Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-28 / 278. szám

Játékszíni bemutató Varsói melódia Nagy baj, ha nehezek az idők, szomorú, ha gyengének bizonyul az ember, ennél pe­dig csak az szoniorúob, ha be­lenyugvásokkal telik a teljes­ségre vágyó élet. Akárki meg­fogalmazhatja magának ezt, akármikor időszerű Leonyid Zorin térhez és időhöz kötött, mégis időtlen lírai története, a Varsói melódia. A Miskolci Nemzeti Színház játékszíni be­mutatója nem kíván különö­sebb indoklást. Oknak is elég, hogy Molnár Zsuzsa és Mihályi Győző személyében adott az előadáshoz az a két fiatal szí­nész. aki Szűcs János rendező irányításával cs elképzelése szerint éli újra egy nemzedék sorsát, lehetőségeit, két embe­rében kicsit valamennyiőnk életét. „Volt egy kapu, kulcsa el­veszett, volt egy fátyol, nem tépte szét kezed” — Viktor búcsújától akkor is elszorul a néző szíve, ha a Katona Jó­zsef Színház egy évtizeddel ezelőtti bemutatója óta (az előadást közvetítette a tele­vízió is) jól ismeri a darabot. Az egyébként nem zökkenő- mentes előadás miskolci ér­deme ez, és a darabé termé­szetesen. a háborúban kez­dődött, és a konszolidálódott békeidőkben befejeződött tör­téneté, amely bennünk foly­tatódik. Helga és Viktor sze­relme beteljesülhetetlen, de ki ismerj a teljességet? A háború elején ismerke­dik meg a maga kis világát építgető két fiatal, a zene- akadémista lengyel lány és a technikus orosz fiú, évtize­dek telnek a kamarajáték szűkre szabott terében, szűk­re szabott teret feszeget a két egymás felé törekvő lé­lek. „A határok! Mindig csak a határok és a törvények!” — sírja Helga, amikor kiderül: a háború után kelt legújabb rendelkezés értelmében szov­jet állampolgár külföldivel nem köthet házasságot, az adott viszonyok áldozatává válik a tiszta, szép szere­ltem. De így van-e valóban, csak a külső körülmények­ben keresendő az ok, hogy az egymást keresésből soha. később sem lesz találkozás? Évtizedeknek a világot megváltozható, az embert ke­ményre, másra érlelő, gyen­geségeit is feltáró esemé­nyeit nehéz eljátszani, sta­tikus játéktérben az idő mú­lását nem könnyű érzékel­tetni, de a legnehezebb fel­adat a színész számára a já­tékidő percei alatt öntudat­lan, ragyogó fiatalból a tu­dásért nagy árat fizető fel­nőtté válni, ifjúból megöre­gedni. Első eszköz ehhez ter­mészetesen a Szendrő József fordította okos, szép szöveg, »hogy Szakács Györgyi öl­KamaraUrusok Az Ipari Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa, a Népműve­lési Intézet és a Kórusok Or­szágos Tanácsa ma és holnap a hetedik alkalommal rende­zi meg a budapesti Kamara­kórus napokat. A Bartók-cen- tenárium jegyében sorra ke­rülő találkozóra 15 neves énekkar kapott meghívást. A hangversenyek ma 16 és 19.30 órakor, valamint vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődnek a Zeneművészeti Főiskola kistermében. A koncertekre a belépés díjtalan. Elmarad Soltész Rezső és a Gemini együttes koncertjét hirdették a plakátok hétfőre, a Vasas Művelődési Központba. Tech­nikai okok miatt mind a dél­utáni, mind az esti koncert «1 marad; december 17-én ren­dezik meg. A jegyek érvénye sek, vagy visszaválthatók. ★ Az előadás két szereplője Molnár Zsuzsa (Helga) és Mihályi Győző (Viktor) tözteti a játék két szereplő­jét, az ábrázolja az embert is, a kort is, a mindenkori helyszínek miliőjének meg­teremtését szolgálják Gergely István jelzésként funkcionáló díszletei; most egy moszkvai koncertteremben vagyunk, most egy varsói kertvendég­lőben, képtárban, utcán, mi­kor hol. Mindig a két emr bér sorsának útját járjuk. Szűcs János vezet bennün­ket, aki segítségül hívja a Herédy Éva válogatta, több, mint hangulatkeltő zenét, az áttűnéseket segítő vetített képet, de a játék zökkenő- mentességét nem tudja biz­tosítani. A szín bármilyen tapintatos, de folytonos át­rendezése jelenetfüzérré vál­toztatja az előadást, össze­függő jelenetfüzérré egyéb­ként, mert mire igazán meg­érezné az ember, átlépi a tá­volságot a két fiatal szülész. Az Egy szerelem három éj- | szakájában Molnár Zsuzsa és J Mihályi Győző tavaly már játszott együtt. Főszerep volt az is, és bár más viszonyok között, de ugyanez a kor. Szí­nészt érlelő, szép ajándék szá­mukra ez az újabb abszolút főszerep is. Mindketten isme­rik a mélységeit. Az esz­köztára azonban Molnár Zsuzsának csillogóbb, sok­színűbb, és talán adottabb is. Helgában van drámai erő, vibrálás, feszültség. Viktor az őt körülölelő, biztonságot ígé­rő melegség, lovagias háttér, az összetartozás egyre távolo­dó letéteményese. Helga a mozgás, Viktor statikus. Mi­hályi Győző úgy játszik, hogy lovagiasan előreengedi Mol­nár Zsuzsát, az embernek az az érzése, hegy időként ked­ves mosollyal és eleganciával kívülről figyeli kettőjük játé­kát. Még akkor is, ha (moszk­vai szilveszter, a húsz évvel későbbi találkozás) néhány nagyon szép jelenetben tö­kéletesen együtt vannak. MAKAI MARTA Az úttörőház nagytermében Van Goghról franciául Arles-i népviseletben tartott nagyon szép diavetítéssel egy­bekötött, figyelemre méltó elő­adást Van Goghról, pontosab­ban a nagy festő arles-i "korsza­káról, Maite Dobocquet, a pá­rizsi Allience Francaise munka­társa a Városi Művelődési Köz­pont Úttörőházának nagyter­mében. A Rhone menti francia vá­rosban hosszabb ideig élt Van Gogh, akinek unokaöccsét Arles szülötte, Dobocquet asz- szony személyesen ismerte. A művész számos világhírű ké­pét festette itt. A diák bizo­nyították ezt, éppen ezért kel­tett meglepetést, hogy Arles- ben egyetlen egy Van Gogh- festményt sem találni. Az elő­adó elmondta, hogy egyetlen­egy Van Gogh-képről tudott szülővárosában, ám a kép gazdája, anyagi nehézségei miatt kénytelen volt azt Svájcban eladni. Pedig a vi­lághírű „Arles-i híd” címűn kívül — mint láthattuk a ve­títés során — itt készültek azok a hátborzongatóan vib­ráló, haragos színorgiában elénk meredő virágcsendéle­tek, amelyeken a virágok szinte izzanak, vagy a harag- vóan méregzöld mezőkön dü­hösen csavarodó fák, ame­lyeknek eredetijét mindenki láthatja, aki Arles környékén jár. Minderről és Van Gogh éle­tének más motívumairól bő­ven szólt az előadó, jól szol­gálva a tavaly megkezdett so­rozat méltó folytatásának ügyét, amely — a magyar- francia kulturális megállapo­dás szellemében — segít meg­ismernünk Ady és József At­tila sokszor megénekelt Fran­ciaországának kultúráját. (máté) Miskolc és Eger felszabadulásának tiszteletére Gyors- és gépírók versenye A Magyar Gyors- és Gép­írók Országos Szövetségének Egerben, a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskolán megala­kult csoportja kezdeményezé­sére ma Miskolcon, az Észak­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat nagytermében rendezik meg — Miskolc és Eger felszabadulási évfordu­lójának tiszteletére — Borsod és Heves megye vállalatai­nak, üzemeinek, intézményei­nek gyors- és gépíró csapat- versenyét. Délelőtt 9 órakor kezdődik az esemény, s az ünnepélyes eredményhirdetés délután 4 óra tájhan lesz. irog táncház, báhisor, pantomim A hét végén ismét gazdag program várja a Molnár Béla Ifjúsági és Üttöröházba láto­gató fiatalokat. Ma délután 6 órakor nyílik a görög taver­na; görög táncház lesz ugyan­is az ifjúsági ház nagytermé­ben. Holnap délelőtt 10 órá­tól az úttörőház színházter­mébe a kicsinyeket várják: Erdei történetek; Bábu ka­landjai címmel nézhetnek meg bábműsort. Hétfőn dél­után 6 órától az úttörőház színháztermében Az élet bo­nyolult címmel mutatja be műsorát a Karsai Pantomim Rt. Szerb 4n*al- emléktábla A Magyar írók Szövetsége, és Budapest főváros Tanácsa közli, hogy 1981. december 1-én, kedden 11 órakor Szerb Antal író, irodalomtörténész emléktábláját, születésének 80. évfordulója alkalmából, a II. kerület, Vörös Hadsereg útja 90. számú ház falán he­lyezik eh — Mit szól ehhez? Már megint kifolytak a gyerekek az iskolá­ból. — Na ne mondja? És hogy történt? — Állítólag nem csukták be rendesen a kaput. Azt mond­ják, legalább egy osz­tály kifolyt az utcára. — Szép dolog. Tud­ja, az én fiaméknál hogy oldották meg, hogy elférjenek a gye­rekek? Emeletes pa­dokat csináltak. Egy régi vágású magas te­remben három gyerek is elfér egymás fölött. — Ez igen. De vár­jon csak! Hogyan ta­nítják őket? — Emeletes tanár­ral. A főiskolák már rá is álltak a képzé­sükre. Jövőre az egyik szak a gúlaformálás lesz a tanárképzőkön. — Az én fiam isko­lájában másképp csi­nálják. Minden helyi­séget osztályteremmé alakítanak. — Ne vicceljen! A mi iskolánkban öt éve nincs laboratórium, és a szakköri szobában a nyolcadik H tanul. — Szakköri szoba... jön nekem ilyenekkel. A fiaméknál átalakí­tották az illemhelye­ket is. Szorosan pré­selve száz gyerek is elfér a volt férfivécé­ben. — Na de, hogyan, szóval mi van, ha va­lakinek mégis... — Nagyon egysze­rű. Minden pad hát­támlájára egy zacskót szerelnek, úgy, mint a repülőgépeken. Most ment ki egy delegáció Amerikába, hogy ta­nulmányozza a PA- NAM zacskóit. Állító­lag azok újra felhasz­nálhatók. — Hát... ez még mindig jobb, mintha buszoztatnák. A kol­légám kislányát min­dennap leviszik egy szabolcsi faluba ta­nulni. — Szegény gyerek. — Bár ki tudja ... Most tervezik, hogy napközit rendeznek be a buszon. Napi öt órát utazik a gyerek, ezalatt tanári felügye­lettel megtanulja az anyagot. — Hm. Mt lenne, ha még messzebbre vinnék? Rögtön lead­hatnák a nyolc órát is útközben. — Ide figyeljen. Ez nem is rossz ötlet. Csak ... minek men­jenek olyan messze? Addig köröznek Bu­dapesten, amíg véget nem ér a tanítás. Fel kell szerelni a buszt tornateremmel, mos­dóval, szaktermekkel, szakköri szobával, magnóval, vetítővel, és mondja, kinek fog hiányozni az a vacak iskola? — Senkinek. És még sokat köröznie sem kell annak a busznak. Elég, ha kétszer át­megy a Lánchídon és az Árpád-hídon, már­is letelt az idő. — Tudja mit? Ha a busz egy helyben áll­na, meg lehetne spó­rolni a vezetőt. — Fel kell tenni bakra, hogy el ne gu­ruljon. — Ipen. És téglával szigetelni, hogy ne fázzanak télen a gye­rekek. — Rá lehetne tenni néhány emeletet. — Na látja? Meg­találtuk a megoldást. Minél több ilyen buszt kell építeni, és rögtön nem lesznek olyan zsúfoltak az iskolák. TÓTISZ ANDRÁS Két koncert • A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR HANGVERSENYE Kovács János vezényletével nehéz műsorral állt ki leg­utóbbi koncertjére a Miskol­ci Szimfonikus Zenekar. Schumann ritkán felcsendülő Manfred-nyitánya és Gordon~ kaversenye, valamint Stra­vinsky Petruskája alkotta a műsort. Kovács János érde­me, hogy a rendelkezésre ál­ló néhány próba alatt művé­szi szintre emelte a kevéssé — vagy egyáltalán nem — játszott műveket. Stravinsky egyik legzseniá­lisabb táncjátéka a Petrus- ka. Csillogó, virtuóz hangsze­relés jellemzi, óriási zenekar szólaltatja meg a bábfigura tragédiáját. A század elismer­ten nagy komponistája a Tűzmadár után és a Sacre előtt viszi világsikerre az orosz népzenei anyagon nyug­vó, rafináitan meghangsze­relt művét őszintén örülök, hogy a Miskolci Szimfonikus Zene­kar eljutott arra a szintre, amikor önerőből (kisegítők nélkül) el tudja játszani a Petruskát. A karmester vilá­gos, pregnáns és muzikális vezénylése érzékletessé for­málta az előadást. Abban is biztos vagyok, hogy a továb­bi megszólaltatások során az interpretáció még meggyő­zőbb és pontosabb lesz. Az elismerés hangján szólhatunk a Schumann-nyitány hangu­latos, széles dinamikát bemu­tató, koncentrált tolmácsolá­sáról. Az a-moll gordonkaverseny szólistája, Onczay Csaba, a koncert minden szépségét maradéktalanul feltárta mu­zikális és virtuóz játékával. A romantikusan csapongó ze­nei gondolatok boldog szár­nyalását a karmester és a ze­nekar diszkréten háttérben maradó kísérete nagy mér­tékben segítette. • ANDOR ÉVA ÉS GREGOR JÓZSEF ARIA- ÉS DALESTJE A hangversenyévad meg­szokott eseményei között el­vétve találkozunk dalestek­kel. Ezért öröm, hogy ebben a szezonban már másodszor csendült fel a legszebb hang­szer, az énekhang. Jelena Obrazcova sokáig emlékezetes szereplése után most a hazai kiválóságok kö­zül Andor Éva és Gregor Jó­zsef ária- és dalestjét hall­hatta a kis létszámú, de lel­kes közönség. Sok szempont­ból eltért ez a koncert más dalestektől is. Váltogatták egymást a szereplő művészek. Hol a telten szárnyaló, csen­gő szoprán adta hírül Schu­mann, Liszt, Kodály, Puccini üzenetét, hol a mélyöblű, drámai erejű basszus hang­árja forrósította fel a Bar- tók-terem levegőjét Mu­szorgszkij híres ciklusával: a A halál dalai és táncaival és Mozart, Verdi, Gounod, Ni­colai, Kodály e műfajban írt remekeivel. A zongorakísérő feladatát ellátó Pál Tamás nemcsak segítette az énekeseket, de az áriák esetében szinte pótolta azt, ami pótolhatatlan, a ze­nekari kíséretet. BARTA PÉTER * Ahol szerelem van, ott könnyen felbukkan a féltékenység ördöge. Az űrszerelem esetében ez értelemszerűen űrördög. Egy szép szőke hölgy, egy siramm, ám korosodó úr, egy gaz­ember ürkapitány, és egy félelmetes robot között feszül a sze­relmi négyszög. A 3. számú űrbázis című színes, tudomá­nyost?) fantasztikus angol film rendezője Stanley Donén, em­ber főszereplői: Farrah Fawcett, Harvey Keitel és Kirk Doug­las. A filmet a hét végén a Béke mozi vetíti délután,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom