Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)
1981-11-07 / 261. szám
Aprófalvak Húsz évvel ezelőtt megyénk 365 településéből csak 79 számított „apró” falunak, olyannak, ahol a lakosság létszáma kevesebb volt, mint 500. A legutóbbi — tavalyi — népszámlálási adatok alapján 113 község tartozik ebbe a kategóriába.. Ez összesen több mint 33 ezer lakost jelent: eny- nyien élnek a kis lélekszámú falvakban. Egyes községekben azonban kedvező változás tapasztalható az utóbbi években. A 113 településből 7 2-ben lassan növekszik a lé- lekszám. A többi apró faluban a csökkenés tovább tart. nő a népesség átlagéletkora, s csökken a foglalkoztatottak száma. S(c Így néz ki belülről a sátortetős ötvenes Máris kedvelt lett (Herényi László felvételei) Megnyílt a sátortetős uszoda Hetek óta vártuk a pillanatot. mikor vehetjük birtokba Tapolcán a sátortetővel befedett ötvenes medencét. Nos. szombaton elérkezett a várva várt pillanat. Ezt megelőzően a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat szakemberei „téliesítettek” az öltözőket, majd október utolsó napjaiban. a győri gyár vezetőinek irányításával felfújták a sátortetőt is. A Graboplast sátor alatt a feszített víztükrű medencét már csütörtökön kipróbálták néhányan. ám a hivatalos megnyitó szombaton volt. Ekkor 193-an kerestek felüdülést a medencében, míg tegnap több mint háromszázan látogattak ki Tapolcára Ez is bizonyítjay hogy rövid idő alatt kedvelt- té lett a sátortetős medence. Ami nem véletlen, hiszen Miskolcon ez az egyetlen olyan medence, ahol a külső körülményektől függetlenül úszhat bárki. (Az uszodát ugyanis szinte teljesen lefoglalják az iskolások és a sportolók.) Mint megtudtuk, ó tapolcai sátortetős ötvenes hétköznapokon, 10 és 18 óra között. szabad szombatokon és vasárnap 8—18 óra között várja az úszni vágyókat. A nyitás mindennap korábbra tehető, ugyanis a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóinak is biztosítanak a reggeli órákban kétórás úszási lehetőséget. Minolta-bemutató Szinte már nincs olyan ki- sebb-nagyobb cég, vállalat, ahol ne lenne szükség valamilyen másolóberendezésre. Leginkább a kis méretű, viszonylag nagy teljesítményű, de egyszerű kezelésű szerkezetek a kelendők. Holnap reggel 9 órától délután 4-ig ilyen masinákat mutat be a Minolta-cég, a Júnó-szál- ló első emeletén. A másoló, sokszorosító berendezések a cég legmodernebb gyártmányai, közöttük akad mikroprocesszoros vezérlésű, normál papírral működő, nagy teljesítményű gép is. Az érdeklődő szakembereket a Mi's nol. a-cég szakértői, képviselői várják a bemutatón. Az első „vendégek” .. 1 Delneki Miklós, a vízművek fürdőosztályának vezetője azt is elmondotta, hogy amennyiben a közönség érdeklődése nagyobb lesz, úgy a későbbiek során a nyitvatartási igényeiknek megfelelően módosítják majd. Az idős férfi feláll és a szekrényhez sántikál. ..Az ördögbe, látod — csap a combjára —, a felcser rosz- szul rakta össze a lábomat!” Fekete zakót emel ki a szekrényből. Tele kitüntetésekkel. (Sebtében tizennyolcat számolok.) Kérkedés nélkül mutatja. Anélkül, hiszen a becsület, a proletáröntudat, az eszmei hűség, a bátor férfiasság jelvényei ezek. Egy, .. .egy kitüntetés még hiányzik a kabátról. A Szocialista Magyarországért érdemrend. Azóta az is ott van. November 6-án vette át a Parlamentben. De akkor, előtte való napon, amikor beszélgettünk, ő még nem tudta, csak azt, hogy utaznia kell. Csonka ujjával sorra mutatja a kitüntetéseket. Az a csonka ujj is egy történetet idéz. Hogy is volt? Miklós Imre a Gottwald-üteg katonájaként iégelhárító ágyút kezelt. A gyors mozdulatok során az ágyú závárzata bekapta az ujját, a hegyét csak a bőr tartotta. Az égbolt alatt bőgtek a Junker- sek. Lőni, lőni, lőni kell! Mit számít most egy ujj! Hirtelen elhatározással a szájába dugta és — leharapta a sérült ujjpercet. Arca egy pillanatra fehér lett. Aztán töltött és lőtt. Ágyúja három és fél perc alatt 64 lövést adott le. Két' gép lezuhant ... Sűrű füstfelhő csapott a magasba . .. „No pa- sarán!” Nem törnek át! Az ütegnek Dolores Ibárruri gratulált... A Hoffmann Ottó utcai kis lakásban véres csaták emléke kél, s egy igaz ember portréja rajzolódik hevenyészett betűkkel a lapokon. Ki válSzíne és Nem reped, bírja a hideget Jobb akkumulátorok „Víznek megyek!” —mondhatta 'nagy bánatában az ifjú férfiember és így is tett. Elszánva magát a halálra, a Szinva félé irányította — némely söröktől és boroktól — ingatag lépteit. A többit bizonyára tudják, hiszen a múlt héten „Belefeküdt a Szinvába” címmel hírül adtuk a tragédiának indult, ám komédiába fordult esetet. Emlékeztetőül: a Katalin utcánál oly’ alacsony volt a vízállás, hogy fekve sem lepte el az ön gyilkos jelöltet a víz. Egy darabig várta a halált, de nem az jött. hanem a mentő, és — alighanem alapos indokkal — az elmeosztályra szállította a pácienst. Szegény embert az ág is húzza — mondhatnám, ha pusztán egy szándék mosolyogni való meghiúsulását venném alapul. Mivel azonban öngyilkosság volt a cél. tulajdonképpen akkor lett volna igazán szegény a boldogtalan férfiú, ha Miskolcon nem a Szinva. hanem mondjuk az Amazonas, vagy legalább a Duna folyna keresztül. Sőt talán akkor is utolérte volna a magának keresett baj, ha egy kiadós záporral esik egybe a nagy-nagy bánata, mert ilyenkor megvadul és zúgó folyót játszik a mi kis Szinvánk. De nem ironizálok tovább a szóban forgó férfiú rovására, mert levelét „Egy férfitárs” szignóval jelző olvasónktól úgy megkapom a magamét, hogy arról kántálok. Ismét vissza kell utalnom — a dolgok jobb megértése végett — egy közelmúltban lezajlott esetre. Ez azonban valóban tragikus volt. A Kohá- nyi-ügyről van szó, arról az elvetemült apáról, akit halálra ítéltek, miután megölte három gyermekét. Az ország egész sajtóját bejárta a döbbenetes bűnügy, és lehet-e csodálni, hogy mint minden normálisan, becsületesen gondolkozó ember, a hírlapíró sem tudta leplezni felindult- ságát, véleményét. Nos. ezek után kaptuk a névtelen levelet a „Férfitárs”- tól. Mindenkelőtt azért marasztalt el bennünket, mert a súlyos ügy bekövetkezte óta is — mintha mi sem történt volna — írunk a közlekedés, bevásárlás gondjairól, és minden másról, mint rendszerint. Ahelyett, hogy — mi férfiak tartsunk össze! — kampányt indítottunk volna Ko- hányi Ferenc megmentéséért. Még pontosabban: a gyilkos tett megmagyarázásáért, elfogadtatásáért. Szerinte azért vagyunk ilyen megalkuvók, mert féltjük a keresetünket és különben sem létezik már — kevés kivételtől eltekintve — a kiegyenesedésre képes férfigerinc. Így kerülünk a nők uszályába, és az „apanyúzó törvények” híveinek táborába. Pedig — fenyeget bennünket a levélíró — minket is utolérhet a fá- tum: elhagyhatnak, megcsalhatnak bennünket a szeretők, menyasszonyok, feleségek. Nem foszthatom meg az olvasót attól, hogy a levél befejező sorait ne idézzem szó szerint: „Lelki szemeim mutatják: a főszerkesztő most átadja a szerkesztőség egy női tagjának soraimat, az ilyenkor illendő lojalitás jeléül alapos szétmarcangolásra — férfitapstól kísérve —, s a Nőbizottságnál megszületik egy Lojális Úriember, a lapok hasábjain pedig egy Fekete Bárány... Tisztelt Uraim! A gerinctelenek családja egy nagy apparátussal gazdagodott! A menü: Borsodi Szerkesztőségi Férfitagok!” Ha ettől sem egyenesedik ki a férfigerinc, akkor semmitől. Szánjuk-bánjuk lojalitásunkat, mérsékelten tisztelt levélíró, és csak azért nem megyünk neki a Szinvának szégyenünkben, mert változatlanul alacsony a vízállás. (békés) Az autótulajdonosok a hideg idő beálltával egyre gyakrabban vizsgálgatják aggódva az akkumulátort. Amelyik már idősebb, bizony sokszor nem bírja elindítani a motort a fagyos reggeleken. Jó lenne, ha olyan akkumulátorokat tudnánk a boltokban vásárolni, amelye'k jobban bírnák a hideget, élettartamuk is kicsit messzebbre nyúlna. A feltételes módnak vége: a napokban városunkban is forgalomba kerültek a várva várt, új típusú akkumulátorok. A VBKM gyára egy amerikai gépsort vásárolt meg, ezen gyártják az új típusú akkumulátorokat. A régitől szemlátomást különböznek az újak: fehér műanyag házban foglalnak helyet az áramtermelő cellák, a régi, fekete bakelit helyett. Nemcsak külsejében korszerűbbek, hanem a műszaki paramétereik is jóval kedvezőbbek. A hidegindító képesség például lényegesen jobb, mint a régebbi típusoknál. A műanyag ház jobban elviseli az ütéseket, a rázkódást, kevésbé hajlamos a törésre, repedésre. Az önsúlyt is sikerült lényegesen csökkenteni, s a cellákban kevesebb az ólom is. A gumiáru-szaküzletben már túladtak az első szállítmányon, s a közeljövőben várják a következőt. A 12 voltos, 55 amperórás akkumulátort 1638 forintért árulják. Ezeket már nem kell külön üzembe helyeztetni, fel- töltött állapotban várják a vevőket a boltban. A jövőben kapható lesz a licenc alapján készülő akkumulátorok 6 voltos változata is. lalkozhat rá, hogy néhány sorban sűríti hetven mozgalmas esztendő történetét?! A Komárom megyei Sza- pon' született. Apja az első háború első évében elesett. Szlovák iskolába járt, végeztével autószerelő lett a Skoda Műveknél. Részt vett az ifjúsági mozgalomban. Megfigyelés alatt tartották. 1935-ben lépett a pártba, „öregem, ne gondold, hogy könnyű volt oda bejutni! Sokat kellett azért vállalni, tenni!” Es bizonyítani! Akkor, azokban az években mi lett volna a legnagyobb. legtisztesebb. legnemesebb bizonyság, mint jelentkezni a spanyol frontra. A politikailag érett ember gyorsan felismerte, milyen veszélyt jelent a nácizmus Európának, a világnak. Az önkénteseket, köztük Miklós Imrét október 2-án Prágában, Klement Gottwald búcsúztatta. Franciaországba kapott útlevelet, mintha — hiszen autószerelő volt — a Renault-gyárba menne dolgozni. Október 7-én ért Párizsba. Ott a már 500 főre duzzadt csapatot. Maurice Thorez indította útnak. Október 12-en a spanyol Fi- guerasban öltöttek egyenruhát, s azonnal a frontra irányították őket Vér, halál, szenvedés ... Állták a próbát! „No pasaréti!" A hősiesség azonban nem volt elegendő a túlerővel szemben. A front lassan felmorzsolódott. Kevés lett a harcos és a fegyver. Katalóniában gyűrűbe szorultak. Menekülni kellett. Franciaországban internálták, ott esett német fogságba. Volt munkatáborban, majd a Krupp Műveknél dolgozott. Egy évvel később lebombázták a gyárat és környékét — lehetőség nyílt a szökésre. Kalandos körülmények között Szlovákiát)» ment, itt bujkált — ezt kellett tennie, mert távollétében halálra ítélték. Illegalitásban volt. Szervezte és segített szervezni a partizán osztagokat. Több összecsapásban részt vett. 1945-ben jött Magyarországra, s egyike volt azoknak, akik a Belügyminisztériumot szervezték. Három év múlva Borsodba került, a gépállomások megyei igazgatója lett, majd a külügy- nél kapott beosztást, aztán ismét előbbi helyen foglalkoztatták. Az ellenforradalom Szent- mártonkátán érte. Október 24-én ő a járás katonai parancsnoka, később a fővárosban jelentkezett az alakuló karhatalomnál. December elején jött Miskolcra s tette, amit a becsülete és az elvhűsége diktált Tiz évig volt az ÉPFU igazgatója, innen ment nyugdíjba 1968- ban. Dióhéjban ennyi egy nagyon mozgalmas élet története. Világlátott ember. Találkozott Hemingway-vel, Lukács tábornokkal. Beszél spanyolul , franciául, németül, szlovákul és oroszul. Több nyelven beszél. De a legszebben azt mondja: „Na pasarán!” Nemzetközi szó. Agyában, szivében a nemzetköziség eresztett mély gyökeret. Sokan ismerik a „spanyolost”. Sokan szeretik és tisztelik. Ezt már nem ő mondta ott, a Hoffmann Ottó utcai kis lakásban, hanem e sorok feljegyzője, aki maga is ismeri jó néhány éve. De vajon elég jól? Elég jól ismerjük őt, őket és múltjukat, harcukat? CSALA LÁSZLÓ A Hoffmann Ottó utcai baiátságos kis lakásban ülünk és beszélgetünk. Pontosabban Miklós Imre az. aki beszel, jómagam hallgatok és jegyzek. Az őszi ködön át gyér napfény tör a szobába, rávetödik az emlékező dús fehér hajára, markáns arcára, amelyen a vonások időnként fájdalma san megrándulnak, mint annyiszor ott a Morata de Tajuna kopár sziklái tövében. Felesége halkan tesz- vesz körülöttünk; figyel csendben, pedig hányszor, de hányszor hallotta már a véres csatákat idéző szót... Alacsony vízállás 'X, No pasarán 1
