Déli Hírlap, 1981. szeptember (13. évfolyam, 203-228. szám)

1981-09-05 / 207. szám

<1 Az állami beiskolázás tapasztalatai A pályairányítás A szeptemberi Napjaink Ma délelőtt, lapzárta után tartotta meg évnyitó ünnepsé­gét a miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem. A program szerint dr. Czi- bere Tibor rektor köszöntöt­te a megjelenteket, köztük a Művelődési Minisztérium, a megyei és városi párt-, taná­csi, szakszervezeti és KISZ- szervek, a nagyüzemek el­nökségben helyet foglaló kép­viselőit, valamint az első­éveseket és hozzátartozóikat. Ünnepi beszédében a rek­tor szólt a Miskolcon most induló Állam- és Jogtudomá­gyengéi (Folytatás az 1. oldalról) A középfokú oktatási in­tézményekbe való beiskolázás sok gondot okozott. A demog­ráfiai hullám ezt az intéz­ménytípust is elérte: 176-tal több tanuló járt nyolcadikba, mint a korábbi iskolai évben. A gimnáziumba, szakközép- iskolába, szakmunkásképző intézetbe és szakiskolába je­lentkezettek aránya valame­lyest jobb volt a tavalyinál. Ez az eredmény azonban eltörpül a pályairányítás és orientáció gyengéi mellett. Gyakori, hogy az elfogult szü­lői szemlélet és a rossz peda­gógiai módszerek miatt hely­telenül iskolát választó tanu­lókat is gyakorta éri kudarc. Változatlanul nagy a túlje­lentkezés egyes iskolákba, egyes tagozatokra. Zavarja a közvéleményt és a szülőket a jelenlegi felvételi rendszer. Ebben az oktatási évben előrelépést jelent két új in­tézmény: a 101. számú és a Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakmunkásképző Inté­zet átadása. A Nehézipari Műszaki Egye­temen is idejében, az elmúlt tanév elején megkezdődött a felvételi előkészítő. A beisko­lázási bizottság azonban jobb eredményre számított A jelentkezés ugrásszerűen csökkent, s ennek oka fel­tételezhetően a műszaki pá­lyák anyagi, erkölcsi elis­merésének alacsony szintű voltában keresendő. A júliusban lezárt felvételik alapján, a kohómérnöki karon a keretszám 40 százalékát, a gépészmérnöki karon pedig 50 százalékát tudták betölte­ni. (A műszaki karok levele­ző tagozataira jelentkezett pályázók felkészültsége na­gyon gyengének bizonyult.) Az egyetem, a Művelődési Minisztérium engedélyével, pótfelvételit hirdetett meg. Ennek eredménye, hogy a két egyetemi karra 116 fő jutott be pótlólag — lényegében te­hát a tavalyi létszámmal kezdhetik a tanévet. A végrehajtó bizottság a tapasztalatok összegezéséül megállapította: a tanév beindítása minden szinten és intézménytípus­ban kisebb-nagyobb fe­szültséggel, gonddal járt. Az irritáló jelek arra inte­nek, hogy a beiskolázási te­vékenységet nyíltabbá, de- mokratikusabbá (általános iskolák) és egzaktabbá (kö­zépiskolák) kell tenni. To­vábbá arra figyelmeztetnek, hogy a feszültségek csökken­tése érdekében még jobb le­gyen a pályairányító és -ori­entációs munka. Ötvenéves lenne Latinovits, a színész Feledy-grafikákkal Miskolci minikönyvek hangjaival ért véget. Min Esnsl, nótával A Park motel éttermében hétfőn este 8 órától magya­ros vacsoraestet réndez a Miskolci Vendéglátóipar: Vál­lalat. A műsorban Solti Ká­roly, Vörös Sári, Máté Otli- , lia és Takács Béla lépnek fel, konferál Rónai Egon. Közre­működik Jónás Janiéi nívó­díjas népi zenekara. Lapunkban már beszámol­tunk róla: a sárospataki ju­bileum kapcsán a miskolci minikönyvgyűjtők klubja Könvvparányt jelentetett meg. I Most újabb két minikönyv megjelenéséről kaptunk hírt. Mindkettő Kovács Mihály szerkesztésében, s a klub gondozásában jelent meg. A mi Kazinczynk című művet dr. Kováts Dániel írta és ál­lította össze, s azt Feledy Gyula Kossuth-díjas művé­szünk grafikái díszítik. A Borsodi várak című kiad­ványt dr. Csorba Csaba írta, s több, a borsodi várakról készített fotó mellett ezt is Feledy Gyula grafikái teszik művészivé. A két kiadványt Szmandray György, Szász Szabolcs, Szegedi Imréné, Hajdú Andrásné, Daru Bé- láné és Péli Katalin keze- munkáját dicséri. Az aljából szabjunk zsebel ■ Új isi, újra kabátiondok A szekrényben ott áll az a kis három-négy éves kabát, de már szörnyen unom. Hányán meditálnak igy ilyenkor? De lehet, megint nem lesz pénzem újra - morfondíroznak tovább. Megpróbálunk egy baráti jó tanácsot adni, a régi újjávarázsolására. Ez a modell szinte magától kínálja az öt­letet. Hosszú, egyenes vonalú, vagy alul tra­péz kabát alját ha levágjuk, az aljából pon­tosan kitelnek a díszítő zsebek, a kézelőpánt és az öv. Ha az alatta levő pulóvert is ma­gunknak kötöttük, meglehet, maradt annyi fonál, hogy vastag, bordás kötésű gallért ké­szítsünk a kabátra. A halszálkás anyag úgy tűnik, örök divat. Az együttes szoknyája ebből készült. Ám a másik kabátja is ugyanebből az anyagból való. Kosztümként lehet tehát délutáni ele­gancia, nadrággal viselve pedig kitűnő sport- tos együttes. Utolsó színpadi szerepében Bozzi űrként dallal búcsúzott. Valahogy így szólt a versike: most nincs időm, most mennem kell, mert jóba lettem az élet­tel. A közönség ünnepelte. A premieren vastaps, bravózás, újrázás, öröm. Latinovits visz- szatért. Ki gondolt volna akkor a végre? A halál ritkán jelzi közeledtét. „Zseni, de őrült!” Viselte a ráaggatott címként. De mi­ért őrület a túlfűtöttség, még akkor is, ha ez összetűzések­hez vezet, az elégedetlenség szülte izgágaság, amely min­dig továbbhajszolta, soha nem engedte tespedtségben tunyulni. Legendák kering­tek állítólagos összeférhetet­lenségéről. Fáim Zoltán ren­dező mondta: „Róla az em­berek életében még több rosz- szat elmondtak, mint másról, valószínűleg azért, mert je­lentékenyebb volt náluk. So­kan összeférhetetlennek tar­tották, hisztérikusnak, kö­zösségbe nem valónak. Min­den tette azonban, minden kötözködése, minden indula; ta, minden sistergő dühe á közösség ügyében, a jobbítás érdekében lobbant. Gyűlölte a középszerűt, a langyost, az elzsírosodott agyú tunyaságot, a rosszabba-belenyugvást. Ezt teljes meggyőződéssel állítom. És ennek tanúja akarok len­ni.” Zseni volt. Valóban az. A színpad zsenije, szent őrültje, aki a játékról mindent tu­dott. „A játék a gyermek sa­játja. A gyermek teljes én­jével játszik. Beleérzéssel, átéléssel. Kimozdíthatatlanul, hittel. Nem tessék-lássék ját­szik, neki' fontosabb, kedve­sebb. halálosan komoly, élet­teli a játék. A színész gyer­mekségét az időben és tér­ben kiterítő, tudatos játszó ember. Ha úgy tetszik: mű­vész” — vallja Ködszurkáló című könyvében. 1956 nyarán az újdonsült építészmérnök diplomáját zsebredugva írta alá élete el­ső színházi szerződését: se­gédszínész lett Debrecenben. Majd Miskolcra ment, onnan pedig vissza Debrecenbe. * ^ a Szindbád című film főszerepében Tagja volt a Vígszínháznak, a Tháiiának, aztán ismét a Vígnek, a veszprémi Petőfi Színháznak és a Radnóti Szín­padnak. Vendégként játszott a Madách Kamarában, a Körszínházban, Kecskeméten, a Szegedi Szabadtéri Játéko­kon, utolszor pedig a Fővá­rosi Operettszínházban. Volt Rómeó Miskolcon és a Víg­ben. Rómeóval lett 1963-ban pesti színész. Játszotta a töb­bi között Ruy Blast, Higgins professzort, az őrnagyot, a világsiker felé induló Totók­ban, Liliomot. IV. Henriket Pirandello darabjában, és Arthur Miller Willy Loman- ját, az ügynököt. S bemutat­kozott a veszprémi Petőfi Színházbon rendezőként is. 1976. június 3-án, egy nap­pal halála előtt még elmond­ta a rádióban Ady két kuruc beszélget című versét. Ez volt utolsó munkája. Színházi ala­kításainak emlékeit csak azok vihetik magukkal, akik szín­padon is láthatták. De örök­re itt marad a versmondó, az Adyt új hangon tolmácsoló Latinovits és a filmszínész. Negyvenöt magyar filmben játszott. Mi vezette az utolsó útra? Gyötrő lelki avagy testi fáj­dalom? Vagy talán a meg­békélés, az enyhet adó csend utáni vágy? Korán ment el. Öt esztendeje halott. S még csak most, szeptember 9-én lenne 50 éves. S. E. Az 1300 éve alapított Bul­gáriát köszönti első oldalain színvonalas összeállításban a Napjaink most megjelent, szeptemberi száma. M. Ta­kács Lajos történeti áttekin­tésén kívül — Vértjükön oroszlán, szívükben bolgár—- szláv igék — bolgár költők verseit, Georgi Krumor bol­gár író Miskolcra emlékező élvezetes írását, Marosiné Pandur Juliannának a Má- riapócsi kódex bolgár vonat­kozásairól szóló tanulmá­nyát olvashatjuk a lapban, melyet Lenkey Zoltán bul­gáriai rajzai illusztrálnak. Bartha Gábor riportja — Mátészalka, péntek éjjel — az ingázók, a „pénteki kikö­tők népe” életének pár órá­ját mutatja be. A néhány napja megren­dezett tokaji írótábor ta­nács1' 'iról és egyéb ese- mén az októberi Nap­jaim. olvashatunk majd részletesebben. A szeptem­beri szám közli Do bossy Lászlónak A testvérré válás útján — Bartók Béla a szá­zad eleji szellemi forradal­makban című tanulmányát, mely az írótábor tanácsko­zásán hangzott el. Az Értelmiség és társada­lom című interjúsorozatban Bodonyi Csabával, az ÉSZAKTERV főépítészével beszélgetett Szendrei Lőrinc. Néhány kérdés az interjúból: Milyen a mai magyar építé­szeti kultúra? Mi gátolja ma egy építész terveinek megva­lósulását? Egy mai építész milyen nehézségek árán tud­ja összeegyeztetni a gazda­sági, szakmai, társadalmi kö­vetelményeket a humanista igényekkel? Elbeszélést Oravec Jánostól és Köteles Páltól olvasha­tunk. Pósa Zoltán, Nádas Pé­ter, Esterházy Péter és a nemrég elhunyt Hajnóczy Pé­ter művein keresztül elemzi napjaink intellektuális prózá­ját. Az új nyíregyházi színház igazgatóját, Bozóky István színész-rendezőt mutatja be Tóífc László. Sz— Topor András festőművész kiállítását a Képcsarnok rendezte meg a miskolci Szőnyi Ist- ván-teremben. Reprodukciónkon az Ártér című festmény szerepel. (Kiss József felvétele) Avenir ék reklámfogása Szeptember 4-én leveszem... Szeptember elején egy fiatal és csinos, bikinibe öltözött lány képe borította el Franciaország hirdetőtábláit. Rajta felirat: „Szeptember 2-án leveszem a felső részét!” A hirdetésekkel agyonuntatott járókelők vállrán­dítás nélkül léptek tovább: nyil­ván szezonvégi turistautat, nap­olajat vagy mosószert hirdet va­laki. Ám szeptember 2-án az ígéret szerint, meztelen keblek virítottak országszerte, és a pla­káton újabb felirat: „Szeptem­ber 4-én leveszem az alsó ré­szét!”, erre már felhördült a közvélemény és elszabadult a tömegtájékoztatás pokla: tévé- és rádióműsorok, napilapcikkek áradata foglalkozott a rejtélyes plakáttal. A francia nőmozgal­mak ta jtékzottak: „Botrány!”, „A nők kizsákmányolásának újabb ékes példája” — nyilat­kozták. És eljött szeptember 4-e: a plakáton ugyanaz a lány, szavát megtartva, az említett ruhadarab nélkül, csak éppen háttal a szemlélőnek. A felirat pedig: „ Avenir, a hirdető cég, mely betartja ígéreteit”. Kiderült, hog”" az országos izgalmat ka­varó plakátsorozatot az Avenir hirdető vállalat készíttette. Ezzel kívánta megnyugtatni a pontos­ságában kételkedő megbízóit. Mint a példa is bizonyítja, ritka sikerrel. Megkezdődik a jogászképzés Évnyitó az egyetemen nyi Intézetről, amelynek nap­pali tagozatán 120, levelező tagozatán 56 jogászhallgató kezdi meg az 1981/82-es tan­évet. Dr. Czibere Tibor em­lékeztetett a hajdani miskol­ci jogászképzés éveire. A to­vábbiakban hasznos taná­csokkal látta el az egyetem három karára felvett 248 el­sőéves mérnökhallgatót A rektori beszédet követő­en dr. Takács Ernő, a bá­nyamérnöki kar és dr. Sulcz Ferenc, a kohómérnöki kar dékánja aranyoklevelek ado­mányozására tett • jayaslatot. Ismertették Koschatzky Lász­ló és Stehlik Béla okleveles bányamérnökök, valamint Claus Alajos okleveles vasko­hómérnök, Krétai József ok­leveles fémkohómérnök és Tóth András okleveles vas­kohómérnök munkásságát, akik valamennyien 50 eszten­deje szereztek diplomát Az öt nyugdíjas korelnök dr. Czibere Tibortól vette át a díszoklevelet, nevükben Claus Alajos mondott köszönetét. Az aulában megtartott ün­nepség az Intemacionálé

Next

/
Oldalképek
Tartalom