Déli Hírlap, 1981. szeptember (13. évfolyam, 203-228. szám)

1981-09-28 / 226. szám

Peesett már bevezetlek Kitintetések Tej és kifli a küszöbön A fegyveres erők nap.ia al­kalmából az Elnöki Tanács Viskevics Elemért, az MHSZ Miskolc városi titkárát a Kiváló Szolgálatért Érdem­renddel tüntette ki, amelyet ma délelőtt adtak át neki az Országházban. Ugyanebben az időpontban az MHSZ Or­szágos Központja székházá­ban megrendezett ünnepsé­gen Sallai Károlynak, a hon­védelmi szövetség Borsod megyei gépjárművezető-képző iskolája vezetőjének és Köpf- ner Lajosnak, a szövetség megyei vezetősége szervezési instruktorának átnyújtot­ták a honvédelmi miniszter által adományozott Haza Szolgálatáért Érdemérem anany fokozatát. A z idősebbek talán még emlékeznek rá: hajdanán házhoz szállították a tejet cs a péksüteményt. Ezt a már- már feledésbe merült szokást elevenítette fel a közelmúlt­ban a Mecsektej, Pécsett. A Mecsek alján hamar meg­kedvelték a szolgáltatást, s mint hallottuk, időközben újabb lakónegyedekben ve­zette be a vállalat. Városunkban mikor ébre­dünk arra, hogy küszöbünk­re teszik a tejet és a péksü­teményt? — kérdeztük Amb- riskó Dezsőtől, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztály- vezetőjétől. — Meg nem ismerjük rész­leteiben a Mecsektej szol­gáltatási rendszerei, ezért a közeljövőben a helyszínen ta­nulmányozzuk, miképpen ol­dották meg a házhoz szállí­tást. Miskolcon egyelőre nincs reális lehetősége a szol­gáltatás bevezetésének. Vál­lalkozók és szállítóeszközök kellenének hozzá! Tejből na­ponta 60 ezer litert értékesí­tünk Miskolcon. Legalább 30 ezer család ellátásáról kellene ily módon gondoskodnunk. Ezért ha meg is kezdjük a házhoz szállítást, először — kísérletképpen * — csupán egyes lakótelepeken vállalko­zunk rá. Jf. Akinek nem fürge az ujja, aki hajlamos a lazításra, a bri gád teljesítményét rontja (Herényi László felvétele} Szoláltatásra költöttük Legtöbbet a személyi szol­gáltatásokra költöttek a mis­kolciak az elmúlt öt évben: több, mint ötvenhatmillió forintot. Rögtön ezután kö­vetkezik az ipari javító szol­gáltatás, amire majd har­mincötmilliót áldoztunk. A ruházati méretes és javító kisiparosok, szövetkezetek kasszáiban huszonkilencmil- lió-hatszázezer forintot hagy­tunk ott, híradástechnikai készülékeink és háztartási gépeink javítására huszon­hétmilliót költünk. A leg­kevesebb a textiltisztításra jutott: itt csak tizenkétmil­lió-hatszázezer forintot ma­tat a statisztika. Fejenként több, mint hétszáz forintot költöttünk 1980-ban a lakos­sági szolgáltatásokra, s ez kétszáz forinttal — összesen negyvennyolcmillióval — több, mint 1975-ben. Magánkereskedők Egyetlenegy Mindössze 6500 magánke­reskedő volt az országban 1964-ben, s 1977-ben számuk elérte a 10 400-at. A legutób­bi összesítés szerint már 13 ezren vannak. A többség — különösen az új iparengedé­lyesek — elsősorban a váro­sok külterületén, az újonnan épült lakótelepeken, illetve az eddig még ellátatlan vidéki településeken működik. Erről volt szó azon a tanácskozá­son, amelyet a múlt héten tartottak a magánkereskedők a Régiposta utcai KISOSZ- székházban. Nagy András, a KISOSZ megyei titkára elmondotta, hogy az elmúlt évekhez ké­pest, jelentős mértékben erő­södött az adózási fegyelem. S ami nagyon figyelemre méltó: a megyében magánkereskedő­vel kapcsolatban az idén mindössze egyetlen egy rekla­máció érkezett. Az illetékesek szerint valószínű, hogy ennél több esetben kifogásolták a magánkereskedelemben for­A Bükki Nemzeti Park jövője A környezet­és természetvédelmi bizottság ütése A Borsod megyei Környe­zet- és Természetvédelmi Bi­zottság csütörtökön kihelye­zett ülést tart a Bükki Nem­zeti Parkban. Sztregova Sán­dor, a BNP igazgatója ad tá­jékoztatást a Bükki Nemzeti Park közép- és hosszú távú fejlesztési programjáról, majd 1 Búthori Gábor, a megyei ta­nács osztályvezetője a tanács környezetvédelmi alapjából nyújtandó beruházási támo­gatások véleményezését is­merteti. A bizottság tagjai végezetül részt vesznek a BNP osziai tájházának úooe- 1 pélyes megnyitásán. $ Nos, doktor néni, egészséges nagyok már? (Herényi László jeiwéíeáej reklamáció galomba hozott áruk minősé­gét, ám ezekről nem készült jegyzőkönyv. A kereskedők zöme ugyanis minden forma- ■ Ság nélkül, azonnal kártala- ' nítja a vásárlókat. Érdemes megemlíteni, hogy á kereske­dők aktívan részt vesznek a társadalmi életben. A moz­gássérültek javára például 53 600 forintot fizettek be a Vöröskereszt számlájára. Mit tart i a regula? Ha a mai napon — i Vencel napján — nem esik, szép tavaszunk i lesz — tartja a nép- ‘ regula. Sőt, az is bizo­■ nyos, hogy ahányszor 1 fagy Vencel napja előtt, annyiszor fagy majd ' Jakab — május 1. — után. A probléma csak i annyi a fenti, jól hang­zó előrejelzésekkel, i hogy a meteorológusok tapasztalatai szerint ed­■ dig még egyik sem átl- J ta meg a valóságban a i helyét. — Szerkesztőségi beszélgetésre hívtunk meg három-három dol­gozót a pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárából, a Lenin Ko­hászati Művekből és a Borsodi Állami Építőipari vállalattól. Észmecserénk témájául azt vá­lasztottuk, hogy miként és mi­lyen fórumokon tudnak bele­szólni a kisebb-nagyobb kö­zösségek, végső soron a város ügyeibe. Ma a brigádok véle­ménynyilvánítási lehetőségeit foglaljuk össze e kis közössé­gen belül. Holnapi számunkban arról lesz szó: hallatják-e hangjukat a nagyvállalati rend­szerben, és élnek-e a várospo­litikai fórumok adta lehetősé­gekkel? Világi Béla, az építők vil­lanyszerelője így fogalma­zott; — Meg kellene tanulni jobban élni a demokrácia adta lehetőségekkel. Amiről sokan megfeledkeznek, ez a jogok és kötelességek együt­tese. De többen csak az előbbit forszírozzák. A mi munkatér illetünk olyan —az ország egyik vegétől a má­sikig tart —, hogy nem lehet egy ötperces röpgyűlést ösz- saebívivi; gyertek, gyerekek, beszéljük meg. Pedig az ilyen eszmecserék igen fontosak, mert egy kas közösségnek a maga gondjai a legégftőb- bek. Ha észrevételeikre nem kapnak választ, legyintenek. S ha kétszer hiába szólnak, már azt mondják, nem érde­mes. A párbeszéd során kell megértetni, hogy egy másik brigádnak talán még fonto­sabbak az ügyei. Ha csal az önértékelés Végső soron az évenkénti bérfejlesztés és a jutalom kérdése az, amiben a legköz­vetlenebbül nyilváníthat vé­leményt a brigádvezető, s a szakszervezeti bizalmi. Ezt a gyakorlatot valamennyien megerősítették. A differenci­ált pénzosztás alkalmával méretik meg a pamutfonó­ban is a brigádtagok önérté­kelése. Sztefanov Lambrrosz- né, a Fürge ujjak szocialis­ta brigád tagja azon­ban gyengeségekről is be­szélte a „siránkozóknak”, akiknek legutóbb kevesebbet osztottak, végül is megtoldot­tak a jutalmat. Szerencsére megelőlegezett bizalom eredményt hozott. Nevelni a lazításra hajlamosabbakat, a hiányzókat, a későket azért keli, mert a brigád teljesít­ményét rontják. Patronált tagjaik tulajdonképpen pró­baidősek, s ha egy évig bi­zonyítanak, bekerülhetnek a nagy könyvbe. Cicoma nélkül Apropó! Brigádnapló. Vi­lági Béla mesélte; náluk le­szoktatták a brigádokat ar­ról, hogy Szabadság-szobrot rajzoljanak a lapokra, s ka- ligrafikus írással cicomázzák mondandójukat. A sok dísz megtévesztő, a munkáról, a gondokról a sorok között is alig olvashattak az érté­kelők. Most beírják: ekkor és ekkor álltunk, mert nem volt anyag. Ebből aztán meg­tudhatja az illetékes vezető, kit, miért kell megkérdezni. Gávai Ferenc, az építők Luis . Corvalán brigádjának vezetője azok ellen emelt szólt, akik csők kézfelnyúj- tással gyakorolják a demok­ráciát. Például: a kollektív szerződés tervezetének vitá­jakor jöttek a jó javaslatok a szociális helyzet javítására is. Beépítették, s a végső for­mát valamennyien elfogad­ták. Amikor megjelent a végleges, mentek hozzá az emberek; ez meg ez, miért is van így. És pont az bosz- szantotta, hogy onnan érke­zett a legtöbb panasz, ahol korábban nem volt vélemény. sában — szigorúan 18 éven felülieknek! — érdekes és el­gondolkodtató riportot láthat­tunk azokról a hölgyekről, akik bájaikat viszik a vásár­ra. Miközben a szakértők nyi­latkoztak, a szemfüles ripor­terek rejtett kamerával meg­örökítették a Rákóczi tér hét­köznapi életét. Láthattuk, hogy a rendőri szervek min­den erőfeszítése ellenére, a rács mögé dugott szépségek hiányában is maradt még kí­nálat, nem borult fel a pia­ci egyensúly. Ebbéli hitünket csak megerősítette a műsor­ban megszólaló rendőrtiszt, mondván: a prostitúció, csak­úgy. mint a bűnözés, nem iogy ki az alánpótlásból. Pillanatig sem vonom két­ségbe a fővárosi bűnüldöző szervek hozzáértését, de tá­lán nem veszik rossz néven, ha — egy miskolci példából kiindulva — tiszteletteljes ja­vaslattal élek. Röviden,: zár­ják be a Rákóczi teret! Mind­járt azt is elmondom, mi in­dított erre az első hallásra talán meghökkentő indít­ványra. Volt nálunk egykor egy Piroskának becézett éj­szakai mulató. Nos, ebben a ktkáibaa teocvtUaeUä. mindaz < előfordult, ami a Rákóczi té­ren, hozzászámítva a hírhedt Bérkocsis utcát, no meg a főváros ama elit mulatóit is, ahol kemény valutáért mér­ték .. . Beleértve az ököllel, késsel elintézett nézeteltéré­seket is. Csak mellesleg: egyik ismerősöm itt veszítet­te el vadonatúj szürke öltö­nyét. Nem, nem tépték le ró­la, csupán az történt, hogy a rosszul megvilágított helyiség mélyén gyanútlanul ráült egy véres székre. Hajnalban, amikor felfedezte a zakóját- nadrágját szennyező szörnyű foltot, mindjárt tudta, hogy sohasem lesz képes a Patyo­latba vinni bűntényre utaló öltönyét. Inkább beledobta a hazai konfekcióipar remekét a kukába. Hasonló esetek rontották a Piroska egyébként sem túl jó hírét, míg az illetékesek rá­untak a dologra, és rövid úton bezáratták a helyiséget. Ma már csak mint szolid, nappa­li szórakozóhely üzemel. A ledér hölgyek nem kasszíroz­nak, a részegek nem randalí­roznak, penge nem villan, ! vér nem folyik. Igaz, hogy a j Máikúatot tetemes veszteség i érte, de ki néz az anyagiak­ra, amikor a közrend, közbiz­tonság, közerkölcs a tét?! Lám, milyen egyszerű! S ha nem röstellnek vidéki példát adaptálni a fővárosi illetékesek, elvethetik a Rá­kóczi tér gondját. Gyenge el­lenérv, hogy a szép lányok átteszik a székhelyüket egy másik térre. Ha ugyanis át­teszik — és ott teszik —, ak­kor be kell zárni azt is. Mert, hogy szavamat ne felejtsem: Miskolcon sem csak a Piros­kától szabadultunk meg ilyen radikális módon. Korábban felszámoltak számos talpon­állót, kocsmát. S faá kell, bezárunk minden homok­bányát, erdőt, kapualjat, utcát, teret, szállodát. Bezár­juk Tapolcát, be Lillafüre­det, a környező dombokat, völgyeket, be a mezőket, a patakpartokat, a magán- és állami tulajdonú ingatlano­kat, a hálószobákat és elő­szobákat, be a szerszámos- kamrákat, sátrakat és háló­zsákokat. S ha mindezek után még mindig szükség lesz bűnüldöző és igazságszolgál­tató szervekre, akkor leg­alább elmondhatjuk: rajtunk nem múlott... Kösse fel a fehérneműt!.,. — Szerintem, ha valamit közösen elfogadtunk, azután már úgy is kell élni, dol­gozni. De itt van ez az öt­napos munkahét. Amelyik munkarend jó húsz ember­nek, nem jó tíznek. Egyszó­val, kösse föl azt a bizonyos fehérneműt, aki egy kicsi kis funkciót is vállal. Mert a meggyőző munka nagyon ne­héz. Sajnos, sokan a demok­ráciát úgy értelmezik;: ne­kem jó legyen ... Ezt summázta Kádas fro­ze, az LKM durvahengerdé- jének szocialista brigádveze- tője is: ■ — Rengeteget kell tanulni a demokrácia gyakorlásához. Ezt igazán hatásosan csak kiművelt emberfőkkel lehet (Folytatjuk) O. E. Metis ér el a Belei? A legfiatalabb városgazda­sági szolgáltatásunk a távhő- ellátás. 1965-ben még egyet­len méter távhővezeték sem létezett városunkban, mára azonban a hossza elérte a hetvenöt kilométert. Ez hu­szonháromezer, a távfűtés­be bekapcsolt otthont jelent A tervek szerint öt év múl­va a hálózat hossza megkö- ] zelíti a százas számot: a táv. ! fűtésbe bekapcsolt lakások száma pedig harmincezer fölé i emelkedik. Színe és Csak felnőtteknek! A Kék 8ény legutóbbi adá­(békés) A munkás szava I. Jog és kötelesség

Next

/
Oldalképek
Tartalom