Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-18 / 64. szám

★ Megy a licit Még mindenki tartja. Vendéglátók vetélkedője (1.) A bánatpénzt visszakapj ák A Vár étteremben maradt a régi cégér és a főnök. Csak a szisztéma változik. Annyi, tisztes márkájú ko­csi nem állt még az Otthon étterem előtt, mint tegnap; annyi vendeg még sosem volt reggeli időben itt. mint tegnap 'délelőtt. Árverést tar­tottak kedden Diósgyőrben. Az újmódi szabályok szerint, a Miskolci Vendeglátóipari Vállalat hét üzletére licitál­tak a megjelentek. A megjelentek? Legalább háromszázán voltak. Nem­csak árverés, hanem próba is volt a tegnapi rendezvény. A nagy érdeklődés, a rende­zők izgalma, a licitek nagy­sága erre utalt. Mind a hét üzlet elkelt .. Erre nem szá­mított az igazgató, dr. Sugár Janos sem. Három évre A Miskolci Vendéglátóipari Vallalat az érvényes rende­leteknek megfelelően hirdet­te meg a pályázatot a bol­tok szerződéses üzemelésére. Ez — leegyszerűsítve —, any- nyit jelent, hogy a pályázat­győztes vendéglős három éven át. azaz 1984. március 31-ig havonta fix összeget fizet a cégnek, amely összeg fedezi a költségeket (az al­kalmazottak bérének közter­heit, a bérleti díjat, az álló­eszközök amortizációját, a konyhai gépek javításának átalánydíját stb.) és nyere­séget is tartalmaz. Az alkal­mazottakat a tulaj’ fizeti, de ő dönti el, hogy hányán vi­szik az üzletet. A versenytárgyalás olyan, mint egy krimi. Vagy már elszoktunk az izgalmaktól? A sarokba állított zongorán írógép pihen, az egyik asz­talon magnetofon duruzsol, a teremben vágni lehet a füs­töt. Dr. Kövy Zoltán elnök, a vállalat főosztályvezetője be­jelenti, hogy a tízezer fo­rintos bánatpénzt a jelentke­zők az akció végén vissza­kapják. Ez persze kisebb iz­galmat k^lt, mint az a tény. hogy négy boltra csak ösz- szesen négy, azaz egy-egy jelentkező volt. Megijedtek a konkurrensek? A Vár, a Vasút, a Törpe, a népkerti Sport vita nélkül kelt el. A Törpéért három 'évre 805 ezer forintot kell fizetni, havi részletekben. A Sport 971 ezer forintot ért, a Vasút III. osztályú presszóért Szabó László 2.548 millió forintot garantált, a Vár étterem 1,570 millió forintért kelt el. A Vár volt főnöke és új tulajdonosa boldognak lát­szott. Kemény ellenfelekre számított, de végül is csak egyedül indult. Korábban, feltételesen. új garnitúrát rendelt, erősíti a konyhai csapatot, mérsékli a pincérek számát. A cégtábla marad, ő is marad, csak az elszámolás módja lesz más. Fizetni kelt Az izgalom csak most kez­dődik. Az érdekeltek ringbe szállnak a Réí-hez címzett harmadosztályú borozóért. A táblával ékesített asztalok­nál helyet foglalnak a lici­tálók, viszik • magukkal a konzultánsokat is. A terem­ben csend lesz. Mindenki a jegyzeteibe mélyed. Az is számol, aki nem licitál. Négyen indulnak. A kiki­áltási ár. az átalánydíj há­roméves összege 1.288 millió forint. (A végén az igazgató elmondta, hogy nem akartak elrettentő feladatokat állíta­ni a jelentkezők elé. Kedv­csináló még ez a gyakorlat. A felkínált, üzletek közül korábban, egyik sem számí­tott ráfizetésesnek.) Másfél millióig együtt a csapat. Az elnök a szünetet . 1.7 milliónál rendeli el, de akkor már csak ketten van­nak. A szusszanásnyi pihenő alatt sok üdítő fogy, s gya- rapszanak a számoszlopok. Némi meglepetésre, mindkét licitáló nemet mond. Marad áz átalánydíj összege 1.650 millió forint. Egyenlőség esetén az dönt, . hogy ki ajánl meg többet ,a forgó­eszköz-megváltásból. Vajtkó Jánosné nyer. Ez mintegy 150 ezer forint kész­pénzt jelent, átvállalja a tá­nyérok, poharak, kanalak, azaz a fogyóeszközök meg­váltását. Ezért a szerződés megkötésekor, rögtön fizetni kell. lét és kockázat Szünet ismét. Derekasan, 5e nagy lámpalázzal dolgoz­nak'az Otthon pincérei. Zúg a ventillátor. A győztes fo­gadja a gratulációkat. Nem titok, örül. örülhet? Aki április 1-től boltot kap, az több munkát vállal, a nagyobb forgalom, a kisebb költség és a több haszon fejében. Kockázat nélkül nincs üzlet. Kibicekben nincs hiány. A résztvevők nagy része meg­járt már néhány pesti árve­rést. Sokan kicsinyük a té­teket a mostani versenytár­gyaláson. Az igazgató nyu­galomra int. Vojtkóné. bár nevezett, de rfiár nem indul a követ­kező futamban. Az előzőt ő nyerte. Próbálkozik viszont az a Horváth József, aki a Rét helyett, most már a Mignont akarja megszerezni. A szakértők a homlokukat ráncolják. (Folytatjuk) BRACKÓ ISTVÁN A OH várospolitikai fóruma A öreaekért ■ Nem homogén réteg ■ A gyermekek felelőssége ■ Otthon — nyugdíjasoknak Azt mondjuk; öregek. De mindenkiben más-más emóciókat kelt ez. a szó. Akinek még élnek a szülei, nagyszülei, elsősor­ban rájuk gondol. Aztán az idősebb korosztályhoz tartozó rokonokra, barátokra, ismerősökre és talán egy kicsit saját magára, életének arra a szakaszára, ami törvényszerűen el­következik. Néha hajlandók vagyunk homogén rétegként ke­zelni őket. pedig ahány ember, annyi sors, óriási különbségek vannak közöttük, akár családi állapotukat, akár jövedelmü­ket. szociális körülményeiket tekintjük. Nehéz feladatra vál­lalkozott a Városi tanács végrehajtó bizottsága, amikor szám­ba vette mindazt, ami az öregekről való gondoskodásból a ta­nácsra hárul. Csótai János elnökhelyettes szóbeli kiegészítőjében hang­súlyozta, hogy hiba lenne egészségügyi problémákra szűkíteni a teendőket. Hiszen a nyugdíjasok is három nagy csoportba oszthatók és a lét­szám felét kitevő 55—69 éve­sek túlnyomó többsége ön­álló életvitelre képes, szá­mukra az aktivitás fenntar­tása a legfontosabb. A kö­vetkező csoport a 70—79 éve­seké — a nyugdíjkorhatárú- ak negyedét alkotják —, és közülük sokan már igénylik a társadalom támogatását; nekik a családot is pótolnia kell. Az egészségügyi ellátás­ra és szociális gondozásra leginkább a 80 éven felüliek szorulnak. Az utóbbi korcso­port tagjai közül kerülnek ki az alacsony nyugdíjjal rendelkezők. Az MSZMP XII. kongresz- sZusán és a minap a Haza­fias Népfront országos kong­resszusán is megfogalmazó­dott — emlékezzünk Kádár János szavaira! —. hogy gaz­dasági nehézségeink ebenere, még ebben a tervidőszakban emelik az alacsony nyugdíja­kat. Ám a pártkongresszuson nemcsak^ a munkahelyek és a társadalmi szervek teen­dőit hangsúlyozták, hanem a család felelősségét is. Nem volt ez másként a városi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak ülésén sem. Dr. Berkő Péter például arról beszélt, hogy egyesek anyagi áldozat­tól sem riadnak vissza, min­den követ megmozgatnak, hogy idős hozzátartozójuk a kórházban maradjon, noha egészségi állapota ezt !nem indokolja. © ® A hozzászólásokból kide­rült, hogy szinte mindegyik végrehajtó bizottsági tag tud szomorú példát mondani az idős szülő elhanyagolására. A vasgyári kórház íekonst- rukciójának keretében, külön osztályt létesítenek az inten­zív kezelést már nem igény­lő, de ápolásra szoruló idős betegek számára. Ezzel sok kórházi ágyat szabadítanak lel. ám azt senki se várja, hogy az egészségügy átvál­lalja magára a gyermeki kö­telességet! Vonatkozik ez a szociális otthoni felvételre is. Jelenleg átlagosan egy év a várakozási idő. Lényegesen többen vannak viszont, akik napköziotthonos ellátást igé­nyelnek. Nem annyira a kosztért — bár ez is sokat számít a család nélkül, élő idős embereknek —, hanem a közösségért. Az intézmények célszerű kihasználásával is lehetne — legalább a nap bizonyos időszakára — otthont, együtt- létet teremteni az idős em­bereknek. A Martintelepen a pártszervezet helyisegét használják ilyen célra, kitű­nően összeegyeztetve a két­féle funkciót. Jó lenne szám­ba venni e célra például » Hazafias Népfront körzeti helyiségeit és a művelődési házak azon szobáit, termeit, melyek a nap nagy részében kihasználatlanok. • • Még több nyugdijasklubra van szükség, de az sem kö­zömbös, milyen programot kínálnak az idős emberek­nek. Rossz példaként említet­te valaki, hogy egyes klu­bokban az öregek továbbkép­zése zajlik ahelyett, hogy tartalmas, de könnyű szóra­koztató időtöltést kínálnának számukra. A mai lakások mérete, el­rendezése nem kedvez a többgenerációs családok együttélésének. A tervezők feladata, hogy megoldjak, hogyan lehet adott esetben minimális átalakítással ösz- szenvitni egv kétszobás és egy garzonlakást. Am addig is, amíg közelebb kerülnek az új otthonok a nagyobb létszámú, többgenerációs csa­ládok igényeihez, szükség van a nyugdíjasok házára. Az előkészítő munkálatok már megkezdődtek, es né­hány éven belül Miskolcon is otthont kapnak a magá­nyos öregek. (békés) Kolacsek Gyula köszöntése Az idős kommunistát, a 75 éves Kolacsek Gyulát köszön­tötte tegnap délelőtt a városi pártbizottságon dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára. Kolacsek Gyula munkás- szülők gyermekeként született 1906-ban, Tolcsván. Apja a kohászatban dolgozott, mivel 1919-ben vöröskatona volt, ezert elküldték a gyárból. Az állami iskola öt osztályának elvégzése után asztalostanuló lett. Ebben a szakmában sza­badult mint segéd, 1924-ben. 1926-ban szakszervezeti veze­tőségi ' tag lett. Több neves miskolci asztalosmesternél ta­nult. dolgozott. Többször te­vékenykedett a szociáldemok­rata párt megbízásából vá­lasztási előkészületekben, ki­vette részét a sztrájkok szer­vezéséből, valamint a bér- és politikai harcok más formái­ból is. 1936-ban már a szociál­demokrata párt bizalmija. 1938-ban választották meg a Famunkás Szakszervezet el­nökévé. 1941-ben feketelistá­ra tették, emiatt munkaadói nem alkalmazhatták tovább, kénytelen volt tüzelőkereske­déssel foglalkozni. Mint a szakszervezet utolsó elnöke. 1944-ben rendőri felügyelet alá került. 1945-ben az elsők között lett á kommunista párt tagja. A felszabaduló^ után a kommunista párt részéről tagja volt a Miskolci Tör­vényhatósági Bizottságnak. A közellátási bizottságban mű­ködött.. 1950-"ben a Nehézszer­számgépgyárban békebizott­sági titkár volt. 1952-ben az LKM-ben propagandista lett, ekkor hathetes pártiskolán vett részt. 1954—55-ben a Ve­gyesipari Vállalat párttitkára mint munkás, majd a Mis­kolci Építőipari Vállalathoz került csoportvezetőként. 1959-től 1966-ig, nyugdíjazá­sáig, az Ingatlankezelő Vál­lalatnál dolgozott. 1964-ben kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Háromszor választották meg tanácstagnak áz 1. kerü­letben. Munkássága elismeré­séül megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet és a Felszabadulási Jubileumi Em­lékérmeit. Városi tanácstag fogadóórája Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Seres Attila a Gépipari Technikumban (Kun Béla út 10.), 18 órakor. Az Aranykalász tervei A Mezőkeresztes nagyköz­ségi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága holnap délelőtt ülést tart, ahol tájékoztató hang­zik el a költségvetési üzem elmúlt évi munkájáról, va­lamint az Aranykalász Ter­melőszövetkezet idei és a VI. ötéves tervre szóló célkitű­zéseiről. Városi tanácsnok Ma tartja tanácstagi be­számolóját: Boldizsár Éva, S. sz. Általános Iskola (Szeles u. 65. sz.) 17 órakor; Mogyo­rósi Zoltán, pártszervezet, Vár u. 5. sz., 17 órakor: Kor- ponai Jánosné dr.. Győri kapu 57., párthelyiség (szoi- gáltatóház), 17 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom