Déli Hírlap, 1981. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

1981-07-25 / 172. szám

„Aranyoskám, ezért még pénzt is kap?” Olvasószolgálatban 77 A könyvtárral úgy van az olvasni' szerető earner, mint a gyere* az euessegbouoan; irigykedik a nénire, mert annyi cuitrot, csokit ehet, amemiyit akar. Lehet, hogy a hasonlat túlságosan is protan és nem is pontos, mert a jó kereskedő el tudja adni az árut akkor is, ha nem szereti az édességet. De érvényes-e ez az egyik leg- kenyesebb portékára: a könyv­re is? Miért szereti, miért vá­lasztotta, milyen szépségeket talál a szakmában a könyvtá­ros? A Vasas Művelődési Köz­pont Bartók Könyvtárában tet­tem fel a kérdést Czakó Lajos- nénak és Kázsmérné Krémer Máriának. Azért éppen nekik, mert Czakóné a „rangidős” (1962 óta dolgozik itt), míg Kázsmérné csak most ismerke. dik ezzel a munkával. , — Kislány koromban két polcnyi könyv volt otthon — mondja. — Többnyire mesék, de később regények is. Nagyon szerettem olvas­ni. A tanáraim (az általá­nosban) azt javasolták, hogy humán pályára menjek. Egy évig jártam is a Herman gimnáziumba, de családi okok miatt (a szüleim elvál­tak) kimaradtam és elmen­tem fodrásztanulónak. De itt is csak az irodalom érdekeit — szakkörbe is jártam —, ás tudtam, hogy nem maradok sokáig a szakmában. Később estin le is érettségiztem. Mégis a sors döntött úgy, hogy ott kellett hagynom a fodrászatot. Megbetegedtem, s az orvos azt mondta, hogy vagy más munkát választok, vagy rokkantként fognak le­százalékolni. Ekkor jelentkez­tem ide segédkönyvtárosnak, azaz a „könyvtáros IV”-re. Ősztől elvégzem az egyéves tanfolyamot, utána főiskolára szeretnék menni. Most még tanulgatom a szakmát, amit, hivatásnak, missziónak tar­tok, de úgy gondolom, az a helyes, ha mindig a saját igényeimből indulok ki. Czakó Lajosné útja más volt. Egyenesebb, de hosz- szabb is. Az ő karrierje egy­szersmind kicsit modellje is a közművelődési könyvtá­rakban dolgozó szakembere­kének. Nem minden tanulság nélkül. ______ A diplomát i drágán adják — 1958-ban, amikór leérett­ségiztem, adminisztrátor let­tem a szécsényi járási ta­nácsnál. Szerettem olvasni, s amikor egy piciny szobában, két polcnyi könyvvel meg­alakult a járási könyvtár, szívesen engedtem a csábí­tásnak, átmentem oda dol­gozni. Igen nehezek voltak a körülmények. Gumicsizmá­ban jártuk a járás falvait. Túl nagy becsülete nem volt ott és akkor a könyvnek. Egyszer egy palóc ruhás né­niké meg is kérdezte: „Ara­nyoskám, ezért még pénzt is kap?” Pedig az érettségi óta . jóformán állandóan tanulok. * 1959-től két évig a közép­fokú szaktanfolyamot végez­tem Pesten. Akkor azt mond­ták, hogy ez elég, később kiderült, hogy kevés. 1972-től — 3 év alatt — megszerez­tem a debreceni főiskolán a népművelés-könyvtár szakot. Akkor úgy tudtuk, hogy ez főiskolai végzettségnek számít, később kiderült, hogy nem, 1977-ben komplex ál­lamvizsgát kellett tennünk, majd ezt meg kellett pótolni íuvMitwyu sf’Oíii j)c Kázsmérné Krémer Mária a fodrászatot hagyta ott a könyvekért ha elfogadják a tanácsainkat, s legközelebb már igénylik is azt. Fodrász legyen, vagy könyvtáros? Közben letelvén a munka­idő, Magdolnát köszöntem jöttek a kartársnők, egy se­reg csinos lány és fiatalasz- szony és namar heves vita alakult ki. Mert nem könnyű „terep” a közművelődési könyvtár sem. Szorítanak a könyvárak és a beszerzési keret feszültségei, a manuá­lisan végzett tengernyi admi­nisztrációs munka (maguk gépelik a'katalóguscédulákat), ami miatt sokszor éppen az olvasásra, tájékozódásra, fel- töltődésre nem jut elég idő. Heves vita alakul ki arról, hogy a közvélemény a fod­rászmesterséget, vagy a könyvtárosszakmát becsüli-e többre? A jelenlevő hölgye« mindkettőben érdekeltek, és ügy vélik, hogy páciensként (a fodrászatban) kevesebb megbecsülést, kevésbé udva­rias kiszolgálást kapnak, mint amilyent tőlük vár el a köz­vélemény és a felettes ható­ságok. (horpácsi) Évente két gyermek film... Ez bizony kevés y. Czakó Lajosné két évtize­de van a pályán. Nincs a könyvtáros szakmának olyan területe, ahol még nem dol­gozott. (Kiss József felvételei) egy filozófia államvizsgával, hogy végre elismerjék a fő­iskolai végzettséget. Azóta elvégeztem a kétéves esztéti­ka szakosítót a marxizmus— leninizmus esti egyetemen. A kartársnőmnek már köny- nyebb dolga lesz, ha felve­szik» mert 4 év alatt meg­szerezheti a főiskolai okle­velet. .— 1962 óta dolgozom itt, a Vasas könyvtárában (akkor jöttem férjhez Miskolcra). Végigpróbáltam a szakma szinte minden területét. Vol­tam az állományba vételnél, szerkesztettem katalógust, dolgoztam (az LKM-ben) a letéti könyvtárban, most az olvasószolgálatnál vagyok. Az olvasóink többsége munkás, akiknek igen sokirányú az érdeklődése, a műszaki kér­désektől a hobbin, barkácso­láson keresztül a szépiroda­lomig. Meg kell nyerni őket, ismerni az életüket, gondjai­kat. hogy személyes ismerős­sé váljanak. Amikor először jönnek ide, tanácstalanul mozognak a könyvtárban Krimit, bestsellert kérnek. Az a mi legnagyobb sikerünk. Az Állami Ifjúsági Bizottság nemrégiben áttekintette — a Művelődési Minisztérium értéke­lése alapján — a gyermek- és ifjúsági filmgyártás, illetve for­galmazás helyzetét s az ezzel kapcsolatos feladatokat. A ma felnövekvő nemzedé­kek szabad idejük jelentős ré­szét töltik moziban, több időt szánnak a művelődés, ^szórakozás e népszerű formá­jára. mint egyéb kulturális tevékenységekre, például ol­vasásra, múzeum- vagy szín­házlátogatásra. Ezért oly fon­tos, hogy mind több, róluk és hozzájuk szóló művel ta­lálkozhassanak a filmvász­non, olyanokkal, amelyek nem sekélyes szórakoztatás­sal vagy a valóságot leegy­szerűsítve ábrázoló „tanme­sékkel” kívánnak hatni a fia­talokra, hanem az értékes műalkotások esztétikai törvé­nyei szerint, egyszersmind közönségük életkori sajátos­ságaira figyelemmel közvetí­tik mondandójukat. Akkor igazán jók tehát a gyermekfilmek, ha az alko­tóműhelyekben támasztott művészi, dramaturgiai, szak­mai követelményeknek ugyan­úgy megfelelnek, mint a töb­bi mű. Jellemző, hogy a ma­gyar filmgyártás legsikere­sebb, győrmekekhez szóló al­kotásait legtöbbször nem e műfaj „specialistái”, hanem filmművészetünk egészének jeles képviselői készítették. A kiváló alkotók azonban a ta­pasztalatok szerint mind ne­hezebben vállalkoznak gyer­mekfilmforgatásra, ennek oka elsősorban a megfelelő iro­dalmi alapanyag szűkössége és a műfaj művészi meg­becsülésének csökkenése. Évente átlagosan két játék­film készül hazánkban a 3— 14 éves korosztály részére, s ez nem elégíti ki az igénye­ket. A mennyiségi gondok mellett ugyanannyira fontos az is, hogy a létrehozott mű­vek egyenletesen magas szín­vonalat képviseljenek, érvé­nyesüljön magatartás- és jel-' leinformáló hatásuk, mara­dandó élménnyel gazdagítsák ifjú nézőiket 4 A filmforgalmazásban az eddigi eredményes kezdemé­nyezések — a mozik és isko­lák szerződéses kapcsolatai, az évente megrendezett gyer- mekfilmnapok — mellett az értékes gyermekfilmek folya­matos műsoron tartásával le­hetne jobban kielégíteni az igényeket. A filmet értő és szerető ifjú közönség nevelé­séhez pedig a közművelődé­si intézmények, valamint az általános és középiskolák já­rulhatnak hozzá a filmklub­hálózat tartalmi és szervezeti fejlesztésével, illetve azzal, hogy a mozilátogatásokat, a filmélmények feldolgozását tudatosabban építik be a tan­tervi programokba. Ma: karnevál Ifjúsági napok kezdődtek Szegeden A hét vége Szegeden a fia­taloké. Őket fogadják az ün­nepi hetek könnyűzenei prog­ramjai, a szabadtéri játékot« soron levő előadásai és más kulturális és szórakoztató programok. A KISZ városi bizottsága és az Express Ifjú­sági és Diákutazási Iroda aa idén 15. alkalommal szervez­te meg számukra a szegedi if­júsági napokat. ■ , Tegnap, az eseménysorozat nyitónapján az ország min­den megyéjéből és a fővá­rosból különvonatokkal, kü- lönautóbuszokkal érkeztek meg a fiatal vendégek, aki­ket Szegeden a város K1SZ- esei kalauzolnak. A szórakoztató programok, zenei műsorok, dzsesszkon- certek tegnap délután kez­dődtek az újszegedi színpa­don, a városi ifjúsági ház­ban és a Tisza-partfal lép­csősorai előtt felállított sza­badtéri színpadon. Az ifjúsági napok egyik ki-* emelkedő eseményét, a sze­gedi fiatalok vidám karneváli felvonulását, ma délután ren­dezik meg a Tisza mellett le­vő rakparti úton. Folklór­konferencia Nyolc ország — Bulgária, Csehszlovák] -■ Jugoszlávia, MSgyaroaz NDK, az NSZK, a Szovjetunió és Tö­rökország — néprajzi intéz­ményeinek szakemberei tudo­mányos konferenciát vitatják meg Kecskeméten, a Tudo­mány és Technika Házában, a folklorizmus fogalmát, és jelenségeit. A tegnap kezdő­dött kétnapos eszmecserén a különböző nemzetek ősi népi hagyományainak őrzéséről, közreadásáról hangzanak el előadások. « Augusztus 8—9-én Néptánctalálkozó Mezőkövesden A Mezőkövesdi városi—já­rási Művelődési Központ és az Ipari Szövetkezetek Bor­sod megyei Szövetsége immár harmadízben rendezi meg Mezőkövesden a matyóföldi néptánctalálkozót. A rendez­vényre 1977 óta kétévenként kerül sor, az ország számos helyéről sok érdeklődőt vonz. A mostani találkozó időpont­ja: augusztus 8—9. Tizenegy néptánccsoport mutatkozik be Mezőkövesden, de a kör­nyező falvak is vendégül lát­nak nem egy együttest. A második nap délutánján — fél 5-kor — kezdődik a tán­cos felvonulás a postától a művelődési központig. Este gálaműsorral zárul a talál­kozó. Lóránt Zsuzsa Kalapos, és zició című szobra a brazíliai Alfi Vivern Kompo­Kisplasztikai biennále Ötödik alkalommal rendez­ték meg Budapesten a nem­zetközi kisplasztikái kiállítást. Harminc ország 100 művészé­nek 400 alkotása látható a műcsarnok termeiben, szep­tember 27-ig. A budapesti nemzetközi kisplasztikái ki­állítás egyre inkább megfelel az induláskor megfogalma­zott célkitűzéseknek. Az „Egyén és közösség” * téma megtartása mellett — amely már az_ előző kiállításnál is jól szolgálta a humánus érté­kek felmérését, az eltérő kö­rülmények között dolgozó al­kotók munkásságának össze­hasonlítását — az idén aján­lásként Bartók Béla születé­sének jO. évfordulója szere­pelt. A kiállításon változatos anyaggal, sokféle szobrásza­ti irányzattal találkozhat a látogató. k Hol van már az a toll... Az anyagmegmaradás nyelvi elve Az anyagmegmaradás tör­vényszerűségét ugyan a termé­szettudományok művelői állapí­tották meg, de az anyag a nyelv­fejlődés során sem mindig mú­landó. Eássunk néhány példát: a mai grafitceruzák őse az ón- rúd volt. Már évszázadok óta nem írunk ónrudacskákkal, de az irón (író-ón) szót, mint a ceruza szinonimáját ma is számon tartják a nyelvi szó­jegyzetek, s ha az élőbeszéd ma már csak ritkán, s a hivatali nyelv is módjával használja, azért ma is álta­lában ismert és értett szó­nak számít, noha az írószer­szám anyaga azóta grafitra változott. Az írótollat sem lúdtollból faragják manap­ság, már utóda, az acélhe- gyű toll is a múlté lesz las­san, de a golyós, filc, vagy rostanyagból készült írószer- számot is egyformán fótinak nevezzük.. Amikor a vasút felhagyott a talpfák haszná­latával, hosszú ideig járta a vasbeton talpfa kifejezés; most kezdi kiszorítani a vas­beton alj elnevezés. Megérti az eladó azt az anyukát is, aki műanyag cu­misüveget kér, mert az üveg­ből készült könnyen törik. Az üvegnél maradva: a szem­üveg ma már csak részben készül üveglencsével, itt is hódít a műanyag, különösen, ha sokdioptriás pápaszemröl rol. van szó. Műanyagból készül a napszemüvegek jelentős ré­sze "is. A tárgyak elnevezése más vonatkozásban sem tart lé­pést gyakran a technikai fejlődéssel. Amikor még nyílt tűzön vagy kezdetleges tűzhelyen sütöttek-főztek, ak­kor az edénynek lábai vol­tak, s ezért lábasnak nevez­ték. Ma, amikor már rég zárt térben lobog a tűzhely lángja vagy a gázláng, eset­leg villamos főzőlap szolgál a konyhában, persze nincs az edénynek lába, de azért változatlanul lábasnak hív­juk. Már a megszületése pilla­natában nem volt összhang­ban a nevével a tollaslabda, mert hiszen a labdát nem toll, hanem apró, műanyag­ból készült „vitorlák” segítik a repülésben. Ám a szó kép­zésében van logika, mert et­től a szereléstől valósággal szárnyakat kap az ütőkkel röptetett golyó. A beretválkozás forradal­ma is hozott nyelvfejlődesd furcsaságokat. Amikor a be- retvát kezdte kiszorítani Gi- lette újdonsága, akkor azt mindenki zsilettkészüléknek, vágóélét pedig zsilettpengé­nek nevezte. Később, az ide­gen szavak kiküszöbölésére irányuló törekvés megszülte az önborotva szót, s ma már mindenki borotvapengét kér az illatszerboltban — akkor is, ha Gilette-márkát vásá­CS. B. Elmarad a Kedves hazug Elmarad a Vasas Művelő­dési Központba mara hirde­tett Shaw-színmű, a Kedves hazug előadása. Akárcsak a tegnap elmaradt Huszti Péter —Piros Ildikó előadóest, a mai kétszereplős játék — Tolnay Klári és Mensáros László lettek volna a köz­reműködők — is a művészek külföldi tartózkodása miatt hiúsult meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom