Déli Hírlap, 1981. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1981-10-13 / 239. szám
A tó lassú halála Viadal a víz partján Lehet másképp is Minden talpalatnyi helyen dolgoznak jelenleg a Hollóházi Porcelángyárban... Most több mint 136 millió forintos költséggel új gyártócsarnokot építenek. Az új üzemrészben az NSZK- ból importált gépekkel olyan művészi 'porcelán falburkoló lapokat készítenek, amilyennel 0 győri színház homlokzatát díszítették. A munkálatokat november elsején kezdik meg. (Kiss József felvétele) Nagy a maszek export Miskolc környéki kavicsbánya-tavakkal? Mivel tengerünk nincs, így minden négyzetméter szabad vízfelületnek, tónak, folyó- nak nagy becsülete van: legalábbis a fürdőzők, horgászok, felüdülni vágyók szemében. Amikor egy bányató keletkezik valahol, valóságos csata indul a letelepedők, a bányavállalat és a természet- védők között. A Hét műsorában láthattuk: a viadal igazi vesztese többnyire maga a természet, a tó környezete, azaz mindenki, hiszen a tönkretett vízpart talán örökre elvész. Vajon mi a helyzet a Béres-cseppek a Távol-Keletre a villamos r A Ganz-MÁVAG-gal közösen mutatkozik be a DI- GÉP az év végén sorra kerülő chicagói nemzetközi vasút- tecnnikai világkiállításon. A gumirugós vasúti kerékpárt — amit a DIGÉP kollektívája kísérletezett ki — a Ganz- MÁVAG építi be a városf villamoskocsikba. Az eredmény: csökken a szerelvények zaja, csendben suhan a villamos. r Városunkban 80 felnőtt- és 42 gyermekorvosi körzet található. A körzeti orvosok többsége a belvárosban villamossal és autóbusszal jár a betegekhez. A nagyobb területű körzetekben 400—600 km-nek megfelelő útiátalányt fizetnek azoknak az orvosoknak, akik saját kocsijukat használják. Néhány esztendővel ezelőtt még az is előNem mindennapos karriert futott be az immár világszerte ismert Béres-csepp. Hazánkban az összes Herbária szaküzletben kapható a gyógy- készítmény, ám külföldre szabályos kereskedelmi úton valószínűleg kevés jut belőle. A vámvizsgálatnál ugyanis azt fordult, hogy az éjszakai ügyeletes orvosok — különösen külterületen — kerékpáron, vagy gyalog mentek ki a beteghez. Ma már valamennyi ügyelethez URH-s Moszkvics-autók tartoznak, így az újabb sürgős hívásokról menet közben tájékoztatják a feladatukat ellátó orvosokat. tapasztalják, hogy: tízesével „exportálják” maszek alapon a Béres-cseppeket. Talán nem szállít belőle eleget a Herbária? — kérdeztük a vállalatnál. — A Béres-cseppet, illetve ennek szabadalmát 12 országban jelentettük be, és 38 országban kértünk rá védjegy- oltalmat. Vállalatunk három esztendeje foglalkozik a forgalmazásával, 1980-ban már csaknem egymillió dobozzal értékesítettünk. Az Egészség- ügyi Minisztérium engedélye alapján ezt a készítményt csak a vállalatunk 20 szaküzletében árusíthatják. Az Országos Találmányi Hivatal tavaly október végén szabadalmaztatta a Béres-kor.centrá- tumot. Ezzel egyidőben ae Ésai japán céggel megkötöttük az első licencszerződést. A környező európai országokban még nem sikerült na- gyob tételben értékesíteni a Béres-cseppeket; ez azonban nem teljesen rajtunk múlott. URH-s Moszkviccsal $ Rajzolónk így látja . . j (Mező István karikatúrája) Városunk környezetében két nagy kavicsbányató (a Csorba-telepi és az alsózsoi- cai), illetve egy egész tórendszer (nyéki) terül el. E tavakat a Sajó hordalékkúpjába vájták. A bányatavak olyanok, mint megannyi nyílt seb: megbontják a fedő, védő anyagréteget, s a tó vizén keresztül lejuthat minden szennyeződés, elfertőzve a föld alatti vízkészletet. % A víz békésen fodrozódik: de ha nem alakítják laposra a rézsűt, magának formálja majd, lassan, de biztosan a tópartot. A bányatörvény értelmében Tehát nem maga a kavicstermelés szennyez, hanem aminek utat nyit; a csatorna- hálózat nélkül szaporodó hétvégi házak. A bányatörvény értelmében a termelés megszűnése után rekultiválni kell a tó környékét. Csak ezután jöhetne a letelepedés, mégpedig szigorúan betartott rendezési terv alapján ... A törvény szerint legkésőbb akkor kell rekultiválni, amikor abbamarad a termelés. De apránként, kis költ- I séggel, a termeléssel párhuzamosan sokkal ésszerűbb lenne. Ha ez nem így történik, cikkor a végére egyszerre adódik az óriási, tízmilliókra rúgó költség. De ez csali az egyik gond ilyenkor. _ rv r I rr rr lul sűrűn és túl közel Mire erre kerülne a sor, már ott áll a parton rengeteg bodega, vityilló, víkendház —, mint az egyik nyéki tó mellett is. Itt a bányavállalat már átadta a községi tanácsnak hasznosításra a területet. A telepítésnél azonban figyelmen kívül hagyta* számos szempontot. Túl sűrűn és túl közel kerültek a meredek parthoz a házak. A természetes partvonal — ezt alakítják ki a rekultiváció során — lapos, kis lejtésű rézsű. Ha a part meredek marad, magától alakul át ilyenné: csúszással, partomlás- sa!.., > Szerencsére nem mindenütt így hasznosítják a területét. A Csorba-tóra készült rendezési terv. Igaz, itt is az utolsó pillanatban vették figyelembe a vízügyiek azon előírásait, melyek a tó fennmaradását, vizét védik. A partvonal alakítása, a terület rendezése, hálózatkiépítése t hamarosan elkezdődik. Egy fogadalom húsz éve — Látom, hogy elegáns, szép oklevél, de fordítsd le a szövegét, ha kérhetem — mondtam, miután hosszasan forgattam a kezemben a kitüntetés dokumentumát, és már javában felkészültem a szégyenkezésre: alig értek valamit németül. De Takács Márta előtt nem kell szégyenkezni, mert alighanem annak örül a legjobban, ha valaki nem tud németül. Az megtanítani, felvilágosítani való népegyed, és ennél a tevékenységnél számára nincs kedvesebb foglalatosság. Nem akármit fordított le nekem: a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából vezérigazgatók, minisztériumi osztályvezetők társaságában, a Herman Gimnázium tanára az NDK Népek Barátsága Érdemrendet kapta meg. Takács Márta idestova húsz éve tanít ebben az iskolában, státusánál fogva fél Miskolc ismerj. Az az elszántság, ahogyan dolgozik, a mindennapok gyakorlatában sokféleképpen csapódik te. — Lefordíthatatlan, hogy ez a kitüntetés mi is pontosan: a Népek Barátságának Ligája hasonló elismerést ezüst, arany fokozatban is ad, ezek megvannak már nekem. A mostani kicsit több. Amit az ember népek barátságáért, gazdasági és kulturális együttműködésük ápolásáért tenni tud, azt ismerik el ebben a formában. Váltsd apróra, a mindennapi munkára, akkor talán jobban érthető, hogy jön ehhez egy középiskolai tanár. Tanítás, szakfelügyelet, a tanárok továbbképzésének a megszervezése a keret, amiben dolgozom, és vedd hozzá, hogy idegen nyelvet tanítok. Tudd, hogy a nyelv nem regulák összessége, mögötte egy nép áll, a maga múltjával, jelenével, szokásrendszerével, kultúrájával. A tanítási órának is fontos része az országismeret, de könnyű ezt mondani. Sok száz, ezer kilométer távolságot kell áthidalni, és a nyelv, a nyelv tanára is ilyen híd. Érted? Kihajol a fotelból, diáknemzedékek számára ismerős gesztussal lendül a keze, míg magyaráz. Mozgalmas húsz évet tudok elképzelni a csendes szobában is. Ismerem a középiskolai tanulmányi versenyeket, amelyeknek első tíz helyezettje automatikusan nyer egyetemi felvételt, tudom, hogy a Márta gyerekei minden esztendőben köztük vannak. Értem a módszerét is: a tagozat mindig segített, és segít a fakultáció is, mert magas óraszámot biztosit, hogy aki nála kezd el németül tanulni, az tudni is fog négy év múlva, mert ha a heti hat-hét óra kevés, ugyaneny- nyit fog tehetséges tanítványaival foglalkozni. Értem, hogy nem bírja elviselni, hogy a munkájának ne legyen eredménye. — A nyelv átragasztja az emberre azt a habitust, amit képvisel, a szorgalmat, a munka tiszteletét — mondja, és tárgyilagosan hozzáteszi: — A Herman jó iskola, itt van tekintélye a tudásnak. Ha pedig egy gyerekben valami világít, akkor felfigyel az ember ... Világos, hogy annak a tanárnak, aki mindig az országos versenyek helyezettjeit produkálja, jegyzik a nevét, hogy így támadnak kapcsolatai. Természetes, hogy emberekből épül a híd: az NDK kultúrcentrumának munkatársai szívesen segítenek, ha tanárok továbbképzését, tehetséges diákok fogadásál kell megszervezni. Ennyi lenne? — Mikor végeztem, fogadalmat tettem, hogy minden évben két tanítványt állítok magam helyett, szemben velem a tanáriban volt diákom ül. Reggeltől estig dolgozom, hogy például Annabergben legyen a Herman- nak egy testvériskolája, ahonnét nemrég tanárok jártak nálunk. Nagy vendégség, szalonnasütés, aztán mi, nyelvtanárok eltűntünk. A többiek néztek egymásra, míg az egyik német kolléga tétován felállt; mi is ilyenkor a teendő, ha nem tud magyarul. A Herman egyik tanára ■kapott utána, ékes latinsággal érdeklődve: — Quo vadis, Domine? A többiek másnak tartják, nem is biztos, hogy mindenki rajong érte. De egy ilyen történet nagyon sokat er. Talán még húsz esztendőt is. Bíztató jelek Biztató az is, hogy a kavicsbánya vállalat és a vízügyi igazgatóság a jövőben együttműködik: á termeléssel párhuzamosan már elkezdődhet a rekultiváció. Nyéken például tovább folyik a termelés — a régi tavakat újra mélyítik —, de már a partvonal kialakítására is ügyeinek. A vízügyi igazgatóság hatósági felügyeletet gyakorol: régebben sokszor „elfelejtették” a hozzájárulásukat, véleményüket kikérni egy-egy tómenti parcellázási terv elkészítésénél. Remélhetőleg a jövőben ez nem így lesz, de ami már felépült a tópartokon, azzal nem sokat lehet kezdeni. Igaz, előírják a csatornázást, vagy a vízzáró medencék építését — ahová gyűjteni kell a szennyvizet —, de ezt sem tartják be. Sőt: mintha nem lenne elég a tóba szivárgó szennyvíz, még vadul műtrágyáznak, vegy- szereznek is a telkeken. Mindez együtt a tó lassú, de biztos halálát jelentheti. (k—ó) Zárnak a keriinrek * . ** Telt ház volt még a hét végén a tapolcai Éden-kemping- ben. Néhány nap múlva azonban a másik tapolcai autóskempinghez hasonlóan, az Éden is bezárja kapuit. Megkezdik a faházak konzerválását, újrafestik a falakat, parkosítanak, és közben már készülnek a jövő április közepén kezdődő új szezonra. Ha megkóstolhatnánk... Megszoktuk az ipari kiállításokon, hogy a praktikus, s tetszetős bútorok, szupertévék és hi-fi-tornyok nem eladási tárgyak. A nagy vásárok bemutató anyaga csupa szívfájditás, hiszen a gyártásukra még nem rendezkedett be iparunk. Néha az is megtörténik, hogy már gyártják ugyan, de nem nekünk, hanem exportra! Nos, a miskolci Centrum Aruház Édesbarlang bemutatójának rendezői is ilyen „csak a szemnek való” kiállítással csábítják az édesszájúakat. Noha a szokásos választék többszörösét kinálják megvételre, mégis több olyan nyálcsorditó csokit láttunk itt, amely után hiába sóvárgunk: nem eladási tárgy. Szinte kínálja magát a marcipános mazsolás kenyér, ám ebből egy darabot sem adhatnak el. Lehet, hogy ha egyszer megkóstolhatnánk, nem is lennénk érte annyira oda?... (sz. i.)
