Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-17 / 268. szám

< jfc Kevés a cipész hiányzik az anyag Miért panaszkodik a cipész? Jobban szereti a viseltest Másfél hétre vállalják a ci­pő javítását a Bőripari Szö­vetkezet Augusztus 20. utcai részlegében. Naponta átlago­san 50 pár lábbelit rcparál- nak meg. Mivel a szokásosnál kevesebben, mindössze ket­ten dolgoznak, a biztonság kedvéért a szükségesnél hosz. szabb időre vállalják a talpa- Iást és a sarkaiást. Nagyon sok munkájuk van, mivel ebben a. részlegben végzik a- garanciális javítá­sokat. Munkájukat megnehe­zíti, hogy az épületet tata­rozzák, s gyakran előfordul, hogy nincs áram, nincs víz és nem fűtenek. Sok bosszúságot okoz nekik az anyaghiány is. Nem kap­nak tűsarokra való fémgyű­rűt, s a sarkaláshoz szüksé­ges gumi minősége sem ki­elégítő, Valamikor egy kivá­ló, speciális ragasztóval rög­zítették a gumit és a műtal­pat. Ez a ragasztó is hiány­cikk. A pótlására kapott — ragásztónak csak jóindulattal nevezhető — anyag nem tart­ja meg a nyersgumitalpat. A boltokban árusított cipőkön olyan műanyag zippzárak vannak, amelyeknek nagy ré- sf’e már a próbáláskor szét­szakad. Miért sírnak a cipészek? — kérdezhetnénk, hiszen ha kizárólag jó minőségű cipő­ket árusítanának, munka nél­kül maradnának. A mesterek véleménye: nagyobb örömü­ket lelik a munkában, ha egy kitaposott, viselésben megrokkant cipőt újítanak fel, mint egy-egy friss bőr- szagú, gyárilag hibás csiz­mát. (sz. i.) jjt Páros élet a cipösors.. 1 (Kerényi László felvételei) Füstokádó maniverek Szélcsendes délután nemegyszer elkelne a gázálarc a vil­lanyrendőr környékén. A délutáni miskolci csúcsforgalom­ban kékesen vibrál a levegő a kipufogógázok füstjétől. Gyak­ran előfordul, hogy a csomópontban várakozó, a keresztező­désben áthaladó városi autóbuszok kormos fekete ködbe bur­kolják a Széchenyi utat. A Miskolci Közlekedési Vállalat mű­szaki főosztályvezetője szerint a Miskolcon közlekedő 250 kék autóbuszt 5000 km-enként, pontosabban kéthetenként viszik tmk-ellenőrzésre. Természetesen e határidőn beiül is gyak­ran előfordul a szúrópróbaszerű füstgáz-ellenőrzés. Mind a garázsmesterek, mind a vezetők gyakran az 5000 km meg­tétele előtt, a legkisebb hiba esetén is intézkednek, hogy a javítóműhelybe kerüljön a füstölő jármű. A füstokádás okát azonban nem mindig lehet véglegesen, megnyugtató módon megszüntetni. A túlterhelt autóbusz ugyanis még a Icgkifogástalanabb műszaki állapot mellett is a megengedettnél több szennyező anyagot bocsát ki a levegő­be. Sokszor megtörténik, hogy a Tv-szalon előtti megállóban, az egyébként összesen 125 férőhelyes csuklósra kétszázan szállnak fel. A csaknem öt percig a megállóban várakozó jár­mű vezetője — hogy behozza az elveszett időt — megtapossa a gázpedált, s az alaposan megterhelt autóbusz, olajfüstöt hagyva maga után, átvánszorog a kereszteződésen. Az ilyen manőverek ellen legfeljebb gázálarccal védekezhetnénk. (szántó) Mezőgazdák köre Csütörtökön találkoznak újra a Kocsis Pál mezőgaz­dasági szakkör tagjai. A dél­után 5 órakor kezdődő fog­lalkozáson a szervestrágyá­zásról hallhatnak előadást. Városi tanácstag fogadócrája Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Szolnoki László (Avas-dél Lakás- és Garázs­fenntartó Szövetkezet, En­gels u. 35. sz.), 17.30 órakor. Járművel és gyalog As OKBT akciója engedett 60 km/óra sebessé­get is túlhaladva száguldoz­nak az ámokfutók. löbb a felénél Az óvatos járművezető — hogy mondjuk tovább a pél­dát — az útviszonyokat is fi­gyelembe veszi. Az iménti eset még elrettentőbb — s ez sem ritka — akkor, ha az úttest vizes, lucskos, havas. Talán nem is véletlen, hogy az OKBT az őszi hónapokban hirdette meg akcióját: a köz­lekedésben ez az időszak je­lenti az átállást, az „akkli­matizálódást”. A nyári szá­raz utak után hozzá kell szok­ni a lassúbb, óvatosabb ve­zetésre ösztönző helyzethez. A statisztika szerint a gya­logosok hibájából bekövetke­zett elütések több mint 50 százaléka az úttestre való hirtelen, vigyázatlan lelépés miatt történik. Különösen ve­szélyes helyzet teremtődik ott, ahol keskenyek az út­testek. Miskolcon sok ilyen van. Az országos statisztika szerint az egy forgalmi sávú úttesten keletkezik a gyalo­goselütés 73,4 százaléka. Aki tehát jól az agyába vési az elmondottakat, az úgy vezet, hogy még akkor se keletkez­zen halálos végű baleset, ha a gyalogos féktávolságon be­lül lép a jármű elé! Mindez tartalmazza azt a közérdekű igényt, hogy „Jár­művel vagy gyalog, az úton társak vagyunk!” Nem győz­zük eleget hangsúlyozni, hogy a járművezető az „erő­sebb”, ő vigyázzon jobban. Ehhez — mondjuk ki bátran : — megfelelő humánum szük-’f, séges. Ámde sajnálattal ta­pasztaljuk, hogy még a ki- ' jelölt gyalogátkelőhelyeken se mindig kapja meg a gya­logos a védelmet. Hajmeresztő... A járművezetőket ostro­moljuk általában, de ne le­gyünk igazságtalanok. Az OKBT felhívása — és a sa­ját testi épsége — a gyalo­gost is késztesse óvatosabb közlekedésre. Hajmeresztő esetek szemtanúi lehetünk. Például a többsávos úttesten úgy randalírozik egyik-má­sik gyalogos, hogy csak a „védőangyala” oltalmazza a gázolástól. Vagy: aki szereti az izgalmat, álljon meg a Búza tér sarkán, s nézze, a t aluljáró felett hogyan szalad­gálnak a gyalogósok, Szalad- ~ gálnak? Sétálnak! Itt is oSz-’ tott úttest van. Lehet, hogy a közelgő járművet látják, előtte még elhaladhatnak, de a másik, az esetleg előző jár- . művet nem láthatják. Pilla­nat töredéke és kész a tra­gédia __ -­Vigyázni kell. Kölcsönösen/ Ennek pedig nem más a fel­tétele, mint a szabályok be­tartása és a körültekintés. Erre int az OKBT megelőző szándékú akciója. —a Ki fizeti az irtást? társbérlők Szívósak és szaporák Október 15-én kezdődött és december 15-ig tart az Országos Közlésed és oizt-onsági Tanacs „járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk” jeiinoii- datu akciója. Célja: a jármű­vezetők és gyalogosok közötti partnerkapcsolat javítása. Azért van erre szükség, mert a bal­esetek természetét vizsgálva kimutatható, hogy az összes személysérüléses baleset egy- harmada gyalogoselütés. Ez a szám — országosan — az utób­bi öt évben 29 713 volt. Az összes közúti baleset 7—8 szá­zaléka halálos kimenetelű. Ez­zel szemben a gyalogoselüté­sek esetében az arány 11,5 szá­zalékra emelkedik. Jogi megítélés szeriht, a gyalogoselütések zömében meghatározó a gyalogos fele­lőssége. De szembetűnő a járművezetői okozás is. A múlt évben az arány így ala­kult: 3257-2453 a gyalogosok „javára”. A megelőzést te­kintve azonban mégis és csaknem minden esetben a gyalogos mellett kell ^pálcát tömünk. Ugyanis akár sza­bályosán, akár szabálytala­nul közlekedik — ő a védte­len! Ez a körülmény arra késztessen minden járműve­zetőt, hogy adott esetben le­gyen segítségére a gyalogos­nak és oltalmazza. Keskeny járdák Lássunk néhány példát, milyen eshetőségekre kell számítaniuk a járművezetők­nek. A séruléses, olykor ha­lálos kimenetelű baleset ab­ból származik, hogy — eset­leg nem is áthaladási szán­dékkal — a gyalogos lelép a járdáról vagy az ottani for­galom miatt lesodródik róla. Ezzel a körülménnyel külö­nösképpen kell számolnunk Miskolcon, ahol sok a régi utca, keskeny járdáival. A tapasztalt járművezető tehál nemcsak az előtte és mögöt­te levő forgalmat figyeli, ha­nem a járdát is. Mindig szá­mítson rá, hogy veszélyhely­zet következik be, amihez jó érzékkel alkalmazkodnia kell. S hogy alkalmazkodni tud­jon, annak egyik alapvető feltétele: a sebesség helyes megválasztása. Sajnos, elég gyakran ta­pasztalhatjuk a felelőtlensé­get a járművezetők részéről. Például mind a Dayka Gá­bor, mind a Szabó Lajos ut­cában iskolák vannak. A jár­dák még az átlagosnál is kes­kenyebbek. A gyerekek — egymást lökdösve' is — le­sodródnak az úttestre, ame­lyen nem ritkán még a meg­Keyesebb baleset a földeben Megyénk termelőszö­vetkezeteiben az el­múlt években megnö­vekedett a gépállo­mány. Ennek ellenére az elmúlt ötéves terv­időszakban sikerült csökkenteni a halálos és a csonkulásos üzemi balesetek számát. Míg 1970-től 1975-ig 69 ha­lálos és 86 csonkulásos baleset történt, addig az ötödik ötéves terv­időszakban csak 39 ha­lálos és 45 csonkulásos balesetet rögzített a statisztika. A súlyos balesetek csökkenő szá­ma egyúttal kevesebb kiesett munkanappal is járt; 50 ezer munka­nappal kevesebbet kel­lett bejegyezni a táp­pénzes papírokra. A szövetkezeti lakásokat kezelő szövetkezeteknél vi­szonylag egyszerű az ügyme­net. Ha a lakók jelzik, hogy csótányirtást kérnek, a szö­vetkezet megrendeli. Feltétel, hogy legalább a lakók fele kérje: ha megvan a szüksé­ges ötvenszázalékos arány, a lakóközösség többi tagjának már kötelessége kifizetni az irtás árát. Arról is rendelke­zett például az Avas-déli La­kásfenntartó Szövetkezet közgyűlése, hogy aki nem en­gedi be az irtást végző szak­embereket a lakásába, az vi­seli majd az akció ered­ménytelensége esetén az új- rairtás költségeit Állami lakások esetében az irtás anyagi terheit az állam viseli. Ha a KÖJÁL vizsgála­ta igazolja a lakók aggodal­mait, akkor megkezdődik az irtás. Itt is előfordul, hogy egyesek nem engedik be a szakembereket. Ilyenkor szabálysértési eljárást le­het indítani a lakó ellen, s bírságot szabnak ki rá. Igaz, ez az esetleg életben maradt bogarakat nem na­gyon izgatja. Vajon végül fs eredmény­nyel jár-e az irtás, gyümöl­csözik-e minden esetben a befektetett pénz? Az év végén megszüntetik a Triklorfon rovarölő-nö­vényvédő szer gyártását a Chinoin diósgyőri telepén. A tapasztalatok a legválto­zatosabbak. Akad olyan ház, ahol bizton számítanak rá, hogy újra megjelennek., a csótányok — piszkos, rendet­len lépcsőház, lakások —, s mégis eltűnnek örökre. Ugyanakkor ahol naponta mossák a lépcsőházat, s mániákusan tiszták az étf lakók, nem bírnak megsza­badulni a kellemetlen, szomszédságtól. A szakirodalomból kitűnik, »d hogy hihetetlenül szívósak a./ csótányok. Bírják a hosszú koplalást is. A panellakások­ban uralkodó egyenletes hő­mérséklet, a levegő nedves- ?-r ségtartalma, s a rengeteg bú* - vóhely, közlekedőút, rés ked­vez szaporodásuknak, elterje- . désünek. Az avas-déliek pél-. dául úgy védekeztek, hogy a lakásokat összekötő szel­lőzőakna nyílásait szabad­dá téve, ott is irtották a ro­varokat. Ez a módszer, az angol vegy­szerrel párosítva, jobb ered­ményeket hozott, mint a ré­gebbi gyakorlat. De azt azért mégsem mondhatjuk el, hogy véglegesen megszabadultunk volna a csótányoktól. Helyette egy újabb, nagyobb, hatású, korszerűbb növény­védő szer előállítását terve­zik. Vége a Triklorfónnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom