Déli Hírlap, 1981. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1981-10-15 / 241. szám
Sétálóutca a szomszédban Tudhatnám, hogy nyertem-e? J|$* érkesi0il ííl^ftelefc | a miskolciaké a szó * Rovatvezető: Nyikes Imre — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-2&5 Mint sokan mások, én is gyűjtöttem a Márka-kupakokat, s nagy izgalommal vártam a sorsolást. A sorsjegyeken ez áll: „A hivatalos nyereményjegyzék az ország valamennyi totó-lottó kirendeltségén megtekinthető.” Jómagam augusztus 7. óta járom a totózókat, ám mind ez idáig nem sikerült megtalálnom a nyereményjegyzéket. Sót, kaptam olyan választ' is, hogy nem is lesz. Ügy gondolom, nemcsak egyedül én szeretném látni a hivatalos nyereményjegyzéket, haném .sokan mások is,.Hiszen esak a nyerémények száma: több mint ezer volt. Vajon ki fogja ezeket kiváltani, ha nem tudjuk, nyertünk-e? ... V. A.-né Miskolc Tartó, ami semmit sem tart Szeretném tudni — írja H. Gy. miskolci olvasónk —, hogy tanácsi bérlakásban ki jogosult a jogviszony folytatására, illetve kinek a iavá- ra mondhat le a jogviszonyról a bérlő? A tanácsi bérlakásban a lakásbérleti jogviszony folytatására .jogosult a jogszabályban megbatározott sorrendben: — az elhalt bérlő egyeneságú rokona (szülő, nagyszülő, gyermek, unoka stbj, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke, továbbá örökbefogadó, mostoha, és nevelőszülője, ha a bérlő u halálakor állandó jel? leggel a “lakásban lakott (az eK, halt bérlő gyermeke tanácsi bérlakásban akkor is folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha a bérlő halálakor nem lakott ugyan a lakásban, de másutt nincs lakása, a lakásügyi hatóság a lakásigénylését a bérlő halála előtt már nyilvántartásba vette, nincs a lakásban bentlakó, folytatásra jogosult személy); — az elhalt bérlő testvére, illetőleg élettársa, ha a lakásbérleti jogviszony kezdetétől fogva, vagy legalább hat* hónapja, illetőleg élettárs esetén egy éve állandó jelleggel a bérlővel a lakásban lakott. Az elhalt bérlő eltartója akkor jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására, ha a tartási szerződés jóváhagyásától a bérlő haláláig legalább egy év eltelt, az eltartó a bérlő halálakor legalább egy éve állandó jelleggel ott lakott, teljesítette tartási kötelezettségeit, és a bérbeadó hozzájárult a tartási szerződés megkötéséhez. A lakásügyi hatóság a jogo- sultság elismerését 90 napig függőben tarthatja és elutasíthatja, ha a kérdéses lakás szobaszáma nagyobb, mint a kérelmező lakásigényének felső határa. Ebben az esetben a jogosult részére másik megfelelő lakást kell kiutalni. .-..no A lakásbérleti jogviszony folytatásához szükség van a jogosultság elismerésére. Az elismerést a bérlő halálától számított 30 napon belül a lakásügyi hatóságtól kell kérni. Ha a lakásügyi hatóság megtagadta a jogosultság elismerését, a jogerős határozatot a kézhezvételtől szá- jmított 30 napon belül, a 'iárás- bíróságnál meg lehet támadni." Aki a lakásbérleti jogviszonyt folytatja, köteles lakáshasználat- ba-vételi díjat fizetni, ha a lakásban a bérlővel nem lakott együtt, vagy együtt lakott ugyan, de ez az idő egy évnél rövfdebb volt. Ami a kérdés másik részét illeti: az állami lakás bérlője — vállalati bérlakás és szolgálati lakás kivételével — 1 a kas béri éti- jogviszonyáról lemondhat házastársa; egyenesági rokona, örök- befogadott. mostoha- és nevelt gyermeke; örögbefogadó, mostoha- és nevelőszülője, valamint a vele legalább hat hónapja állandó jelleggel együtt lakó testvére, és legalább egy éve a lakásban állandó jelleggel vele együtt lakó élettársa javára. A lemony dáshoz csatolni kell a kedvezményezett írásba foglalt elfogadd nyilatkozatát. A lemondás csak akkor érvényes, ha ahhoz a tanácsi szerv hozzájárul. Reklám és valóság 5$: Szép a népkerti sportcsarnok környezete. Ez a kidőlt (vagy kidöntött?) lámpaoszlop azonban joggal szül szemet azoknak, akik erre járnak, Kiss József Miskolc Varga Andrásné (Miskolc, Bársony J. u. 37.) : Mindkét levelét megkaptuk. A Szuperettel kapcsolatosat továbbítjuk az illetékeseknek, másik levelére pedig visszatérünk. 0 x.'^> 0 ^ A miskolciak esztendők óta várnak arra, hogy sétálóutca legyen a Széchenyi út. Nos, ilyen, utca lett a közelmúltban Eger kellős közepén a Széchenyi utca. Mint a képen látható: igen hangulatos. Miskolci „druszá ja” pár év múlva követi a példáját — igaz, a villamos nálunk megmarad. Vajon versenyre kelhetünk majd tisztaságban az egriekkel? I.. J. Miskolc srt * Jól mutat a Kazinczy utcában a Lilla kozmetikai szalon reklámtáblája. Aki azonban figyelmesen megnézi a fényképet, láthatja, hogy a jobb felső sarokban üresen csúfolkodik egy másik reklámtáblának a tartója. Ezen is jól mutatna egy reklám! Ha azonban mégsem akadna rá jelentkező, le kellene fűrészelni. Az esztétikum kedvéért... F. I.. Miskolc Kemény József (Miskolc): A napi sajtó rendszeresen foglalkozik a betakarítást, szüretet segítő gyermekekkel. Mind?n elismerésünk áldozatos munkájukért. Érthető azonban, hogy mindenhová nem juthatunk ei, A tévénézők és rádióhallgatók — különösen mi, idősebbek — igazán hálásak vagyunk az egészségügyi reklámokért. A humanitásból fakadó tájékoztatók mindig hasznosak voltak és lesznek, sok-sok jó tanáccsal látják el az embereket. Baj csak akkor van, ha elmélet és gyakorlat, vagy mondhatnám úgy is: reklám és valóság nem találkoznak. Nézzük a tévét. Két férfi különböző gyógyvizekkel koccint. Rangsorolva ajánlják fogyasztásra őket. hozzátéve, melyik milyen ásványi anyagokat tartalmaz, miért van rájuk szüksége az emberi szervezetnek, miért egészséges a fogyasztásuk. Megismerkedünk az Igmándi, a Salvus, a Parádi stb. gyógyviz használatának tudnivalóival. Azután, fellelkesülten a látottaktól és hallottaktól, lemegyünk a boltba, s kérünk egy üveg Sal- vust. Nincs — hangzik a válasz, amit, sajnos, nem először hallunk, s nem csupán akkor, amikor a Salvust kérjük... Miért? Miért nincs gyógyvíz, ha egyszer reklámozzák? Talán kiapadt a kút? Bükkszéken tudtommal kutat is táplál a forrás... Vagy talán a kereskedelem mulasztásáról, netán nemtörődömségéről van szó? Minden bizonnnyal, hiszen amíg csak a gyógyszertárakban árusították a Salvust és társait, min- dik kaphatók voltak. A patikában nem számítanak hiánycikknek most sem. Amióta azonban boltban keresem a Salvust — nincs. Fehér Klára írónő a Rádió Szót kérünk rovatában felemelte a szavát azért, hogy a Salvusért ne a gyógyszertárakban kelljen sorba állni. Szav^ „elért az égig”, a forgalmazást átvette a kereskedelem. Azóta viszont nemegyszer hiába keressük a gyógyvizeket a boltokban. Nem hiszem, hogy vissza kellene csinálni a dolgot, azaz hogy ismét csak a patikák árusítsák. Hasznosabb lenne, ha maradna a boltok árucikklistáján. A mindenkor kapható árucikkek listáján! Sok-sok idős és beteg ember óhaja ez. Benyák Béla nyugdíjas Miskolc I Levelek válasz nélkül „Hatvanhét éves, egészségemben erősen károsodott, kispénzű nyugdíjas vagyoK. Négy eve a lakásomban csati oiajjai tüzelek es tűtök, iizaz, ennyi ideje nem termelek szemetet. A kukám így sosem várakozik a k„pu elolt arra, hogy kiürítsék. Éppen ezert mintegy három hónappal ezelőtt ajánlott levélben kértem a köztisztasági vállalatot, hogy indokaim aiapjan az évi 144 torint szemétdijal engedjék el. Nem kaptam választ, ezért másfél hónap után megismételtem kérésemet egy másik ajánlott levélben. Erre sem válaszoltak. Vajon miért? Talán olyan új szokás van születőben, hogy a valiaiatok nem kötelesek válaszolni a szolgáltatásukat igénybe vevők beadványaira? Mindez sérti az önérzetemet, ezért is teszem szóvá” — írja Papp Károly, Miskolc III., Damjanich u. 10 a sz. alatt lakó olvasónk. S panaszával nincs egyedül; néhány nap alatt Párom olyan levél is érkezett szerkesztőségünkbe, amelyek írói azt kifogásolják, hogy hónapok óta nem kaptak választ vállalatokhoz. hivatalokhoz küldött leveleikre, beadványaikra. Mindez annál is inkább furcsa, mivel a válaszadás behatárolt idejű kötelezettségéről rendeletek intézkednek, ügy tűnik, hogy néhány vállalatnál, intézménynél nem ismerik a vonatkozó rendeleteket. Bar szerintünk inkább hanyagságról, nemtörődömségről van szó. Mindennapi munkánk során mi magunk azt tapasztaljuk, hogy sok helyütt nagyon is odafigyelnek olvasóink észrevételeire, javaslataira, s azokat megválaszolják. Csak elismerést érdemel az a gyakorlat, amit a Miskolci Közlekedési Vállalat, a TIGÁZ, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat, a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága és még több más vállalat követ: nem jelenhet meg róluk akár egyetlen sor sem rovatunkban, hogy ne reagálnának, ne válaszolnának. Akad persze ellenpélda is: például szeretnénk már egyszer választ kapni a Városgondnokságtól — Illik tudni: az olvasó, az állampolgár általában akkor ír levelet valahová, ha úgy érzi, másképpen mái' nemigen tud magán, baján segíteni, s legfőképpen, ha a személyes jttánajárás akadályokba ütközik. S ez a megoldás — a levél — tulajdonképpen mindkét félnek jó kellene hogy legyen. Példák bizonyítják, mennyivel könnyebb kifejteni egy panaszt, egy észrevételt levélben, mint szóban, s mennyivel körültekintőbben, hatékonyabban lehet intézkedni is. ha a kérelem, javaslat papírra is vettetett. Mindenesetre mi is több levelet kapunk, mint ahány panaszos keres fel bennünket, s gondolom, így vannak ezzel a vállalatok, hivatalok is -Aki levélben fordul valakihez — legyen az akár magán-, akár Uözügv — bizalmat szavaz a címzettnek. S ezzel a bizalommal visszaélni nem szabad. Ny. I. Ezúton is: köszönet érte Esetem, amely bizonyára nem egyedi, október 10-én történt az 1-es villamoson, a deli órákban. A hétvégi bevásárlások pakkjaival „felszerelkezve” igyekeztem munkahelyemről hazafelé. A villanyrendőrig villamossal, innen a tapolcai elágazásig autóbusszal utaztam. Csak amikor az autóbuszról leszálltam, vettem észre, hogy kézitáskám — benne igazolványaim, fizetésem, lakáskulcsom és több, számomra fontos irat eltűnt. Mi sem természetesebb, azonnal arra gondoltam: a villamoson hagytam. Ezért a Tiszai pályaudvari végállomáson bejelentettem az esetet. Nem kis örömömre közölték velem, hogy Molnár Géza villamosvezető megtalálta a táskámat, s már értesíteni akartak róla, hol keressem. Becsületességét ezúton is köszönöm. Sárosi Béláné Miskolc, Középszer u. 17. sz. Legyen értelme Kém egyszer járom a miskolci utcákat estenként,-Villamoson, vagy buszon utazva, ám sokszor még gyalog is szembetűnő, milyen sok a foghíjas reklám. Nappai ez nemigen szúr szemet, annál inkább az esti kivilágításban. Elegendő egy betű hiánya, s már értelmetlen a felirat, a szöveg. Ilyenkor arra gondolok, jobb lenne a semmi. Akkor legalább nincs mit megfejteni, nincs min meditálni, hogy mi is akar lenni tulajdonképpen a felirat értelme. Inkább ne világítsák ki a reklámot, mintsem értelmetlenségeket lássunk újra és újra. Murányi Tibor •:X\v>**Cv^v fi:***].: „ . . . a lapjukban megjelent cikkből értesültünk: vállalatunk miskolci üzemrész.ege telephelyén az éjszakai munkavégzés, illetőleg az ezzel iáró zaj egy- szer-egyszer zavarja a környék lakóinak éjszakai nyugalmat. A cikk írója felteszi a -kérdést: ►»Nem lehetne valamivel csendesebben?« Válaszunk rövid és határozott: de igen, legalábbis többnyire és általában. Üzemünk dolgozóit és műszaki irányítóit már figyelmeztettük, hogy tegyenek meg mindent a zajkeltésnek a lehetőségek határain belüli elkerülésére. Szóljon mentségünkre azonban, hogy a városi környezetben folyó mélyépítési munkák. és az ezekhez kapcsolódó telephelyi mellékmunkák rendszerint olyan természetűek. hogy óhatatlanul zajok kísérik. Ezeket napközben talán észre sem veszi az ügyesbajos dolgait végző ember, vagy ha észreveszi,, megértőleg veszi tudomásul. Hiszen az építők nem öncélúan zajonganak, a zaj a Meddig marad így? munka velejárója, az pedig a varos, a közösség érdekében folyik. Éjszaka persze más a helyzet. A pihenni vágyó, láradt ember minden zajt felnagyítva, felerősítve érzékel. Ez természetes és sajnálatos, de ilyesminek az építőmunkás is ki lehet téve időről időre. Már csak ezért is megértőnek kell lennie mások iránt. Az éremnek van azonban egy másik oldala is: 24 óra alatt, ugyanazon teljesítmény melleit, pontosan kétszer annyit lehet dolgozni, mint 12 óra alatt. A zajok időtartama is lerövidül ezzel. Tovább csökken a zajos kivitelezés ideje, mellesleg persze növekszik a beruházás gazdaságossága is, ha a 24 órás napi munkavégzés a hét hét napján át folyik. Szabadjon akkor a vállalatunkat olyan szempontból is bemutatni, hogy — ellentétben más építő vagy mélyépítő vállalatokkal — folyamatos munkarendben (a nyolc állami ünnep kivételével) éjjel-nappal dolgozik. E feszített munkatempó célja az adott esetben az, hogy határidőre elkészülhessen Miskolcon, a Szinva jobb parti főgyűjtő csatornája, amely nélkül vagy amelynek késedelmes elkészülte esetén, a város továbbfejlődése megtorpan. Kérjük tehát Miskolc lakosságának megértő türelmét. Hadd mondjuk még el a vállalatunkról, hogy az említett, több kilométer hosz- szú csatornát nem a teljes ’hosz- szon történő kitakarással, tehát hatalmas árok megnyitásával építjük, hanem egy-egy viszonylag kis méretű, úgynevezett «-in- dítóaknából« kiindulva, a föld alatt hajtjuk ki. A munka oroszlánrészét a sétálcv autózó vagy villamoson utazó miskolci lakos tehát éppen úgy nem is észleli, mint ahogy a mozdonyvezetők, vagy az utasok sem észlelték, amikor épp a főgyűjtő vasútvonal alatti szakasza épült. Ismételten ígérjük, hogy valamivel csendesebben igyekszünk majd dolgozni. A lehetőségig csendesen, és meggyőződésünk szerint Miskolc számára hasznosan.” (A választ Kerekes Jenőtől, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat igazgatójától kaptuk „Sok a zaj” címmel megjelent cikkünkre.)
