fo­gyasztási szolgáltatá­sokra fordítottunk — textiltisztítás, ipari ja­vítás, autószerviz és sok más —, tavaly ez már négyszázhatvanöt­millióra kerekedett. A hatodik ötéves tervidő­szak végére további másfélszáz milliós nö­vekedésre számítha­tunk. jjc Sajnáljuk a fákat, de a csonkításnak nyomós okai voltak # Nagy ünnepre készül a kisüzem Kétszáz év és öt nap (Laczó felv.) A fehérmívesség mesterei kell telepíteni, gyorsan növő nyíreket, árnyékot adó, s ter­mésével, levélszínével díszítő díszalmákat. A megvalósítás sajnos nem követte teljes mértékben a tervet: az új fák csak jövőre kerülnek a helyükre. Igaz, a késedelmet korrigálandó, túl­koros fákat vásárolnak majd, amelyek rögtön lombkoronát, árnyékot tudnak produkálni. Egyébként a kórház más te­rületein is hosszú ideje fo­Nem tudom, felfigyeltek-e rá, hogy számos régi népszo­kás újjáéled napjainkban, csak egy kicsit más formá­ban. Itt van mindjárt a ma­gunk mögött hagyott Luca napja. December 13-tól egé­szen karácsonyig kellett fa­ragni a Luca-széket, mert csak a szép, lassan, komóto­san összebarkácsolt ülőalkal­matosságra ereszkedve látta meg az ember, kik a bo­szorkányok a faluban. Több miskolci kivitelező vállalat ápolja tiszteletre méltó mó­don ezt a hagyományt. Úgy is, hogy szép lassan, lassacs­kán építget és úgy is, hogy az év utolsó heteire hagyja a munka javát. Hóesésben betonozni, zimankóban csa­tornázni — nálunk megszo­kott dolog. Megszokott, csakúgy, mint a betlehemezés. Természetesen, nem jászolt és kis jézuskát visznek a hónuk alatt a mai háromkirályok, s nem is szentes szöveget kántálnak. Három király, kis király, nagy király, az év végén körbejár, és mondja kórusban a jól be­gyakorolt szöveget: mindent megmagyaráz, kimagyaráz, elfogadtat. Még azt is, hogy mi*"* kénnel- rorra rendre a lyik a növénytelepítés, ugyan­is pótolni kell az épületek terjeszkedése miatt kivágott fákat, bokrokat. Sokat köny- nyítene ezen a munkán, ha kész lenne már az a beépíté­si terv, ami tartalmazná a későbbi bővítéseket. Eiinyi az, amit a fák sor­sáról jelenleg el lehet monda­ni. Reméljük, hogy az elülte­tendő újak valóban gyorsain nőnek. _ <K—éfj beruházások. Adományul nem vár mást, mint naiv hitet és megbocsátást. Legfeljebb még prémiumot, jutalmat, s egy ici-pici kitüntetést a suba elejére. Nekem tetszik a karácsonyi böjt is, ám csak az eredeti formájában. Az idősebbek még bizonyára tudják, netán gyakorolják is ezt a népszo­kást. Az éjféli miséig nem volt szabad csak egyszerű, bojtos ételeket enni. Egyes vidékeken a mákostészta, má­kosguba járta. Ugyanezen a napon csak a legszükségesebb munkát végezte el a falusi ember, legfeljebb megetette, megitatta az állatokat. Tet­szik érteni? Kevés munka kevés koszt. Ma ezt valahogy másként csináljuk. Feléledt egy szilveszteri népszokás is. Arra gondolok, amikor a gombócba bele­gyúrták az eladólányok a számba jöhető legények nevét, és aztán kíváncsian lesték, melyik gölödint veti föl leg­először a főzővíz. A legkönv- nyebb gombócot gyorsan ki­kapták, mert a benne rejlő cédula elárulta, ki lesz a jö­vendőbeli. Mire emlékezteti ez önöket? No, jó, nem bá­nom, segítek egy kicsit gon­A fehérmívesség mesterei ünnepre készülnek. Jövőre lesz kétszáz éves a Diósgyőri Papírgyár. A jó emlékezetű Csejtei Martinyi Sámuel 1782_ ben létesített papirniálmot a Szinva partján. A késői örökösöket, e nagy hagyományú mesterség mai folytatóit nem éri váratla­nul a jubileum. Javában tár. tanak az előkészületek a má­jusi ünnepségsorozatra. Lesz kiállítás, a Kner Nyomdában már nyomdakész a reprezen­tatív gyártörténeti monográ­fia, kicsinosítják az öreg mű­helyeket. s berendeznek egy meri tőműhely t is. Farámával meregeéett Volt szerencsém megtekin­teni a merítőműhelyt. A hős­korban így készült a papír. dolkodni. Több ember közül kell egyet valamilyen célra kiválasztani. Látszólag a sorsra bízzák a hajadonok, ki lesz a befutó, valójában azonban a fajsúly dönt: mi­nél könnyebb a gombóc, an­nál gyorsabban kerül a fel­színre. Most már leesett? . . . S ha már a szilveszternél tartok, hadd említsem meg azt a kedves néphiedelmet is, hogy amit újév napján csi­nál az ember, azt csinálja majd egész évben. Tehát, ha például kölcsönkér, akkor így tesz majd januártól decem­berig, mígnem nyakára nem megy a végrehajtó. Nyulat enni nem tanácsos, mert el­szalad a szerencsénk, csirkét falatozni ugyancsak nem jó, mert vagy elkaparja, vagy elrepíti a jó sorsunkat. Vi­gyázni kell tehát nagyon, és a magyar ember vigyáz is, így tiszteli a népszokást. Mit is csinálunk elsején? Hát először is nem dolgozunk. In­ni viszont iszunk, amennyi csak belénk fér. Lehet-e cso­dálkozni, hogy valahogy így alakul aztán az egész évünk?! (békés) A híres békéscsabai nyom­dász, Tevan Andor így írja le a klasszikus technológiát: „Rongyokat áztattak vízben, majd — fehérítés céljából — mészoldatban addig főz­ték és kalapálták, amíg min­den rostjuk különvált, és sű­rű, tejszínű pép lett belőlük. Ebből a pépből a papírkészi- tő mester egy farámával me­regetett, amelyre rézdrótból készített szita volt feszítve. A rámának fedele is volt. Amikor a mester a rámát kihúzta a folyadékból és rá­hajtotta fedelét, a szita al­ján kicsurgott a felesleges víz. Az így nyert papirost lepréselte, hogy nedvességét teljesen eltávolítsa, majd ki­teregette száradásra. Száradás után enyvvel vagy keményí­tővel kezelte, hogy csökkent­se a papír szívónedvességét.” A hazai termelés tavaly 440 ezer tonna papír és kar­ton volt, ám az igényeknek ez alig több mint a felét fedez­te. Sok papírt importálunk, s az egy lakosra jutó papír- fogyasztás megháromszorozó­dott az elmúlt 15 esztendő alatt. A hetven kilogrammos papírfejadag a korlátozó, ta­karékoskodó intézkedések da­cára is várhatóan nőni fog. A Dósgyőri Papírgyár a maga évenkénti hatezer ton­nás termelésével nem pályá­zik, nem pályázhat a meny- nyiségi rekordok babérjaira. De a kis gyár is jó gyár. Speciális termékeivel megél a piacon. Egyedül Miskolcon készül a pénzpapír, a kártya­karton, az értékpapír, s any. nyi szépmívű könyv tölgyfa­lombos, dióleveles vízjelű, bordázott papírja. Csak ami kiváló Mozgalmas, jó évet zárnak a Szinva-parti patinás üzem­ben. Dr. Lendvai Mihály igazgató elmondotta, hogy az év első tizenegy hónapjában három-négy százalékkal túl­teljesítették a terveket. Nem­csak ennyivel több terméket állítottak elő és dolgoztak fel, hanem a gazdálkodási ered­Az ország első hőállóedény- szaküzletét tegnap délelőtt nyitotta meg az Amfora- Üvért Budapesten, a VIII. kerület József körút 63-ban. Az új boltban teljes válasz­tékban árusítják a hazai át­mények is ennyivel javultak. És ez már minőségi kérdés. Az év elején elhatározták, hogy megállítják a minőség- romlást. Szigorították a tecn- nológiai fegyelmet, s olyan információs rendszert dolgoz­tak ki, amelynek révén me­netközben nyílt lehetőség a hiba korrigálására. Csak ki­fogástalan minőségű termék hagyhatta el a gyárat. Igaz, ennek következtében átme­netileg nőtt a hulladék mennyisége, azaz több lett a veszteség, de az áldozatok bőven megtérültek. Az idei esztendő króniká­jához tartozik, hogy bevezet­ték abban, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen, ne csökkenjen a termelés és né romoljon a minőség. Hír és érem Az igazgató dicsekvés nél­kül, de alig leplezhető elége­dettséggel regisztrálja, hogy az ötnapos munkarendre va­ló átállás sikeres volt. A négyszáz dolgozót foglalkoz­tató gyárban fél év óta a folyamatos üzemben dolgo­zók negyven, az egyműsza- kosok 42 órát teljesítenek he­tenként. Az átlagosan 13 többletszabadnap biztosításá­ra — központi engedéllyel — hét új dolgozót vettek fel. Nem titok: a papírgyártó mesterek átlagéletkora nő. vekszik. Félő, hogy nagyon elöregszik a szakma. Ez a munka sosem volt könnyű, s a mai megítélésben a szom­batok és vasárnapok annyira felértékelődtek, hogy hétvégi munkára többszörös bérért is nehéz embert kapni. Persze, azt ötnapos munka­rend igazi próbája — vé­lekedik az igazgató — a tel­jes évnek számító 1982 lesz. A gyár alapításának kétszá­zadig évfordulója. Olyan ün­nep lesz ez, amelynek nyo­ma marad a krónikákban. Fennmarad a híre, mint annak az azóta elkallódott aranyéremnek, amelyet a pá­rizsi világkiállításon nyert a márkás diósgyőri papír. BRACKÓ ISTVÁN | látszó és opál hőálló üvegedé­nyeket. s bőséges kínálattal állnak a vásárlók szolgálatá­ra csehszlovák és szovjet im­porttermékekkel, valamint cserép sütőtálakkal és más hőálló edénykészletekkel. fonákja Tovább élő népszokások Hőálló edények boltja

Next

/
Oldalképek
Tartalom