Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-18 / 166. szám

Például as LKM-ben... cpucaugvi ca vöiuöícj­iesztési miniszter rendeletet adott ki az Országos Építés­ügyi Szabályzat egyes ren­delkezéseinek módosításáról. Eszerint az állampolgár tu­lajdonában álló zártkerti és zártkerten kívüli földrészle­ten a tulajdontársak számá­ra tekintet nélkül egy 30 négyzetméter nettó alapte­rületet meg nem haladó, a tájba illő, a föld megműve­léséhez szükséges, ideigle­nes tartózkodásra is alkal­tásra kész a termék. A fen­tebb leírt folyamat legfeljebb 20—30 percet vesz igénybe. Ennyi idő alatt lesz a földek­más gazdasági épület (szer­számkamra, présház, ter­mény- vagy gyümölcstároló), valamint pince és árnyék­szék helyezhető el. Létesít­hető állattartás céljára szol­gáló építmény is. Az épít­mények homlokzatmagassága legfeljebb 3 és fél méter le­het. Az új szabályzat, amely részletesen tartalmazza a zártkertben történő építkezés feltételeit, a Magyar Köz­löny 1931. június 29-én meg­jelent 37. számában olvas­ható. íjra lefejezték... Még ott hevernek a töredékek a szobor talapzatán. Ä várost járó miskolciak közül sokan az első pár szó olvastán, de a kép láttán biztosan el is találták, miről van szó: újra vandálok pusztításának esett áldozatul a városi tanács előtt levő Gádor- kerámiaszobor. Csütörtök délután fél négy tájban óriási csat- tanásra lettek figyelmesek a városi tanács épületében nyitott ablakok mellett dolgozók, s mire felfedezték, hogy a kerámia­szobor egyik alakját fejezték le újra, a tetteseknek már híre, hamva sem volt. Nem véletlenül írtuk, hogy újra, hiszen ép­pen harmadszor csonkul meg ez a köztéri műalkotás. Talán felesleges itt most a költségeket firtatni, hiszen a tény önma-, gában is lehangoló, elkeserítő. Talán annyit érdemes meg­jegyezni, hogy egyszer a művész saját költségén állíttatta helyre... Rengetegszer írtunk már gátlástalan vandaliz­musról; ha az erről szóló cikkek kéziraípapírjaival körbe bás­tyáznánk a miskolci köztéri szobrokat, biztos hathatósabb vé­delem lenne, mint maga az írás. Megvédeni amúgy is nehéz ezeket a szobrokat, hiszen nem állíthatunk melléjük őrszemet. A tett elkövetésének gyökerei pedig mélyre vezetnek, nagyon szerteágazóak. A megőrzésre egyetlen mód kínálkozik: ha mindannyian megpróbálunk vigyázni ezekre az értékes mű­alkotásokra, közbelépni, ha rongálókat látunk. Igen, ezt is nagyon s—.szor leírtuk már, s az is köztudomású, hogy ez igen hálátlan feladat. De gondoljunk arra. hogy az ide látogató, s a megcsonkított szobrot látó turista, idegen nem egyetlen ga­rázdáról, hanem egy egész városról formál elítélő véleményt. 8 ebbe beletartozik mindenki. KISS LÁSZLÓ ­Legutóbb a Balatonfüzfoi Nit- rokémia es még két dunántúli vegyüzem vezetőit kérdezte meg a televízió: mit kíváunak tenni, hogy a Sió-csatornabau ne pusztuljanak a bálák. Bő­gj an kívánnak gátat vetni ter­mészetes vizeink szennyeződé­sének. Ez egyike a nagyipar fejlesztésével együtt járó gon­doknak Miskolcon is. Bár itt — legalábbis, ami nagyüzeme­inket illeti — kicsit előrébb járunk már. Ugyanis nem egy­szerűen elhatározás kérdése, hogy vessünk véget élővizeink szennyezésének; elsősorban szemléletváltáson, azután pén­zen múlik, hiszen a tchnológia- váltás még a kisüzemekben sem megy egyik napról a má­sikra. Ma már becses a víz jfc A partra telepített ólak szennyét a Caradna-patak taka­rítja el ről beszállított borsóból, zöld­babból, üzleti értékesítésre csomagolt áru. (Solymos jelű.) Kézikönyv kellene A honismereti mozgalom, ma Véget ért Szolnokon a IX. országos honismereti akadé­mia. Az ötnapos esemény be­fejeztével Székely György akadémikus, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa hon­ismereti munkabizottságának elnöke nyilatkozott arról, mi újat hozott a most lezajlott eszmecsere az immár két- évtizedes mozgalom számára? — A kezdet kezdetén a honismerettel foglalkozok, fő­leg a régi korokat tanulmá­nyozták, jelenleg a kutatókat — mint az előadások tükröz­ték — elsősorban az utóbbi húsz év történései izgatják. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a honismeret legfrissebb ku­tatási ága, az életmódkutatás, egyre inkább előtérbe került a gyűjtőmunkában. A mosta­ni, akadémián egy teljes na­pon át foglalkoztunk az üzem­történeti krónikaírás kérdé­seivel, az üzemi munkásság életében bekövetkezett válto­zásokkal. Másrészt jobban ki kell ezután tekintenünk or­szághatárainkon túlra az egyes korszakok kutatásai kapcsán. Példaként említem, a hajdani vármegyék feltárá­sához szükséges dokumentu­mok nagy része a környező országokban található. Ezek összegyűjtése a nemzetközi együttműködés továbbfejlesz­tése nélkül elképzelhetetlen. Felvetődött az akadémián, hogy fontos lenne egy honismereti fogalmakat tar­talmazó kézikönyv megjelen­tetése. t Furcsa módon Miskolcon és Borsodban mégsem a kis­üzemek kezdték el — holott számukra lényegesen egysze­rűbb volna — más módszere­ken törni a fejüket. A szak­emberek véleménye szerint városunkra és megyénkre ugyanis az jellemző, hogy a nagyüzemek fordítottak na­gyobb figyelmet, s ezzel együtt nagyobb költséget is az élővizek védelmére. Mert noha a technológiaváltás a mammutgyárban nehézke­sebb, ennek ellenére ezek kezdték el a leghamarabb. Talán azzal magyarázható ez, hogy itt érezték legelőször a zsebükön, hogy ma már drá­ga a víz, ha szennyezik. Bán István, az Északterv terület- rendezési tervezője (vízgaz­dálkodási üzemmérnök) így fogalmazott a környezetvé­delmi világnap alkalmából rendezett MTESZ-ankéton: „Példaszerű az LKM vízgaz­dálkodási koncepciója... A gyár zárt vízgazdálkodási rendszert épített ki, az ed­digi szennyezéseket úgyneve­zett revekuiakba nyeri visz- sza, még a lebegő részecské­ket is kiszűri, az így tisztí­tott vizet ismételten felhasz­nálja, s a visszakapott nyers­anyagot ráadásul hasznosít­ja." OLCSÓBB, AMI MEGAKADÁLYOZZA Hogy ez mit jelent, azt csak az tudja értékelni iga­zán, aki ismeri az adatokat: az LKM naponta több mialt 100 ezer köbméter vizet fo­gyasztana, ha ezt a fajta módszert nem vezette volna be. A szennyezett víz négy­ötödét ugyanis ilyenformán visszanyeri, az igényé tehát csupán a szükségletének az egyötöde. Tíz évvel ezelőtt ez sokkal töbo volt. A nagyüzemekkel kapcso­latos jó tapasztalatokat iga­zolja a Borsodi Vegyi Kom­binát, a Tiszai Vegyi Kom­binát és az Ózdi Kohászati Üzemek is. Nyilván ezekben a gyárakban — ha nem is idejekorán," de még idejé­ben! — felismerték az okos vízgazdálkodás alaptételét: a víz szennyezése pár év alatt sokkal többe kerül, mint egy olyan beruházás, amely a szennyezést megakadályozza. Bán István szerint éppen ezért van a legkevesebb gond vízgazdálkodási szempontból megyénkben a nagyüzemek­kel. BELE A PATAKBA Korántsem mondható ez el e lakosság, a „civilek” által termelt, úgynevezett kommu­nális szennyezésekről, még kevésbé azokról a kisüze­mekről — legyen szó ipari, vagy mezőgazdasági ágazat­hoz tartozó gazdálkodóegy­ségekről —, amelyek még ma sem képesek átlátni, mekkora kárt okoznak. Ma­guknak is. Sajátos ellent­mondása az emberiség törté­nelmének, hogy előszeretettel bízza az önmaga által ter­melt hulladékait az élővizek­re, noha jól tudja, hogy sa­ját gondatlanságának (hogy triviálisak és realisták le­gyünk) a „levét issza”. Kü­lönösen igaz ez a lakosság szempontjából, de ugyanígy igaz a kisüzemekre nézve is.' A túlszennyezett víz még ipari célokra sem alkalmas ma már. A természetes és egyszerű logika is képes bizonyítani, hogy ami sok, az sok. A te­lepüléstervezési vizsgálatok során az Északterv szakem­berei Ózdon például találtak 18 olyan lakást a Szenna patak partján, amelynek szennyvizét közvetlenül az élővízbe vezették az ott la­kók. Az Ózd pataknál 42 hasonló lakás található. Kö­zelebb a Bábony pataknál voltak hasonlóak a tapaszta­latok, vagy például Mezőkö­vesden, ahol — elrettentő példaként — a Hor patakra terhelték a pottyantós ár­nyékszékek űrgödreit. De nem sokkal jobb a helyzet mondjuk a Mályi-tónál, ahol lassanként gusztus dolga a vízben megfürdeni. TORVÉNY VAN RÁ! Amióta rájöttünk, hogy mekkora, esetleg megfordít­hatatlan kárt okoz az élővi­zek szennyezése, napirenden van a nagyüzemek okolása és büntetése; az ő kártevésük a legszembetűnőbb. De a sok kicsi is sokra megy, lehet, hogy a középüzem, a magán- fogyasztó több, de legalábbis annyi kárt okoz. A törvé­nyeket végre velük is be kel­lene tartatni. Az élővizet szennyező magánember, az ilyen építkezésekre engedélyt adó tanács van plyan bűnös, mint egy elavult technológia. R.É. . Hídjavítás miatt útlezárás A KPM Miskolci Közúti Igaz­gatósága sürgős hidjavítási mun- kálatok miatt a Sajóecseg— Boltivá összekötő utat a 2^400 km szelvényekben teljes széles­ségében lezárja július 20-án, hét­főn reggel 7 órakor. Az útlezárás mindennap 7-től 18 óráig tart, az éjszakai órákra a lezárást feloldjuk. A munkák várható befejezésének időpontja: 1981. július 31-én, pénteken 18 óra. Terelőútként igénybe vehető a 26, sz. miskolc—bánrévei út—• szirmabesenyő—-sajóvámos— edelény—felsőzsolcai útvonal, amelyet a kihelyezett jelzőtáb­lák jelölnek. Kérjük a közleke­désben részt vevőket, hogy a nappali időszakban lezárt útsza­kaszt kerüljék el, segítve ezzel a közlekedésbiztonságilag is fontos hídjavítás mielőbbi be­fejezését. A lezárt útszakaszon Sajó­ecseg község a 26. sz. út felől zavartalanul megközelíthető. KPM KÖZÜTI IGAZGATÓSÁG, MISKOLC A kutyakapor is virág Vannak emberek, akik úgy járják be éle­tük útját, mint madarak vonulásukat az égen. Nyomtalanul. Vándorlás az életük, mert a munka, a kenyér után vándorolnak. És nem kényelmes vonatokon, személygép­kocsikon, sétahajókon, hanem biciklin, mo­torkerékpáron, erőgép után akasztott lakó­kocsiban, neve-nincs-csak-száma uszályokon. Életük hasonlít az egykori kubikosok élet. rendjéhez. Nemcsak az örökös vándorlás miatt, hanem némi különbséggel azért is, mert a szülőföldtől, a várostól, a családtól távoli napjaik, éveik ugyanúgy telnek el, mint kétkezi őseiké. A Nappal kelnek ők is, ma is. Hideg víz várja őket a lavórban. Rendszerint egyszer, de inkább kétszer bo­rotválkoznak hetenként, de föltétien haza­térés előtt. A sötéttel fekszenek. Ha van is lehetőségük valahol, magánházban meghí­vottként, italboltban vendégként televíziót nézni, akkor is jobbára csak a híradót, a krimit, a futballmeccset nézik végig, miköz­ben üvegből isszák a sima sört. A többi idő a tisztálkodásra, az esti főzésre, gombvarrás­ra, mosogatásra, mosásra, újságolvasásra kell. Meg a szokásos beszélgetésekre ciga­rettafüst mellett, amely rendszerint a napi munkáról kezdődik, aztán lehalkulva, kisebb közösségben, rendszerint cimbora-párban ér véget a családról szólva, kurtán. És ez min­dennap, minden munkanapon megismétlő­dik. És ők soha meg nem unhatják ... Ezért nagy nap a hét végén az utolsó munkanap. Ennek végeztével gondosan mos­danak, a munkásruhát a sarokba vágják, az utcait kiporolják, lábbelijüket megtakarítják és az elmaradhatatlan svájcisapka is gondo- zúsba-kézbe kerül. Hazafelé menet az első boltban bevásárolnak. A szokásos ajándéko­kat a gyerekeknek, esetleg az asszonynak, akik ilyenkor otthon idegeskednek, józanul jön-e meg a párjuk. Hanem otthon aztán van nagy öröm! A hétvégék nemcsak a vasárnapok miatt emel­kednek ünneppé. Azzá teszi a viszontlátás öröme, a kedvenc étel ize, a gyerekek moso­lya, a megszépült feleség óvatos érdeklődése a keresetről, az ingujjban felhörpintett po­hár bor vagy sör, a szomszédok kíváncsi lá­togatása. a megszokott fekvőhely melege és nyugalma. A vasárnap este már csendesebb. A ház urának szótlan csomagolása, elkomolyodott, kissé fáradtnak tűnő arca, készülődése, az ébresztőóra kegyetlen ketyegése, a mosoly az asszony arcáról és a távoli munkahelyről hozott virág, a kutyakapor, a nagy pohár vízben lassan már el-elhervadt. Pedig a kutyakapor is virág. Hiába igény­telen és csak gyomnak, dudvának számít a töltések hajlatában, úton-útfélen, sós sziken. Virág, mert virágzik. Virág, mert utódokat hoz. Virág, mert az asszony iránti tisztelet szakajtja le, viszi haza legszebb jeléül an­nak, ami két embert összetarthat. ORAVEC JÁNOS Mi épülhet a zártkertekheü? Hegyezik ! a babot Rakamazról, Tiszadobról, a szerencsi Állami Gazdaságból érkeznek többek között borsó- és zöldbabszállítmányok ezek- | ben a napokban a miskolci s hűtőházba. Egy ügyes gépsor ; segítségével itt a termelőktől érkezett anyag először az úgy­nevezett eióhegyvágóba, majd * innen a hegyezobe jut. A vá- logatószalagon keresztül a vá- ■ gó-, illetve szeletelőgépekig visz útja. Az előfőzőbe szi­vattyúval juttatják az immár méretre vágott, illetve minő- 'i ség szerint válogatott termé­ket, majd a következő tech­nológiai állomás a fagyasz­tás, és tulajdonképpen árusí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom