Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-07 / 261. szám

Aprófalvak Húsz évvel ezelőtt megyénk 365 települé­séből csak 79 számított „apró” falunak, olyan­nak, ahol a lakosság létszáma kevesebb volt, mint 500. A legutóbbi — tavalyi — népszám­lálási adatok alapján 113 község tartozik eb­be a kategóriába.. Ez összesen több mint 33 ezer lakost jelent: eny- nyien élnek a kis lé­lekszámú falvakban. Egyes községekben azonban kedvező válto­zás tapasztalható az utóbbi években. A 113 településből 7 2-ben lassan növekszik a lé- lekszám. A többi apró faluban a csökkenés tovább tart. nő a né­pesség átlagéletkora, s csökken a foglalkozta­tottak száma. S(c Így néz ki belülről a sátortetős ötvenes Máris kedvelt lett (Herényi László felvételei) Megnyílt a sátortetős uszoda Hetek óta vártuk a pilla­natot. mikor vehetjük bir­tokba Tapolcán a sátortető­vel befedett ötvenes meden­cét. Nos. szombaton elérke­zett a várva várt pillanat. Ezt megelőzően a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csator­názási Vállalat szakemberei „téliesítettek” az öltözőket, majd október utolsó napjai­ban. a győri gyár vezetőinek irányításával felfújták a sá­tortetőt is. A Graboplast sá­tor alatt a feszített víztükrű medencét már csütörtökön kipróbálták néhányan. ám a hivatalos megnyitó szomba­ton volt. Ekkor 193-an keres­tek felüdülést a medencében, míg tegnap több mint há­romszázan látogattak ki Ta­polcára Ez is bizonyítjay hogy rövid idő alatt kedvelt- té lett a sátortetős medence. Ami nem véletlen, hiszen Miskolcon ez az egyetlen olyan medence, ahol a külső körülményektől függetlenül úszhat bárki. (Az uszodát ugyanis szinte teljesen lefog­lalják az iskolások és a spor­tolók.) Mint megtudtuk, ó tapol­cai sátortetős ötvenes hét­köznapokon, 10 és 18 óra kö­zött. szabad szombatokon és vasárnap 8—18 óra között várja az úszni vágyókat. A nyitás mindennap korábbra tehető, ugyanis a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóinak is biztosítanak a reggeli órákban kétórás úszási lehetőséget. Minolta-bemutató Szinte már nincs olyan ki- sebb-nagyobb cég, vállalat, ahol ne lenne szükség vala­milyen másolóberendezésre. Leginkább a kis méretű, vi­szonylag nagy teljesítményű, de egyszerű kezelésű szerke­zetek a kelendők. Holnap reggel 9 órától délután 4-ig ilyen masinákat mutat be a Minolta-cég, a Júnó-szál- ló első emeletén. A másoló, sokszorosító berendezések a cég legmodernebb gyártmá­nyai, közöttük akad mikro­processzoros vezérlésű, nor­mál papírral működő, nagy teljesítményű gép is. Az ér­deklődő szakembereket a Mi­'s nol. a-cég szakértői, képvi­selői várják a bemutatón. Az első „vendégek” .. 1 Delneki Miklós, a vízmű­vek fürdőosztályának vezető­je azt is elmondotta, hogy amennyiben a közönség ér­deklődése nagyobb lesz, úgy a későbbiek során a nyitva­tartási igényeiknek megfele­lően módosítják majd. Az idős férfi feláll és a szekrényhez sántikál. ..Az ördögbe, látod — csap a combjára —, a felcser rosz- szul rakta össze a lábomat!” Fekete zakót emel ki a szekrényből. Tele kitünteté­sekkel. (Sebtében tizennyol­cat számolok.) Kérkedés nél­kül mutatja. Anélkül, hi­szen a becsület, a proletár­öntudat, az eszmei hűség, a bátor férfiasság jelvényei ezek. Egy, .. .egy kitüntetés még hiányzik a kabátról. A Szocialista Magyarországért érdemrend. Azóta az is ott van. November 6-án vette át a Parlamentben. De ak­kor, előtte való napon, ami­kor beszélgettünk, ő még nem tudta, csak azt, hogy utaznia kell. Csonka ujjával sorra mu­tatja a kitüntetéseket. Az a csonka ujj is egy történetet idéz. Hogy is volt? Miklós Imre a Gottwald-üteg kato­nájaként iégelhárító ágyút kezelt. A gyors mozdulatok során az ágyú závárzata be­kapta az ujját, a hegyét csak a bőr tartotta. Az ég­bolt alatt bőgtek a Junker- sek. Lőni, lőni, lőni kell! Mit számít most egy ujj! Hirte­len elhatározással a szájába dugta és — leharapta a sé­rült ujjpercet. Arca egy pil­lanatra fehér lett. Aztán töltött és lőtt. Ágyúja há­rom és fél perc alatt 64 lö­vést adott le. Két' gép lezu­hant ... Sűrű füstfelhő csa­pott a magasba . .. „No pa- sarán!” Nem törnek át! Az ütegnek Dolores Ibárruri gratulált... A Hoffmann Ottó utcai kis lakásban véres csaták emlé­ke kél, s egy igaz ember port­réja rajzolódik hevenyészett betűkkel a lapokon. Ki vál­Színe és Nem reped, bírja a hideget Jobb akkumulátorok „Víznek megyek!” —mond­hatta 'nagy bánatában az ifjú férfiember és így is tett. El­szánva magát a halálra, a Szinva félé irányította — né­mely söröktől és boroktól — ingatag lépteit. A többit bizonyára tudják, hiszen a múlt héten „Belefe­küdt a Szinvába” címmel hí­rül adtuk a tragédiának in­dult, ám komédiába fordult esetet. Emlékeztetőül: a Ka­talin utcánál oly’ alacsony volt a vízállás, hogy fekve sem lepte el az ön gyilkos je­löltet a víz. Egy darabig vár­ta a halált, de nem az jött. hanem a mentő, és — alig­hanem alapos indokkal — az elmeosztályra szállította a pá­cienst. Szegény embert az ág is húzza — mondhatnám, ha pusztán egy szándék moso­lyogni való meghiúsulását venném alapul. Mivel azon­ban öngyilkosság volt a cél. tulajdonképpen akkor lett volna igazán szegény a bol­dogtalan férfiú, ha Miskolcon nem a Szinva. hanem mond­juk az Amazonas, vagy leg­alább a Duna folyna keresz­tül. Sőt talán akkor is utolér­te volna a magának keresett baj, ha egy kiadós záporral esik egybe a nagy-nagy bá­nata, mert ilyenkor megvadul és zúgó folyót játszik a mi kis Szinvánk. De nem ironizálok tovább a szóban forgó férfiú rovásá­ra, mert levelét „Egy férfi­társ” szignóval jelző olva­sónktól úgy megkapom a ma­gamét, hogy arról kántálok. Ismét vissza kell utalnom — a dolgok jobb megértése vé­gett — egy közelmúltban le­zajlott esetre. Ez azonban va­lóban tragikus volt. A Kohá- nyi-ügyről van szó, arról az elvetemült apáról, akit halál­ra ítéltek, miután megölte há­rom gyermekét. Az ország egész sajtóját bejárta a döb­benetes bűnügy, és lehet-e csodálni, hogy mint minden normálisan, becsületesen gon­dolkozó ember, a hírlapíró sem tudta leplezni felindult- ságát, véleményét. Nos. ezek után kaptuk a névtelen levelet a „Férfitárs”- tól. Mindenkelőtt azért ma­rasztalt el bennünket, mert a súlyos ügy bekövetkezte óta is — mintha mi sem történt volna — írunk a közlekedés, bevásárlás gondjairól, és min­den másról, mint rendsze­rint. Ahelyett, hogy — mi fér­fiak tartsunk össze! — kam­pányt indítottunk volna Ko- hányi Ferenc megmentéséért. Még pontosabban: a gyilkos tett megmagyarázásáért, elfo­gadtatásáért. Szerinte azért vagyunk ilyen megalkuvók, mert féltjük a keresetünket és különben sem létezik már — kevés kivétel­től eltekintve — a kiegyene­sedésre képes férfigerinc. Így kerülünk a nők uszályába, és az „apanyúzó törvények” hí­veinek táborába. Pedig — fe­nyeget bennünket a levélíró — minket is utolérhet a fá- tum: elhagyhatnak, megcsal­hatnak bennünket a szeretők, menyasszonyok, feleségek. Nem foszthatom meg az ol­vasót attól, hogy a levél be­fejező sorait ne idézzem szó szerint: „Lelki szemeim mu­tatják: a főszerkesztő most átadja a szerkesztőség egy női tagjának soraimat, az ilyenkor illendő lojalitás je­léül alapos szétmarcangolásra — férfitapstól kísérve —, s a Nőbizottságnál megszületik egy Lojális Úriember, a la­pok hasábjain pedig egy Fe­kete Bárány... Tisztelt Uraim! A gerincte­lenek családja egy nagy ap­parátussal gazdagodott! A menü: Borsodi Szerkesztőségi Férfitagok!” Ha ettől sem egyenesedik ki a férfigerinc, akkor sem­mitől. Szánjuk-bánjuk lojali­tásunkat, mérsékelten tisztelt levélíró, és csak azért nem megyünk neki a Szinvának szégyenünkben, mert válto­zatlanul alacsony a vízállás. (békés) Az autótulajdonosok a hi­deg idő beálltával egyre gyakrabban vizsgálgatják ag­gódva az akkumulátort. Ame­lyik már idősebb, bizony sok­szor nem bírja elindítani a motort a fagyos reggeleken. Jó lenne, ha olyan akkumu­látorokat tudnánk a boltok­ban vásárolni, amelye'k job­ban bírnák a hideget, élettar­tamuk is kicsit messzebbre nyúlna. A feltételes módnak vége: a napokban városunk­ban is forgalomba kerültek a várva várt, új típusú akku­mulátorok. A VBKM gyára egy ameri­kai gépsort vásárolt meg, ezen gyártják az új típusú akkumulátorokat. A régitől szemlátomást különböznek az újak: fehér műanyag ház­ban foglalnak helyet az áram­termelő cellák, a régi, feke­te bakelit helyett. Nemcsak külsejében korszerűbbek, ha­nem a műszaki paramétereik is jóval kedvezőbbek. A hi­degindító képesség például lényegesen jobb, mint a ré­gebbi típusoknál. A mű­anyag ház jobban elviseli az ütéseket, a rázkódást, kevés­bé hajlamos a törésre, repe­désre. Az önsúlyt is sikerült lényegesen csökkenteni, s a cellákban kevesebb az ólom is. A gumiáru-szaküzletben már túladtak az első szállít­mányon, s a közeljövőben várják a következőt. A 12 voltos, 55 amperórás akku­mulátort 1638 forintért árul­ják. Ezeket már nem kell kü­lön üzembe helyeztetni, fel- töltött állapotban várják a vevőket a boltban. A jövőben kapható lesz a licenc alap­ján készülő akkumulátorok 6 voltos változata is. lalkozhat rá, hogy néhány sorban sűríti hetven mozgal­mas esztendő történetét?! A Komárom megyei Sza- pon' született. Apja az első háború első évében elesett. Szlovák iskolába járt, vé­geztével autószerelő lett a Skoda Műveknél. Részt vett az ifjúsági mozgalomban. Megfigyelés alatt tartották. 1935-ben lépett a pártba, „öregem, ne gondold, hogy könnyű volt oda bejutni! So­kat kellett azért vállalni, tenni!” Es bizonyítani! Akkor, azokban az évek­ben mi lett volna a legna­gyobb. legtisztesebb. legne­mesebb bizonyság, mint je­lentkezni a spanyol frontra. A politikailag érett ember gyorsan felismerte, milyen veszélyt jelent a nácizmus Európának, a világnak. Az önkénteseket, köztük Miklós Imrét október 2-án Prágában, Klement Gottwald búcsúztatta. Franciaországba kapott útlevelet, mintha — hiszen autószerelő volt — a Renault-gyárba menne dol­gozni. Október 7-én ért Pá­rizsba. Ott a már 500 főre duzzadt csapatot. Maurice Thorez indította útnak. Ok­tóber 12-en a spanyol Fi- guerasban öltöttek egyenru­hát, s azonnal a frontra irá­nyították őket Vér, halál, szenvedés ... Állták a próbát! „No pa­saréti!" A hősiesség azon­ban nem volt elegendő a túlerővel szemben. A front lassan felmorzsolódott. Ke­vés lett a harcos és a fegy­ver. Katalóniában gyűrűbe szorultak. Menekülni kel­lett. Franciaországban internál­ták, ott esett német fogság­ba. Volt munkatáborban, majd a Krupp Műveknél dolgozott. Egy évvel később lebombázták a gyárat és környékét — lehetőség nyílt a szökésre. Kalandos körül­mények között Szlovákiát)» ment, itt bujkált — ezt kel­lett tennie, mert távollété­ben halálra ítélték. Illegali­tásban volt. Szervezte és se­gített szervezni a partizán osztagokat. Több összecsa­pásban részt vett. 1945-ben jött Magyaror­szágra, s egyike volt azok­nak, akik a Belügyminiszté­riumot szervezték. Három év múlva Borsodba került, a gépállomások megyei igaz­gatója lett, majd a külügy- nél kapott beosztást, aztán ismét előbbi helyen foglal­koztatták. Az ellenforradalom Szent- mártonkátán érte. Október 24-én ő a járás katonai pa­rancsnoka, később a fővá­rosban jelentkezett az ala­kuló karhatalomnál. Decem­ber elején jött Miskolcra s tette, amit a becsülete és az elvhűsége diktált Tiz évig volt az ÉPFU igazgatója, in­nen ment nyugdíjba 1968- ban. Dióhéjban ennyi egy na­gyon mozgalmas élet törté­nete. Világlátott ember. Ta­lálkozott Hemingway-vel, Lu­kács tábornokkal. Beszél spa­nyolul , franciául, németül, szlovákul és oroszul. Több nyelven beszél. De a leg­szebben azt mondja: „Na pasarán!” Nemzetközi szó. Agyában, szivében a nem­zetköziség eresztett mély gyökeret. Sokan ismerik a „spanyo­lost”. Sokan szeretik és tisz­telik. Ezt már nem ő mondta ott, a Hoffmann Ottó utcai kis lakásban, hanem e so­rok feljegyzője, aki maga is ismeri jó néhány éve. De vajon elég jól? Elég jól is­merjük őt, őket és múltju­kat, harcukat? CSALA LÁSZLÓ A Hoffmann Ottó utcai baiátságos kis lakásban ülünk és beszélgetünk. Pon­tosabban Miklós Imre az. aki beszel, jómagam hall­gatok és jegyzek. Az őszi ködön át gyér napfény tör a szobába, rávetödik az emlékező dús fehér hajára, markáns arcára, amelyen a vonások időnként fájdalma san megrándulnak, mint annyiszor ott a Morata de Tajuna kopár sziklái tövé­ben. Felesége halkan tesz- vesz körülöttünk; figyel csend­ben, pedig hányszor, de hányszor hallotta már a vé­res csatákat idéző szót... Alacsony vízállás 'X, No pasarán 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom