Déli Hírlap, 1981. november (13. évfolyam, 256-279. szám)

1981-11-21 / 272. szám

Nemsokára Miskolcról is Tárcsázhatjuk Moszkvát, Párizst A XI. országos postáskon­ferencia alkalmából rende­zett sajtótájékoztatón elhang­zott. hogy 1982-ben Miskol­cot is bekapcsolják a nemzet­közi távhívó hálózatba. Az információ birtokában hívtuk fel Kovács Endrét, a Helykö­zi Távbeszélő Igazgatóság fejlesztési osztályának cso­portvezetőjét, e munkálatok koordinátorát hogy érdeklőd­jünk: elkezdődött-e már a szerelés? — Az előkészítő munkála- . tok mind a hat városban be­fejeződtek. Miskolc mellett ugyanis Győrben, Pécsett, Szegeden, Debrecenben és Kecskeméten is megteremt­jük a nemzetközi távhívás fel­tételeit. A Jberüházás mun­kálatai január végén kezdőd­nek, s várhatóan az év végé­ig tartanak. Hogy miért tart ilyen soká a kivitelezés? A jugoszláv Nicola Tesla cég gyártja azokat a speciális szerelvényeket, amelyek köz­pontjainkba kerülnek. Ezek tudják ugyanis „befogadni” és tárolni a nemzetközi táv­híváshoz szükséges, a miénk­nek csaknem kétszeresét ki­tevő számjegyeket. S a jugo- szlávok nyárra ígérik a be­rendezéseket ... Egyébként párhuzamos szerelést vég­zünk, s a vidéki városokkal egyidőben a fővárosban is Házhoz meny a Clark Több mint 200 ezer forin­tos költséggel vásárolt a mis­kolci Patyolat egy nyugati gyártmányú Clark típusú szőnyeg- és kárpittisztító gé­pet. Ezzel a berendezéssel ké­résre házhoz mennek. Máris nagy sikere van az új szol­gáltatásnak. bővítjük a vonalakat. Szeren­csére új vonalra az érintett városok és Budapest között nincs szükség, ugyanis a meg­levő nyalábokon bonyolódik majd a nemzetközi forgalom is. — Úgy tudjuk, miskolci szerelők is segédkeznek a ki­vitelezésben... — Erre szükség is van, ugyanis ők nagyobb helyis­merettel rendelkeznek. Se­gítségükkel lerövidíthető a beruházás ideje, s ha a ju- goszlávok valami „csoda” folytán hamarabb szállítanák a speciális egységeket, akkor akár már ősszel is lehetne hívni az említett városokból Moszkvát, Párizst, Kassát vagy Bécset — közvetlen tár­csázással. (tóth) Forgalomkorlátozások Aki hosszabb útra indul Az 1-es számú főúton He­gyeshalom térségében út­csatlakozás építése miatt se­bességkorlátozás és előzési tilalom van érvényben. A 2-es számú főúton Nagy­oroszi és az országhatár kö­zött kapaszkodósávokat épí­tenek, szakaszos sebesség- korlátozás van. A 4-es számú főúton Deb­recen területén útlezárás, útelterelés van. Terelőuta- kat kijelöltek. A 6-os számú főúton, Du­naújváros határában a 75-ös kilométerkőnél bővítik a ka- paszkodósávot, emiatt sebes­ségkorlátozás, előzési tilalom van érvényben. A 8-as számú főútvonalon Rábahídvégnél hídépítés mi­att a munkák színhelyén elterelik a forgalmat. Az Ml-es, az M3-as és az M7-es autópályákon a hét végén szünetelnek a munká­latok. A jövő katonáit segítették A katonai pályára irányító tevékenységben élen járó, s kiemelkedő munkát végző pedagógusoknak és társadal­mi aktíváknak nyújtottak át kitüntetéseket, dicsérő okle­veleket Budapesten, a Ma­gyar Néphadsereg központi Művelődési Házában. A hon­védelmi miniszter által ado­mányozott kitüntetéseket, s dicséreteket a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei hadkiegé­szítő. és területvédelmi pa-, rancsnok javaslatára “' Vrté­hiAfrV'Jr-:* • ;-ftr ..v wnc- **<***»*.*, gyénkből a következők kap­ták: A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát: Magyari István, a Bláthy Ottó Erősáramú Szakközépiskola igazgatója; Kom- lósi Imre, a Zalka Máté Szakkö­zépiskola igazgató-helyettese; ezüst fokozatát: Jánosi József, a abaújszántói Mezőgazdasági Szak- rrvinkásképző Iskola igazgatója; Matesz Béla, a Miskolci Építő­ipari Szakközépiskola igazgató­ja; Csorba Gyula, a miskolci 2. * Naponta. 50—60 teherautóval szállítják a szenet házhoz a Sajó-parti TÜZÉP-telepről. Az őszi szezonban eddig Lyukó- bányából másfél millió, a Sajó-partról pedig 200 ezer mázsa szenet fuvaroztak el a megrendelőkhöz. (Kiss József felvétele) Szakközépiskola igazgató-helyet­tese; Vas József, a miskolci 3. sz. Szakközépiskola tanára. Honvédelmi miniszteri Dicsérő Oklevélben és jutalomban része­sültek : Erdődiné Di Giovanni Magda, a Borsod megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet munkatársa; Eperjesi Dezső, a kazincbarcikai 105. sz Szakmun­kásképző Iskola igazgató-helyet­tese; Csoltai Lajos, a leninvárosi 106. sz. Szakközépiskola tanára. Jól élnek a lehetőségekkel Felújítják és bővítik a Semmelweis Kórházat Felsorolni is elég a Semmel­weis Kórház újdonságait, ame­lyeket az 1973-ban kezdett re­konstrukciónak köszönhetünk: felújították a n. sz. fertőző- osztályt, tatarozták a belgyó­gyászatot, a szülészet és a se­bészet régi szárnyépületeit, s ez utóbbiakat bővítették is. A szü­lészet 44 új ágyat, a sebészet — a fül-orr-gégészettel és az uro­lógiával együtt — hetvenöt ka­pott. Jutott a rendelőintézet korszerűsítésére is, ezt idén csinálták, s elkészültek a kór­házegyüttes fűtésének moder­nizálásával, amely a számítá­sok szerint évente 1,5—2 millió forintos energiamegtakarítást hoz. Dr. Jánváry Anna, a kór­ház igazgatója mindezek mellett a legbecsesebbnek talán azt tartja, hogy jósze­rével féláron sikerült össze­hozni ezeket az újdonságo­kat. — Csak egyetlen példa: or­szágosan 1,5—2 millió forint­ba kerül egy-egy új sebészeti ágy (s természetesen a hozzá tartozó egységek! létesítése. Nálunk alig több, mint 500 ezer forintból jött ki... Remekelnek a műszakiak Erre a „csodára” igazság szerint a szükség szorította rá az intézetet. Az történt ugyan­is, hogy a szülészeti pavilon rekonstrukciója alkalmával kiderült: az idegen kivitele­zők szakipari munkája ré­szint drága, részint igencsak sok kívánnivalót hagy maga után, már ami a minőséget illeti. A kórház műszaki rész­lege meghányta-vetette hát, mi a jobb: ha a szakipari r­Érdekek erdejében Dr. Pirkó Józseffel a véletlen, jobban mondva egy, az anyag- gazdálkodás racionalizálásáról szóló szakcikk hozott össze. Én laikus módra lelkesedtem, s keseregtem. (Nálunk az évi 500 ezer tonna acél- és vastermék felhasználása mellett körülbe­lül 170 ezer tonna forgács keletkezik, ami az összes felhaszná­lás 34 százalékát jelenti.) ö egész életét erre a témára tette fel, érdeklődése szigorúan szakszerű, véleménye pedig józanul tárgyilagos. A miskolci egyetemen végzett, s a diploma meg­szerzése után a mechanikai technológiai tanszékre került, de az első két év csaknem minden napját a Diósgyőri Gépgyárban töltötte. Ma is azt vallja: gyakorlati ismeretek híján holt tőke a desztillált elméleti tudás. Arányt téveszt, aki elszakad a va­lóságtól, s tennivalóit nem a lehetőségek mérlegén méri. Forgács gyártás a fémiparban? Igen, s ennek óriási ára van. S hogy a pazarlás drága? Igen ám, csakhogy a potenciálisan kevesebb hulladékot tartalmazó, s nem túlméretezett elő- gyártmányok termelésének megszervezése sok költséget és nagy szakértelmet igényel. Nem titok, hogy egy bizonyos technikai, technológiai színvonalon túl, a takarékosság is pénzbe kerül. E küszöbön innen még „olcsóbb” a pazarlás. Ehhez nem kell szakértelem. Ám nemcsak a gépiparban sok a forgács. A hazai gazdaság a minőségi változások gyönyörű, keserves éveit éli. Legnagyobb kincsünk, fölmérheteílen eredménye­ket hozó tartalékunk a szakértelem, a nagyobb tudás, az új körülményekhez való gyors alkalmazkodás képessége. Beszél­getőpartnerem is állítja, hogy a leghaladóbb gondolatok, ter­melési eljárások nem varázsütésre palántálódnak át a gya­korlatba. Meg kell szenvedni az újért. Dr. Pirkó József azokra a fiatalemberekre hivatkozik, akik most ülnek az egyetem padjaiban, s akik még az ezredforduló után is dolgozni fognak. Mint oktató szeretné, ha tanítványai többek lennének, mint az automata gépek gombjait nyomkodó, magasan kvalifikált fehérköpenyes „automaták”. Az ismeretek felezési ideje tíz év. A jelenlegi ismeretek fele tíz esztendő alatt elévül, de az évtized múltán szükséges szakmai információk fele még nem áll rendelkezésre. Az egyetemi képzés, bár önkényesen erő­szakolt ez a kettéválasztás, kétirányú. Egyrészt a kor színvo­nalán álló elméleti tudást ad, másrészt olyan képességeket igyekszik kifejleszteni, amelyek a későbbiekben is fogékony- nyá teszik az embert az új gondolatok befogadására. S hogy mivel marad adós az egyetem? Talán azzal, hogy hallgatóit nem készíti föl kellően a valósággal való ütközésre, az éssze­rűségnek, a tanultaknak gyakran ellentmondó gyári gya­korlatra, az újdonságok kiharcolásának fortélyaira. Évek óta dúl a vita, a vélemények megoszlanak. Egy ri­portban (Üvegházi diploma?) így vall egy hallgató: „Rendkí­vül sok olyan ismeretet tanítanak velünk, amit soha, sehol nem fogunk hasznosítani... A magyar ipar még nincs azon a szinten, amire itt felkészítenek minket. Az a furcsa hely­zet alakult ki, hogy az innen kikerülő, jól felkészült mérnök sokkal többet tud, és leginkább mást tud, mint amire szük­sége van, és ez zavarja a munkájában.” A vállalati vezetők szerint „nem szupermémökökre van szükség, hanem olyan emberekre, akik a meglevő technikai, technológiai színvonalon mindent ki tudnak hozni a termelésből”. Kinek van igaza’ Az egyetem nem enged a színvonalból. A frissdiplomás bol- logulni akar. Az üzem rögtön csatasorba vethető, kvalifikált rmestert szeretne. Ám az érdekek erdejében nem tévedhet el i látszólagos ellentmondások dacára is közös szándék. (brackó) Az épületbelső még munkát ad a szakiparosnak. De alig karnyújtásnyira tőlük — zavartalan a gyógyítás. munkákat magukra vállalják a rekonstrukcióból, vagy ha később a karbantartások so­rán kell korrigálniuk a kissé elnagyolt munkát? Vélem, őket is meglephette a kü­lönbség, mert végül is az előbbi megoldást választot­ták. Még azon az áron is, hogy dupla porciót vállalnak, hiszen a rekonstrukcióban való részvételük nem mehet — nem is megy! — a min­dennapos karbantartások ro­vására. — Az általuk végzett jó minőségű szakipari munka nekik is kamatozik. Amit jól megcsinálnak, annak a kar­bantartásával sincsen külö­nösebb baj. Amit tehát ve­szítenek a réven, azt behoz­zák a vámon — dicséri mun­kájukat a kórházigazgató. Folytatása következik! A hatodik ötéves terv idő­szakára várhatóan újabb 30 millió forint jut a rekonstruk­ció folytatására. Elkezdik az elmeosztály, a szemészet, az I. sz. fertőzőosztály és a konyha korszerűsítését, bőví­tését Később — a nyolcva­nas évek végén — új, több szintes épületet létesítenek. Ebben kap helyet az intézet központi orvosi ellátó részle­ge: a laboratórium, a röntgen, a gyógyszertár és a központi sterilizáló. — Ezeknek az úgynevezett diagnosztikus osztályoknak a fejlesztése elengedhetetlen a rekonstrukción belül. Az iga­zi szakmai előrelépést ezek jelentik... Kertészm érn ök tervezte Ném csekély kellemetlen­ségekkel is jár persze ez az építőmunka. A kórház udva­ra sínyli a sok irányú tény­kedést, nemcsak higiéniai, de esztétikai szempontból is. Éppen ezért — hogy már menet közben is szimpatiku- sabbá tegyék a kórház képét — elkezdték a központi tér kialakítását, amelyet szak­képzett kertészmérnökkel ter­veztettek. Tavasszal feltöltik a területet, fákkal, díszcser­jékkel telepítik, sétányokat létesítenek, pihenőhelyeket. A parkosítást azokon a te­rületeken ahonnan elvonul­tak az építők, még ősszel, tél elején megkezdik. (r) Költöző házak Vologdában D Több mint húsz régi házat szállítanak új helyre Vologdában, a Moszkvától északra fekvő régi orosz város­ban. így a régi faépí­tészet remekeit meg­őrizve rekonstruálják az utcákat, amelyek számára a Vologda fo­lyó két partján már ki is jelölték a megfelelő, csendes lakótelepeket. Az első házat már át­szállították új helyére. A szakemberek először szétszerelték, átszállí­tották, majd visszaad­ták a műemlék épület eredeti formáját. Űj bú'oiok Hétfőtől két új bútor jele­nik meg a Domus Áruházak­ban. A Kanizsa Bútorgyár új terméke a Viktória svédfal; elemekből álló, fenyőborítású polcrendszer, tárolószekré­nyekkel. A Budapesti Bútor­ipari Vállalat pedig három változatban mutatja be a Tip szekrénysort. A műtrágyázással kapcso­latos tudnivalókról hallhat­nak a mezőgazdák előadást a Kocsis Pál mezőgazdasági szakkörben hétfőn délután. A helyszín a 24. számú Ál­talános Iskola, ahol az eddi­gi foglalkozásokat is tartot­ták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom