Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-06 / 260. szám

Ünnepi kalauz Zene ♦ lánc ♦ Meseműsor ♦ Emléktúra A zöld arany városa Vologdai találkozások 4“ Az Űj Miskolci Vonós­négyes vasárnap délután 5 órától Szirmabe'senyőn ad hangversenyt. A Petőfi Mű­velődési Házban megrende­zendő koncerten Bartók-, Haydn- és Weiner-műveket játszanak. 4- Koncert a következő ajánla­tunk is — ráadásul kettő —. de más műfajban. A rockrajongfó, táncolni vágyó fiatalokat várja a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörő- ház ma és vasárnap. Ma G órá­tól a Grund együttes játszik, va­sárnap. ugyancsak 6 órától, a rég­óta nem hallott Flamingó + A politikában viszony- lag kevésbé tájékozottak előtt 1: világos, hogy a feszült kö­zel-keleti helyzet egyik leg­neuralgikusabb térsége az évek óta polgárháborúban élő Libanon. Éppen ezért ajánlja mindenki figyelmébe Máté Iván ezen a héten Ró­bert László kis kötetét, amely a Libanoni tisztelendők cí­met viseli. A könyv az ugyan­ilyen című tévériport felvé­teleinél tapasztalt háttérje­lenségeket ismerteti, lebilin- cselően, izgalmasan, szinte krimibe illő fordulatokkal. Ám ezeket a fordulatokat nem egy detektívregény író­jának fantáziája, hanem a li­banoni politika produkálja 4- A politikánál maradva: a To­kaj vendéglátóház Értelmiségi Klubjának tagjai dr. Szakács Sándort, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem docen­sét látják vendégül. A ma este 7 órakor kezdődő előadás és be­szélgetés címe, témája az ötve­nes évek magyar gazdaságpoliti­kája.-4 És még mindig a Tokaj: holnap este varieté lesz az ét­teremben. Fellép a KÖDMÖN táncegyüttes, Molnár Anna, Fafula Mihály, Binó Attila pedig video-programmal szó­rakoztatja az este 8-kor kez­dődő műsor közönségét. Gyermekeknek ajánljuk a hét végére a Csodakarikás című mesejátékot — vasárnap délelőtt Amikor a Seremetyevói re­pülőtéren megmondtuk az út­levelet ellenőrző kiskatonának, hogy hová utazunk, felcsillant a szeme. A szülővárosom: je­lentette ki büszkén. Éttől kezd­ve gyorsabban kerültek a pe­csétek az útiokmányokra, és mint régen látott kedves isme­rősöknek kívánt jó utat... Így aztán a Moszkvától Vologdáig tartó út kellemes hangulatban telt el. Fel sem tűnt a 800 kilométeres tá­volság, noha ez, hazai mér­cével mérve, már nem tar­tozik a rövid utazások közé. De hát arrafelé mások a mé­retek. Vologda ugyanis egy Belgium, Dánia, Hollandia és Svájc nagyságú terület központja. S ahogy ott ne­vezik: a „zöld arany” váro­sa. A titulus onnan ered, hogy területének mintegy kétharmad részét erdő bo­rítja. Így aztán a fa nem­csak a természet része, de a munka, a megélhetés egyik legfontosabb forrása is. Erdésszel ugyan nem volt alkalmunk megismerkedni, de a fával dolgozók közül egyet, a híres Progressz Bútorgyár igazgatóját igazán örülök, hogy megismertem. Ez az üzem ugyanis nemcsak ar­ról nevezetes, hogy az olim­piai-falu után most a Kreml dolgozószobáiba szállít búto­rokat, hanem vezetőjéről, a 63 éves Jevgenyij Vaszilje- vics Sztyepanovról is, aki hadirokkantként szerelt le a háborúból. Lábát, amputálni akarták, de aztán sportolni kezdett és ma napi 12 óra munka mellett három kilo­métert fut reggelente, télen síel és jeges vízben fürdik. Ezért, mint mondotta, min­dig formában érzi magát... Vologda megyében nem­csak a földnek, a víznek, de a levegőnek is megvannak a íjc Régen hallotta a miskolci közönség a Flamingó együttest. Vasárnap este 6 órától az Ifjúsági Házban játszik a zenekar. fél U-től a Rónai Sándor Műve- lödési Központban —» délutánra pedig: a 2 órakor kezdődő Cola- bárt, a Tokajban. 4- A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 64. év­fordulója alkalmából koszo­rúzással egybekötött emlék­túrát indít vasárnap a Bükk- be a városi sportfelügyelőség és a Borsod megyei Termé­szetbarát Szövetség. Az ün­nepség 11 órakor kezdődik a majálfs-parki munkásmoz­galmi emlékműnél. Ünnepi megemlékezést tart Kerényi József aranyjelvényes túra­vezető. A koszorúzás után kapják meg a Borsod szép út­jain túrasorozat teljesítői az emlékjelvényeket. Az emlék­túrára — amelyen a megye valamennyi természetjáró szakosztálya képviselteti ma­gát — a rendezők szívesen várnak minden érdeklődőt. jjc A fiatalok városa... kül az utat az Északi-sarkon keresztül Amerikáig, de büszkén mutogatják iSz. V. Iljusinnak, a repülőkonst­ruktőrnek a szülőházát is, és földiként titulálják az űrha­jós Beljajevet, akinek szob­ra a megyeszékhely főterén látható. A mai Vologdát jobban is­merik vajáról (a kis kétlite­res fahordókban Moszkvá­ban is keresett cikk), híres csipkéjéről (egy szép peieri- nért 300 rubelt is adnak), az ott készült gördülőcsapágya­kon pedig a nálunk is nép­szerű Ladák futnak. unióban. Az arra érdemes faházakat felújítják, komfor­tossá teszik, és beillesztik a városképbe. Mert a volog- daiak , nemcsak vendégszere­tők ,(a testvérvárosból érke­zetteknek magyar szakács- könyvből készítenek ebédet), hanem hagyománytisztelők is. És hadd tegyem hozzá: nagyon szeretik a fiatalokat A negyedmilliós város lakói­nak egyötöde diák, három színháza közül a bábszínház a legkisebbeké, míg az ifjú­sági színházban 600-an szó­rakozhatnak egyszerre. 4 szovjet könyv hete November első hetében min­den évben megrendezik a szov­jet könyv ünnepi hetét. Az idén hétfőn Tatabányán volt az országos megnyitó. A rendez­vénysorozat célja, hogy felhív­ják a figyelmet a soknemzeti­ségű szovjet irodalomra. Az elmúlt húsz év alatt a magyarul megjelent szovjet művek példányszáma megha­ladta a 47 milliót, tavaly 195 alkotás jelent meg 3 millió példányban. A kiadó ilyen­kor szokta megjelentetni a népszerű elbeszélés-antoló­giát, amely az idén Hol lé­szen szállásunk címmel jele­nik meg. Igen gazdag a vá­laszték az államtudományi (33), a műszaki és a techni­kai kiadványokból (20 mű mintegy 80 ezer példányban). Üjabb kiadáshan jelenik meg Solohov regénye, az Emberi sors. Konsztantyin Szimonov szinte egész életműve a II. világháborút dolgozza fel. Mint köztudott, ő maga hadi- tudósítóként volt a fronton. Regényeiben azoknak a név­telen hősöknek állít emléket, akik az öldöklő küzdelemben meg tudták őrizni embersé­güket. Üj trilógiájában, Az úgynevezett magánélet című­ben a fiatalabb nemzedék él­ményeit írja le. Négy lépés című regényének hőse Lopa- tyin őrnagy, haditudósító. Ez a figura részben azonos ma­gával a szerzővel. Anatolij Ribakov Nehéz homok című családregényét az Európa és az ungvári Kárpáti Kiadó kö­zösen jelentette meg. A lírai, szerelmi történet főhőse egy svájci fiatalember, aki mi­után beleszeret egy orosz lányba, és feleségül veszi, ott marad a Szovjetunióban. Ott éri meg a háborút, és az azt követő nehéz éveket. Több kisregény jelenik meg a Ra­kéta regénytár sorozatban is. A miskolci könyvesboltok a hét végére várják ezeket az új szovjet műveket, s remél­hetően folyamatosan kapha­tók lesznek. Városunkban hétfőn a Föl­des és a Kossuth Gimná­ziumban rendezik meg a szovjet könyv ünnepi heté­nek megnyitóját. Bakcsi György irodalomtörténész tart rendhagyó irodalomórát, közreműködik Kovács István színművész. FELVESZÜNK 8 általánost végzett lányokat és asszonyokat, szövő, adjusztáló, előkészítői munkaterületekre. Leányszállással rendelkezünk. Minden szombat szabad. Levélben! jelentkezésre válaszolunk. Cím: Szalag- és Zsinórgyár 1139 Budapest, Petneházy utca 47-51. Munkaügyi osztály. összeállította: Sz. G. hősei. Itt tanult például V. P. Cskalov pilóta, aki első­ként tette meg leszállás nél­Maga a város, jellegzetes faházaival és a mellettük álló modern bérházakkal, szinte egyedülálló a Szovjet­Az emberek mindent régen elmondtak Vendégünk volt: Nyikita M A szovjet filmek fesztiváljá­nak megnyitója alkalmából a hét elején Miskolcon járt mü- vészdelegáció tagja volt Nyiki­ta Mihaikov, a 30-as évei kö­zepén járó fiatal színész-rende­ző, aki elég régen ismerős a magyar közönség számára is. Öt filmhez kötődik a neve. A szerelem rabjainak rendezője volt, az Etűdök gépzongorára című filmnek forgatókönyv- társírója, rendezője, színésze, a Szibériádában színészként sze­repelt, a fesztivál két új film­jének, az öt estének és az Ob­lomov néhány napjának forga- tókönyv-társírója és rendezője. Határozott művészi'elveket képviselő, szívesen beszélge­tő, ha úgy adódik vitatko­zó, tehát rokonszenves fiatal­ember mondta el a vélemé­nyét a színházról, amikor kedden délelőtt miskolci szí­nészekkel találkozott a dele­gáció. Amikor délután be­szélgettünk, érthetőbbé vált, hogy a film művészét miért foglalkoztatja szenvedélyesen a színház is: — Egyszerűen nem volt választásom, mert soha nem akartam más lenni, mint szí­nész. Ezt is tanultam, de egyébként sem tudnám más­képpen elképzelni az élete­met. Enélkül, mint ahogyan a film nélkül. — A sikeressége bizonyítéká­nak tekinti, hogy két új film­je is szerepel most a fesztivál programján? — Jó érzés, hogy a leg­népszerűbb filmek, a Ka­tasztrófa földön-égen és a Moszkva nem hisz a köny- nyeknek mellett kaptak he­lyet. Ugyanis a népszerűség, vagy inkább a tömegsiker az én filmjeimre nem jellemző. Ez tény, és nem azért álla­pítom meg, mert nem tartom fontosnak. De amit igazán fontosnak tartok: szerintem az orosz filmművészetnek a gyökerek, és az ezekhez való kapcsolódás megmutatása a feladata. Nemcsak a klasszi­kusokra, a klasszikusok fel­dolgozására gondolok, hanem az orosz hagyományokra, amelyeket éppen úgy, mint a többi nép évszázadait, nem lehet átültetni — mondjuk — a matematika nyelvére. — Az Etűdök gépzongorára Csehov Platonov című művé­nek adaptációja, az Oblomcv néhány napjában Ivati Goncsa- rov Oblomov című regényét vá­lasztotta témájául. Érdekli a le­hetőség, hogy miképp szólal meg a film nyelvén az iroda­lom? — A klasszikusokban nem lehetőséget keresek, hanem olyan problémákat találok meg, amelyek engem foglal­koztatnak. Néha az a benyo­másom, hogy ami van, az egyszer már megtörtént. Az emberek mindent régen el­mondtak. De nem is válaszo­kat keresek a klasszikusok­ban, hanem olyan kérdése­ket, amelyek velem együtt a kortársaimat is érdeklik. Ami igazán érdekel, az az ember, — Néha az a benyomá­som, hogy ami van, az egy­szer már megtörtént... a szubjektum, és a környező világ, az objektivitás közötti harmónia. — Nem először jár Magyaror­szágon. Mit tart a magyar film­művészetről? — Nagy szünetekkel ne­gyedszer vagyok itt, nyolc éve voltam utoljára, de a magyar filmművészeti törek­véseket jól ismerem. Csak felsőfokon tudok beszélni róla. Minden rendezőnek megvannak a maga törekvé­sei, a csak rá jellemző ka­raktere. Ez sokat jelent, és vitathatatlanul eredményes. Hadd zárjam e kis vissza­pillantást egy Miskolcon is jól ismert festőművész, V. N. Korbakov szavaival: , „Bevallom, amíg nem jár­tam az önök szép országá­ban, azt hittem, hogy csak az orosz nép vendégszerető, de aztán azt tapasztaltam, hogy a magyarok csaknem túltesznek rajtunk. És a két utam kapcsán annak külön örülök, hogy a népeink kö­zötti kapcsolat nem hivata­los jellegű, hanem szívből fakad. Azt hiszem, hogy eb­ben a nyugtalan világban ne­künk, művészeknek az a fel­adatunk, hogy a barátságo­kat erősítsük és mindent megtegyünk azért, hogy bé­ke legyen a világon”. G. TÓTH FERENC A Minolta Fotóklub kiállítása A hamburgi Minolta Fotó­klub elsősorban a kétéven­ként ismétlődő nemzetközi diaporáma-fesztiválok rende­zőjeként ismeretes. A szerve­zési feladatok mellett a klubtagok eredményesen mű­velik a fotográfiát. Űjabban leginkább színes anyagokkal dolgoznak. Képeik több el­ismerést hoztak már alkotó­iknak. Legjobb munkáikból mutat be a Mini Galériában — Kossuth utca 11. — hét­főn délután 5 órakor nyíló kiállítás huszonnégyet. Dr. Végvári Lajos művészettör­ténész mond megnyitót. A képeket Ernst Koch, Harald Kuli, Klaus Petersen, 'Wer­ner Schwengel és Werner Treichel készítette. M—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom