Déli Hírlap, 1981. augusztus (13. évfolyam, 178-202. szám)

1981-08-27 / 199. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Nyikes Imre — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-225 Több szabadidő, több túralehetőség Kevés része van az országnak, ahol a természetjárásnak olyan ragyogó feltételei lennének, mint itt, Miskolcon, illetve Borsodban. A Bükk, a Zempléni-hegység, az aggteleki karszt­vidék és a megye más részei szinte tányéron kínálják a sza­badidő eltöltésének egyik legkellemesebb és legegészségesebb módját, a túrázást. Mindezt pedig most bevezetőül azért mondtuk el, mint­ha e lehetőségekkel eddig nem éltek volna a miskolciak, a borsodiak. Megyénkben a szervezett természetjárás igen ma­gas színvonalat ért el. A Borsod megyei Természetbarát Szö­vetség irányításával több tucatnyi természetjáró szakosztály, ODK-kör tesz egyre többet azért, hogy ez a tömegsport meg­felelő eredményeket tudjon felmutatni. Nincs is szégyenkezni­való. hiszen megyénk a szervezett természetjárást illetően or­szágos jó példa más megyék, s talán még a főváros előtt is. S rá­adásul lehetőségeink révén, a természetjárásnak hétvégeken olyan ezrek is hódolnak, akik nem tagjai a szakosztályoknak, hiszen nem sokba kerül autóval felmenni Jávorkútra. Hollós­tetőre. Bánkútra. átruccanni Szilvásváradra, autóbusszal ki­menni Lillafüredre, Ómassára, vonattal, busszal, autóval el­jutni Aggtelekre, a Zemplénbe. Most mégis beszélnünk kell a természetjárás további lehe­tőségeiről, hiszen ezekben a hónapokban tér át legtöbb vál­lalatunk (vagy a jövő év elejétől) az ötnapos munkahétre. Hétvégeken minden eddiginél több szabadidő áll, vagy áll majd rendelkezésére a legtöbb családnak. E többlet szabad­idő kihasználásának módjául ajánljuk olvasóink figyelmébe a turisztikát. S nem is csak ázt javasoljuk, hogy még töb­ben. még többször keressék fel a hegyeket, a mezőket, ha­nem azt. hogy tegyék ezt szervezett formában. A szervezett termés.zet járás több kedvezménnyel is jár (szálláshelydíj­engedmények, utazási költségnél engedmény, sátor s egyéb eszközök kölcsönzése), s a szakosztályi csoportokkal olyan helyekre is eljutnak a túrázók, ahová egyénileg aligha. La­punkban is minden héten közöljük a nagyobb szakosztályok, illetve a Városi Sportfelügyelőség túraajánlatait. Ezekre a túrákra mindig szívesen várnak olyan érdeklődőket is. akik még nem tagjai egyetlen szakosztálynak sem. A túrán az­után már könnyű megbeszélni a belépést, kapcsolattartást Ma már nincs olyan szakosztály, amely ne gyarapodott vol­na ily’ módon is tagokkal. Ugyanakkor az eddiginél több feladat hárul a szakosztá­lyokra is. Hogy a természetkedvelők jobban felfigyeljenek ténykedésükre, még hatásosabb propagandát kell kifejte­niük, még vonzóbb túrákat, programokat kell összeállítani­uk. Nem ártana netán közös összefogással, a megyei (és az országos) szövetség támogatásával olyan propagandaanyago­kat készíteni, amelyek nagy példányszámban, sok emberhez jutnának el üzemekben, iskolákban, lakótelepeken. Időnk most már még több ' lesz, mint volt, a lehetőségek csodálatosak. Csak. rajtunk múlik, hogy növekszik-e majd az elkövetkező hónapokban, években a természetkedvelők tá­bora Miskolcon, Borsodban. Ny. L A kohászok kérik A Miskolci Közlekedési Vállalat illetékesei figyelmé­be ajánljuk a következő ké­rést: a kohászok szeretnék, ha az 1 D jelzésű autóbuszok között is lennének gyorsított járatok. Legalább műszak- váltások idején. Siklósi Sándor olvasónk, a Lenin Kohászati Művek dpl- gozója -több olyan munkatár­sa nevében fordult szerkesz­tőségünkhöz ezzel a kéréssel, akik .vidékről járnak be. Ol­vasónk Sajókeresztúron lakik, s a következőket írja: — Mint bejáró, naponta utazom az 1/D-s autóbuszon á Tiszái pályaudvar és a Dl- GÉP között. Miskolc közle­kedése köztudottan egyre zsú­foltabb, s a* mind több for­galomirányító jelzőlámpa nö­veli ugyan a közlekedés biz­tonságát, de ugyanakkor nö­veli a járművek menetidejét is. így lassul a forgalom. Ez­zel kapcsolatosan már régóta beszélgettünk bejárótársaim­mal, (akik között gépgyáriak is vannak) arról, hogy az 1-es autóbuszok vonalához ha­sonlóan, miért ne lehetne az 1/D-s autóbuszok menetét is szabályozni: lennének I/D-s gyorsjáratok is, amelyek csak ugyanott állnának meg a főútvonalon, ahol az 1-es gyorsjáratok. Az a helyzet ugyanis, hogy főleg a délelőttös műszakvál­táskor, 14 óra után, ugyancsak igyekeznünk kell, hogy a vo­natot elérjük. Gyakori bosz- szúság, hogy ebben az idő­pontban a kohászati dolgozók sokszor már fel sem férnek az 1/D-s buszra, mert az már a DIGÉP-nél megtelik. Mindezen kívül szeretném felhívni az illetékesek figyel­mét a Herceg Ferenc utca és a volt kerékpárút keresztező­désénél elhelyezett forgalom- irányító jelzőlámpa nerh ép­pen célszerű üzemeltetésére. Jöjjenek el és győződjenek, meg róla: 14 és 14 óra 30 perc között általában kocsi­sor áll itt egészen a kohásza­tig. s előfordul, hogy az autó­buszoknak 3—4 vagy esetleg 5 lámpaváltást is várniuk kell, hogy átjussanak a ke­reszteződésen. S mindez azért van, mert a lámpa jelzőrend­szere megkívánna egy jobb­ra befordulást biztosító sávot, ez pedig nincs. A mostani jelzőrendszer nem teszi lehe­tővé az egyidejű forgalmat az egyenesen továbbhaladó és a jobbra kis ívben bekanyaro­dó, járművek részére. Itt volt és van annyi hely, hogy le­hetett volna, illetve lehetne egy pluszsávot kialakítani... Mit is iszom? Eléggé parádés üvegben hozzák forgalomba a Pa- rádi vizet. A „parádéssá- got” a zöld üvegen fehér festékkel diszlö ábra, nagybetűs reklámfeliratra („Szénsavval dúsított ás­ványvíz”) értem. Nos. a minap vettem is egy ilyen üveges italt a Vologda la­kótelepi ABC-áruházban. S csak otthon, a felbon­táskor figyeltem fel a ku­pak feliratára: Borsodi víz . . . Hm. Hát most pa- rádi, vagy borsodi? Ízlel­gettem. De bizony a bu­borékok erőssége miatt különösebb ízt nem érez­tem, Közben eszembe ju­tott, hogy olvastam az új­ságban: az ásványi sók­ban különösen gazdag Borsodi víz azért hiány­cikk, mert a gyárnak ke­vés a palackja. Lehetsé­ges tehát, hogy a pará- diak segítették ki az ede- lényi gyárat? Akkor leg­alább egy papírcímke fel­ragasztásával kellene el­tüntetni a zöld parádi üveg parádés reklámját, mert így adódhatnak olyan fogyasztók, akik kifeje­zetten a parádi víz kedve­lőit, és bosszankodnak azért, ha mást kapnak .. . R. P. Miskolc „Lenn a falu szélén...” „Lenn a falu szélén nem füstöl a kémény...” — ez a nóta jutott eszünkbe, amikor a lyukóvölgyi Zs. József le­velét olvastuk. Aztán: mégis csak füstöl az a kémény, an­nak ellenére, hogy kémény­seprőt már két éve nem lá­tott ... — Viszont augusztus 12-én megjelent nálunk egy ké­ményseprő — írja Zs. József — és két évre visszamenően 32—32. azaz összesen 64 forint kéményseprési díjat kért. .. Amikor pedig levélírónk nem akart fizetni, a kémény­seprő határozottan kijelen­tette: „Kémény van, tehát fizetni kell! Akár füstöl a ké­mény, akár nem .. Paragrafusoktól, büntetés­től félve tehát levélírónk fi­zetett. Kevés pénzű ember lévén azonban, most szerkesz­tőségünktől kérdezi: „Jogosan vették-e el tőlem a pénzt olyan munkadíjként, amiért nálam semmit sem csináltak?” A válaszadást a Miskolci Ké­ményseprő és Tüzeléstechni­kai Vállalat illetékeseitől kell várni, még akkor is, ha le­vélírónk „lenn a falu szélén” lakik... Mikorra lesz kész? Figyelmes volt a moziüzem-vezető R. Tibomé Ságvári ttteai lakostól hallottuk a követke­ző történetet: • — Kétgyermekes dolgozó­nőként aránylag ritkán ju­tok el moziba. A Sivatagi show című filmről azonban ★ A Bolgárföldön tovább folytatódik a távfűtés felújítása. Több mint egy éve kezdődött ez a munka, s a vele járó „felfordulásnak” nem örülnek az itt lakók. Ismét közeleg az esős időszak, s a feltúrt úttesten sarban-latyakban kell majd közlekedniük. Azt kérdik, nem lehetne kicsit meg­gyorsítani a munkát, hogy újra visszaálljon a lakótelep régi rendje, szépsége? K. A. Miskolc „Füstbe ment” fagyi — avagy; vendégriasztás? Kétgyermekes családanya Sz. J.-ne, aki az Avas-délen, a Középszer utcában lakik, s családjával együtt fagylalt­kedvelő. örült tehát annak, hogy a lakótelepükön ez év­ben nyílt Egyetem presszó­ban fagylalt is kapható. Örült, amikor ezt meghallot­ta, de ugyancsak bosszanko­dott, amikor venni is akart» Mert: — Amikor első alkalommal (32 fok volt árnyékban) csa­ládommal és még számos fagylaltkedvelővel együtt fagylaltért sorakoztam, elég nagy csalódás ért. A presszó előtt állva, ugyanis türelme­sen végig vártuk, hogy egy felszolgálónő kis poharakban az étterembe vigyen több adag fagylaltot, s csak ezután lettünk bosszúsak, mert a ki­mérő kijelentette, hogy szá­munkra már nincs fagyi... — közölte szerkesztőségünk­kel Sz. J.-né. Fő panasza azonban nem ez, hanem a következő eset: — Augusztus 16-án délután 5 óra körül (szintén nagy me­legben, legalább 30 fokos hő­ségben) gyermekeim fagyi­igényét teljesíteni akarva, is­mét elmentünk az Egyetem presszóhoz. Kislányunkat küldtük előre egy papír tí­zessel és egy kétforintossal. A gyerek azonban hamarosan visszajött hozzánk azzal, hogy papírpénzt nem fogadnak el, adjunk kerek fémtízest... Mivel azonban nálunk ■ nem volt más pénz, kértük a gye­reket, szaladjon vissza a presszóba és kérje meg a fel­szolgál ónői, hogy ő cserélje be a papírpénzt fémtízesre, vagy váltsa fel apróra. Ebből következett aztán a még nagyobb bosszúság. A kislány kérésére ugyanis a felszolgálónő kijelentette, hogy sem fémtízese, sem ap­rópénze nincs. — Erre a férjem eléggé ideges lett, s azt kérdezte tő­lem, hogy érvényes fizetóesz- köz-e a papír tízforintos ha­zánkban ? Miután fagyivásárlási ter­vünk így „füstbe ment”, ke­sernyés szájízzel gondolkoz­tam el a következőkről: Emberséges eljárás volt-e ez a felszolgálónő részéről? 30 fok meleg volt, és a két gyerek nagyon kívánta a hű­sítő fagylaltot. Szerintem ez nem vendéglátás, hanem ven- degriasztás. Vagy talán csak az a vendég, aki borravalót ad? Nem tudom, miért csinál­ják így a szóban forgó presz- szóban, hiszen nincs is nagy forgalmuk. Lehet, hogy az ét­terem az más, de ezek után nincs kedvem kipróbálni. Ügy gondolom, hogy egy igazán jó vendéglátóegységnek tíz fo­rinton nem szabadna prob- lémáznia, és jó lenne, ha nemcsak azt tekintenék ven­dégnek, aki alkoholt fogyaszt. Vagy talán az dühítette fel a pincémőket, (mert egyik sem segített), hogy csak egy szál vendég volt az egész presz- szóban, és mi is csak ilyen „piti dolgot” akartunk kérni? Azt hiszem, ezek után ezt sem fogjuk tenni, mivel fo­gadalmat tettem, hogy többet nem lépem át a presszó kü­szöbét. mert a nemtörődöm­séget és a közömbösséget nem szeretem. ■ A jövő év január 1. nap­ján lép hatályba a közúti személyszállítási szerződé­sekről szóló új jogszabály. A rendelet a Polgári Törvény- könyv vállalkozásra vonatko­zó rendelkezéseit kiegészí­tette, amely vonatkozik az autóbusszal, trolibusszal, vil­lamossal és a taxival vég­zett személyszállításra. A jogszabály a többek kö­zött előírja, hogy a menet­rendnek mit kell tartalmaz­nia . és a menetrend készíté­sénél figyelembe kell venni az utazási igényeket, a köz­lekedéssel összefüggő helyi érdekeket, valamint az utas­kiszolgálás kulturáltságának követelményeit. A távolsági forgalomban meghatározták az utasok elszállításának sorrendjét. Előnyben kell részesíteni a helyjeggyel uta­zókat, a bérlettel rendelke­zőket és akik jegyüket előre megváltották, majd a na­gyobb távolságra utazókat. Érdekes rendelkezése a jog­szabálynak, hogy a fertőző betegeket a menetrend sze­rint közlekedő járművekről kitiltja. A 6 éven aluli gyer­olyan jó kritikákat olvastam és hallottam, hogy elhatároz­tam: 7 éves kisfiámmal meg­nézem a filmet. Lakásunk­hoz közel van a Táncsics mozi, s kinéztem az újság­ból, hogy mikor vetítik a filmet. Sajnos, csak az elő­adás előtt pár perccel tud­tunk a mozihoz érni, s ak­korra bizony már minden jegy elkelt. Nem voltam az egyedüli sajnálkozó. Több „sorstársam”, több kisgyer­mekes szülő téblábolt tanács­talanul és eléggé szomorkás hangulatban a filmszínház előtt. S valamennyiünk nagy meglepetésére egyszer csak hozzánk szólt egy férfi: — Ha nagyon szeretnék megnézni a filmet, akkor te­hetünk be pótszékeket. Es ha a matiné-jegyár megfelel... Képzelhetik, hogy „felvil­lany ozodtunk": hogyne akar­nánk, hogyne felelne meg'» És hamarosan már mind-, nyáján benn ültünk a mozi­ban. Közben megtudtuk, hogy az intézkedő a mozi­üzem-vezető volt... i R. Tiborné még tovább is folytatta kellemes meglepe­tését: — A mi pótszékünk előtt egy fiatal pár ült, s amikor észrevették, hogy tőlük nem valami jól látunk, hátraszól­tak: „Cserélhetünk helyet, ha akarják ...” És cseréltünk. S közben arra gondoltam, hogy lám, mégsem kell mindig szidni a mai fiatalságot az udvariatlanságért... A mozi­üzem-vezető figyelmessége pedig igazán példaszerű, s véleményem szerint megér­demli a nyilvános dicséretet. mek, valamint a magatehe­tetlen személy csak kísérő­vel utazhat A közlekedési vállalat ki­zárhatja az utazásból az it­tas személyt: aki botrányo­san viselkedik, vagy más hasonló okból utastársai ter­hére van; aki a közlekedési vállalat által közzétett uta­zási feltételeket nem tartja meg. A rendelet foglalkozik az­zal is, hogy kézipoggyászként mit nem lehet szállítani. Nem szállítható olyan tárgy, amelynek szállítását jogsza­bály vagy hatósági rendel­kezés tiltja; olyan tárgy, amely méreténél vagy sú­lyánál fogva a járművön er­re kijelölt helyen nem he­lyezhető el, vagy a tc^jbi utas egészségében, testi ép­ségében, ruházatában, kézi-/ poggyászában kárt okozhat és töltött lőfegyver. Meg le­het tiltani olyan tárgyak szállítását is, amely az uta­soknak kényelmetlenséget okozhat, a járművet meg­rongálhatja vagy beszennyez­heti. Szerintünk is! (A szert.) ízt mondja a jogszabály KI NEM UTAZHAT VILLAMOSON ÉS BUSZON? Dr. Sass Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom