Déli Hírlap, 1981. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

1981-12-03 / 282. szám

Mire A 100. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet tanulói méltán büszkék arra, hogy a képen látható gépek a saját tanműhelyükben készültek. Esztergákat, és az iparban, valamint a kereskedelemben hiánycikknek számító eszkö­zöket és alkatrészeket gyár­tanak a műhelyben. Az esz­tergagépekhez pótalkatrészt adnak és garanciát is vál­lalnak érte. A társintézetek természetesen soron kívül rendelhetnek gépeket tan­műhelyeik részére. A tanu­lók, miközben elsajátítják a szakma fogásait megérde­melt sikerélményhez jutnak, hiszen ők is tudják, hogy te­vékenységük a népgazdaság­nak is hasznos. Hajtassunk Borbála-ágat! Jól tesszük, ha a mai napon aranyeső-, mo­gyoró- vagy sombokor után nézünk, s vágunk róla néhány vesszőt. Holnap lesz ugyanis Borbála napja, s ezen a napon kell vízbe tenni az új esztendőre kizöldellő, virágba bo­ruló „Borbála-ágat”. A fentebb említett, csak felszínes téli álmot al­vó növények ágait ott­hon néhány percre 30 fok körüli meleg für­dőbe kell állítani. Ha jól végeztük a keze­lést, új évre valóban virág lesz az asztalun­kon. A Rádiótól kérdezték a OH vánaszot Kétezer címet keresnek fel Komputeres lakáscsere • Egyelőre budapesti géppel • Lakásbörze a Tokajban • Külön rovat lapunkban Észrevehetően megszapo­rodtak a lakáscserével kap­csolatos apróhirdetések a la­pokban. \z ugrásszerűen nö­vekvő igény kielégítésére hívták életre — Budapest után a vidéki városok közül elsőként — Miskolcon az in­gatlanközvetítő irodát. A MIK kebelében működő iro­da október elsejétől fogadja az ügyfeleket és azóta 200 megbízást kapott. Üjabb állomáshoz érkezett napjainkban a lakáscsere­program: elkészültek a szá­mítógépes adatlapok. Elegen­dő jelentkező esetén tehát komputer egyezteti a cserél­ni szándékozók igényeit, ke­resi meg a legjobb nartnert. Egyelőre az OKISZ Számí­tástechnikai és Szervezési Vállalat gépébe táplálják a miskolci adatokat; jövőre már helybéli komputert vesznek igénybe. Kétszáz megbízó azonban kevés ahhoz, hogy elindít­sák a számítógépes progra­mot. A MIK élelmes dolgo­zói nem várnak a sült ga­lambra, eléje mennek az ügyfeleknek: sorra felkere­sik azt a kétezer miskolcit, akinek a tanácson bejelen­tett lakáscsere-kérelme van. Felajánlják, hogy partnert keresnek nekik. Megbízás esetén sem kell a lakásba bekopogtató MIK-megbízot- taknak kifizetni a lebonyolí­tás díját, csupán az adatla­pért járó öt forintot. Postán vagy személyesen, az ingat­lanközvetítő irodában (Szé­chenyi út 56. sz.) fizethetik be a 300 forintot, amiből 200 az állománybavételért, 100 pedig azért az öt címért jár, amit majd felajánlanak. Ha egyik sem felel meg, ismét kap öt címajánlatot az ügy­fél, ugyancsak 100 forintért. Amennyiben nem találnak cserepartnert, visszafizetik a százast. Budapesten a kizárólag er. re a célra rendeltetett új­ságban is közzé teszik a la­káscsere-hirdetéseket. Mis­kolcon ezt a szerepet lapunk vállalta. Januártól kezdődő­en rendszeresen találkozhát- nak a MIK saját rovatával, melyben főleg a lakáscserék­kel foglalkoznak majd. Még egy újdonságról egész rövi­den : a Tokaj vendéglátóház is bekapcsolódik az akcióba, és lakáscserebörzét rendez. Az étteremmel szomszédos helyiségben, paravánokon teszik közhírré az ingatlan- közvetítő irodától kapott cí­meket. Ha kedvet kapnak hozzá, a megbízók számát szaporíthatják a- börzeláto­gatók is. B. D. A Miskolci Rádió legutób­bi Fórum-műsorában a ve­szélyeztetett gyermekekről és fiatalokról volt szó. Az idő hiányában megválaszolatla­nul maradt kérdések egyi­kével Sarka Ferencet, a Gyermekváros igazgatóhe­lyettesét kerestük fel. N 0 Egy Z. Z. monogramú le­vélben tették fel a kérdést: — Milyen fegyelmezést mód­szereket alkalmaznak a Gyer­mekvárosban? Köztudott, hogy az oda utalt gyermekek rend- szertelen családi körből kerül­nek ki, és a magatartásukkal is baj van. — Semmi különösebb pe­dagógiai módszert nem al­kalmazunk, ami az általá­nostól eltérne. Az átállás el­ső állomása, hogy a gyer­meket alkalmassá tegyük a nevelési módszereink elfoga­dására. A nevelőmunka hangsúlyosabb nálunk, s ezt követi az oktatás. A gyer­mek, amikor egy kis közös­ségbe befogadják, elmondja, hogy miért került ide, ho­gyan viselkedtek szülei. Rá­talál egy hasonló sorsú társ- n, s a kontaktus azonnal élő lesz. Az itteni szokás- rendszert kell megtanulnia. S tényleg szó van bizonyos át- nevelésről, hiszen a szülők addig folytatott tudatos, vagy nem tudatos nevelői módszereinek alkalmazását mi nem folytathatjuk. A leg­fontosabb, hogy érzelmi kö­tődés alakuljon ki; egy fel­nőttnek — akár technikai dolgozónak — merje elmon­dani a legféltettebb titkait is. A büntetést már régen töröltük a szótárunkból. Csak a jutalmazás és a jutalom­megvonás módszerét alkal­mazzuk. Például; aki a házi­rendet .nem tartja meg, nem számíthat ruhaigényének ki­elégítésére. A nagyobb lá­nyok ugyanis vehetnek csiz­mát 400—600 forintért, de ha kiérdemlik, 800-ért is kap­hatnak. Jó magaviselettel le­het kiérdemelni az általános kimenőt. Ennek van a leg­nagyobb hatása. S jutalomból vehetnek részt a gyerekek minden városi rendezvényen, a művelődési házak prog­ramjain. Ilyen kiváltságokat elérni pedig minden gyerek igyekszik. A szép kirakat előtt szinte minden arra járó megáll... (Kerényi felv.) Hollóházi remekek Jól időzítetten nyitott üz­letet két nappal ezelőtt a Tan'ácsház téren a Hollóházi Porcelángyár. Valóban soha kedvezőbb alkalmat a bolt­avatásra, mint karácsony előtt, az ajándékvásárlási hullám elején. A szép és gaz­dag választék megtette ha­tását: a vevők egymásnak adják a bejárati ajtó ízléses porcelánbetétes fogantyúját. Rajta a gyár alapításának éve; 1831. Másfél millió fo­rintos árukészlettel nyitot­tak. A bejárattól jobbra a nagy szériában gyártott ter­mékek sorakoznak a polco­kon, míg a bal oldali bemu­tatószekrényekben a gyár iparművészeti stúdiójának termékeit láthatjuk. Ha va­laki az utóbbiakból vásárol, biztos lehet benne, hogy ab­ból csak néhány darab ké­szült. Persze ezek árai maga­sabbak. Az olcsó díszfigurák­tól a drága vázákig, étkész­letekig van miből válogatni. A legdrágább a vadász tea­készlet, amely szintén az egyedi darabok közé tartozik. Mint azt az üzletben meg­tudtuk, eddig a legnagyobb keletje a szendvicskészletne1- volt. A jutalmazás a legfőbb nevelési módszer Fejlődő városunk Irta: dr. Kovács László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának titkára Aki átélte a. 37 évvel ezelőtti időszak sok tekintetben drá­mai, de a potenciális megújulás felcsillanó napjait, elkerül­hetetlenül is emlékezik. Sokunkban feldereng egy kontúrjai­ban már megkopott képsor; a városból pánikszerűen mene­külő német katonák látványa, az elhagyott, a kiégett és rombadőlt házak halmaza, s mindezek kísérőzenéjeként a szovjet katyusák egyre erősödő hangja. Nem lehet elfelejteni a pincék menedéket nyújtó, de mégis nyomasztó világát, az emberek riadt tekintetét, amelyben ott ült a halálfélelem mellett a túlélés utáni természetes vágy, a rémhírektől fel­korbácsolt bizonytalanság mellett a remény. Igen, a remény, amely a legerősebb volt ekkor mindenkiben. Miért is idézem mindezt? Mindenekelőtt azért, mert ez az időszak óhatatlanul a viszonyítási alapot jelenti számunkra. A régi emlékek és mai helyzetünk összevetése a fejlődést, a megtett út nagyszerűségét mutatja bizonyító erővel minden­ki számára. A szovjet nép mérhetetlen szenvedése, áldozatvállalása, az igaz ügybe vetett megingathatatlan hite, a szovjet katonák hősiessége és véráldozata meghozta a hőn óhajtott győzelmet: térdre kényszerült Európa és a világ népeinek, a haladó gon­dolkodású emberiségnek a réme, a német fasizmus. És 37 éve Miskolcon kezdetét vette az a történelmi korszak, amely je­lentősebb átalakulást, nagyobb fejlődést hozott, mint histó­riánk bármely korábbi százada. Ezt a hatalmas fejlődést vá­rosunk gyarapodása szemléletesen igazolja. Nemcsak na­gyobb, de szebb és gazdagabb is lett. összehasonlíthatatla­nul „komfortosabb” és minőségileg magasabbrendű életfel­tételeket biztosít a város polgárainak, kicsinyeknek és fel­nőtteknek egyaránt. Villantsunk most fel néhány tényt ebből a fejlődésből, ter­mészetesen korántsem a teljesség igényével! Miskolc lakos­sága töb’ mint kétszeresére gyarapodott. 1949-ben a teljes foglalkoztatottak száma 43 ezer volt, míg ma több mint 130 ezer fő. Felsorolni is nehéz lenne az új üzemek sorát. A vá­ros lakásállománya is megduplázódott. 13 óvoda helyett ma 67 működik a városban, és lényegében minden gyereket el tudnak helyezni ebben az apróságok nevelése szempontjából oly fontos intézményben. Az 1940-es évek közepén Miskol­con 15 körzeti orvos dolgozott, ma 121 orvosi körzetben fo­lyik magas színvonalú gyógyító-megelőző munka. Méltán lehetünk büszkék arra is, hogy ez a város szellemi, kulturális központtá is vált. Az egyetem, a Miskolci Akadé­miai Bizottság, a több mint 50 ezer diák, az új kulturális, közművelődési intézmények (DVMK, a Galéria, a Történeti Képtár stb.) megannyi jele gazdagodásunknak. A miskolci filmfesztivált, a grafikai biennálét, vagy a Miskolci Szimfo­nikusok művészi tevékenységét már régen jegyzik kulturális közéletünkben. A Bartók Kórusnak, a Zrínyi Gimnázium énekkarának és a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek leg­utóbbi nemzetközi sikerei is fémjelzik valós értékeink gya­rapodását A város csaknem négy évtizedes fejlődését a dinamizmus, a minden korábbi ütemet és léptéket meghaladó növekedés jellemezte. Ez a fejlődés — az 1944-ben még elképzelhetetlen, hihetetlen — eredmények ellenére nem volt problémáktól, gondoktól, egyenetlenségektől mentes, sőt a városban új fe­szültségek is keletkeztek és még ma is jelentkeznek. Mire gondolunk? A rohamosan bővülő igényeket nehezen tudjuk követni és kielégíteni, mindenekelőtt a lakáshelyzet megol­dásában. A régi és az új városrészek lakosságának ellátásá­ban markánsabbá váltak a kontrasztok. Sok bosszúság és jo­gos elégedetlenség forrása, hogy a kereskedelmi és szolgál­tatóegységek, a gyermekintézmények gyakran határidőn túl valósulnak meg. Mindezek a gondok arra figyelmeztetnek, hogy a városfej­lesztésben ma mindenekelőtt a minőségi tényezőknek tulaj­donítsunk elsősorban szerepet, azoknak, amelyek a harmoni­kusabb fejlesztés, segítik, szolgálják. Arra kell törekednünk, hogy városgyarapító munkánkban azonos értékű, egyenrangú szempontok legyenek a gazdasági, a kulturális, a közösségi, a városképi tényezők. A szaporodó igények és jelenségek azt is egyre sürgetőbben vetik fel, hogy Miskolcot és környékét a jövőben szervesebb tervezési és fejlesztési egységként ke­zeljük. A város számmal mérhető gazdagodásánál nem kisebb mér­vű az a gyarapodás, ami az emberek gondolkodásában, szem­léletében következett be. Az a mértékegységekkel ki ncm fe­jezhető változás, ami a városhoz, a kultúrához való viszony­ban, az életmódban tapasztalható, kifejezésre jut a lakos­ság növekvő politikai, közéleti aktivitásában, a mindennapi szorgalmas munkában, a Miskolcért érzett és vállalt felelős­ségben, az érte végzett társadalmi tevékenységben. Amikor Miskolc felszabadulásának évfordulóját üdvözöl­jük, köszöntjük a város polgárait is. Köszönjük lakóinak azt a tevékenységét, amit ki-ki a maga területén végzett azért, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó légkörben ünnepel­hessünk, emlékezhessünk. Kérjük, várjuk és igényeljük to­vábbra is ezt a lelkesedést, a vállvetve vállalt és teljesített ér­tékgyarapító munkát. Ezt az igényt és ezt a kérést nemcsak a nehezedő gazda­sági feltételek, az új feszültségek teszik indokolttá, hanem a szülővárosunkért, a lakóhelyünkért, annak jövőjéért érzett felelősségünk, a gondok leküzdéséhez elengedhetetlen közö« erőfeszítés, együttes munka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom