Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-02 / 152. szám

(Folytatás az 1. oldalról) % .— Jelenthetem a pártaktí­vának, a Központi Bizottság első titkárának — mondotta Grosz Károly —, hogy e célt sikerült elérni, megyénk­ben kiegyensúlyozott, nyu­godt a politikai légkör. A társadalom minden rétegé­ben nagy a tenniakarás, la­kosságunk döntő többsége tá-' mogatja a párt politikáját. Politikai mozgalmunk aktivi­tását azért is őrizhettük meg ilyen magas fokon, mert ta­pasztaltuk pártunk Központi Bizottsága, s a kormány kö­vetkezetességét, kezdeménye­zőkészségét a kongresszusi cé­lok megvalósításában. Több­kevesebb sikerrel ezt a gya­korlatot próbáljuk mi is kö­vetni munkánkban. — Megyénk kommunistái nevében ígérhetem: hűek le­szünk szilárd marxista—leni­nista elveinkhez, s tőlünk tel­hetőén mindent megteszünk, hogy megvalósuljanaK a XII. kongresszus határozatai. Pár­tunk Központi Bizottsága minden körülmények között — a nehézségek, a gondok időszakában is — számíthat megyénk kommunistáira, az itt élő becsületes munkások­ra, parasztokra, értelmiségi­ekre — mondotta Grósz Ká­roly. Az elnöklő I>rótos László ezt követően Begyik János­nak, a Diósgyőri Gépgyár pártbizottsága titkárának adott szót. ö arról számolt be, hogy a nehezebb és bo­nyolultabb körülmények ma­gasabb követelményeket tá­masztottak a helyi pártszer­vezetekkel, a testületi párt­munkával szemben is. De a légkör nyílt és őszinte, a bi­zakodás és a tettrekészség a jellemző. Előrehaladásunk legfontosabb feltételének tart­ják: a megváltozott körül­mények között is maradékta­lanul érvényesüljenek pár­tunkban a lenini normák, ér­vényesüljön az eszmei, politi­kai, szervezeti és cselekvési egység, a demokratikus cent­ralizmus. A következő felszólaló Üj- * laki Miklós vájár, az Ormosi Banyaüzem szocialista bri­gádvezetője volt, aki a bá­nyászok helytállásáról adott számot. Alig titkolt büszke­séggel említette: az iparág­ban a borsodiakat úgy tart­ják számon, mint a gépesítés, a modernizálás úttörőit. Csak egy példa: 1961-ben még 46 aknában fejtették a szenet, ma mindössze 12-ben, a mennyiség — évi mintegy öt­millió tonna — mégsem csök­kent. Iparkodásukat — tud­ják — méltóképpen elismeri a párt és a kormány. Skapinyecz Gyula, a Sátor­aljaújhelyi járási Pártbizott­ság első titkára'hangoztatta: a megye mezőgazdaságának eredményei bizonyítják a párt agrárpolitikájának helyessé­get. A fejlődés objektív meg­ítélésénél azonban figyelem­be kell venni, hogy az ország egyik legrosszabb természeti adottságú területén gazdál­kodnak : az összes szántó több mint fele eróziótól sújtott domboldal. Mégis, a szorgal­mas munka eredményeként kenyérgabonából több mint 70 százalékkal, vágóállatból pe­dig egyharmaddal adtak töb­bet a népgazdaságnak, mint tíz esztendővel ezelőtt. Baloghné dr. Simkó Borbá­la gyermekgyógyász-szakor­vos így kezdte hozzászólását: az értelmiség döntő többsége — a fiatal generáció is — ■tógáénak vallja a szocuüiz­keljük: pártunk, dolgozó né­pünk értékeli az értelmiség társadalmi szerepét, igényli alkotó munkáját, s mind na­gyobb mértékben vonja be a jövő feladatainak megoldásá­ba. Imre Ferenc, a December 4. Drdtművek igazgatója felszó­lalásában kiemelte: a XII. kongresszus óta eltelt időszak egyik legnagyobb politikai eredményének a helyi gazda­sági vezetők szemléletválto­zását tartja. A mennyiségi szemlélet helyett a termelés és gazdálkodás hatékonysági mutatóinak javítása került előtérbe. Az új értékrend: a munkában tanúsított egysé­ges, fegyelmezett, kezdemé­nyező, alkotó helytállás a nia legfontosabb politikai csele­kedete. A résztvevők nagy tapsa közepette ezután Kádár Já­nos emelkedett szólásra. Elöljáróban meleg szavak­kal'köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s átadta az MSZMP Központi Bizottságá­nak üdvözletét Borsod-Aba- új-Zemplén megye kommu­nistáinak, egész lakosságának. Méltatta a .megye politikai, gazdasági, kulturális jelentő­ségét az ország életében. A látottak, hallottak alapján a Központi Bizottság nevében nagy elismeréssel szólt a bor­sodiak helytállásáról, arról, hogy a megye gazdálkodó egységei az utóbbi esztendők­ben a nehezebb körülmé­nyek ellenére is szinte mara­déktalanul teljesítették ter­veiket: folyik a gazdaság szerkezetének átalakítása, s az ipari üzemek az elmúlt öt esztendőben úgy növelték ter­melésüket, hogy a többlet tel­jes egészében a munkaterme­lékenység emelkedéséből származott. Általános belpolitikai kér­désekről szólva, a Központi Bizottság első titkára hang­súlyozta: barát és ellenség egyaránt tudja és elismeri, hogy az ország belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, rendszerünk szilárd, népünk egységes, s pártunk XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán munkálkodva a helyes, a szocialista úton járunk. Politikánk, progra­munk világos, élvezi a töme­gek támogatását. Szólt a szocialista ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a közegészségügy helyzetéről. Kiemelte, hogy népünk reá­lisan ítéli meg helyzetünket és céljainkat, s kész dolgozni, harcolni értük. Vannak prob­lémáink, gondjaink, tapasz­talhatók nem kívánatos je­lenségek, de népünk munká­jának eredményei hatalma­sak. Az alkotómunka sikerei nem mindenkinek tetszenek, különösen az imperialisták­nak nem. Kijelentette: ne le­gyen > senkiben sem kétség afelől, hogy . vívmányainkat mindenkivel szemben, min­den eszközzel megvédj ük. A jelenlegi helyzetben is van a nép által elfogadott és támogatott, konstruktív prog­ramunk — emelte ki. Nem kell bizonytalankodnunk, vannak világos céljaink. El­érésükhöz megvannak a szük­séges feltételek. A körülmé­nyek, a szigorúbb "követelmé­nyek a gazdaságban is jobb munkára kényszerítenek ben­nünket, arra ösztönöznek, hogy mindenütt ésszerűbben, hatékonyabban dolgozzunk. Különösen fontos a népgaz­daság egyensúlyának biztosí­tása, aminek egyik feltétele a lassúbb fejlődési ütem. Rész­letesen szólt az árpolitikáról és az azzal kapcsolatos, ese­tenként szükségszerű intézke­désekről, hangsúlyozva, hogy az árpolitikának is a gazda­ság fejlődését, az életkörül­mények stabilitását keli szol­gálnia, s nem engedhető meg, hogy elfedje a rossz munkát. Optimistának, bizakodónak kell lennünk — mondotta —, mert hatalmas tartalékok rej­lenek gazdaságunkban, a szo­cialista országok gazdasági együttműködésében. Rámutatott, hogy gazdasá­gi munkánk szorosan össze­függ a nemzetközi helyzet alakulásával. Szigorúbb nem­zetközi feltételek közepétte kell megbirkóznunk feladata­inkkal, értve ez alatt az eny­hülés, a békés egymás mellett élés ellen ható erők meg­élénkülését és a megromlott Pártaktíva a Vasasban (Solymos László felvételei) világgazdasági helyzetet. Bi­zonyos imperialista körök a fegyverkezési hajsza fokozá­sával katonai erőfölény meg­szerzésére törekszenek, s ép- •pen az imperializmus a leg­főbb oka annak, hogy nem csökkentek a válsággócok a világ különböző térségeiben. A fegyverkezés, a szóvjetel- lenesség, az antikommuniz- mus, a béke elleni támadá­sok — mindez csak kiútke­resés; a tőkések így vélnek kilábalni megolanatatlan problémáikból. Kifejezte meggyőződését, hogy a hábo­rú erői nem kerekedhetnek felül. A jelenlegi kiélezett helyzet csak átmeneti lesz, és a világ vissza fog térni a nor- malizált államközi kapcsola­tokhoz, mert más út nincs. A szocializmus, a haladás, a béke erői és a reálisan gon­dolkodó polgári politikusok együttesen nagyobb erőt kép­viselnek, mint a feszültséget szítók, a háborús konfliktu- I sok hívei. Mi a szocializmus, a béke jelszavát követjük, s megfelelő erővel is rendelke­zünk — gondolok mindenek­előtt a Szovjetunióra, a szo­cialista közösség egyesített jjc Kádár János bejegyzést tett a kombinált acélmű November 7. brigádjának naplójába Kádár János viszonozza a miskolciak köszöntését mus ügyét. Szakmai felké­szültségét. felelősségét mind tudatosabban állítja a köz- gondolkodás, a szocialista eszmeiség, az erkölcs fejlesz­tésének szolgálatába. Érzé­ké A körzeti pártalapszervezet tagjai köszön­tik Kádár Jánost valósításáért dolgozzunk. Folytatjuk jól bevált szövet­ségi politikánkat: pártunk to­vábbra is a tömegekre tá­maszkodva, minden tisztessé­ges, becsületes emberrel ösz- szefogva akar dolgozni. Hi­szen az általunk elképzelt szebb, új világ, a szocialista Magyarország nem olyan or­szág, ahol csak kommunisták laknak, az minden magyar ember otthona lesz. De min­denkinek kötelessége kivenni a maga részét az országépítő munkából. Ez a mi elvi álláspontunk, ez hazaíiságunk és interna­cionalizmusunk. Kötelessé­günk, hogy törekvéseink mel­lett nyíltan kiálljunk. Valódi híveket, igaz szövetségeseket mi, kommunisták csak meg­győzéssel és meggyőződéssel szerezhetünk. A pártaktíva Drótos László zárszavával és az Internacio- nálé hangjaival fejeződött be. Megyénk és városunk ven­dégei ezután városnéző sétán vettek részt. Ellátogattak a Csemege Kereskedelmi Válla­lat Győri kapui ABC-áruhá- zába, ahol Boros István bolt­vezető fogadta Kádár Jánost és kíséretét. A párt Központi Bizottságának első titkára megelégedéssel nyugtázta a szép áruválasztékot, s hossza­san elidőzött a csemege-, majd a zöldségespult előtt. Ez utóbbi helyen a boltvezető megkérdezte, hogy kíván-e valamit vásárolni. Kádár Já­nos mosolyogva válaszolta „Most csak kinézem, mit akarok, s majd visszajövök érte Pestről...” A boltból távozóban Kádár János a következő beírást tette a Szűk Istvánná vezette Jubileum brigád naplójába: „Minden jót kíván Kádár Já­nos”. Innen a vendégek útja a III/3—4. területi pártalap-1 szervezet helyiségébe vezetett^ ahol Matus Géza, a III/4. te­rületi pártalapszervezet tit­kára tájékoztatta a vendége-, két az alapszervezet munká­járól, lakóterületi politikai tevékenységükről. A látogatás végén Kádár János itt is be­jegyzést tett a pártalapszer­vezet naplójába: „A legjobb kívánságokkal, elvtársi üd­vözlettel Kádár János”. Hogy hiteles legyen a beírása, még „tanúkkal” is aláíratta: Grósz Károly és Drótos László lát­ták el kézjegyükkel a be­jegyzést. Kádár János este a Júnó- szálló különtermében közös vacsorán vett részt Borsod- Abaúj-Zemplén megye párt-, állami, tömegszervezeti, más közéleti vezetőivel, szocialista brigádvezetőkkel, az ország­rész tudományos, kulturális, művészeti életének vezető személyiségeivel. Pohárkö­szöntőt mondott Deme László, a megyei népfrontbizottság elnöke, és Czibere Tibor, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. Szavaikra Kádár János válaszolt. Ezzel a tegnapi program be­fejeződött. Városnéző sétán a Győri kapuban erőire, a Varsói Sze; idés tagállamaira. Álláspontunk ismert; egyenlő biztonságot a fegy­verzet alacsonyabb szintjén mindenki számára. A szocialistá országok a nemzetközi politika fő eszkö­zének minden vitás kérdés­ben a tárgyalást tartják. Csak a legutóbbi időkben keresve a példákat: bizonyítják tár­gyalási szándékunkat a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seknél, a háborús veszély el­hárításával kapcsolatos szov­jet állásfoglalások, Leonyid Iljics Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán, majd Tbilisziben, s legutóbb a Willy Brandttal folytatott megbe­széléseken elhangzott indít­ványai, vagy az a békefelhí­vás, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a világ parlamentjeihez és né­peihez. A népek nem enged­nek már kivívott szabadság- jogaikból, aligha állhatja út­ját bárki is azoknak a né­peknek, amelyek most har­colnak önrendelkezési jogu­kért, szuverenitásukért. Senki nem vitathatja el a népek jo­gát a nemzeti függetlenségük­höz, szabadságukhoz, hiába rágalmazzák őket a terroriz­mus vádjával. A Központi Bi­zottság első titkára szólt a lengyelországi helyzetről, és emlékeztetett arra, hogy pár­tunk Központi Bizottsága jú­niusi üléséről kiadott közle­ményében ismételten állást foglalt a lengyelországi ese­ményekkel kapcsolatban. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­hoz írt levelét megalapozott­nak, elvileg helyesnek és idő- ‘ szerűnek tartottuk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: pártunk, né­pünk útja egyenes, világos, helyes út é* ezen haladva ju­tunk előre, mind előbbre nagy céljaink felé. Most az a feladatunk, hogy a párt XII. kongresszusán meghatározott feladatok következetes meg­Rendszerünk szilárd, népünk egységes Kádár János felszólalása a pártaktíván

Next

/
Oldalképek
Tartalom