Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-31 / 202. szám

sfc Szabó Péter csak a startnál látta az ellenfeleit. 3-as rajtszámú autójával minden futamát fölényesen megnyerte Verseny és látványosság Monokon Darázs oft ahoi telteti A jövő évtől: csapatbajnokság is Kiütéses győzelem — megérdemelten Ózdi Kohász—DVTK 5-3 J1-0) ■ A DVTK legnagyobb gólhelyzete 0:l-nél: Borostyán két­szer is kicselezte Fekete kapust, de mire lőtt, már a hazai védők a gólvonalnál vigyáztak »„. ( (Szabó István felvételei) Aki tél a Darázs-csípéstől, az ne üljön crossautóba. Ha viszont mégis beleül, vállal­ja lettének következményeit. Ezt tette tegnap Monokon, az idei országos autócross-baj- nokság ötödik fordulójában Szabó Péter, a KÜLKER SC ismert versenyzője, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hon’ a nagy vetélytárs, Da­rázs Antal (DÉLGÉP SC) „csípése” után nem volt ere­je tovább folytatni. Mindez abban a bizonyos revansfutamban történt, amit a hazai crossautósport megalapítója, a tavalyi or­szágos bajnok csikart ki az egyébként minden döntésé­ben következetes versenybí­róságtól. Az történt ugyan­is, hogy a szegedi versenyző késve, jóval a szombati gép­átvétel után érkezett a ver­seny színhelyére, így — a kiírásnak megfelelően — nem engedték rajthoz állni. Ez természetesen sem neki, sem pedig főként a Darázs— Szabó párharc kedvéért Mo­nokra érkezett crossbarátok­nak nem tetszett. A rutinos, minden hájjal megkent ver­senyző addig-addig ügyeske­dett, újabb és újabb ötle­tekkel, javaslatokkal keres­te meg a versenybíróságot, míg az végül is „beadta a de­rekát”: ám legyen, szálljon gépbe Darázs is. . Igen ám, de nem a ver­senyben — mert ez sport­szerűtlen döntés lenne —, hanem fusson előbb egyedül három kört — meg is tette —, aztán pedig rajthoz áll­hat a verseny legjobbjaival szemben egy úgynevezett re­vansfutamban. Ez természe­tesen már amolyan verse­nyen kívüli látványosság volt — az .viszont a javából. Darázs Antalt, mint az élen végzett versenytársak kihívóját, a verseny rende­zősége az utolsó sorból rajé toltatta. (A versenykocsik három sorban állnak fel a rajthelyen, a besorolásukat a mért edzésfutamok ideje alapján döntik el.) Bizonyá­ra az volt a cél ezzel, hogy mutassa meg, mit, is tud — nos, megmutatta: győzni hi­fi dott. Már a start utáni első kanyart a 3. helyen vette, az első kör végére, Eisen Zol­tán jellegzetes, ponyvás hátú Sirokkójának legyőzésével felküzdötte magát a 2. hely­re. Ekkor még Szabó Péter 2000-es BMW-je szórta a szemébe a port, de nem so­káig, a 4. körben megtörtént a csoda: Darázs kitűnően taktikázva úgy elhúzott Sza­bó mellett, mintha annak le­lassult volna a gépe. Pedig erről szó sem volt, intkább Antié gyorsult fel, noha hengerűrtartalmát tekintve csupán a fele Szabó gépé­nek; 1000-es Wartburg. Miu­tán Darázs ilyen látványo­san az élre tört, még — és mindvégig tartotta is az elő­nyét — egy lényeges ese­mény történt: Szabó kiállta versenyből, mondván: miért törje magát tovább, ha úgy­sincs értelme. Viszont volt értelme rajt­hoz állnia az „éles” verseny­ben, főként miután világossá vált, hogy a nagy vetélytár- sat nem engedik rajthoz állni. Szabó az első előfu­tamban volt érdekelve, ame­lyet fölényesen megnyert. Az­tán az első középfutam kö­vetkezett, ahonnan ugyan­csak győztesként jutott a döntő futamba. Itt kemény ellenfele volt 53-as rajtszá­mú Lada 1500-asával Nagy Sándor, a Szegedi AFIT ver­senyzője, aki már az előfu­tamok során bizonyította gyorsaságát; a 900 méter hosszúságú pályán az egyik körben 59.66 másodperces időt ért el. Ezt a döntő futa­mig senkinek sem sikerült túlszárnyalnia, ott viszont Szabó felállította a nap leg­jobb időeredményét, 57.41 másorpercet. (Ezek nem hi­vatalos mérések, s mivel az autócrossbán nem az idő­eredmény, hanem a befutás sorrendje számít, csak a se­besség érzékeltetésére kö­zöltük. Sajnos, a revansfu­tamban nem mértünk időt, pedig Darázs feltehetően Szabó idejét is túlszárnyal­ta.) A döntő futamot, és ezzel az idei bajnokság ötödik fordulóját tehát Szabó Péter (KÜLKER SC) nyerte, s ez­zel 20 bajnoki pontot szer­zett a már meglevőkhöz. A tegnapi verseny során — ha­zánkban első alkalommal — lehetőséget kaptak a közép­futamok 6—10. helyezettjei arra, hogy egy újabb futam­ban mérjék össze képessé­geiket Ez pedig azt a célt szolgálta, hogy csapatbajno­ki eredményeket is kihirdet­hessenek, hiszen a követke­ző évtől kezdődően, az egyé­ni verseny mellett, csapat- bajnokságot is rendeznek az autócrossban. Monokon a csapatbajnoki futam ered­ménye alapján a KÜLKER SC egyszemélyes együttese bizonyult a legjobbnak, a 20 bajnoki pontot egyedül Sza­bó Péter gyűjtötte. A versenyen rajthoz állta rendező Miskolci AFIT két crossozója, Óvári Zsolt és Kiriosz László, akiknek nem sok babér termett. Mindket­ten már az előfutamok so­rán kiestek, és a reményfu­tamokban sem tudták biz­tosítani a versenyben való 'további részvételüket. Bal- szerencse kísérte a Hegyalja Tsz két versenyzőiének, Bod­nár Istvánnak és Fazekas Ferencnek a szereplését is, bár reménytkeltő, hogy a re- ményfutatnokig ők is eljutot­tak. KEGLOVICH JANOS A 3. fordulót játszottak le az NB II Keleti csoportjában sze­replő miskolci csapatok. Ezúttal az MVSC játszott hazai környe­zetben és igen gyenge játékkal maradt alul a szolnokiakkal szem­ben. Cegléden két katonacsapat találkozott, a Honvéd Bem SE a Honvéd Papp J. SE-t fogadta. A hazaiak biztosan győztek. MVSC—Szolnoki MÁV MTE 0-2 (0-1). örömmel nyugtázhatták a ren- . dezők, hogy minden labdarúgó- szurkoló mégsem utazott Özdra, az NB I-es találkozóra, hiszen a Kubikban majdnem kétezer em­ber gyűlt össze, hogy megtekint­se az eddig jól szereplő két csa­pat mérkőzését. Krompaszky Gyula, az MVSC edzője a kö­vetkező tizenegyet küldte pályá­ra: Kun — Gyöngyösi, Bobkó, Krémer, Pincsák, Czerva, Egry, Soltész (Török), Kiss T., Thury (Kapták), Bukovenszki. Már a második percben ab­szolút gólhelyzet adódott a ha­zaiak előtt. Kiss a 16-osnál egy Csellel becsapta védőjét, egész a 11-es pontig jutott. Azonban a ki­futó szolnoki kapus. Bartos men­teni tudott. Pár perc múlva is­mét ő próbálkozott 20 méterre a kaputól. Azonban erős lövését Bartos kivédte. Az első negyedóra hazad ro­hamokkal telt el, de eredmény nélkül. Ezután feljött a vendég­együttes, amit előbb három szög­let, utóbb több veszélyes helyzet is jelzett. Különösen melegük volt a 20. percben a hazai vé­dőknek. Szántai Krémer hibájá­ból közelről lőhetett Kun kapu­jára, aki repair kiiiiaajj a lab­Vetélkedő nemzet vagyunk, ezt bizonyította a tegnapi nap is. Már a kora délutáni órákban megindult a lóerők vetélkedése a Miskolc—Ózd közötti úton. Ladák és Wart­burgok, Trabantok és Zapo- rozsecek igyekeztek az északi kohászvárosba. Itt hangpár­baj fogadta már egy órával a találkozó kezdete előtt az érkezőket: „próbáltak” a szurkolók, s akkor még a diósgyőriek hangja volt a nagyobb... Az öltözőkben kissé ideges volt a hangulat. Dr. Puskás Lajos, a DVTK vezető ed­zője úgy nyilatkozott: csa­patától mindenképpen győ­zelmet vár, mert egyénileg képzettebbek a játékosok, s a rutin is mellettük szól. Már a döntetlent is kelle­metlen meglepetésnek tartot­ta. Pallagi Róbert a hazaiak mestere arról beszélt: a szép­számú nézősereg buzdítása és a nagyobb lelkesedés nekik jelent előnyt, bízik benne, hogy döntetlennél nem ad­ják alább... Amikor Nagy Béla játék­vezető vezetésével bevonul­tak a csapatok, telt ház, mintegy 18 ezer szurkoló fo­gadta a nyitányra rekord­gyorsasággal, 100 nap aiatt felújított gyepszőnyeg körül az együtteseket. S alig kez­dődött meg a nagy vetélke­dő, még jószerével hallottuk a két csapat köszöntését, az Ózd — igaz, óriási kapushi­bából — Becsei pontrúgásá­ból vezetést szerzett Zen­gett, zúgott az aréna, lobog­tak a fekete-fehér zászlók, s ekkor még a diósgyőri drukkerek sem hagyták ma­gukat. Hangjuk csak akkor hagyott alább, amikor kide­rült: ez a nap semmiképpen nem a vendégeké. Bizony, két ízben is csak Szabó óriási bravúrja mentette meg a DVTK kapuját a góltól, míg a másik oldalon mind­össze Borostyánnak adódtak lehetőségei, de ő a jó hely­zetnél is jobbat akart mind­kétszer. Egyik esetben pél­dául a kapujából kifutó Fe­ketét két ízben is kicselezte, dát. A berobbanó László 5 mé­terről a kapu fölé durrantott. A második negyed.óra egyértel­műen szolnoki lólényt mutatott. A félidő hajrájában Kissnek még kétszer volt kecsegtető helyzete de a gólszerzés nem sikerült, an­nál inkább a szolnokiaknak. A 44. percben a sqoínoki Szabó úgy ment el a jobb oldalon, ahogy akart. Jó néhány cselre is volt lehetősége, olyannyira, hogy az egész védelmet magára húzta. A bal oldalon, az ötös sarka kö­rűi tisztán maradt Szekeres. A labda pont a feje irányába szállt, Cs a szélső senkitől sem zavartat­va a jobb aiső sarokba fejelt, 0-1. A második félidő első öt per­ce után növelte előnyét a Szol­nok. Kun kidobásakor meglódult az MVSC gárda, de a labda az ellenfélhez került, akik létszám- fölényben támadtak kapujára. Végül Is középen Szekeres tört ki. és ügyesen a jobb alsó sa­rokba lőtt, 0-2. Ez maradt a végeredmény. Az egész mérkőzés folyamán jellem­ző volt a hazai csapat tehetetlen­sége, és az, hogy a Szolnok re­mek taktikával játszott. Az MVSC-támadásoknál megszállták saját térfelüket, szorosan fogtak embert (Egryt Szabó őrizte, hi­bátlanul.) A szoros és zárt vé­dekezésből egy-két átadással villámgyorsan indítottak, és a lassú vasutasvédők nem tudták megállítani a gyors szolnoki csa­tárokat. A közepes színvonalú találko­zón a vendégek győzelme teljesen megérdemelt. A hazaiak közül senkit sem lehet kiemelni. H. Bem SE—H. Papp J. SE 3-1. D. X. B. de mire kapura lőtt, már hárman álltak őrt a gólvo­nalon. Érdekes volt megfigyelni, hogy mindkét csapat köve­tő emberfogással játszott. Csak amíg ezt az Ózd igen fegyelmezetten végezte, ad­dig a diósgyőriek fejvesztet tan rohangáltak emberük után. így történhetett meg, hogy Kerekes többet volt a középcsatár helyén, mint a védeiem tengelyében, s ezért Giron, nem egyszer két-há- rom támadóval találta szem­be magát. Változatos, jó ira­mú volt a játék az első fél­időben, amely egygólos ha­zai vezetéssel zárult Szünetben a diósgyőri öl­tözőben alapos, sampon nél­küli fejmosás volt, de sem ez, sem a támadósor meg­erősítésére tett edzői kísér­let — Görgei helyén Teodó­ra II. játszott tovább — sem segített. Az Ózd ugyanis ott folytatta, ahol a szünet előtt abbahagyta Csatárai egyre- másra hagyták faképnél a diósgyőri védelmet, s alig hat perc alatt lőtt három góljukkal eldöntötték a ta­lálkozó sorsát. A Diósgyőr a második félidőben aláren­delt szerepkörbe kényszerült játékosai csak lézengtek rí" pályán, rossz volt nézni ! gyötrődésüket. A kegyelem- j döfést az egykori diósgyőri, Tokár adta meg, s a játék kittén az a furcsa helyzet állt elő: a második félidőben mutatottak alapján mégcsak azt sem mondhatjuk: a gól­arány túlzott... A találkozó végén 18 ezer néző vastapsa kísérte az öl­tözőbe a hazai együttest amelynek tagjai boldogan ölelkeztek össze a remek mérkőzés után, amely a lab­darúgás jó hírverése volt. Kijutott az elismerésből a mesternek, Pallagi Róbert- nek is, aki így értékelte a látottakat: — Valamennyi játékos ön­magát múlta felül. Tartot­tam a mérkőzéstől, ezért is választottuk az emberfogásos taktikát. Igaz, néhány potya­gól is volt, de a látottak alap. ján megérdemelten jutottunk a két ponthoz. Örülök, hogy közönségünket kielégítő, re­mek mérkőzésen diadalmas­kodott a csapat. Mindenki megtette a magáét „.j Dr. Puskás Lajos nagyon levert volt a találkozó után. — Egyszerűen nem értem, hogy több éve az első osz­tályban szereplő játékosok közül egyszerre ennyien mondjanak csődöt. Nemcsak rosszul, de fegyelmezetlenül is játszott a csapat, s „úttö­rő” gólokat kaptunk. Néhány játékosunknak jelentős for­majavulásra, s a futásteljesít­mény növelésére lesz szük­ség ahhoz, hogy a kezdőcsa­pat tagja maradhasson... A sokáig beszédtémát je­lentő találkozó után az óz­diak Szilvásváradra utaztak, a Csepel ellen felkészülni, míg a DVTK Aggteleken igyekszik kipihenni a szé­gyenteljes vereséget a szer­dai, Tatabánya elleni talál­kozóig. A MÉRKŐZÉS JEGYZŐ­KÖNYVE: Ózdi Kohász—DVTK 5-9 (1-9). Ózd, 18 ezer néző. Vezette: Nagy B. DVTK: Szabó — Kádár (Sze­mere, az 54. percben), Kerekes, Giron, Teodoru I., Oláh, Osváth, Tatár, Görgei (Teodoru II., a szü­netben), Borostyán, Fekete. Ed­ző: dr. Puskás Lajos. Ózd: Fekete — Pribék, Szilá­gyi, Kajdi, Madarász, Tokár, Ambrus, Ligeti, Becsei — Utassy (Magyar, a 68. percben), Dudás. Edző: Pallagi Róbert. A GÓLOK TÖRTÉNETE: 4. perc; Tatár nem figyelt Bo­rostyán labdájára. Kajdi szerez­te azt meg, egyből Utassyt indí­totta, akit Teodoru I. csak keze­lés árán tudott elválasztani a labdától. A 25 méteres szabadrú­gást Becsei a rövid sarokra rúg­ta. s Szabó „bevédte”, 1-0. 49. perc: Madarász két ízben is faképnél hagyta Feketét, a máso­dik kísérlet után beadott, a lab­dát többen is elvétették, s a hosszú sarokra érkező Dudás ke­gyetlenül „bevarrta” azt a jobb felső sarokba, 2-0. 52. perc: Kádár óriásit hibázott, egy előreívelt labdát „gyertyá­ba” fejelt. Arra Dudás csapott le, Utassyhoz játszott, aki a meg­dermedt Szabó fölött bombázott a kapuba, 3-0. 55. perc: Becsei vezetgette a labdát, majd 30 méterről „rá­szórta”. Szabó csak nézte, mint vágódik a pettyes a felső sarok­ba. 4-0. 78. perc: Dudás vezette rá Gi- ronra a labdát. Előbb elvesztet­te, majd harcosan visszaszerez­te. Tokár elé tálalt, aki Szemere díszkíséretében 10 méterről lőtt íélmagasan a kapu bál oldalá­ba, 5-0. £ A helyosztó kanyarban Labdarúgó NB II Veresé« itthon és idegenben TÓTH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom