Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-31 / 202. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: N.vikes Imre — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-325 A felújított kémény biztonságosabb A Borsod megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szol­gáltató Vállalat 1913-tól foglalkozik Miskolcon és a megye más városiaban az 1KV-vállalatok kezelésében levő lakóépü­letek kéményeinek felújításával. Köztudott ugyanis, hogy a kémény, mint égéstermék-elvezető, fontos szerepet tölt be akár a lakók biztonságának megóvásában, akár a takarékos, gazdaságos tüzelésben, fűtésben. Amikor ez a munka nyolc évvel ezelőtt megkezdődött, alig évi 300 ezer forint megren­delést kaptunk. Ma már ott tartunk, hogy évente 3 millió fo­rint értékben újítunk fel kéményekét Miskolcon, ózdon, Ka­zincbarcikán, Sátoraljaújhelyen. Az évek során eljutottunk oda. hogy ma már a borsodi KÉTÜSZ a legkorszerűbb technológiát alkalmazva, a kémé- tl.veket belső, habarcsos eljárással vakolva, spirálcsöves bé­lésekkel ellátva, több helyen- az osztrák licenc alapján alkal­mazott kaminites eljárást meghonosítva dolgozunk. Miskolcon 1916-tól kezdve láttunk nagyobb ütemben a nem­egyszer veszélyes állapotban levő kémények felújításához. A munkát ott kezdtük és folytattuk, ahol a legsürgősebb volt, ahol az égéstermékek a legjobban kikezdték már a kémények belső felületét. Három évvel ezelőtt Vállalatunk jó együttmű­ködési kapcsolatot alakított ki a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalattal. Ennek egyik szép eredménye volt mint­egy 1200 kémény állapotának javítása, beleértve a Szentpétcri kapui termoforkéményeket is. Ám hasonlóan jó a kapcsola­tunk a Miskolci Ingatlankezelő Vállalattal is. amely ugyan­csak sok kéményt újít fel — ezek belső vakolását mi vé­gezzük. Terveinkben szerepel, hogy a VI. ötéves tervben ezt, a la­kosság széles körű rétegeit érintő munkát tovább folytatjuk, kiemelten odafigyelve a miskolci feladatokra. További beru­házásokat végzünk a gépesítés fokozása érdekében, s bővít­jük annak a csoportnak a létszámát is, amely a kémények felújítását, belső vakolását végzi. Ez. az egyébként nehéz és fontos munka számunkra sokkal könnyebb, ha a miskolciak és a megye más városaiban lakók megértéssel fogadják embereinket, szakmunkásainkat. Tudott dolog, hogy az ilyen jellegű munkák bizonyos fokú kellemet­lenséget is jelenthetnek azok számára, akik érdekében végez­zük, ám enélkül nem juthatnánk előbbre. A fő szempont az hogy a felújított, belső vakolással ellátott kémény nagyobb biztonságot nyújt a lakóknak, a fűtés, tüzelés gazdaságosabb, löt több évvel javul a kémények élettartama is. Nem nehéz belátni, hogy mindezek miatt népgazdasági szempontból mi­iven nagy jelentősége van munkánknak. Azt szeretnénk, ha ezt így látná városaink lakossága is, s ennek tudatában érté­kelné, véleményezné tevékenységünket. Viszikai Tibor főmérnök, Borsod megyei KÉTÜSZ A tankönyvhiány csökkentésére Nemcsak a DH-ban olvas­tam, hanem egyéb sajtóor­gánumokból is évről évre ér­tesülök arról, hogy a szep­temberi iskolakezdéshez mi­lyen nehéz biztosítani a tan­könyveket. Sok ezer tankönyvről, sok ezer gyerek, sok ezer peda­gógus tanulási, illetve taní­tási lehetőségének biztosítá­sáról és ennek hiányáról fejtenek ki különféle magya­rázatokat. S a gondok szinte évről évre ugyanazok: a nyomdák nem bírják kapa­citással az új tankönyvek gyártását, nem tudnak tan­évkezdésre elkészülni az igényelt mennyiséggel. Igaz ugyan, hogy nekem csupán egy gyermekem van (aki tavaly érettségizett), mégis sokat bosszankodtam azon, hogy mennyi tan­könyvét kellett fölöslegesen félretenni, tárolni, szemétbe dobni. — Biztosan vannak a könyvek között olyanok, amelyek jók a következő tanévre is, miért nem adod el ezeket az iskolában ? — kérdeztem gyakran a gyer­mekemet. Mire 6: — Ó. ilyesmivel ott nem tőrödnek! Csak felmérik, hogy melyik osztályban hány tanuló lesz, és számukra mennyi és milyen könyv szükséges. Pedig szerintem nagy pa­zarlás, hogy a szó szoros ér­telmében kárba veszni hagy­ják a még használható tan­könyveket. El tudnám kép­zelni, hogy az általános is­kolákban például az úttörő­vezető tanárok, a középisko­lában a KISZ-vezető tanárok már tanév végén megkér­deznék a gyerekeket, hogy kinek van olyan, ép állapo­ta tankönyve, amelyre neki már nincs szüksége, ugyan­akkor még érvényes. Mind­ezek alapján készítenék el a felméréseket, illetve segíte­nének a könyvárusításban. Meglátásom szerint, ha eb­ből országos akciót kezde­ményeznének. feltétlenül so­kat segítenének a tankönyv- hiány csökkentésében, illetve gazdaságosabb biztosításában: Emlékszem, valamikor, még „az én időmben”, az antik­váriumban is lehetett adni- venni tankönyveket. Ez azonban — tudomásom sze­rint — már megszűnt. Va­jon miért? K. Sándorné Miskolc Köszönettel vettem, hogy beküldött panaszos levelemre reagáltak — nem úgy viszont az illetékesek. Kérésünk az volt, hogy nyisson korábban a Kun Béla utcai 207. sz. fű­szerbolt, mivel a közeli MÁV Vontatási Főnökség dolgozói itt szereznék be reggelijüket. Korábban a Vörösmarty és a Kun Béla utca sarkán levő Akinek nem inge... Akinek nem inge, ne ve­gye magára ... — gyakran idézgetjük ezt a közmon­dást, ha bírálunk valakit. Ez jutott eszünkbe, ami­kor Kun Pál, Dorottya ut­cai olvasónk levelét elol­vastuk. Igaz, hogy ebben nem „valakit” bírál levél­írónk, mégis érvényesnek tartjuk a közmondást. Lé­nyegében ugyanis keres­kedelmünk, illetve a férfi­ingeket gyártó fehérnemű­iparunk miatt tesz pa­naszt : — Mi, miskolci férfiak, már régóta nehezményez­zük, hogy hiánycikk a lyukacsos szövésű férfiing, amely például fehér, sár­ga és bordó színekben Kü­lönösen népszerű volt. Ez az ingfajta a legegészsé­gesebb nyári viselet. So­kan kérjük tehát a keres­kedelem árubeszerzőit, hogy a lehetőség szerint, mielőbb töltsék fel raktá­raikat, illetve a még re­mélhető „vénasszonyok nyarára” is biztosítsák, hogy minél több férfi ilyen inget vehessen ma­gára. Bűzlő kukák a Tanácsház téren • Tizenegy lakó írta alá a szerkesztőségünkhöz címzett levelet, de még többen is laknak a Tanácsház tér 3. szám alatt, s valamennyiük panasza a következő: „A házbeli Zöldért (506. számú bolt) a kapunk alatti kukákba rendszeresen kibír­hatatlan bűzt árasztó hulla­dékot, romlott árut ürít A nyári hőségben a bűz foko­zódik, a kukák körül legyek zsonganak, s a hibás, lyukas kukákból befolyik a szennylé az udvarra...” A lakók már többször kér­ték a bolt vezetőjét: intéz­kedjen a panasz megszünte­tésére: szállíttassa máshová a romlott dinnyéket, zöldséget, gyümölcsöket, amelyeket ma­gasra rakott „göngyölegek­ben”, faládákban napokig a kapu alatt tárolnak. A bolt­vezető azonban állítólag nemcsak elutasítóan, hanem durván is válaszolt. A tényekről személyesen is meggyőződtünk. A lakóknak igazuk van. Ráadásul: a ház és udvara tisztításával ház- felügyelő sem törődik — mi­vel évekkel ezelőtt meghalt, s a MIK által fizetett taka­rító munkája kevésnek bizo­nyul... A nyilvánosság ere­jének segítségével kérik most a lakók az illetékesek gyors intézkedését tejboltban vásárolták meg a szükséges élelmiszert, de az az üzlet megszűnt. Szeretnénk, ha megvizsgál­nák kérésünk jogosságát, s amennyiben lehetőség van rá. teljesítenék. Mindesetre vá­laszt kérünk és várunk rá. Szakái József Miskplc Nyitnak — nem nyitnak korábban? Hinta-palinta Semmi sem tart örökké, hát még egy-egy játszótéri hinta, amelyet ugyancsak „megdol­goztatnak” a gyerekek. Amint a képen is látható, gyakran leszakad, s bizony balesetve­szélyessé válik a kedvelt ját­szóalkalmatosság. Megjavítá­sa nem túlságosan nagy mun­ka. Néha csak egy apuka és egy harapófogó kellene hoz­zá. Tapasztalataink szerint azonban az apukák szíveseb­ben várnak akár hetekig is valamilyen „illetékesre”. De ne általánosítsunk! Jó példa­ként adtunk hírt lapunkban Miért mostoha a Földes Ferenc utca? Örömmel olvassuk időn­ként a lap hasábjain, hogy szépen fejlődik városunk út­hálózata. Hol itt, hol ott ad­nak át újabb szakaszokat a forgalomnak, a lakosság megelégedésére. Ugyanez nem mondható el a Földes Ferenc utcáról, ahol hosszú ideje semmi sem tör­tént annak rendbetétele ér­dekében. Hacsak annyi nem, hogy csatornázás, gázvezeték lefektetése miatt az utcát többször is feltúrták és az említett állapot még siralma­sabb lett. Megjegyzem továbbá azt is, hogy ebben az utcában nagyon sok gépkocsi parkol a nappali órákban. Amint a gép­kocsi-tulajdonosok elmond­ják, a rossz úton való behaj­tás több kárt okoz a gépko­csiban, mintha egy hosszú távú utat megtennének. Az utca hossza mindössze 250 méternyi. Németh István Miskolc Ellopják a csavarokat Tóth István olvasónk a Móricz Zsigmond utcából arra hívja fel a figyelmün­ket, hogy városunk több pontján a járdák melletti korlátok talapzatából hiá­nyoznak a csavarok. Véle­ménye szerint ezeket „isme­retlen tettesek” kilopják. A korlátok oszlopait tartó csa­varok fejei ugyanis szöglete­sek, és ezért nem nehéz azo­kat kicsavarni. A himbálód- zó korláttartó oszlopok egyébként nemcsak csúnya látványt nyújtanak, hanem balesetveszélyesek is. Az erős, szép vonalú korlátok védel­mére jobban kellene ügyelni például az Ady-hídnál, a Tu­lipán Áruház előtt is, ahol ugyancsak rövid idő alatt tönkretették — elvitték — az új védőkorlátokat. nemrég a Vologda lakótele­piekről, akik három napon át (még szakadó esőben is) teljesen felújították, megszé­pítették gyermekeik játszóte­rét. Ugyanitt voltunk tanúi a minap egy szintén követésre méltó kis jelenetnek. Egy háromgyermekes mama a nyikorgó hinták láncát ke- negette — varrógépolajjal. Valahogy így kellene csele­kedni — mielőtt panaszkod­nánk, illetékesekre várnánk — sok egyéb közös dolgaink­kal kapcsolatban is_ július 20-án, tíz óra után néhány perccel valóban bent járt a Csaba presszóban Dósa Sándor, aki telefonálni akart, de hogy milyen okból, azt nem közölte. Tudomására hoztam, hogy tele vagyunk vendégekkel, akiket ki kell szolgálni. Telefonunk a presz- szótól két helyiséggel odébb van, ahol őrizzük a hivatalos pecséteket, számlákat, köny­velünk, és a napi bevételt is folyamatosan ott helyezzük el. Föltétien szükséges lett volna mellé kísérőt biztosí­tani, ami pillanatnyilag nem volt megoldható. Viszont közvetlenül a presszó szom­szédságában van a posta, ahol nyilvános telefon is műkö­dik. Szerintünk az lett volna a természetes, ha — mint Ír­ja — „közösségi érdekből” mindjárt oda tér be telefo­nálni — írja Gpdó Zoltánná üzletvezető, a lapunk július Köszönet a gyerekek nevében A, Miskolc városi úttör6- váltótábor fiataljai július 10. és augusztus 21. között töl­tötték szabad idejüket Ta­polcán, az Iglói úti kemping­táborban. A tábor lakóinak napi négyszeri étkeztetését az Anna étterem biztosította. Csak az elismerés hangján szólhatok arról a pontos, gondos kiszolgálásról, amit ezen idő alatt tapasztaltunk. Az ételek minősége és meny- nyisége messzemenően kielé­gítette igényeinket. Külön köszönet illeti az étterem dolgozóit azért a gyermek­szerető magatartásukért, ami­vel hozzájárultak sok száz úttörő gondtalan és nagyon kellemes táborozásához. Csehovics József táborvezető §$&rk$sttvi: üzenetek M. P. Miskolc, Mednyaaszky au) Kérését teljesíteni nem áll mó- dunkban. Lapunkban nem közöl­hetünk ennyire „intim” családi problémát. Elhisszük, hogy nehéa helyzetben van, de ezt csak csa­ládon belül lehet megoldani. Bőd ólai József, Lenin város­A Volán 3. sz. Vállalattól kap­csolatos panaszát kivizsgáljuk, a a témára — a kapott válasszal együtt — visszatérünk. Kis türel­mét kérjük. Sztakovies István, lakóbirottsé- gi tag, Miskolc, Elek T. u.: Harminc család nevében fri problémájukkal megkeressük a* említett vállalat vezetőségét. Re­méljük, még az esős, őszi idő bo* állta előtt intézkednek. 23-i számában „Nem enged­tek telefonálni” címmel meg­jelent cikkre. ... köszönettel vettük a lap augusztus ÍO-F számában megjelent, az Anna utcai gáz­vezeték és az azt övező mun­katerület veszélyére való fi­gyelmeztetést. Ehhez mi is ezennel csatlakozunk. A gáz­vezeték az Üt. és Vasútépítő Vállalat munkaterületén he­lyezkedik el. és a munkaterü­leten nemhogy gyermekek­nek, de felnőtteknek is ve­szélyes és tilos tartózkodni, ahogyan azt az elhelyezett korlátok és táblák is jelzik. Tájékoztatásul közöljük, hogy a gázvezetéket a közeljövő­ben megszüntetjük, az új út és az alatta épülő gázvezeték üzembe helyezésével. (A vá­laszt Katona Zoltántól, a TIGÁZ üzemigazgatójáló! kaptuk.) Egy alkalmasabb helyre! * Már nem első alkalommal közlünk fotót hasonló kis hősi kőről. Nem ís az ellen szólunk, hogy egy-egy lakótelepre ma gufckal viszik a vállalatok, dolgozóik részére. Azért emelünl szót, nem lehetne-e kissé „diszkrétebben” elhelyezni ezeket nem kirakni a legforgalmasabb útra? Bizonyára mindem* találnának eldugottabb helyet. Aki keres, az talál! E,. J. Miskolc Áxf ^Mt^ték^hogy1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom