Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)
1981-11-17 / 268. szám
< jfc Kevés a cipész hiányzik az anyag Miért panaszkodik a cipész? Jobban szereti a viseltest Másfél hétre vállalják a cipő javítását a Bőripari Szövetkezet Augusztus 20. utcai részlegében. Naponta átlagosan 50 pár lábbelit rcparál- nak meg. Mivel a szokásosnál kevesebben, mindössze ketten dolgoznak, a biztonság kedvéért a szükségesnél hosz. szabb időre vállalják a talpa- Iást és a sarkaiást. Nagyon sok munkájuk van, mivel ebben a. részlegben végzik a- garanciális javításokat. Munkájukat megnehezíti, hogy az épületet tatarozzák, s gyakran előfordul, hogy nincs áram, nincs víz és nem fűtenek. Sok bosszúságot okoz nekik az anyaghiány is. Nem kapnak tűsarokra való fémgyűrűt, s a sarkaláshoz szükséges gumi minősége sem kielégítő, Valamikor egy kiváló, speciális ragasztóval rögzítették a gumit és a műtalpat. Ez a ragasztó is hiánycikk. A pótlására kapott — ragásztónak csak jóindulattal nevezhető — anyag nem tartja meg a nyersgumitalpat. A boltokban árusított cipőkön olyan műanyag zippzárak vannak, amelyeknek nagy ré- sf’e már a próbáláskor szétszakad. Miért sírnak a cipészek? — kérdezhetnénk, hiszen ha kizárólag jó minőségű cipőket árusítanának, munka nélkül maradnának. A mesterek véleménye: nagyobb örömüket lelik a munkában, ha egy kitaposott, viselésben megrokkant cipőt újítanak fel, mint egy-egy friss bőr- szagú, gyárilag hibás csizmát. (sz. i.) jjt Páros élet a cipösors.. 1 (Kerényi László felvételei) Füstokádó maniverek Szélcsendes délután nemegyszer elkelne a gázálarc a villanyrendőr környékén. A délutáni miskolci csúcsforgalomban kékesen vibrál a levegő a kipufogógázok füstjétől. Gyakran előfordul, hogy a csomópontban várakozó, a kereszteződésben áthaladó városi autóbuszok kormos fekete ködbe burkolják a Széchenyi utat. A Miskolci Közlekedési Vállalat műszaki főosztályvezetője szerint a Miskolcon közlekedő 250 kék autóbuszt 5000 km-enként, pontosabban kéthetenként viszik tmk-ellenőrzésre. Természetesen e határidőn beiül is gyakran előfordul a szúrópróbaszerű füstgáz-ellenőrzés. Mind a garázsmesterek, mind a vezetők gyakran az 5000 km megtétele előtt, a legkisebb hiba esetén is intézkednek, hogy a javítóműhelybe kerüljön a füstölő jármű. A füstokádás okát azonban nem mindig lehet véglegesen, megnyugtató módon megszüntetni. A túlterhelt autóbusz ugyanis még a Icgkifogástalanabb műszaki állapot mellett is a megengedettnél több szennyező anyagot bocsát ki a levegőbe. Sokszor megtörténik, hogy a Tv-szalon előtti megállóban, az egyébként összesen 125 férőhelyes csuklósra kétszázan szállnak fel. A csaknem öt percig a megállóban várakozó jármű vezetője — hogy behozza az elveszett időt — megtapossa a gázpedált, s az alaposan megterhelt autóbusz, olajfüstöt hagyva maga után, átvánszorog a kereszteződésen. Az ilyen manőverek ellen legfeljebb gázálarccal védekezhetnénk. (szántó) Mezőgazdák köre Csütörtökön találkoznak újra a Kocsis Pál mezőgazdasági szakkör tagjai. A délután 5 órakor kezdődő foglalkozáson a szervestrágyázásról hallhatnak előadást. Városi tanácstag fogadócrája Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szolnoki László (Avas-dél Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezet, Engels u. 35. sz.), 17.30 órakor. Járművel és gyalog As OKBT akciója engedett 60 km/óra sebességet is túlhaladva száguldoznak az ámokfutók. löbb a felénél Az óvatos járművezető — hogy mondjuk tovább a példát — az útviszonyokat is figyelembe veszi. Az iménti eset még elrettentőbb — s ez sem ritka — akkor, ha az úttest vizes, lucskos, havas. Talán nem is véletlen, hogy az OKBT az őszi hónapokban hirdette meg akcióját: a közlekedésben ez az időszak jelenti az átállást, az „akklimatizálódást”. A nyári száraz utak után hozzá kell szokni a lassúbb, óvatosabb vezetésre ösztönző helyzethez. A statisztika szerint a gyalogosok hibájából bekövetkezett elütések több mint 50 százaléka az úttestre való hirtelen, vigyázatlan lelépés miatt történik. Különösen veszélyes helyzet teremtődik ott, ahol keskenyek az úttestek. Miskolcon sok ilyen van. Az országos statisztika szerint az egy forgalmi sávú úttesten keletkezik a gyalogoselütés 73,4 százaléka. Aki tehát jól az agyába vési az elmondottakat, az úgy vezet, hogy még akkor se keletkezzen halálos végű baleset, ha a gyalogos féktávolságon belül lép a jármű elé! Mindez tartalmazza azt a közérdekű igényt, hogy „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk!” Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy a járművezető az „erősebb”, ő vigyázzon jobban. Ehhez — mondjuk ki bátran : — megfelelő humánum szük-’f, séges. Ámde sajnálattal tapasztaljuk, hogy még a ki- ' jelölt gyalogátkelőhelyeken se mindig kapja meg a gyalogos a védelmet. Hajmeresztő... A járművezetőket ostromoljuk általában, de ne legyünk igazságtalanok. Az OKBT felhívása — és a saját testi épsége — a gyalogost is késztesse óvatosabb közlekedésre. Hajmeresztő esetek szemtanúi lehetünk. Például a többsávos úttesten úgy randalírozik egyik-másik gyalogos, hogy csak a „védőangyala” oltalmazza a gázolástól. Vagy: aki szereti az izgalmat, álljon meg a Búza tér sarkán, s nézze, a t aluljáró felett hogyan szaladgálnak a gyalogósok, Szalad- ~ gálnak? Sétálnak! Itt is oSz-’ tott úttest van. Lehet, hogy a közelgő járművet látják, előtte még elhaladhatnak, de a másik, az esetleg előző jár- . művet nem láthatják. Pillanat töredéke és kész a tragédia __ -Vigyázni kell. Kölcsönösen/ Ennek pedig nem más a feltétele, mint a szabályok betartása és a körültekintés. Erre int az OKBT megelőző szándékú akciója. —a Ki fizeti az irtást? társbérlők Szívósak és szaporák Október 15-én kezdődött és december 15-ig tart az Országos Közlésed és oizt-onsági Tanacs „járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk” jeiinoii- datu akciója. Célja: a járművezetők és gyalogosok közötti partnerkapcsolat javítása. Azért van erre szükség, mert a balesetek természetét vizsgálva kimutatható, hogy az összes személysérüléses baleset egy- harmada gyalogoselütés. Ez a szám — országosan — az utóbbi öt évben 29 713 volt. Az összes közúti baleset 7—8 százaléka halálos kimenetelű. Ezzel szemben a gyalogoselütések esetében az arány 11,5 százalékra emelkedik. Jogi megítélés szeriht, a gyalogoselütések zömében meghatározó a gyalogos felelőssége. De szembetűnő a járművezetői okozás is. A múlt évben az arány így alakult: 3257-2453 a gyalogosok „javára”. A megelőzést tekintve azonban mégis és csaknem minden esetben a gyalogos mellett kell ^pálcát tömünk. Ugyanis akár szabályosán, akár szabálytalanul közlekedik — ő a védtelen! Ez a körülmény arra késztessen minden járművezetőt, hogy adott esetben legyen segítségére a gyalogosnak és oltalmazza. Keskeny járdák Lássunk néhány példát, milyen eshetőségekre kell számítaniuk a járművezetőknek. A séruléses, olykor halálos kimenetelű baleset abból származik, hogy — esetleg nem is áthaladási szándékkal — a gyalogos lelép a járdáról vagy az ottani forgalom miatt lesodródik róla. Ezzel a körülménnyel különösképpen kell számolnunk Miskolcon, ahol sok a régi utca, keskeny járdáival. A tapasztalt járművezető tehál nemcsak az előtte és mögötte levő forgalmat figyeli, hanem a járdát is. Mindig számítson rá, hogy veszélyhelyzet következik be, amihez jó érzékkel alkalmazkodnia kell. S hogy alkalmazkodni tudjon, annak egyik alapvető feltétele: a sebesség helyes megválasztása. Sajnos, elég gyakran tapasztalhatjuk a felelőtlenséget a járművezetők részéről. Például mind a Dayka Gábor, mind a Szabó Lajos utcában iskolák vannak. A járdák még az átlagosnál is keskenyebbek. A gyerekek — egymást lökdösve' is — lesodródnak az úttestre, amelyen nem ritkán még a megKeyesebb baleset a földeben Megyénk termelőszövetkezeteiben az elmúlt években megnövekedett a gépállomány. Ennek ellenére az elmúlt ötéves tervidőszakban sikerült csökkenteni a halálos és a csonkulásos üzemi balesetek számát. Míg 1970-től 1975-ig 69 halálos és 86 csonkulásos baleset történt, addig az ötödik ötéves tervidőszakban csak 39 halálos és 45 csonkulásos balesetet rögzített a statisztika. A súlyos balesetek csökkenő száma egyúttal kevesebb kiesett munkanappal is járt; 50 ezer munkanappal kevesebbet kellett bejegyezni a táppénzes papírokra. A szövetkezeti lakásokat kezelő szövetkezeteknél viszonylag egyszerű az ügymenet. Ha a lakók jelzik, hogy csótányirtást kérnek, a szövetkezet megrendeli. Feltétel, hogy legalább a lakók fele kérje: ha megvan a szükséges ötvenszázalékos arány, a lakóközösség többi tagjának már kötelessége kifizetni az irtás árát. Arról is rendelkezett például az Avas-déli Lakásfenntartó Szövetkezet közgyűlése, hogy aki nem engedi be az irtást végző szakembereket a lakásába, az viseli majd az akció eredménytelensége esetén az új- rairtás költségeit Állami lakások esetében az irtás anyagi terheit az állam viseli. Ha a KÖJÁL vizsgálata igazolja a lakók aggodalmait, akkor megkezdődik az irtás. Itt is előfordul, hogy egyesek nem engedik be a szakembereket. Ilyenkor szabálysértési eljárást lehet indítani a lakó ellen, s bírságot szabnak ki rá. Igaz, ez az esetleg életben maradt bogarakat nem nagyon izgatja. Vajon végül fs eredménynyel jár-e az irtás, gyümölcsözik-e minden esetben a befektetett pénz? Az év végén megszüntetik a Triklorfon rovarölő-növényvédő szer gyártását a Chinoin diósgyőri telepén. A tapasztalatok a legváltozatosabbak. Akad olyan ház, ahol bizton számítanak rá, hogy újra megjelennek., a csótányok — piszkos, rendetlen lépcsőház, lakások —, s mégis eltűnnek örökre. Ugyanakkor ahol naponta mossák a lépcsőházat, s mániákusan tiszták az étf lakók, nem bírnak megszabadulni a kellemetlen, szomszédságtól. A szakirodalomból kitűnik, »d hogy hihetetlenül szívósak a./ csótányok. Bírják a hosszú koplalást is. A panellakásokban uralkodó egyenletes hőmérséklet, a levegő nedves- ?-r ségtartalma, s a rengeteg bú* - vóhely, közlekedőút, rés kedvez szaporodásuknak, elterje- . désünek. Az avas-déliek pél-. dául úgy védekeztek, hogy a lakásokat összekötő szellőzőakna nyílásait szabaddá téve, ott is irtották a rovarokat. Ez a módszer, az angol vegyszerrel párosítva, jobb eredményeket hozott, mint a régebbi gyakorlat. De azt azért mégsem mondhatjuk el, hogy véglegesen megszabadultunk volna a csótányoktól. Helyette egy újabb, nagyobb, hatású, korszerűbb növényvédő szer előállítását tervezik. Vége a Triklorfónnak
