Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)
1981-08-07 / 183. szám
Ősztől a Vasasban 5(c Madártávlatból ennyi a Búza tér: a piac már csak csarnok felőli oldalra szorul Nyáron sem pihennek Pártélet a lakóterületen Azt gondoltam, nyár lévén, nemigen találok senkit a Szikra mozi épületében levő III 1-es területi pártalapszcr- vezetben. S éppen az alapszervezet vezetőségének ülésére toppantam be. — Mindenki itt van — mondja Török László alapszervezeti titkár, aki az LKM- ben eltöltött évtizedek után itt folytatta, mint annyi sokan, a pártéletet. — Rendkívül aktív a majdnem másfélszázas tagság. Igaz, mindig van vagy negyven betegeskedőnk, de sokszor még őket sem lehet lebeszélni arról, hogy munkát vállaljanak. T— Bizony így van — igazolja a titkárt Mosonyi Elemér is. — Gondolja csak el, 45 felszabadulás előtti párttagunk van! Több mint 60 (!) azoknak a száma, akik 1945- től számítanak párttagoknak, s köztük 8 nő is van. Olyan elvtársaink vannak, akik nemcsak a munkahelyen, hanem a pártéletben, a politikai munkában is évtizedeket töltöttek el, akiknek újat mondani mar aligha lehet. — Legfeljebb többet lehetne foglalkozni velük, azaz velünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Székely Tibor is. — Mert bizony, az utóbbi években elszürkült egy kicsit a lakóterületi pártmunka. Igaz, a városi pártbizottság' ezzel foglalkozó, tavaly novemberi határozata óta más lett minden, jobban előtérbe kerültünk mi is. Ez sok szempontból is jó Egyik ilyen — fogalmázzák meg a párt vezetőség tagjai —, hogy állandó, rendszeres kapcsolatunk van a terület lakosságával. Hallgatnak is eleget itt, a Vasgyárban azért, hogy miért drága a piac, miért szűkebb a választék, mint a Búza téren, miért olyan sokszor a hús minősége, mint amilyen. Vagy: miért megy fel egy-egy nagyobb névnap alkalmával duplájára a virág ára, miért kell a munkába siető kohásznak a gyárkapuban dupla árat fizetni a zöldpaprikáért és sorolhatnánk tovább mindazt a sok-sok észrevételt, amelyet áttétel nélkül, „első kézből” kap meg a pártalapszervezet. — Hadd tegyem hozzá — mondja a többiek helyeslése közepette Török László —, hogy a pártcsoportbizalmiak révén. Nálunk a bizalmikon múlik minden. Óriási a területünk. 26 utcánk van, nem egy utcában több bérházzal. Rajtuk múlik, hogyan tudják mozgósítani a tagokat, menynyi információ áramlik hozzánk a lakosságtól, s hogyan tudjuk mi propagálni a párt politikáját a területünkön. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a 11 bizalmi olykor emberfeletti munkát vállal. Hiszen vannak közöttük olyan idősek is. mint a 75 éves Farkas Gyuri bácsi, akinek, mint ő mondja, csak a kora magas, a szíve, a lelkesedése fiatal. Ez is mutatja, mennyire más itt a pártélet, mint volt az üzemben. íme, jóformán fél órája beszélgetünk, s mennyi probléma, gond vetődik fel. — Most nagy munkába kezdünk — újságolta Lang Jenő. — Kapcsolatot teremtünk azokkal a párttagokkal, akik még dolgoznak, de a mi területünkön laknak. Feltérképeztük a terepet, s kiderült: 176, még aktív dolgozó párttag lakik a III/1-es területen, s közülük majdnem nyolcva- nan nemcsak párttagok, hanem tisztségviselők is.;.Óriási segítség lenne’Számunkl-a. ha a lakóterület érdekében együtt tudnánk dolgozni velük, noha nyilván nekik is megvannak a maguk gondjai. — Ha már az együttműködésről beszélünk — szól ismét Török László —, hadd mondjam el, jó a kapcsolatunk a tanácstagokkal, a HNF-fel, a nyugdíjasbizottsággal. Csupán a Vöröskereszt-szervezettel vannak most gondjaink, de remélhetőleg most már velük is egyenesbe jövünk. Szalad az idő. Mégis, egyre- másra jönnek régi és új párttagok az alapszervezet helyiségébe. Fel-fel kell állnia egy- egy vezetőségi tagnak, hogy foglalkozzon velük. S nem lesz könnyebb a most következő időszak sem, hiszen jönnek a párttagokkal való elbeszélgetések, amikor mindenkivel külön leülnek megvitatni. jól csinálják-e. amit csinálnak. hogyan tovább együtt? — Augusztus 13-án taggyűlésünk lesz — mutat Török László egy fekete táblára, amelyre krétával jegyezték fel a soron következő feladatokat. — Arra is készülünk, hiszen nálunk minden taggyűlés izgalmas, fontos té’ makat tárgyal, vitat meg... Ny. I. Pótfelvételik az egyetemen A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki, bányamérnöki és kohómérnöki karára az elmúlt éveihez hasonlóan tovább csökkent a jelentkezők száma. A bányamérnöki karon még úgy-ahogy volt lehetőség a válogatásra, ám a kohó- és gépészmérnöki fakultáson az eredeti jelentkezések alapján nem tudták betölteni a megfelelő létszámot. Ezért e karokra pótfelvételt hirdettek. Ennek érdekessége: az ide jelentkezők száma eléri a rendes felvételi időpontjában megjelentekét. A gépészkarra ugyanis 250, míg a kohászra 40 pótfelvételiző van. Szeptemberben 300 gépész és 50 kohász kezdi meg majd a tanulmányokat Nemcsak búzát Megújul az ódon piaci negyed A Búza téren, nevével ellentétben, nemcsak búzát árultak légen: mindenféle portékának megvolt a maga helye a nagy területen, ami nemcsak a mostani térre korlátozódott, hanem szerteágazott a város különféle részei felé. A kialakult s „piacrendőri szabályzattal”, szigorúan betartatott rend az évtizedek, évszázadok során a változó környezettel felbomlott. A tulajdonképpeni piac, ma tnár c?ak egy kis részre szorult Búza tér Miskolc egyik legnagyobb forgalmi csomópontja lett, környékére áruházak települtek, aluljáró épült. Csak egyvalami nem változott: a sűrű embertömeg, az ide áramlók, innen indulók, s ide érkezők sokasága. A területre város- rendezők készítettek átfogó tervet,, amiben egyaránt, helyet kapott a regi piaci -negyed, s az új környezet is. Elsősorban árra törekedtek itt, hogy ugyanazt valósítsak meg korszerű eszközökkel, amit a valamikori városgazdák a maguk korának szintjén már elértek. Azaz:, biztosítani a higiénikus, esztétikus környezetet, rendet, s természetesen módot nyújtani arra, hogy továbbra ide csalogathassák a vevőket a kofák, kiskereskedők, kisebb- nagyobb boltok. A Búza tér szerepe az marad, ami régen volt. (k—ó) Antialkoholisták klubja Kétes dicsőség: a hetedik helyre ittuk fel magunkat (1975- ben még a tizenharmadikak voltunk), a népek nagy alkoholizálás! versenyében. Még „előkelőbb” a helyezésünk, ha csak az égetett szeszes italok egy tőre számított mennyiségét tekintjük: dobogón, pontosabban a 3. helyen vagyunk. Népbetegséggé vált nálunk a túlzott alkoholfogyasztás, noha betegségjelle- gét még az egészségügyben dolgozók egy része is vitatja, elavult előítéletek alapján — hallottuk tegnap a városi tanács végrehajtó bizottsági ülésén. Az alkoholizmus elleni küzdelem helyi teendőjét taglaló jelentés és az ülés vitája azt mutatta, hogy az utóbbi években egyre szervezettebbé vált az alkoholizmus elleni küzdelem, ennek ellenére a kimutatható eredmény igen csekély. Kérdés persze, hol tartanánk akkor, ha nem kezelnénk társadalmi ügyként az alkoholizálást, és az egészségi propaganda a különböző társadalmi szervekkel, intézményekkel karöltve nem szervezné lankadatlan buzgalommal ezt a kevés sikerélményt nyújtó, mégis elodázhatatla- nul fontos munkát. A rokkantak 30 százaléka Sokan és sokféle választ adtak arra a kérdésre, mely területeken okozza a legnagyobb kárt az alkohol. Volt, aki azt taglalta, hogy életerős emberek szenvednek különböző, alkohol által előidézett betegségek a májzsugorodástól a fokozatos elbutu- láson át, a legkülönbözőbb idegbántalmakig. Az elmeosztályokon kezelt betegek 50 százaléka' alkoholizáló életmódot folytatott. A májzsu- gorodásos betegségeknek, illetve az idő előtti rokkantságnak körülbelül 30 százalékát ugyancsak a szeszfogyasztás rovására írhatjuk. Es folytathatjuk a szomorú listát, az alkoholnak a bűnözésben játszott szerepével, vagy azzal, hogy a munkahelyi selejtben, legkülönbözőbb í egyel mezetlemégek ben, szabálysértésekben is fellelhető a féldeci, korsó sörök, fröccsök hatása. Zárt osztályon Dr. Szabó István megyei főorvos arról beszélt, milyen nagy terhet ró az egészségügyre az alkoholizmus által előidézett betegségek gyógyítása és az önkéntes alkohoi- elvonó kezelések lebonyolítása. 1980-tól alapvető változás állt be a kötelező jellegű al- koholelvonó kezelésben: a kormányrendelet értelmében most már zárt osztályokon kezelik a betegeket. így legalább nem kell rendőri segédlettel újra és újra „előállítani”, kezelésre kényszeríteni az alkoholistát, hiszen a zárt osztályról a kúra befejezéséig nem távozhat. A gyógyulás azonban nem mindig következik be, "a visszaesés aránya igen magas. Magas, hiszen régi környezetébe visszajutva, ismét nagy csábításnak van kitéve a szesz rabja. Segíteni kell a dolgozó társadalomba való visz- szatérését úgy üs. hogy alkoholmentes klubokat szerveznek a gyógyultak számára. Ősztől kísérleti jelleggel a Vasas Művelődési Központban hoznak létre ilyen klubot, később pedig más művelődési házakat is felkérnek: teremtsenek otthont azoknak a számára, akik társaságra vágynak — de nem a kocsmába! Az ózdi példa Noha betegségről van szó, és az egészségügy szerepe igen nagy volt és marad az alkoholizmus elleni küzdelemben, a végrehajtó bizottsági vitában felszólalók kivétel nélkül hangsúlyozták: társadalmi méretű összefogásra van szükség és ez túlnő a tanács hatáskörén is. Többet várnak aa alkoholellenes társadalmi bizottságtól, főleg ami a vállalatok teendőit illeti. Az ózdi példát országszerte ismerik, emlegetik. Jó lenne, ha a miskolci vállalatok is olyan komolyan vennék az alkoholizmus megelőzését, gyógyítását, mint ahogy azt az ózdi kohászatban teszik. Jól bevált módszereket átvenni mindig célszerűbb, mint új utakat keresgélni. Sokan úgy vélik, hogy elég lenne felemelni az alkohol árát, s máris csökkenne a fogyasztás. Az eddigi tapasztalatok azonban nem ezt mutatják. Minden áremelés után csak átmenetileg esett vissza az alkoholos italok forgalma, aztán ismét elérte, illetve túlszárnyalta a korábbi szintet. Riasztó adat: a magyar állampolgár jövedelmének 11.6 százalékát költi szeszre. Családok ezrei sínylik ezt és nem csak anyagilag. Kevesebb jut élelemre, ruhára, szórakozásra, egyébre, de annál több jut a gyerekeknek, hozzátartozóknak az alkoholgőzös durvaságból. Értük tesz, aki bármiféle részt vállal a túlzott szeszfogyasztás elleni küzdelemből ! (békés) Miskolcon is begyűjtik az öreg akkumulátorokat As erőtlen erőtelepek sorsa Az autósok még emlékeznek rá. hogy új akkumulátort csak a régiért cserébe kaphattak. Szerencsére mindez a múlté. Most jó árat fizetnek az akkumulátorokért a MÉH-tele- pen. Pontosan 1 kilogramm- nyi telepért 5 forint 50 fillért adnak. Természetesen ebből 40 százalékot leszámolnak, mivel az akkumulátor egy része, a doboza, nem alkalmas továbbfeldolgozásra. Mindezek ellenére nagyon kevesen ajánlják fel a kimerült villamos telepeket megvételre. A MÉH Nyersanyag- hasznosító Vállalat észak-magyarországi telepén elmondották, hogy elsősorban a köz. Javában tombol a kánikula, ha tehetjük, a nap tüze elől árnyékos helyre bújunk, a strand vizében igyekszünk hűsíteni magunkat. Vannak azonban olyanok is, akik ebben a forró időben is a télre gondolnak. A Mechanikai Művek marcali gyárában egy új rendszerű energiatakarékos olajkályhacsalád sorozatgyártását kezdték meg. Négy-hat-kilenc és tizenkét kilowattos fűtőteljesítmé- nyekben készül majd. A modul-rendszerű konstrukció a jobb gyárthatóságot szolgálja, az átgondolt tervezéssel pedig azt érték el, hogy jobb hatásfokkal égeti el az olajat, ugyanakkor több meleget sugároz. A szakintézmények vizsgálata kimutatta, három-öt százalékkal kevesebb energiát pocsékol, mint az elődei. Egyenlőre csak a négy- és hatkilowattos kivitelt gyártják. Eddig 14 ezer darab került le a futószalagról. S ami igen örvendetes, néhány hete már az üzletekben is kapható. Miskolcon a 6 kilowattos Mekalor 6 típussal találkoztunk, 3150 forintos áron. Óránkénti legkisebb fogyasztása 3 deciliter olaj. Jól méretezett, tisztán tartott kéménnyel remélhetőleg tényleg energiatakarékos lesz. lekedési vállalatok akkumulátorait sikerül rendszeresen begyűjteni. Már 4—5 mazsá- nyi erőtelepért is helyszínre mennek, elszállítják. A MÉH Vállalatnál kibontják a kiöregedett akkumulátort, az ólmot az NDK-ba és Ausztriába exportálják, ahol az anyagot tömbösítik. Korábban Nagytétényben is foglalkoztak az ólom úgynevezett másodlagos felhasználásával. A korszerűtlen technológia miatt nem tudtak megfelelő egészségügyi körülményeket biztosítani a dolgozóknak, s így az üzemet leállították. Valószínű, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a MÉH Vállalat egy új ólomtómbösí- tő üzem kialakításával megszünteti ezt a problémát Kém tehet cinkelni a diósgyőri kártyát Immár 16 esztendeje gyái tanak kártyakartont a Di ósgyőri Papírgyárban. D Lendvai Mihálytól, a nag múltú üzem igazgatójátc hallottuk, hogy a gyártás technológia speciális köve telményeket támaszt a üzem kollektívájával szerr ben. Kasírozzák, majd en> vezik a lapokat, amelyeke aztán a Játék- és Ofszet nyomdába magyar-, romi-, ta rokk- vagy gyermekkártyá vá nyomdáznak. A diósgyői kartonból készült kártyá zöme exportra kerül, i külföldi vásárlók nagyo elégedettek ezekkel a pák likkal, ugyanis ió a játsz matűrő képességük, hossz idő után sem átlátszók, ami a legfontosabb, a lapo kát nem lehet cinkelni. Takarékos olajkályha
