Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)
1981-08-07 / 183. szám
Bélyeggyűjtés A Borsod—Heves—Nógrád megyék szervezett filatelistáit ösz- szefogó MABÉOSZ Észak-ma- gvarországi Területi Bizottság augusztus 1-i ülésén Miskolcon részt vett Kiss Ernő, a MABÉOSZ főtitkára is. Értékelték a beszámoló és választó köri taggyűléseken, valamint a megyénként megtartott területi küldöttértekezleteken elhangzott felszólalásokat, javaslatokat. A tagok érdekvédelmét figyelembe véve különböző szinteken megkezdődtek az intézkedések. Ma már örömmel számolhatunk be, hogy az ún elsőnapi borítékok mérete egységes lett 1981-ben, a Posta jóvoltából. Ez több éves gyűjtői panasz megszűnését is jelenti. A továbbiakban megtörtént az újraválasztott bizottságon belül a reszortelosztás is. Dr. Havasi Béla elvtárs lett ismét a bizottság elnöke, dr. Fövenyessy Józsefet választották meg alelnök- nek. míg Rábai Lászlót titkárnak. A bizottság tagjai javaslatot intéztek a MABÉOSZ elnökségéhez az elmúlt év legjobb bélyeggyűjtő körére, valamint a bélyegnapon kiosztásra kerülő MABÉOSZ kitüntető jelvény várományosaira. Az eocén-program népszerűsítésére augusztus 15-én jelenik meg egy benyomott bélyegű I,— Ft-os postai levelezőlap. Ezen megemlékeznek dr. Vitális István akadémikusról is, aki nagy érdemeket szerzett a tatai szénmedence kiaknázásában. A levelezőlapot Varga Pál grafikus- művész tervezte. vago wei-tta* MAGYARPOSTA Ma, augusztus 7-én adta ki a Magyar Posta azt a 2,— Ft-os bélyeget, mely Vágó Béla születésének 100. évfordulójáról emlékezik meg. Arcvonásait Va- gyóczky Károly grafikusművész tervrajza alapján jelenítette meg a Pénzjegynyomda, a Tanácsköztársaság népbiztosa, a munkásmozgalom emigrációban is hű harcosa tiszteletére 3 174 300 fogazott és 4700 fogazatban bélyeget nyomtattak. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Gépjárművek az autópályán Sok külföldi ország jóval ki- terjedtebb autópálya-hálózattal rendelkezik, mint hazánk. Ter- meseetes, hogy gépjárművezetőik is sokkal gyakorlottabbak az autósztrádákon való haladás technikájában. Idegen országban járva, nem árt tehát összegyűjteni a hasznos tapasztalatokat, hiszen itthon egyelőre csak viszonylag rövid útszakaszok kínálnak gyakorlási és tapasztalatszerzési lehetőségeket. Mindenekelőtt jó tudni, hogy autópályán és autóúton csak olyan gépjárművel, illetve járműszerelvénnyel (ide értve a lakókocsit vontató személyautót is) szabad közlekedni, amely sík úton legalább 60 km/óra sebességgel képes haladni. Autópályán szombaton és munkaszüneti napot megelőző napon 12 órától vasárnap és munkaszüneti napon 24 óráig csak személygépkocsival (lakókocsit vontatóval is), autóbusszal és motorkerékpárral szabad közlekedni. Autópályán (és az azonos irányú forgalom számára legalább két forgalmi sávval rendelkező autóúton) a párhuzamos közlekedés szabályait kell alkalmazni. Tilos autópályára és autóútra útmenti ingatlanról, valamint útnak nem minősülő más területről ráhajtani, illetve onnan lehajtani; nem szabad hátramenetet végezni, megfordulni és az úttesteket elválasztó sávra ráhajtani. Tilos az autópályán és az autóúton megállni (természetesen a forgalmi okból való megállás kivételével). Műszaki okból is csak a leállósávon vagy az útpadkán szabad megállni, de csak akkor, ha az adott műszaki hiba ezt elkerülhetetlenné teszi. Ilyen esetben is kötelező a jármű mielőbbi eltávolítása, illetve ezt megelőzően az elakadást jelző háromszöggel való megjelölése. Az autópályák rendiét leginkább zavaró tényező, hogy a vezetők elfeledkeznek a jobbratartás szabályáról. Mindennapos látvány, hogy — bár a külső sávban van elég üres hely — folyamatosan a belső sávban haladnak, s a megkezdett előzést nem fejezik be, hanem a belső sávban autóznak hosz- szú távolságokon át. Sajnos, nem ritka, hogy valaki a belső sávot mintegy „kibéreli” magának, s bár egyáltalán nem halad megfelelő sebességgel, nem hajlandó a maga mögött gyorsabban közlekedőnek^ a helyet átengedni, s a külső sávba visz- szahúzódni. A gépjárművezetőnek módja van saját kocsijához és erőnléti állapotához mérve akár előre is elhatározni, hogy körülbelül milyen sebességgel fog autózni (figyelembe véve azt is, hogy az optimális üzemanyag-fogyasztás általában 80—90 km./óra között van), eszerint érdemes tehát elhelyezkednie a pályán. A biztonság egyik alapvető szempontja, hogy a forgalom folyama lehetőleg egyenletes legyen. Az előzés utáni visszatérés a külső sávba, rnég akkor is, ha csak 3—400 méter haladást kínál, azért is szükséges. mert ez a k:s mozgás- változás ébren tartja a vezető figyelmét, s kellemesebbé. pihentetőbbé teszi az autópályán való monoton haladást. Gondok a tűzifával Szén mindig kapható Az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat az idén 105 ezer vagon szenet értékesít a tervek szerint. A vállalat vezetői politikai kérdésnek tekintik, hogy valamennyi telephelyen — főként a fűtési időszakban — mindig legyen szilárd tüzelőanyag. Nagyobb gondot jelent a tűzifaellátás. Hiába kapnak ugyanis az elmúlt évihez hasonló mennyiséget, az igények tovább nőttek. A fával azonban takarékoskodni kell... Bekukkantunk a konyhába Mennyit terem a telek? A papa a család kedvence ★ Az éhséggel együtt nő a kíváncsiság is: mi készül a fazékban? — Judit három műszakban gyűri az ipart. Hát hogy lenne ideje piacolni? — Összeírja magának, mit kell venni? — Nem. Én vagyok az árubeszerző. Aki országúti vándor, mint én is néha, tudnia kell. mit érdemes megvenni másutt. Csolti Kálmán, az Észak- magyarorszagi Tégla- és Cserépipari Vállalat üzemviteli osztályának technikusa. Cégének öt gyára van a megyében. gyakran megy szolgálati úira. — Szerencsére, nem nagyétkű a család. A gyerekeken nincs egy deka felesleg sem. Nekünk a tésztákra már vigyázni kell. Ilyenkor nyáron, egy jól bezöldségelt leves után — lehet, hogy ezen nevetni kell —, de a négy szelet karajból még meg is marad. i Dinnye, kanállal A dinnyés sátra előtt futottam össze cimborámmal, Gölögeivel. Nagy-nagy szakértelemmel mutogatta az eladónak, hogy melyiket emelje a mérlegre, de előbb maga is jól meglapogatta a diny- nyét, fülelte a kongását, szagolgatta a dumáját. — öregem, te így értesz hozzá ... ? — Kihúzta magát: — Meghiszem azt!... — Választanál nekem is egyet? — Kérlek. A dinnyét meglékeltettem, édes-zamatos. csakugyan kifogástalan volt. — Ez igen! Jót eszik belőle a család. De előbb alaposan lehűtjük ... — Csak úgy ne járj, mint én a minap. Ballagtunk, hónunk alatt a dinnyével és Gölögei elmesélte, hogyan járt. Három dologért a falra tudnék mászni: ha valaki megcukrozza a káposztás cvekerlijét, kenyeret majszol a húsleveshez vagy kanállal eszi a dinnyét. Márpedig a fiam úgy eszi. Maga elé tesz egy fél dinnyét, belevájkál a kanállal s akkora falatokat bekap, hogy szinte fuldoklik bele. Kivájja egészen a héjjá- ig. azután a levét szürcsőli végül. Mondom neki, mondom, hogy milyen gusztustalan, meg nem is illik már ez egy tizenkét éves fiatalemberhez, de mindhiába, mert amikor dinnyét eszik, se lát, se hall, olyigen szereti. Szezon idején veszek is, viszek is haza hetente kétszer-háromszor. A vásárlás feladata — gondolom, a rcipekedes miatt is — az enyém mivel a család egyöntetű véleménye szerint semmihez nem értek úgy, mint a dinnyéhez. A múlt héten is, az egyik reggel kiadja az aszony az ukázt. hogy este vigyek dinnyét. Azaz, lehetőleg még délután, hogy estig hideg legyen a hűtőben. Be is vásároltam annak rendje és módja szerint: egy szép hatkilósat, édeset, mint a méz. A hónom alá fogtam s elindultam hazafelé. Hol az egyik, hol a másik karommal öleltem át a diny- nyét, nehéz volt, elgémberedtek a végtagjaim, a villamoson külön is vigyázni kellett taszigáltak jobbra, balra, de én szerencsésen megóvtam a dinnyémet. A kapu előtt felsóhajtottam: na, mindjárt megszabadulok a tehertől s levethetem magamról a csuromvíz inget. Kaptattam felfelé a lépcsőn az első emeletre. Már az ajtó élőn álltam, jobb hónom alatt a dinnyével, o bal kezemben a szatyorral — mert el is felejtettem mondani, egyéb bevásárlást is „eszközölni” kellett —, fújtattam egyet-kettőt, lábhegyre pipiskedtem, hogy begörbített karral elérjem a csengőt. Sikerült. Hanem abban a pillanatban, ahogy visítani kezdett, zsupsz! le a földre a diny- nye. a fal mellé és darabokra tört. Káromkodó szavaimat hallva, elém siető nejem rögvest megértette a tör-. ténteket. Szót se szólt, fordult egyet, s leguggolva begyűjtötte a piros vajdling- ba a dinnyetóredékekei. „Mert hát azért csak nem dobjuk ki...” Este a vacsora után — lecsó volt, természetesen — tányérokon feltálalta. Mindenkinek jutott két-három darab. Szótlanul ettünk. Egyszercsak látom, hogy a fiam szája a füléig nyúlik. — Mit röhögsz, olyan nagy dolog az, ha valaki széttör egy dinnyét? Különben is, tehetek én arról, hogy úgy szétment, mint a Zsófi néném tejesköcsöge? ... — Apa.' Először is nem röhögök. Mosolygok. Másodszor: azon, hogy te is kanállal eszed a dinnyét... Mintha villám csapott volna belém. Eddig észre sem vettem. A nejem sze- líden-csitítva megjegyezte: — Ezt tényleg nem lehet másként... — Mi az, hogy ezt! A fiam felnyerített. Egy szerencséje volt: a kezem nem ért az asztal másik végéig. így csak a kanalat szorítottam meg nagy dühösen. A kanalat, amelynek láttán a falra tudnék mászni, ha valaki dinnyeevésre használja. — Hát csak vigyázz a dinnyédre komám, késsel legjobb az; szép szögletes falatokat szelni s a hegyére tűzni. Na, szervusz —a (Kiss József f*lv.) — Főzni is szeret? — ö leginkább a lecsófőzés főszakácsa — veszi át a szót Judit asszony. — S milyen jólesik, ha csak asztalhoz szólít. Megtudom, hogy hányféle változatban készítik: natúr, vékony krumpliszeletekkel, rizzsel, gombával vagy toj ássak Judit áldozata De az anyuci már kicsit .nehezményezi, hogy Gábornak, a kisfiúknak is a papa a kedvence, ö viszi strandra, kirándulni. Az anyukat szólítja a kötelesség, mostanában szombat és vasárnap is. A nűtőhazban most járja a munka dandarja. Ott ismertem meg a talpraesett, s mondhatni, ilyen nagy áldozatra is képes csoportvezetőt. Bizony nem anya-asszony- álom ilyen páratlan nyáron pihenő nélkül. Andrea, a vendéggel meglepően figyelmes, közvetlen kislány, most lesz ötödik osztályos. A szünidőt főleg a nagyiék hejőcsa- bai gyermekparadicsomában tölti. Az elmaradt nyaralás — Juditra is ráfért volna egy kiadós nyaralás. Azt sem röstellem bevallani, hogy ő nálamnál is jobban megdolgozik a pénzéért, örültem, amikor a vállalatomtól kaptunk egy beutalót Balatonszárszóra. — Készen lesz az az oktatási központ — biztattak az elején. (Most ilyen címszó alatt épül egy-két üdülő.) Aztán alig mertem itthon színt vallani, hogy nem adják át, a jegyet visz- szahívták. Egy szerény külföldi útra meg gondolni sem merünk. Ha csomagtartóból étkeznénk is, egy bulgáriai túra benne lenne 15 ezerbe. Marcaliba elmegyünk majd a sógoromékhoz egy hétre, s onnan kirándulgatunk. Jövőre majd nagyobbat nyaralunk. Addig is takarékoskodunk. Most az árát a tapétára költjük. — És a takarékoskodásban mi a gyakorlat? — Néha igen nagy harc árán, de havonta rendszeresen elteszünk egy ezrest. Mindig kell egy családban biztonsági tartalék. Persze, ha megtetszik, valami, ebből finanszírozzuk. A szezonvégi vásár miatt most is csipegettünk belőle. A kosztra 3 ezret számítunk, az öreg Skodánkkal 600 forintot szabad havonta elfurikázni. A kis bérelt telkünkkel járunk még jól, meg azzal, hogy a húst nem esszük hússal. — Maga ritka ideális férj. Bevásárol, főz, gyermeket nevel, matekra okitja Andit, autót szerel, a nagyobb család férfitagjaival rotációs kapát barkácsolt. (Anyagköltség 1800 forint, a boltban kaphatót ötjegyű számmal kínálják.) — Néha én sem akarom elhinni 'magamról, hogy ilyen vagyok. De ha Jutka áldoz a családért, nekem is szívesen kell mindezt csinálni. Néha képes vagyok a város öt húsboltját is végigjárni olcsó leveshúsért. Csak ez az, ami kevés. Megkérdeztük Mátyás Lajost, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját, miért olyan nehéz olcsó leveshúshoz, csonthoz jutni? . Csak kitartás! — Rendkívül egyszerű oka van. Mindenki keresi-viszi, különösen az áremelkedés óta. Egy hatalmas jószágnak is mindössze 1—2 kiló a farka, amiből tudom, hogy kitűnő ököruszály levest lehet főzni. A szárnyasok sem csupán nyakból, zúzából és májból állnak. Egy csomagban húsz csirke nyaka van, s azoknak negyven, súlyosabb combja, és húsz vastag mel- lehúsa. Igv, ha megfeszítjük a húsipar vezetőit, akkor sem tudják megfordítani az arányt. Nem tehetek mást, csak további kitartást kívánhatok az aprólékok, és olcsó húsok felleléséhez. Mirelitek között dolgozik Csoltiné, mégis van egy regiment házi gyártású kon- zerve. Mutatja is büszkén az üvegeket, a bennevaló mind telki termés. Paprikából, paradicsomból. uborkából önellátók. De az idén saját sárga- és görögdinnyéjük is lesz, a 15 gyümölcsfa is megtermi a magáét. Most szőlőt telepítenek. A lakásuk szépen berendezett. — Ennvit tudunk felmutatni 13 évi házasság után — mondja a férj, a Dankó Pista utca 3. szám alatti, hetedik emeleti szövetkezetire. — Láttam és már szebbet is — mentegetőzik Judit a dicséretre. — De azzal biz- tatgatom magam: nehéz becsületesen élni, de nagyon jó.„ OLÁH ERZSI Népszerű az új casco Az Állami Biztosító 1981. január 1-étől vezette be az új casco biztosítást a gépjárművekre. A megváltozott biztosítási feltételek még inkább a gépkocsi-tulajdonosokat segítik, hiszen a biztosítást olyan kockázati körrel egészítették ki, amely a régi cascóban nem volt. Hogy mennyire népszerű az új forma, arra jellemző: 1981. első hat hónapjában csaknem kétezer miskolci gépjármű-tulajdonos kötötte meg gépkocsijára az új casco biztosítást. ✓ ★ A „Vágó Béla centenárium” feliratú bélyegzőt a bajai posta fogja alkalmazni augusztus 9-en. A szombathelyi Tanárképző Főiskolában működő alkalmi postahivatal foeja használni aug. 10-én a Savária Nyári Egyetem bélyegzőjét. R. L.
