Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-07 / 183. szám

Bélyeggyűjtés A Borsod—Heves—Nógrád me­gyék szervezett filatelistáit ösz- szefogó MABÉOSZ Észak-ma- gvarországi Területi Bizottság augusztus 1-i ülésén Miskolcon részt vett Kiss Ernő, a MABÉ­OSZ főtitkára is. Értékelték a beszámoló és választó köri taggyűléseken, valamint a me­gyénként megtartott területi küldöttértekezleteken elhangzott felszólalásokat, javaslatokat. A tagok érdekvédelmét figyelem­be véve különböző szinteken megkezdődtek az intézkedések. Ma már örömmel számolhatunk be, hogy az ún elsőnapi borí­tékok mérete egységes lett 1981-ben, a Posta jóvoltából. Ez több éves gyűjtői panasz meg­szűnését is jelenti. A továbbiakban megtörtént az újraválasztott bizottságon belül a reszortelosztás is. Dr. Havasi Béla elvtárs lett ismét a bizott­ság elnöke, dr. Fövenyessy Jó­zsefet választották meg alelnök- nek. míg Rábai Lászlót titkár­nak. A bizottság tagjai javaslatot intéztek a MABÉOSZ elnöksé­géhez az elmúlt év legjobb bé­lyeggyűjtő körére, valamint a bélyegnapon kiosztásra kerülő MABÉOSZ kitüntető jelvény vá­rományosaira. Az eocén-program népszerűsí­tésére augusztus 15-én jelenik meg egy benyomott bélyegű I,— Ft-os postai levelezőlap. Ezen megemlékeznek dr. Vitális Ist­ván akadémikusról is, aki nagy érdemeket szerzett a tatai szén­medence kiaknázásában. A le­velezőlapot Varga Pál grafikus- művész tervezte. vago wei-tta* MAGYARPOSTA Ma, augusztus 7-én adta ki a Magyar Posta azt a 2,— Ft-os bélyeget, mely Vágó Béla szü­letésének 100. évfordulójáról emlékezik meg. Arcvonásait Va- gyóczky Károly grafikusmű­vész tervrajza alapján jelenítet­te meg a Pénzjegynyomda, a Tanácsköztársaság népbiztosa, a munkásmozgalom emigrációban is hű harcosa tiszteletére 3 174 300 fogazott és 4700 foga­zatban bélyeget nyomtattak. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Gépjárművek az autópályán Sok külföldi ország jóval ki- terjedtebb autópálya-hálózattal rendelkezik, mint hazánk. Ter- meseetes, hogy gépjárműveze­tőik is sokkal gyakorlottabbak az autósztrádákon való haladás technikájában. Idegen ország­ban járva, nem árt tehát össze­gyűjteni a hasznos tapasztala­tokat, hiszen itthon egyelőre csak viszonylag rövid útszaka­szok kínálnak gyakorlási és ta­pasztalatszerzési lehetőségeket. Mindenekelőtt jó tudni, hogy autópályán és autóúton csak olyan gépjárművel, illet­ve járműszerelvénnyel (ide értve a lakókocsit vontató személyautót is) szabad köz­lekedni, amely sík úton leg­alább 60 km/óra sebességgel képes haladni. Autópályán szombaton és munkaszüneti napot megelőző napon 12 órá­tól vasárnap és munkaszü­neti napon 24 óráig csak sze­mélygépkocsival (lakókocsit vontatóval is), autóbusszal és motorkerékpárral szabad köz­lekedni. Autópályán (és az azonos irányú forgalom szá­mára legalább két forgalmi sávval rendelkező autóúton) a párhuzamos közlekedés sza­bályait kell alkalmazni. Tilos autópályára és autóútra út­menti ingatlanról, valamint útnak nem minősülő más te­rületről ráhajtani, illetve on­nan lehajtani; nem szabad hátramenetet végezni, meg­fordulni és az úttesteket el­választó sávra ráhajtani. Ti­los az autópályán és az autó­úton megállni (természetesen a forgalmi okból való meg­állás kivételével). Műszaki okból is csak a leállósávon vagy az útpadkán szabad megállni, de csak akkor, ha az adott műszaki hiba ezt elkerülhetetlenné teszi. Ilyen esetben is kötelező a jármű mielőbbi eltávolítása, illetve ezt megelőzően az elakadást jelző háromszöggel való meg­jelölése. Az autópályák rendiét leg­inkább zavaró tényező, hogy a vezetők elfeledkeznek a jobbratartás szabályáról. Mindennapos látvány, hogy — bár a külső sávban van elég üres hely — folyamato­san a belső sávban halad­nak, s a megkezdett előzést nem fejezik be, hanem a belső sávban autóznak hosz- szú távolságokon át. Sajnos, nem ritka, hogy valaki a belső sávot mintegy „kibé­reli” magának, s bár egy­általán nem halad megfelelő sebességgel, nem hajlandó a maga mögött gyorsabban közlekedőnek^ a helyet áten­gedni, s a külső sávba visz- szahúzódni. A gépjárművezetőnek mód­ja van saját kocsijához és erőnléti állapotához mérve akár előre is elhatározni, hogy körülbelül milyen se­bességgel fog autózni (figye­lembe véve azt is, hogy az optimális üzemanyag-fogyasz­tás általában 80—90 km./óra között van), eszerint érde­mes tehát elhelyezkednie a pályán. A biztonság egyik alapvető szempontja, hogy a forgalom folyama lehetőleg egyenletes legyen. Az előzés utáni visszatérés a külső sávba, rnég akkor is, ha csak 3—400 méter ha­ladást kínál, azért is szük­séges. mert ez a k:s mozgás- változás ébren tartja a ve­zető figyelmét, s kellemeseb­bé. pihentetőbbé teszi az autópályán való monoton haladást. Gondok a tűzifával Szén mindig kapható Az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat az idén 105 ezer vagon szenet értékesít a tervek szerint. A vállalat ve­zetői politikai kérdésnek te­kintik, hogy valamennyi te­lephelyen — főként a fűtési időszakban — mindig legyen szilárd tüzelőanyag. Nagyobb gondot jelent a tűzifaellátás. Hiába kapnak ugyanis az el­múlt évihez hasonló mennyi­séget, az igények tovább nőt­tek. A fával azonban taka­rékoskodni kell... Bekukkantunk a konyhába Mennyit terem a telek? A papa a család kedvence ★ Az éhséggel együtt nő a kíváncsiság is: mi készül a fazék­ban? — Judit három műszakban gyűri az ipart. Hát hogy len­ne ideje piacolni? — Összeírja magának, mit kell venni? — Nem. Én vagyok az áru­beszerző. Aki országúti ván­dor, mint én is néha, tudnia kell. mit érdemes megvenni másutt. Csolti Kálmán, az Észak- magyarorszagi Tégla- és Cse­répipari Vállalat üzemviteli osztályának technikusa. Cé­gének öt gyára van a megyé­ben. gyakran megy szolgá­lati úira. — Szerencsére, nem nagy­étkű a család. A gyerekeken nincs egy deka felesleg sem. Nekünk a tésztákra már vi­gyázni kell. Ilyenkor nyáron, egy jól bezöldségelt leves után — lehet, hogy ezen nevetni kell —, de a négy szelet karajból még meg is marad. i Dinnye, kanállal A dinnyés sátra előtt futottam össze cimborámmal, Gölögeivel. Nagy-nagy szakértelemmel mutogatta az eladónak, hogy melyiket emelje a mérlegre, de előbb maga is jól meglapogatta a diny- nyét, fülelte a kongását, szagolgatta a dumáját. — öregem, te így értesz hozzá ... ? — Kihúzta magát: — Meghiszem azt!... — Választanál nekem is egyet? — Kérlek. A dinnyét meglékeltettem, édes-za­matos. csakugyan kifogástalan volt. — Ez igen! Jót eszik belőle a család. De előbb alaposan lehűtjük ... — Csak úgy ne járj, mint én a mi­nap. Ballagtunk, hónunk alatt a dinnyével és Gölögei elmesélte, hogyan járt. Három dologért a falra tudnék mász­ni: ha valaki megcukrozza a káposztás cvekerlijét, kenyeret majszol a húsle­veshez vagy kanállal eszi a dinnyét. Márpedig a fiam úgy eszi. Maga elé tesz egy fél dinnyét, belevájkál a kanállal s akkora falatokat bekap, hogy szinte fuldoklik bele. Kivájja egészen a héjjá- ig. azután a levét szürcsőli végül. Mon­dom neki, mondom, hogy milyen gusz­tustalan, meg nem is illik már ez egy tizenkét éves fiatalemberhez, de mind­hiába, mert amikor dinnyét eszik, se lát, se hall, olyigen szereti. Szezon ide­jén veszek is, viszek is haza hetente kétszer-háromszor. A vásárlás feladata — gondolom, a rcipekedes miatt is — az enyém mivel a család egyöntetű vé­leménye szerint semmihez nem értek úgy, mint a dinnyéhez. A múlt héten is, az egyik reggel ki­adja az aszony az ukázt. hogy este vi­gyek dinnyét. Azaz, lehetőleg még dél­után, hogy estig hideg legyen a hűtő­ben. Be is vásároltam annak rendje és módja szerint: egy szép hatkilósat, éde­set, mint a méz. A hónom alá fogtam s elindultam hazafelé. Hol az egyik, hol a másik karommal öleltem át a diny- nyét, nehéz volt, elgémberedtek a vég­tagjaim, a villamoson külön is vigyáz­ni kellett taszigáltak jobbra, balra, de én szerencsésen megóvtam a dinnyémet. A kapu előtt felsóhajtottam: na, mind­járt megszabadulok a tehertől s levet­hetem magamról a csuromvíz inget. Kaptattam felfelé a lépcsőn az első eme­letre. Már az ajtó élőn álltam, jobb hó­nom alatt a dinnyével, o bal kezemben a szatyorral — mert el is felejtettem mondani, egyéb bevásárlást is „eszkö­zölni” kellett —, fújtattam egyet-kettőt, lábhegyre pipiskedtem, hogy begörbített karral elérjem a csengőt. Sikerült. Ha­nem abban a pillanatban, ahogy visí­tani kezdett, zsupsz! le a földre a diny- nye. a fal mellé és darabokra tört. Káromkodó szavaimat hallva, elém siető nejem rögvest megértette a tör-. ténteket. Szót se szólt, fordult egyet, s leguggolva begyűjtötte a piros vajdling- ba a dinnyetóredékekei. „Mert hát azért csak nem dobjuk ki...” Este a vacsora után — lecsó volt, ter­mészetesen — tányérokon feltálalta. Mindenkinek jutott két-három darab. Szótlanul ettünk. Egyszercsak látom, hogy a fiam szája a füléig nyúlik. — Mit röhögsz, olyan nagy dolog az, ha valaki széttör egy dinnyét? Külön­ben is, tehetek én arról, hogy úgy szét­ment, mint a Zsófi néném tejesköcsö­ge? ... — Apa.' Először is nem röhögök. Mo­solygok. Másodszor: azon, hogy te is kanállal eszed a dinnyét... Mintha villám csapott volna belém. Eddig észre sem vettem. A nejem sze- líden-csitítva megjegyezte: — Ezt tényleg nem lehet másként... — Mi az, hogy ezt! A fiam felnyerített. Egy szerencséje volt: a kezem nem ért az asztal másik végéig. így csak a kanalat szorítottam meg nagy dühösen. A kanalat, amely­nek láttán a falra tudnék mászni, ha valaki dinnyeevésre használja. — Hát csak vigyázz a dinnyédre ko­mám, késsel legjobb az; szép szögletes falatokat szelni s a hegyére tűzni. Na, szervusz —a (Kiss József f*lv.) — Főzni is szeret? — ö leginkább a lecsófő­zés főszakácsa — veszi át a szót Judit asszony. — S mi­lyen jólesik, ha csak asztal­hoz szólít. Megtudom, hogy hányféle változatban készí­tik: natúr, vékony krumpli­szeletekkel, rizzsel, gombával vagy toj ássak Judit áldozata De az anyuci már kicsit .nehezményezi, hogy Gábor­nak, a kisfiúknak is a papa a kedvence, ö viszi strandra, kirándulni. Az anyukat szó­lítja a kötelesség, mostaná­ban szombat és vasárnap is. A nűtőhazban most járja a munka dandarja. Ott ismer­tem meg a talpraesett, s mondhatni, ilyen nagy áldo­zatra is képes csoportvezetőt. Bizony nem anya-asszony- álom ilyen páratlan nyáron pihenő nélkül. Andrea, a vendéggel meglepően figyel­mes, közvetlen kislány, most lesz ötödik osztályos. A szün­időt főleg a nagyiék hejőcsa- bai gyermekparadicsomában tölti. Az elmaradt nyaralás — Juditra is ráfért volna egy kiadós nyaralás. Azt sem röstellem bevallani, hogy ő nálamnál is jobban megdol­gozik a pénzéért, örültem, amikor a vállalatomtól kap­tunk egy beutalót Balaton­szárszóra. — Készen lesz az az oktatási központ — biz­tattak az elején. (Most ilyen címszó alatt épül egy-két üdülő.) Aztán alig mertem itthon színt vallani, hogy nem adják át, a jegyet visz- szahívták. Egy szerény kül­földi útra meg gondolni sem merünk. Ha csomagtartóból étkeznénk is, egy bulgáriai túra benne lenne 15 ezerbe. Marcaliba elmegyünk majd a sógoromékhoz egy hétre, s on­nan kirándulgatunk. Jövőre majd nagyobbat nyaralunk. Addig is takarékoskodunk. Most az árát a tapétára költ­jük. — És a takarékoskodásban mi a gyakorlat? — Néha igen nagy harc árán, de havonta rendszere­sen elteszünk egy ezrest. Mindig kell egy családban biztonsági tartalék. Persze, ha megtetszik, valami, ebből finanszírozzuk. A szezonvé­gi vásár miatt most is csi­pegettünk belőle. A kosztra 3 ezret számítunk, az öreg Skodánkkal 600 forintot sza­bad havonta elfurikázni. A kis bérelt telkünkkel járunk még jól, meg azzal, hogy a húst nem esszük hússal. — Maga ritka ideális férj. Bevásárol, főz, gyermeket ne­vel, matekra okitja Andit, autót szerel, a nagyobb csa­lád férfitagjaival rotációs kapát barkácsolt. (Anyagkölt­ség 1800 forint, a boltban kaphatót ötjegyű számmal kínálják.) — Néha én sem akarom el­hinni 'magamról, hogy ilyen vagyok. De ha Jutka áldoz a családért, nekem is szíve­sen kell mindezt csinálni. Néha képes vagyok a város öt húsboltját is végigjárni olcsó leveshúsért. Csak ez az, ami kevés. Megkérdeztük Mátyás La­jost, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját, miért olyan ne­héz olcsó leveshúshoz, csont­hoz jutni? . Csak kitartás! — Rendkívül egyszerű oka van. Mindenki keresi-viszi, különösen az áremelkedés óta. Egy hatalmas jószágnak is mindössze 1—2 kiló a far­ka, amiből tudom, hogy ki­tűnő ököruszály levest lehet főzni. A szárnyasok sem csu­pán nyakból, zúzából és máj­ból állnak. Egy csomagban húsz csirke nyaka van, s azoknak negyven, súlyosabb combja, és húsz vastag mel- lehúsa. Igv, ha megfeszítjük a húsipar vezetőit, akkor sem tudják megfordítani az arányt. Nem tehetek mást, csak további kitartást kíván­hatok az aprólékok, és ol­csó húsok felleléséhez. Mirelitek között dolgozik Csoltiné, mégis van egy re­giment házi gyártású kon- zerve. Mutatja is büszkén az üvegeket, a bennevaló mind telki termés. Paprikából, pa­radicsomból. uborkából önel­látók. De az idén saját sár­ga- és görögdinnyéjük is lesz, a 15 gyümölcsfa is megtermi a magáét. Most szőlőt tele­pítenek. A lakásuk szépen berende­zett. — Ennvit tudunk felmu­tatni 13 évi házasság után — mondja a férj, a Dankó Pista utca 3. szám alatti, he­tedik emeleti szövetkezetire. — Láttam és már szebbet is — mentegetőzik Judit a dicséretre. — De azzal biz- tatgatom magam: nehéz be­csületesen élni, de nagyon jó.„ OLÁH ERZSI Népszerű az új casco Az Állami Biztosító 1981. január 1-étől vezette be az új casco biztosítást a gép­járművekre. A megváltozott biztosítási feltételek még in­kább a gépkocsi-tulajdonoso­kat segítik, hiszen a bizto­sítást olyan kockázati körrel egészítették ki, amely a régi cascóban nem volt. Hogy mennyire népszerű az új forma, arra jellemző: 1981. első hat hónapjában csak­nem kétezer miskolci gépjár­mű-tulajdonos kötötte meg gépkocsijára az új casco biz­tosítást. ✓ ★ A „Vágó Béla centenárium” feliratú bélyegzőt a bajai posta fogja alkalmazni augusztus 9-en. A szombathelyi Tanárképző Fő­iskolában működő alkalmi pos­tahivatal foeja használni aug. 10-én a Savária Nyári Egyetem bélyegzőjét. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom