Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-16 / 267. szám

ak Amióta megnyitották a spo rtcsarnok mögötti műjégpályát, a délutáni és esti órákban csúcsforgalom van. Talán csalc a délelőtti nyitvatartás idején kevesebb a korcsolyázó, de eb­ben az időszakban is legalább „félházzal” üzemel a jégpálya. (Herényi László felvétele) Bankóözön a fagylaltodnál Bábonyi szélterelők a kanizsai Egyszerre több mint harmincán próbáltak fagylaltot venni megyénk egyik történelmi múltú kisvárosában. A fagyialtos örömmel adta volna portékáját, ám a bolt a legnagyobb igye­kezete ellenére is csaknem meghiúsult. A jeges csemege nem volt szalmonellás, sőt a vásárlók is rendelkeztek elegendő fi­zetőeszközzel. Az üzlet lebonyolítása azonban mégis csaknem egy kerek órát vett el a turisták rövidre szabott idejéből. A vásárlóknak több mint a fele ugyanis 500 forintos bankóval akart fizetni, a fagyialtos pedig a kora délelőtti órákban még egy ötszázashoz való váltópénzzel sem rendelkezett. Ez ért­hető is egy olyan üzletnél, ahol két-hárőmforintos tételek kiadására számítanak. Nos, ezek után senki ne gondolja, hogy valamelyik közel- keleti olajsejk népes családja állt sorba fagylaltért. A sok­sok ötszázast az egynapos iskolai kirándulásra utazó egyik miskolci általános iskola gyermekei kapták szüleiktől. A szó­ban forgó osztály tanára panaszolta, hogy más megoldás nem lévén, a saját zsebéből fedezte a fagylaltozás költségeit, ké­sőbb a gyermekek természetesen visszafizették a kölcsönt. Mindezek ellenére a két évtizedes nevelői múlttal rendelkező tanárt nem hagyja nyugton a nagy kérdés: a szülők miért ad­tak ötszázforintosokat nyolcéves gyermekeiknek arra az egy­napos kirándulásra, amelynek teljes árát egy héttel előtte ki­fizették? És vajon, hogyan nevelik gyermekeiket az ésszerű takarékosságra, a pénz beosztására, az életre? (sz. i.) kamionokon i i A Kanizsa Bútorgyár ter­melésének mintegy 60 szá- ' zalékát a sajóbábonyi Észak­magyarországi Vegyiművek adja. Nem tévedés ez. ugyanis a bútorgyár szinte minden termékében felhasználja az ÉMV-ben készülő poliuretán habot. Ezért született dön­tés a napokban arról: a sa- jóbábonyiak százezer forintot utalnak át a nagykanizsai Vo­lán Vállalatnak, hogy azokra a. kamionokra, amelyek az ÉMV termékeit a Kanizsa Bútorgyárba szállítják, szél­terelő lapokat vegyenek. Eze­ken az utasfülkék tetején el­helyezett lapokon a Porán felirat hirdeti majd a két nagyvállalat együttműködé­sét. Színe és Az én házam... ... az én váram. Kapásból rá tudjuk vágni a folytatást, hiszen elég sokat idézett szó­lásmondás manapság is; Pe­dig eljárt fölötte az idő. hi­szen a vagyon sérthetetlensé­ge, a birtokos gőgje fejeződik ki benne. Ha történetesen — magánerőből épült — családi házának kerítése mögött érzi magát vártulajdonosnak va­laki, akkor még hagyján. (Bár én az ilyen díszkeríté- ses rátartiságot sem kedve­lem.) Visszatetszőbb, hogy egyesek azt is a magukénak, birtokuknak tekintik, ami mindannyiunké, csak a gond­jukra van bízva., De nem kerülgetem tovább a szót: a városi tanács végre­hajtó bizottságának ülésén , hangzott el. hogy egyik-má­sik művelődési ház vezetője várurat játszik. Pallosjogra ugyan nem tart igényt, sőt, éppen ő tiltakozna a legjob­ban, ha a bevezetőben idézett szólásmondással minősíte­nénk magatartását. Ez azon­ban mit sem ’változtat azon, hogy a kapun kívül rekeszti a kérést, s nem szívesen se­gít a többieknek. Mert úgy véli, a ház az övé, minden felszerelésével, összes helyi­ségével egyetemben. A test­vérintézmények pedig boldo­guljanak, ahogy tudnak. Nem jól van ez így, és egy­re kevésbé lesz jól. Anyag helyzetünk nem olyan, hugi megengedhetnénk magunk­nak és bárkinek a közös va­gyon ilyen természetű kisajá­títását. Drága beruházásokra aligha telik a következő évek­ben. s ha nem akarjuk — s nem akarjuk — feladni köz- művelődési céljainkat, jobban ki kell használni mindazt, ami már megvan. így a mű­velődési házakat is. Még az is elvárható a szó­ban forgó vezetőségektől, hogy — uram bocsá’ — egy­más rendezvényeit is népsze­rűsítsék, s attól se zárkózza­nak el, hogy szakértelmet, eszközt, helyiséget kölcsönöz­zenek a másiknak a sikeres lebonyolításhoz. Az én házam, az én váram — vallhatják azok az építők is, akik magukénak tekintik a kölcsönbe kapott köz*errie­tet. Pedig attól, hogy ők épít­kezési területnek nevezik, gé­pet, anyagot tárolnak rajta, netán be is kerítik, még köz­tulajdonban marad. Azokkal a járdákkal. növényekkel egyetemben, melyeket a hely­színen találtak. Alapvető té­vedés tehát azt hinni, hogy fűvel, fával, flaszterra] úgy gazdálkodhatnak, ahogy '■ akarnak. A már említett ülésen — egy más téma kapcsán — hangzott el az a kritika is, hogy a lakóházak felújításá­val megbízott vállalat embe­rei mindent tönkretesznek az építkezések környékén. Leti­porják például a parkokat. Jelen voltak az érintettek is és nem tagadták a kritika jo­gosságát. De elmondták vé­dekezésül, hogy újabban szi­gorúan utasítják embereiket: óvják a legkisebb bokrot is. Sőt: ellenőrzik is a rendsza­bályok betartását. Ez azonban egyelőre még csak a lakásfelújítókra érvé­nyes. Nézzenek csak körül va­lamelyik építkezésen, vegyék szemügyre a környékét, az oda vezető közutak állapotát! Vagy, hogy egy egészen kö­zeli példával éljek: a sajtóház szomszédságában felbontot­ták a járdát a közelmúlt he­tekben. közműjavítás céljá­ból. A földet úgy hányták ki a gödör mellé, hogy a járó­kelőknek egy szűk gyalogös­vény maradt. Ha két ember találkozott, az egyiknek le kellett horgonyozni az ösvény elején. Nem panaszképpen mondom, de valahogy min­dig nekem jut ez a szerep, függetlenül a szembe jövő nemétől, korától, terjedelmé­től. Így a járdát magukénak tekintő iparosok megfosztot­tak tőle, hogy — legalább részben — én is magaménak tekinthessem azt a keskeny flasztercsíkot, amit nagy ke­gyesen hagytak. Lehet, hogy ezért sem szeretem azokat, akik ma is vallják: az én há­zam az én váram ... (békés) Ssáséves már elmúlt.•• Népkert csak egy van Ugyan kinek állt útjában ez az oszlop? És miért nincs út­jában senkinek, mióta kidöntötték? (Kiss József felvétele) Budapesten Népligetnek ne­vezik. nálunk csak Népkert a neve. Szerényebb az elne­vezés, s szerényebbek a mé­retek is, nekünk mégis be­cses ez a több mint százéves élő műemlék. Körülötte ala­posan megváltozott az utób­bi években a környék, de úgy tűnik, hogy a kertben mégis minden változatlan maradt. Vagy mégsem? 1872-ben indítványozta Lé- vay József. a miskolci lövész­egylet elnöke, hogy építsenek népkertet a miskolciaknak. Öt év múlva kezdődött el az építkezés. Hadady Dániel műkertész tervei alapján. A költségeket a szépészeti alap pénztárából, s a lakosság ada­kozásából fedezték. Nemcsak parknak szánták a kertet, hanem üvegházak is létesül­tek, amelyekben az egész vá­rosnak termeltek virágokat. Vasböske és V isadó A történethez hozzátarto­zik az is. hogy itt állították fel Erzsébet királynő mell­szobrát, amit a korabeli if­júság elég tiszteletlenül Vas- böskének nevezett. Ekkor majd’ tízhektáros volt a Népkest. ma hat hektár kö­rüli a területe. Az idén éppen nyolcvan- éves a népkerti Vigadó épü­lete, s majd 30 éves lehetne a szabadtéri színpad, ha nem bontották volna le jó néhány évvel ezelőtt. Ügy tűnik, hogy az évszá­zados park történetének az utóbbi évtizedekre eső feje­Ez a kisvonat sem indul mostanában Kanizsára. A „mozdonyt” ugyanis be kelle ne utalni a (fa-)járműjavi- tóba. A napokban készült el az I októberben bekövetkezett | közlekedési balesetek statisz- ! tikája. Ebből kiderül, hogy a megye országútjain össze j sen 134 olyan karambol tör í tént, ami sérüléssel járt Ezé- közül nyolc volt halálos vé gű, 54 esetben súlyos volt a sérültek állapota. 72 alkalom­mal pedig könnyebben sérült meg a vezető vagy utasa. Ezek zeteiben magával a parkkal nem sokat törődtek. Igaz, megépült a sportcsarnok, a közvilágítást is korszerűsítet­ték. de a sétányok s a nö­vényzet egyre elhanyagoltabb külsőt öltöttek. Épp ideje volt, hogy elkészüljön a park átfogó rendezési terve. Az Eszakterv szakembereinek fi­gyelme mindenre kiterjedt: a játszószerektől kezdve a sétányok vonalvezetéséig. Felújítják a szökökutat A terv csak részletekben valósulhat meg. ahogy a vá­ros anyagi lehetőségei en­gedik. Első lépésként az el­múlt egy-két évben új út­hálózatot alakítottak ki a parkban. aszfaltszőnyeget fektettek a kavicsos zúzalék helyére. De' más örvendetes változás elébe is néz az öreg park. Jövőre a vízmű szak­emberei megkezdik a szökő­kút felújítását. Valamikor a felszökő vízsugarat a Vigadó előtt színes fényszórók vilá­gították meg, s zenélő szer­kezet is működött, elrejtve a medence közepén. Ha zenélni nem is, de csobogni azért fog, már remélhetőleg ’82 őszén. A szökőkút mellett a Népkert másik vonzereje — lehetne — a játszótér. Saj­nos, jelenleg elég szegényes a felszerelése, pedig a terü­let méretei s az öreg fák vá­a számok jelentős csökkenést mutatnak az elmúlt év ha son ló időszakához képest ugyanis tavaly októberben 17- en vesztették életüket. 46-an súlyos, 86-an pedig könnyebb sérüléseket szenvedtek. Fi­gyelmeztető adat. hogy 126 ittas vezető kilétére derült fény, heten elmulasztották a kötelező segítségnyújtást, s volt egy cserben hagy ásos baleset is megyénkben. rosunkban egyedülálló kör­nyezetet kínálnának a gye­rekeknek. A tervezők ide fá­ból faragott játszószereket ál­modtak. •* Öregek a fák A legnagyobb gondot a park növényállománya jelen­ti. Sok az elöregedett fa. a fény hiányában felkopaszo­dott bokor. A fűtakaró is na­gyon sok helyről kipusztult, hiszen a fák koronái között kevés fény hatol be. Foko­zatos és átgondolt felújí­tásra lenne szükség, s ennek első lépéseit tavaly meg is tette a kertészeti vállalat: az értéktelen gyomfákat, a fel- kopaszodott. halódó bokrokat megritkították. A rekonstrukció teljes megvalósításához elsősorban pénzre van szükség. A szű­kösebb gazdasági helvzet da­cára városunkban az elkö­vetkezendő években park- fenntartásra. -építésre több pénz jut- mint az előző idők­ben. 1985-ig legalább 170 mil­lió forintot fordíthatunk er­re a célra. Remélhetőles a milliókból jut elegendő a Népkert megóvására, újjáva­rázsolására is. Budapesten a Népliget mellett még ott van a Városliget, s a Margitszi­get is. de nekünk csak egy Népkertünk van! KISS LÁSZLÓ Fiala* ula/ik klubja A Molnár Béla Hiúsági és Űttörőházban az elmúlt év­ben nagy sikere volt a Viatal utazók klubjának. Az össze­jöveteleken a világ számos országáról kaphattak - sok esetben dia- vagy filmvetítés­sel illusztrálva — értékes in­formációkat a fiatalok. A klub tagjai ma délután 6 óra­kor ismét találkoznak az if­júsági ház 8-as termében. Kevesebb a halálos Az elmúlt hónap balesetei

Next

/
Oldalképek
Tartalom