Déli Hírlap, 1981. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1981-10-15 / 241. szám

Sétálóutca a szomszédban Tudhatnám, hogy nyertem-e? J|$* érkesi0il ííl^ftelefc | a miskolciaké a szó * Rovatvezető: Nyikes Imre — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-2&5 Mint sokan mások, én is gyűjtöttem a Márka-kupako­kat, s nagy izgalommal vár­tam a sorsolást. A sorsjegye­ken ez áll: „A hivatalos nye­reményjegyzék az ország va­lamennyi totó-lottó kirendelt­ségén megtekinthető.” Jóma­gam augusztus 7. óta járom a totózókat, ám mind ez idá­ig nem sikerült megtalálnom a nyereményjegyzéket. Sót, kaptam olyan választ' is, hogy nem is lesz. Ügy gon­dolom, nemcsak egyedül én szeretném látni a hivatalos nyereményjegyzéket, haném .sokan mások is,.Hiszen esak a nyerémények száma: több mint ezer volt. Vajon ki fog­ja ezeket kiváltani, ha nem tudjuk, nyertünk-e? ... V. A.-né Miskolc Tartó, ami semmit sem tart Szeretném tudni — írja H. Gy. miskolci olvasónk —, hogy tanácsi bérlakásban ki jogosult a jogviszony folyta­tására, illetve kinek a iavá- ra mondhat le a jogviszony­ról a bérlő? A tanácsi bérlakásban a la­kásbérleti jogviszony folytatásá­ra .jogosult a jogszabályban meg­batározott sorrendben: — az elhalt bérlő egyeneságú rokona (szülő, nagyszülő, gyer­mek, unoka stbj, az örökbe­fogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke, továbbá örökbefoga­dó, mostoha, és nevelőszülője, ha a bérlő u halálakor állandó jel? leggel a “lakásban lakott (az eK, halt bérlő gyermeke tanácsi bér­lakásban akkor is folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha a bérlő halálakor nem lakott ugyan a lakásban, de másutt nincs lakása, a lakásügyi ható­ság a lakásigénylését a bérlő halála előtt már nyilvántartásba vette, nincs a lakásban bentlakó, folytatásra jogosult személy); — az elhalt bérlő testvére, ille­tőleg élettársa, ha a lakásbér­leti jogviszony kezdetétől fogva, vagy legalább hat* hónapja, ille­tőleg élettárs esetén egy éve ál­landó jelleggel a bérlővel a la­kásban lakott. Az elhalt bérlő eltartója akkor jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására, ha a tartási szer­ződés jóváhagyásától a bérlő ha­láláig legalább egy év eltelt, az eltartó a bérlő halálakor leg­alább egy éve állandó jelleggel ott lakott, teljesítette tartási kö­telezettségeit, és a bérbeadó hoz­zájárult a tartási szerződés meg­kötéséhez. A lakásügyi hatóság a jogo- sultság elismerését 90 napig füg­gőben tarthatja és elutasíthatja, ha a kérdéses lakás szobaszáma nagyobb, mint a kérelmező la­kásigényének felső határa. Eb­ben az esetben a jogosult ré­szére másik megfelelő lakást kell kiutalni. .-..no A lakásbérleti jogviszony foly­tatásához szükség van a jogo­sultság elismerésére. Az elisme­rést a bérlő halálától számított 30 napon belül a lakásügyi ha­tóságtól kell kérni. Ha a lakás­ügyi hatóság megtagadta a jo­gosultság elismerését, a jogerős határozatot a kézhezvételtől szá- jmított 30 napon belül, a 'iárás- bíróságnál meg lehet támadni." Aki a lakásbérleti jogviszonyt folytatja, köteles lakáshasználat- ba-vételi díjat fizetni, ha a la­kásban a bérlővel nem lakott együtt, vagy együtt lakott ugyan, de ez az idő egy évnél rövfdebb volt. Ami a kérdés másik részét il­leti: az állami lakás bérlője — vállalati bérlakás és szolgálati lakás kivételével — 1 a kas béri éti- jogviszonyáról lemondhat házas­társa; egyenesági rokona, örök- befogadott. mostoha- és nevelt gyermeke; örögbefogadó, mosto­ha- és nevelőszülője, valamint a vele legalább hat hónapja állan­dó jelleggel együtt lakó testvé­re, és legalább egy éve a lakás­ban állandó jelleggel vele együtt lakó élettársa javára. A lemony dáshoz csatolni kell a kedvez­ményezett írásba foglalt elfogadd nyilatkozatát. A lemondás csak akkor érvényes, ha ahhoz a ta­nácsi szerv hozzájárul. Reklám és valóság 5$: Szép a népkerti sportcsarnok környezete. Ez a kidőlt (vagy kidöntött?) lámpaoszlop azonban joggal szül szemet azoknak, akik erre járnak, Kiss József Miskolc Varga Andrásné (Miskolc, Bár­sony J. u. 37.) : Mindkét levelét megkaptuk. A Szuperettel kapcsolatosat továb­bítjuk az illetékeseknek, másik levelére pedig visszatérünk. 0 x.'^> 0 ^ A miskolciak esztendők óta várnak arra, hogy sétálóutca legyen a Széchenyi út. Nos, ilyen, utca lett a közelmúltban Eger kellős közepén a Széchenyi utca. Mint a képen látható: igen hangulatos. Miskolci „druszá ja” pár év múlva követi a példáját — igaz, a villamos nálunk megmarad. Vajon versenyre kelhetünk majd tisztaságban az egriekkel? I.. J. Miskolc srt * Jól mutat a Kazinczy ut­cában a Lilla kozmetikai szalon reklámtáblája. Aki azonban figyelmesen megné­zi a fényképet, láthatja, hogy a jobb felső sarokban üresen csúfolkodik egy má­sik reklámtáblának a tartója. Ezen is jól mutatna egy rek­lám! Ha azonban mégsem akadna rá jelentkező, le kel­lene fűrészelni. Az esztéti­kum kedvéért... F. I.. Miskolc Kemény József (Miskolc): A napi sajtó rendszeresen fog­lalkozik a betakarítást, szüretet segítő gyermekekkel. Mind?n el­ismerésünk áldozatos munkáju­kért. Érthető azonban, hogy mindenhová nem juthatunk ei, A tévénézők és rádióhallgatók — különösen mi, idősebbek — igazán hálásak vagyunk az egészségügyi reklámokért. A humanitásból fakadó tájékoztatók mindig hasznosak voltak és lesznek, sok-sok jó tanáccsal látják el az embereket. Baj csak akkor van, ha elmélet és gyakorlat, vagy mondhatnám úgy is: reklám és valóság nem találkoznak. Nézzük a tévét. Két férfi különböző gyógyvizekkel koccint. Rangsorolva ajánlják fogyasztásra őket. hozzátéve, melyik mi­lyen ásványi anyagokat tartalmaz, miért van rájuk szüksége az emberi szervezetnek, miért egészséges a fogyasztásuk. Meg­ismerkedünk az Igmándi, a Salvus, a Parádi stb. gyógyviz használatának tudnivalóival. Azután, fellelkesülten a látottak­tól és hallottaktól, lemegyünk a boltba, s kérünk egy üveg Sal- vust. Nincs — hangzik a válasz, amit, sajnos, nem először hal­lunk, s nem csupán akkor, amikor a Salvust kérjük... Miért? Miért nincs gyógyvíz, ha egyszer reklámozzák? Ta­lán kiapadt a kút? Bükkszéken tudtommal kutat is táplál a forrás... Vagy talán a kereskedelem mulasztásáról, netán nemtörődömségéről van szó? Minden bizonnnyal, hiszen amíg csak a gyógyszertárakban árusították a Salvust és társait, min- dik kaphatók voltak. A patikában nem számítanak hiánycikk­nek most sem. Amióta azonban boltban keresem a Salvust — nincs. Fehér Klára írónő a Rádió Szót kérünk rovatában felemelte a szavát azért, hogy a Salvusért ne a gyógyszertárakban kell­jen sorba állni. Szav^ „elért az égig”, a forgalmazást átvette a kereskedelem. Azóta viszont nemegyszer hiába keressük a gyógyvizeket a boltokban. Nem hiszem, hogy vissza kellene csinálni a dolgot, azaz hogy ismét csak a patikák árusítsák. Hasznosabb lenne, ha maradna a boltok árucikklistáján. A mindenkor kapható árucikkek listáján! Sok-sok idős és beteg ember óhaja ez. Benyák Béla nyugdíjas Miskolc I Levelek válasz nélkül „Hatvanhét éves, egészségemben erősen károsodott, kispén­zű nyugdíjas vagyoK. Négy eve a lakásomban csati oiajjai tü­zelek es tűtök, iizaz, ennyi ideje nem termelek szemetet. A kukám így sosem várakozik a k„pu elolt arra, hogy kiürítsék. Éppen ezert mintegy három hónappal ezelőtt ajánlott levél­ben kértem a köztisztasági vállalatot, hogy indokaim aiapjan az évi 144 torint szemétdijal engedjék el. Nem kaptam választ, ezért másfél hónap után megismételtem kérésemet egy másik ajánlott levélben. Erre sem válaszoltak. Vajon miért? Talán olyan új szokás van születőben, hogy a valiaiatok nem köte­lesek válaszolni a szolgáltatásukat igénybe vevők beadványai­ra? Mindez sérti az önérzetemet, ezért is teszem szóvá” — ír­ja Papp Károly, Miskolc III., Damjanich u. 10 a sz. alatt lakó olvasónk. S panaszával nincs egyedül; néhány nap alatt Pá­rom olyan levél is érkezett szerkesztőségünkbe, amelyek írói azt kifogásolják, hogy hónapok óta nem kaptak választ válla­latokhoz. hivatalokhoz küldött leveleikre, beadványaikra. Mindez annál is inkább furcsa, mivel a válaszadás behatárolt idejű kötelezettségéről rendeletek intézkednek, ügy tűnik, hogy néhány vállalatnál, intézménynél nem ismerik a vonat­kozó rendeleteket. Bar szerintünk inkább hanyagságról, nem­törődömségről van szó. Mindennapi munkánk során mi magunk azt tapasztaljuk, hogy sok helyütt nagyon is odafigyelnek olvasóink észrevéte­leire, javaslataira, s azokat megválaszolják. Csak elismerést érdemel az a gyakorlat, amit a Miskolci Közlekedési Vállalat, a TIGÁZ, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat, a KPM Miskolci Közúti Igazgatósága és még több más vállalat követ: nem je­lenhet meg róluk akár egyetlen sor sem rovatunkban, hogy ne reagálnának, ne válaszolnának. Akad persze ellenpélda is: pél­dául szeretnénk már egyszer választ kapni a Városgondnok­ságtól — Illik tudni: az olvasó, az állampolgár általában akkor ír le­velet valahová, ha úgy érzi, másképpen mái' nemigen tud ma­gán, baján segíteni, s legfőképpen, ha a személyes jttánajárás akadályokba ütközik. S ez a megoldás — a levél — tulajdon­képpen mindkét félnek jó kellene hogy legyen. Példák bizo­nyítják, mennyivel könnyebb kifejteni egy panaszt, egy észre­vételt levélben, mint szóban, s mennyivel körültekintőbben, hatékonyabban lehet intézkedni is. ha a kérelem, javaslat pa­pírra is vettetett. Mindenesetre mi is több levelet kapunk, mint ahány panaszos keres fel bennünket, s gondolom, így vannak ezzel a vállalatok, hivatalok is -Aki levélben fordul valaki­hez — legyen az akár magán-, akár Uözügv — bizalmat szavaz a címzettnek. S ezzel a bizalommal visszaélni nem szabad. Ny. I. Ezúton is: köszönet érte Esetem, amely bizo­nyára nem egyedi, ok­tóber 10-én történt az 1-es villamoson, a deli órákban. A hétvégi bevásárlá­sok pakkjaival „felsze­relkezve” igyekeztem munkahelyemről haza­felé. A villanyrendőrig villamossal, innen a ta­polcai elágazásig autó­busszal utaztam. Csak amikor az autóbuszról leszálltam, vettem ész­re, hogy kézitáskám — benne igazolványaim, fizetésem, lakáskul­csom és több, számom­ra fontos irat eltűnt. Mi sem természete­sebb, azonnal arra gon­doltam: a villamoson hagytam. Ezért a Ti­szai pályaudvari végál­lomáson bejelentettem az esetet. Nem kis örömömre közölték ve­lem, hogy Molnár Gé­za villamosvezető meg­találta a táskámat, s már értesíteni akartak róla, hol keressem. Becsületességét ez­úton is köszönöm. Sárosi Béláné Miskolc, Középszer u. 17. sz. Legyen értelme Kém egyszer járom a mis­kolci utcákat estenként,-Vil­lamoson, vagy buszon utaz­va, ám sokszor még gyalog is szembetűnő, milyen sok a foghíjas reklám. Nappai ez nemigen szúr szemet, annál inkább az esti kivilágításban. Elegendő egy betű hiánya, s már értelmetlen a felirat, a szöveg. Ilyenkor arra gondo­lok, jobb lenne a semmi. Ak­kor legalább nincs mit meg­fejteni, nincs min meditálni, hogy mi is akar lenni tulaj­donképpen a felirat értelme. Inkább ne világítsák ki a reklámot, mintsem értelmet­lenségeket lássunk újra és újra. Murányi Tibor •:X\v>**Cv^v fi:***].: „ . . . a lapjukban megjelent cikkből értesültünk: vállalatunk miskolci üzemrész.ege telephe­lyén az éjszakai munkavégzés, illetőleg az ezzel iáró zaj egy- szer-egyszer zavarja a környék lakóinak éjszakai nyugalmat. A cikk írója felteszi a -kérdést: ►»Nem lehetne valamivel csende­sebben?« Válaszunk rövid és ha­tározott: de igen, legalábbis többnyire és általában. Üzemünk dolgozóit és műszaki irányítóit már figyelmeztettük, hogy te­gyenek meg mindent a zajkel­tésnek a lehetőségek határain belüli elkerülésére. Szóljon ment­ségünkre azonban, hogy a vá­rosi környezetben folyó mély­építési munkák. és az ezekhez kapcsolódó telephelyi mellék­munkák rendszerint olyan ter­mészetűek. hogy óhatatlanul za­jok kísérik. Ezeket napközben talán észre sem veszi az ügyes­bajos dolgait végző ember, vagy ha észreveszi,, megértőleg veszi tudomásul. Hiszen az építők nem öncélúan zajonganak, a zaj a Meddig marad így? munka velejárója, az pedig a varos, a közösség érdekében fo­lyik. Éjszaka persze más a hely­zet. A pihenni vágyó, láradt ember minden zajt felnagyítva, felerősítve érzékel. Ez természe­tes és sajnálatos, de ilyesminek az építőmunkás is ki lehet téve időről időre. Már csak ezért is megértőnek kell lennie mások iránt. Az éremnek van azonban egy másik oldala is: 24 óra alatt, ugyanazon teljesítmény melleit, pontosan kétszer annyit lehet dolgozni, mint 12 óra alatt. A zajok időtartama is lerövidül ez­zel. Tovább csökken a zajos ki­vitelezés ideje, mellesleg persze növekszik a beruházás gazdasá­gossága is, ha a 24 órás napi munkavégzés a hét hét napján át folyik. Szabadjon akkor a vállalatunkat olyan szempont­ból is bemutatni, hogy — el­lentétben más építő vagy mély­építő vállalatokkal — folyamatos munkarendben (a nyolc állami ünnep kivételével) éjjel-nappal dolgozik. E feszített munkatem­pó célja az adott esetben az, hogy határidőre elkészülhessen Miskolcon, a Szinva jobb parti főgyűjtő csatornája, amely nél­kül vagy amelynek késedelmes elkészülte esetén, a város tovább­fejlődése megtorpan. Kérjük te­hát Miskolc lakosságának meg­értő türelmét. Hadd mondjuk még el a vállalatunkról, hogy az említett, több kilométer hosz- szú csatornát nem a teljes ’hosz- szon történő kitakarással, tehát hatalmas árok megnyitásával építjük, hanem egy-egy viszony­lag kis méretű, úgynevezett «-in- dítóaknából« kiindulva, a föld alatt hajtjuk ki. A munka orosz­lánrészét a sétálcv autózó vagy villamoson utazó miskolci lakos tehát éppen úgy nem is észleli, mint ahogy a mozdonyvezetők, vagy az utasok sem észlelték, amikor épp a főgyűjtő vasútvo­nal alatti szakasza épült. Ismé­telten ígérjük, hogy valamivel csendesebben igyekszünk majd dolgozni. A lehetőségig csende­sen, és meggyőződésünk szerint Miskolc számára hasznosan.” (A választ Kerekes Jenőtől, a Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat igazgatójától kaptuk „Sok a zaj” címmel megjelent cikkünkre.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom