Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-24 / 274. szám

Miskolci beruházások 2. flz acélmű a mérce ütemben halad. így a befe­jezési határidő előbbrehozá- sának, megítélésünk szerint, jelenleg nincs realitása. Olajat spórol A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat 1977-ben kezdte meg a központi telephely építését, 92 millió forintos költséggel. Kivitelezési prob­lémák miatt a munka elhú­zódott, várhatóan csak a jö­vő év végén kerül befejezés­re. A Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vál­lalat 70 millió forintos új te­lephelye kielégítő ütemben készül. A befejezése 1982-ben várható. Az LKM LD-konvertere füstgáz-hőhasznosítására 32,2 millió forint áll rendelkezés­re. A beruházás ez év tava­szán megkezdődött, a tervek szerint 1982 decemberében befejeződik. Így lehetővé vá­lik a füstgáz hőtartalmának hasznosítása a városi távfű­tőrendszerben, s ezáltal 4953 tonna/év fűtőolaj megtakarí­tása. A Miskolci Hűtőházban 8 millió forintos költséggel bő­vítik a mélyhűtőtárolót, a nemzetközi egyezményekben előírt exportfeltételek bizto­sítása érdekében. A beruhá­zás még ebben az évben be­fejeződik. A Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában a hulla­dékfeldolgozó üzem kialakí­tása megfelelő ütemben ha­lad. A döntően gépi fejlesz­tés költsége eléri a 150 mil­lió forintot. Az új létesít­mény 1982 I. negyedévében elkészül. A világszínvonalon álló berendezésekkel körül­belül 1000 tonna hulladék feldolgozását biztosítják, emellett mintegy 800 tonna többlet feldolgozását is meg­oldják. T elefon9 ira/o, víz A VI. ötéves terv idősza­kában a városban tervezett beruházások a szintentartá- son túl csak mérsékelt fej­lesztéseket tesznek lehetővé. Az előirányzott, tervezett beruházási—fejlesztési össze­gek íeiliasználásának konk­retizálása a nagyfokú bizony­talanság miatt többnyire csak a tervidőszak első évei­re történt meg. Előtérbe ke­rüli az energiaracionalizálás. 1983 végéig ilyen célra mint­egy 230 millió forintot fordí­tanak. Az export-árualapo­kat bővítő fejlesztésekre 430 millió forintot szánnak. Im­portkiváltó beruházásokra pedig 425 millió forintot ter­veznek. Vállalati lebonyolításban, de állami forrásokból a VI. öt­éves terv időszakában jelen­tős infrastrukturális beruhá­zások valósulnak meg, aa összeg meghaladja az 1,1 milliárd forintot. Ezek közé tartoznak a TIGÁZ, ÉMASZ. MÁV, vízmű, posta, ÉVI- ZIG vállalatok munkái, mely­nek keretében bővül a város gázhálózata, a Miskolc-dél 120/10 kV-os transzformá­torállomás megépítése, a MÁV-pályaudvarokon terve­zett beruházások kivitelezé­se, a vízellátás (30 000 köb- méter/nap) növelése, az ava- si új posta műszaki és for­galmi létesítményének meg­építése. NYESTE GÁSPÁR, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának politikai munkatársa Repülőjegyek vidéken A MALÉV járataira repü­lőjegyek nemcsak Budapes­ten, hanem vidéken is vált­hatók. Egyebek között a Bor­sod Tourist miskolci irodá­jában, valamint a Volán 3. sz. Vállalatnál, Miskolcon. Tetszetős, új reklám Színes diákat vetít Egy csinos kis pavilonra fi­gyelhetnek fel a járókelők az Ady utcában, a Gyöngy cuk­rászda előtti téren. Annyit mindenki megállapíthat, hogy nem árusításra szolgál, és leg­inkább egy tetővel ellátott, óriási méretű tévékészülékre hasonlít. Nem véletlenül. Ez a berendezés ugyanis színes diákat sugároz már e héttől kezdve. Bizonyára van, aki emlékszik rá olvasóink közül, hogy néhány héttel ezelőtt hírt adtunk a diavetítőről. Az Interpress Lapkiadó Vállalat kötött megállapodást a városi tanáccsal, melynek' értélűiéi ben — Győr után második­ként — Miskolcon is hódító útjára indulhat a vizuális reklám. A szakemberek azt állítják: ez a jövő útja. A pavilonban automata .be­rendezés rejlik, mely önmű­ködően cseréli a diákat. Mint az Interpress igazgatója mis­kolci tájékoztatóján elmond­ta, ugyanezek a felvételek megjelennek majd a megye- székhely filmszínházainak vásznán is. Könnyű megjósolni, hogy sikere lesz a városképet is ja­vító új látványosságnak. B. D. Kevés a nyúl, sok a fácán Készülődnek a vadászok Az elmúlt hét végén to­vábbképzést tartottak me­gyénk hivatásos vadászmeste­reinek. Ezzel hivatalosan is kezdetét vette az új vadász­szezon. Mire számítanak me­gyénk nimródai? — kérdez­tük Kiss Lászlótól, a MA- VOSZ megyei titkárától, Bor­sod fővadászától. A csapadékos időjárás mi­att gyengébb volt a szarvas- bőgés ősszel, s ennek követ­keztében az ilyenkor szoká­sos vadleltár is gyengébbre sikerült — tudtuk meg. A mostani szezonban 1000—1200 vaddisznó, 600 szarvas, 1700 őz és 26 000 fácán kilövésére számítanak. Nyúlvadászat ke­vés helyen lesz. Sok fácán ta­lálható Mezőcsát környékén, mivel arrafelé sok a búvó­hely, szaknyelven szólva „a fácán csen deres’. Vadkacsára leginkább a Bodrog- és a Ti- sza-közben, Kenézlő, Valkod környékén, valamint a Takta- közben lehet számítani. Mos­tanában kezdődött a selejt- bika-vadászat, amely január végéig tart. Ez alkalommal azokat a bikákat lövik ki, amelyeknek a továbbtenyész- tése nem ajánlatos. Ezt első­sorban az agancsuk méretei­ből és minőségéből döntik el. Ezután következik a golyó­érett bikák vadászata. Golyó­érett bikának nevezik azokat az állatokat, amelyeknek már nem nő a jelenleginél na­gyobb és szebb agancsa. (Kissé túlzónak látszó, de a dolgokat folyamatában tekin­tő megítélés szerint egy beru­házás soha nincs kész. Más kér­dés, hogy a számbavétel miatt szakaszolni kell. Az építő, a beruházó, a pénzügyi felelős akkor mondja egy beruházásra, hogy elkészült, amikor egyre csökkenő pompájú ünnepség keretében átvágják a szalagot). Városunkban a legjelentő­sebb beruházás az LKM kom­binált acélművének építése. A 9,5 milliárd forintra mó­dosított költségű beruházás­ból az elmúlt év végéig 6,1 milliárd forint, ez év I—III. negyedévében további 1,3 milliárd forint valósult meg, ami a teljes előirányzat 78 százaléka. 1981-ben a nép- gazdasági tervben a beruhá­zás 1,9 milliárd forinttal sze­repel, melyet a próbaüzem 4 hónapos előbbrehozása ér­dekében a vállalat 150 millió forinttal magasabbra üteme­zett. A munkálatok megfe­lelően haladnak, így várha­tóan a folyamatos acélöntő­műnél 1982 áprilisában, az eredeti tervnél 3 hónappal előbb, az elektroacélműnél 1982 júniusában, az előirány­zottnál 4 hónappal korábban kezdhetik el a melegüzemi próbákat. Patyolat és malom A December 4. Drótmű­vekben a saját forrású fej­lesztések a magasabb feldol­gozottsági fokú sodratok (sod­ronykötél, betonpászma) fej­lesztésére irányulnak. A nagyfesztávú huzalműi csar­nok építése 1977-ben kezdő­dött, vállalati erőből, 74 mil­lió forint költséggel, 1981. december 31-i befejezéssel. Ismerve a jelenlegi készült­ségi fokot, a befejezése csak 1982 végére várható. A Mezőgép Vállalat a hidraulikus munkahenger és búvárszivattyú gyártásfej­lesztésének céljára két évre konvertálható exportáru­alap-bővítő beruházási hitelt kapott. A költség 96 millió forint. Megvalósítása a ter­vezett ütemben halad. A miskolci 120 tonna/24 óra teljesítményű malom és járulékos létesítményei a szocialista szerződésben vál­lalt határidőknek megfelelő­en készülnek. A BÁÉV tel­jesítette feladatait, a techno­lógiai szerelés tavasszal meg­kezdődött. Reális lehetőség van arra, hogy az 1982 szep­temberére tervezett próba­üzem egy hónappal koráb­ban megkezdődjön. A miskolci Patyolat Vál­lalat új telephelyének fej­lesztési előirányzata 187,2 millió forint, tervezett befe­jezése pedig 1982 december. A kivitelezés a nem megfe­lelő előkészítés és a gyakori módosítások miatt pillanat­nyilag a vártnál lassúbb MISKOLC TÖRTÉNETE 3. Bársonyházi Manapság már nem sok helyen látni ilyen őrbó­dét, népies nevén „fakabátot”. He­lyettük csaknem mindenütt fűthető portásfülkét. ka­pusszobát építet­tek. Ami megma­radt, azt őrizzük az utókornak, hogy megmutathassuk unokáinknak: igy nézett ki a „faka­bát”, amelyet a hidegben posztoló kapuőrök könnyű­szerrel ide-oda mozgathattak. Miskolc belváro­sában, a Bükkvi­déki Vendéglátó Vállalat parkoló­jának őrzéséhez is felállítottak egy ilyen fabódét. Er­ről jutott eszünk­be, hogy milyen pompás lenne, ha az újságárusító pa­vilonokat a „faka­bátok” mintájára terveznék. A Ta­nácsköztársaság lakótelepen felál­lítandó újságos­pavilont ugyanis hónapokig tartó engedélyezési hu­zavona előzte meg. A „fakabáthoz” pedig semmilyen engedély sem kell, ha nem tetszik va­lakinek, legfeljebb egy utcával arrébb sétálnak vele. (Kiss József felvétele) 1891-ben Bársony János, mis­kolci ügyvéd furcsa lelettel ko­pogtatott be Herman Ottóhoz: három nagy, lapos követ hozott, melyeket házának alapozása közben, a Rákóczi utcában ta­lált. Herman Ottó így emléke­zik később vissza: „Csak egy pillantásomba került, hogy a kezemben levő, rendkívül jel­lemző darabokban egy Magyar- ország őskorára nézve, mond­hatni, korszakalkotó történelem előtti régiségtipust ismerjek föl." A három kő közül az egyik lapos, mandula alakú, szélein elkeskenyitett, a másik három­szögletű, vaskosabb. Abból az ón. üveges kvarcporfirból ké­szültek, amelyet a Szeleta-bar- lang emberei használtak lánd­zsahegy készítésére, és amelyet nem messze Miskolctól, Bükk- szentlászló határában ma is nagy tömbökben találhatunk. A harmadik darab inkább egy ba­bérlevélre hasonlít: alul lekere­kített, felül hegyes, mindkét szélén éles. Herman Ottó hivatalosan 1893-ban mutatta be a dara­bokat, amelyeket franciaországi példák alapján „chellesi"-nek határozott meg, azaz körülbe­lül 40 000 évesnek ítélte meg a kőszerszámokat. Ezzel a me­rész állításával csaknem két év­tizedig tartó heves vitát indí­tott meg. A vita legfőbb tétje nem is annyira a „paleolitok" pontos kora volt, mint inkább . hitelességük, és ezen keresztül az, hogy valóban élt-e ősem­ber Magyarország területén. Furcsa mádon ugyanis, annak ellenére, hogy Franciaország­ban, Angliában, Németország­ban, Spanyolországban és Olaszországban már elfogadott tény volt az ősember léte, kul­túrája, sokan úgy gondolták, hogy a Kárpát-medencére mindez nem érvényes. Egyesek a patriotizmusáról ismert Her­man Ottót még azzal is meg­vádolták, hogy eszközöket ha­misított a magyarországi ősem­ber létezésének bizonyítására. Herman Ottó geológusokat és kőzettanosokat kért fel a pontos lelőhely megvizsgálásá­ra, és a kőeszközök anyagának meghatározására, ám a kőzet­afc A miskolci paleolit lelet egyik szakócája iJ) .♦**-» • &i) £cv— cJh-r fel C /ví-a £4. anyag meghatározása nem bi­zonyított semmit, és a geoló­gusok sem tudtak egyetérteni o leleteket tartalmazó rétegek korát illetően. Természetesen a bejelentés a régészek körében váltotta ki a legnagyobb vissz­hangot. A nemzetközi vitában nem kisebb személyiségek vet­tek részt, mint például André Breuil abbé, a franciaországi és egyben az egyetemes őskő- korkutatás egyik atyja. A hazai és nemzetközi lapokban folyó vita hol megerősíteni, hol tel­jességgel megsemmisíteni lát­szott Herman Ottó véleményét, míg végül a Szeleta-barlang- ban, 1906-ban megkezdett ása­tások eredményei egyértelműen bizonyították az ősember létét Magyarországon. Ez azonban nem vetett véget a bársonyhá­zi kőeszközök körül folyó vitá­nak. Nem tisztázódott, hogyan kerültek az eszközök a Szinva medre alá, és nem sikerült meghatározni korukat sem. Az sem egyértelmű, hogy mire használták ezeket a szokatla­nul nagy eszközöket, amelyek­hez hasonlót Magyarország te­rületén mindössze két helyen találtak: a Herman Ottó bar­langban és a Háromkúti bar­langban, a Bükk hegység terü­letén. A leletek megtalálása óta eltelt csaknem egy évszá­zad alatt minden, őskőkorral foglalkozó kutató újra és újra kísérletet tett a leletek korá­nak meghatározására — nem sok sikerrel. Annyit talán már elmondhatunk, hogy feltehető­en Herman Ottó intuíciója állt a legközelebb az igazsághoz, az eszközök valóban csaknem 40 000 évesek. Ezt igazolni azonban nem lehet, hiszen az egykori lelőkörülményeket már nem tudjuk rekonstruálni, a ré- tegtani viszonyokat pedig a megtalálás idejében sem sike- rült meghatározni. A magyar paleolitikum tör­ténetének groteszk vonása, hogy annak a három kőeszköz­nek a megtalálásával indult el, amelynek egykori szerepét, helyét az akkori iparok, kultú­rák közt még ma sem tudjuk tisztázni. SIMÁN KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom