Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)
1981-08-19 / 193. szám
Exportsiker Miskolci telefonszáma is van a Sátoraljaújhelyen székelő Hegyalja Ruházati Szövetkezetnek, hogy a szövetkezettel kapcsolatban álló nyugati cégek közvetlenül, egyszerű tárcsázással is felhívhassák. A szövetkezet üzemeiben ugyanis hosszú idő óta nagy mennyiségű divatos női ruhát készítenek nyugati cégek megrendelésére. Most NSZK-ba. Hollandiába bérmunkát végeznek, de hazai alapanyagból is varrnak kosztümöket. kabátokat, ugyancsak holland megrendelésre. A termékek exportsikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jövő áprilisig a szövetkezet teljes kapacitását leköi tötték a külföldi megrendelők. 3)c A vakáció utolsó napjai... Miskolci gyerekek Balatonmárián (Kerényi László felvétele) Hogyan kerűit tető alá a Szózat utcai társasház? 3. Variációk négyszobás lakásra Mindenki másként csináija Egyeztetés: hetenként Avatáskor vendégeket hívnak Nem volna maradéktalanul igaz, ha azt írnám: no, most már boldogok a Szózat utcaiak. hiszen tető van jövendő otthonaikon. Tulajdonképpen felemás a lelkiállapotuk: gondjuk-munkájuk van még bőviben, de finisben, egyenesben vannak! Mindennapos témájuk a közművesítés: mikorra ígéri a vízmű, a gáz- és az áramszolgáltató a vezetéképítést vagy bekapcsolását. — Bizonytalan mind, mint a kutya vacsorája ... Van, aki még keményebben fogalmaz: „Az a baj, hogy becsapnak bennünket a határidőkkel. A vizesek például azt mondták: ha már ott tartunk, hogy rájuk van szükség, szóljunk, s 10—12 napon belül bevezetik a vizet. Most meg csak azzal biztatnak : majd valamikor szeptemberben. De nem azon az áron, amelyben szóban megállapodtunk. Inkább mondanák meg egyből őszintén, hogy mi van, mivel számoljunk ...” 7 erebolypsedik az öröm Morgolódásra is van tehát még ok, közben azonban terebélyesedik örömük. Napról napra többet mutat magából a lakásbelső, fantáziájuk helyére képzeli a csempét, parkettát. tapétát, térelválasztót. Lehet latolgatni, hogy is volna a legjobb kihasználni az összesen több mint 200 négyzetméteres belső területet. A falakon belül ugyanis nincs uniformizáció. Kedvére variálhat mindenki, egyénisége és ízlése szerint. És legkivált itt jutnak szóhoz az asszonyok. A lakásbelső kialakításához ugyanis a szépérzéken túl a háztartás- szervezésben edződött praktikus gondolkodásmódra Is szükség van. Itt kell bevetni a családi szokások ismeretéből fakadó ötleteket: melyik y)c Az épület belsejében jóval többen vannak. Am nem szeretik az „üresjáratot” — még egy fotó kedvéért sem. (Kerényi felv.) épületszintre mi kerüljön, milyen célt szolgáljanak a helyiségek. hogyan lehet a maximumot kihozni az adott térből. S mert a családi létszám, az igény és az ízlés nem egyforma, ha valahol, hát itt igaz: mindenki másként csinálja. S ami mérhetetlenül rokonszenves: nem a flancolás- ban vetélkednek. Az igazi elismerés a szellemes és praktikus ötleteké! Bölcs előrelátás A szükség arra is megtanította ezt a csapatot, hogyan kell jól koordinálni a tizenkét lakásban folyó munkálatokat. Hetenként összejönnek, s egyeztetnek. Ilyenkor összegzik, ki hol tart, nem akad-e el valaki valami miatt, hol szorít a cipő. hová kell gyors segítség. Ezek a megbeszélések teljes „rálátást” adnak — s folyamatosan! — az egész épületkomplexumra. Döntenek dolgokban, s a közös döntésnek becsülete van. Hadd írjam le: a lényeget érintő kérdésekben szigorúak és következetesek egymással szemben is. Legutóbb például az egyik tag a tervtől-elő- írástól eltérően si kerítette a szomszéddal közös válaszfalat. A csapat döntése: 20 ezer forintot kell letétben hagynia, míg ki nem javítja. Bölcs előrelátás: ha netán bírságra kerülne sor a műszaki átvételkor emiatt, legyen miből kifizetni, s annak a pénze bánja, aki előidézte a bajt Ha majd függöny mögül... Egy ilyen építkezésen senki sem ítéli naivnak a kérdést. hogy végül is megérte, megéri-e a befektetett pénzt, energiát. Legfeljebb ki-ki vérmérséklete szerint válaszol. Van. aki fogadkozilc: ha tudta volna mivel jár, nem vág bele. A higgadtabbja tudja: ha majd függöny mögül tekintenek .ki az ablakokon, s pincétől a padlásig helyére kerül a berendezés, átértékelődnek az emlékeik. Ezek erősítik még becsesebbé tágas, összkomfortos kényelmükét, amit a ház ígér. S hogy az öröm lassan teret hódít a Szózat utcai íár- sasházban, és kiszorítja a keserveket leikül mélyéből, annak már jele van. Az avatás ünnepségét tervezik. Ügy döntöttek: meghívnak rá mindenkit, akinek valami köze volt és van építkezésükhöz. Hadd lássák, mi volt a tizenkét család tétje, miért hadakoztak, miért is küszködtek Egyszóval, készülnek a teljes megbékélésre! (Vége) RADVÁNTI ÉVA Győrben gyártják Batisztzsebkendők A győri Rába text Textilipari Vállalatnál már szerelik azokat a kártoló- és szövőgépeket, amelyeken még az idén megkezdik a különleges finomságú batisztzsebkendők készítését. A gyár több mint 100 millió forintot költ a műszaki-technikai feltételek megteremtésére: hazai gyűrűsfonó és angol kártológépeket szereztek be. Ezeken készül majd a különleges minőségű, tisztapamut fonal, amiből a selymes tapintású zsebkendőkelmét szövik az újonnan megvásárolt svájci szövőgépeken. Az új terméket — a piackutatások tapasztalatai szerint — a nyugati piacokon is jól értékesíthetik majd. A számvetés ünnepe Az ünnepek az évezredekben egymásra rakódnak. A győzelmes új vallások, új hitek megőrzik a régiből legalább a megszokott ünnepi napokat, s azokat töltik új tartalommal. így vette át a kereszténység a pogány ünnepeket, elkeresztelve a saját mitológiája szerint. De az újabb idők sem változtattak a régi szokásokon. Az én nemzedékem ünnepelte már augusztus húszadikán első királyunk emlékére Szent István napját... Ünnepeltük az aratás-betakarítás vége, az új kenyér ünnepét is ..., s ha végül tartósan és hivatalosan az épülő szocializmus alkotmánya létrehozását és későbbi módosítását ünnepeljük is, az augusztus húsz megtartott valamit és folytat is valamit a régebbi ünnepek maradványaiból. Annál könnyebben, mert ha államunk alaptörvényét, az alkotmányt ünnepeljük, azt úgy tehetjük, hogy nemcsak az országgyűlés által megteremtett legfőbb jogi vívmányunkat ünnepeljük, hanem népünk munkájának eredményeit is. Hiszen az új kenyér ma is ünneplésre méltó fordulója az esztendőnek ..., vagy még ha sokan, különösen az idősebbek, az első királyra emlékeznek is elsősorban, benne és általa az egész történelemre, népünk oly fontos és megható rugalmasságára, alkalmazkodó, alakuló készségére, hogy megtalálja helyét és életlehetőségét a világ mindig változó viszonyai között. A népvándorlás nomád pásztorkodásától, a keresztény Európa feudális világába illeszkedés nem mehetett kevés nehézséggel ... S azóta megannyi alkalmazkodás ... háborúkhoz,' hódítókhoz, világáramlatokhoz. A történelem mai pillanatában azonban nemcsak alkalmazkodni szeretnénk a világ születő, új, szocialista formájához, hanem egyben sokat szenvedett-bűnhődött népünk számára megmaradása és megerősödése feltételeit, legalkalmasabb kereteit is meg akarjuk teremteni. Micsoda hatalmas vállalkozás... egy nép kialakítja a termelés új módját, kialakítja a saját életigényeinek megfelelő szocialista termelési viszonyokat, megalkotja és éli az új körülményekhez igazodó életmódot. Az ünnepek egymásra rétegeződése történelmileg ebből a szempontból különösen hasznos. Az új a régi által is dúsul, gazdagul. Nem elméleti absztrakció és nem jogi formula számunkra a szocialista alkotmány, hanem törvénye és rendje állam- és társadalomalakító tevékenységünknek. Az egész nép tevékenységének. Biztosan javítunk —, mint ahogyan javítottunk már — rajta; de léte indokolja, hogy soha egy pillanatra se felejtkezzünk el, s időnként — évenként — ünnepi módon is megemlékezzünk' róla. Mert ha az alkotmányra emlékszünk, arra emlékezünk, hogy minden tettünk egy megfontolt és tudatos cselekvésláncba áll össze. A történelem és társadalom teremtésének tervszerű, állhatatos, fáradhatatlan folyamatába. Az ünnep pedig magának ennek az összetartó, felemelő, továbbvivő tudatnak az ünnepe. De egyben ünnepe mindannak az országépítő munkának is, amelyet ez a közös tudat kormányoz. Nem a nagy hozsannák és parádék ünnepe ez..., talán inkább az új kenyér-ünnep maradványaként is — a számbavételé. Mit termeltünk? Mit teremtettünk? Milyen utat jártunk be? Mit hogyan folytassunk? Mit és miként változtassunk? Talán legjobban illik hozzá a számbabevó nyugodt meditáció. A gondolkodás, a töprengés a múltak tapasztalatain. Jelen harcain, jövendő utak formálásán. Ezt az országot az új iránt fogékony, szorgalmas emberek lakják. Ök építik a rengeteg új házat, rakják tele tévéantennákkal, állítanak az udvarra autókat, nevelik a palántákat Itt-ott, már magukhoz térve, emberpalántákat is. Augusztus húsz. Állj meg egy pillanatra, tekints szét, vizsgáld meg a fegyveredet, szerszámodat, ellenőrizd. Egy jóízű sóhajtás, nekifohászkodás a további munkának. Tudjuk, hogy mit cselekszünk. Szemérmes sztahanovisták Becsülöm, csodálom és kicsit irigylem azokat, akik mindig es mindenütt remeket alkotnak, akik úgy, s olyan halálos fegyelemmel teszik a dolgukat, mintha minden mozdulat és minden szó az utolsó volna. Nem a szakmától, nem a beosztástól vagy a rangtól függ ez az önbecsüló, a munkát, mint alkotást tisztelő emberi habitus. Ismerek házmestert, aki maga barkácsolta kis hamutartókat szerelt fel a lépcsőfordulókba, hogy pehelynyi hamu se szennyezze a linóleumot. Ismerek bolti eladót, aki nemcsak szóba áll velem, s jó kereskedőhöz illően többnyire nem ereszt el üres-kézzel az üzletből, hanem alkalomadtán lebeszél a vásárlásról. Ugorjak be később, máskor, akkor szebb portékát kapnak. A múltkor beszélgettem az egyik párttitkárral. Csak azzal a feltétellel volt hajlandó szóba állni velem, ha mondandója köztünk marad, s írásos következménye nem lesz találkozásunknak, amelynek során egyébként kiderült, hogy a vállalat a nehéz körülmények között is remekül prosperál. Hőn óhajtott inkogrtitójának korántsem az a magyarázata, hogy a siker titkát, a boldogulás receptjét félti a többi cégtől. Szeméremből, tapintatból fogadtatott hallgatást velem. Minek másokat cukkolni, hogy itt jól mennek a dolgok, amikor ott bizony döcög a szekér? Még azt hihetnék, hogy a kínlódásos viszonyok között, olcsó babérokra pályázunk... Augusztus 13-án reggel találkoztam a kohászat hengerészével. Az éjszakás műszakból jött, éppen annyi ideje volt, hogy hazaugor- jon és átöltözzön, öltönyt vett fel. Aznap reggel fél kilenctől ö volt az előadója, felelőse egy bizottsági ülés egyetlen témájának. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt. Egy szemet nem aludt. Becsülettel végigcsinálta az ab- lézt. Persze, kérhetett volna szabadnapot, műszakot is cserélhetett volna, hiszen fontos társadalmi megbízatása ezt mindenképpen indokolttá tette, illetve tehette volna. (Utólag vallotta be, hogy előző éjszaka sem aludt. Készült, hogy ne érjék készületlenül a kérdések.) Nem szívesen beszél — szerinte áldozatszámba egyáltalán nem menő — vállalásairól, feladatairól. Hengerészként a gyárban kell helytállnia. Társadalmi funkcionáriusként a bizottságban. Az egyik fizikai, a másik szellemi tevékenység. Egyik alól sem kérhet felmentést csak azért, hogy a másik megbízásnak eleget tegyen, ő arra szerződött, hogy mindent, amit csinál, a lehető legjobban csinálja. Különben nem érdemes. Kohász ismerősömnél fiatalabb miskolci alig néhány akad, aki Munka Érdemrendet kapott. Büszke erre a kitüntetésre, de erről az önéletrajz-köteles hivatalos elismerésről alig néhány ismerőse tud. Ha lenne dicsőség- tábla, akkor arcképe, neve a gyárkapu előtt szerepelne. De nincs, mert a dicsőségtábla ugyanúgy kiment a divatból, mint az orkán- kabát, a nyakkendőtű, vagy a tviszt. Nem is sírja vissza senki a régi időket. így hát ismeretlenül is egy csokorba kötött ismerőseim — akiket becsülök, csodálok és kicsit irigylek is — befelé fordítva hordják kitüntetéseiket, szájuk az öndicséretre képtelen. Ezek a szemérmes sztahanovisták (lám, ez a jelző is, hogy megkopott?!) nem valamiféle veleszületett gyermekbetegség miatt szerények és visszahúzódóak. Az átlagot istenítő közvélemény és közfelfogás a gyanús különcség pecsétjét üti arra, ami nem átlagos, ami nem szürke, ami kilóg az áldott és langyos középszer takarója alól. Kiváló ismerőseim vélt szerénysége csak bölcs megfontoltság, önvédelemből, de a jobb ügy érdekében nem fűrödnek annyit a közérdeklődés reflektorfényében. Ök egész életre szerződtek, éppen ezért nem veszik, nem vehetik komolyan az ideig-óráig tartó kampányokat, az év végi hajrát, az alkalmi jelszavakat, mert ők dudaszótól dudaszóig kiválóan, önmagukhoz mérten a lehető legtökéletesebben teszik a dolgukat. Szemérmesek? Aligha. Ez csak a látszat. Hiszen mennyi harsányság, mennyi büszkeség és hagyományt tagadó merészség ölt testet egy pompás munkadarabban, vagy egy merész újításban?! BRACKÓ ISTVÁN
