Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)
1981-03-16 / 62. szám
/ I Övék ez az év Az ENSZ 1981-et a rokkantak nemzetközi évének nyilvánította. Értük, róluk szol ez az összeállítás, azzal a bevallott szándékkal, hogy inkább segítsük, mint sajnáljuk őket. A így igyekszik segíteni. Történeteket közöl, embereket mutat be. Rokkantakat, csökkent munkaképességűeket, de nem csökkent értékű embereket. és centik... Egyszerű kivonás: a tolókocsi tengelytávja 82 centiméter. Az átlagos fürdőszoba- vagy W. C.-ajtó viszont 60 centiméter. A maradék 22 centit szétterpesztett ujjakkal átérheti bárki. A kínlódást, a mozgássérültekre kényszerülő ezernyi korlátot, eléjük tornyosuló arasznyi akadályokat az egészségesek talán észre sem veszik. Hiszen csak néhány centiről van szó... A centiket lehet felfelé is mérni: ha lépcsőfokra hágunk, ami kerékkel lehetetlen. Érdekes lenne egyszer feltérképezni, milyen vesszőfutás egy rokkant embertársunknak a nap 24 órája az egészségesekre szabott városban. A lépcsők mellett csak véletlenül akad rámpa: a Jlinó-szálló teraszára még csak fel lehet tolni a kocsit, de a Búza téri aluljárón átjutni már nem lehet.«, Minden betű diadal Szobabelső, annak a szobának a finom, árnyalt, aprólékosan hű rajzi mása, ahol már régóta lakik. Világa határai sem sokkal terjednek messzebbre a térben. Másik rajz: folyosó, előtér akváriumokkal, metszetfinomsággal papírra rögzítve. Csak ha jobban megnézzük mindkettőt, derül ki, hogy az árnyalatok, az egész kép mind-mind betűkből áll. Írógéppel vannak írva. Írva? Festve, rajzolva, áltnodva. Végtelen türelem, netalán- tán ördöngős ügyessé? Az alkotónak a sima kézfogás is hihetetlen erőfeszítésbe, ve- rej tőkés koncentrációba kerül. Velők István „túlmozgásos” rokkant: kezeivel görcsösen kaszálja a levegőt, ku-' sza. nehezen irányítható mozdulataival időbe telik, míg billentyűre illeszti ujjait, s rajzolni kezdi képeit, betűt betűre ütve. Minden pici nyomdafesté- kes folt, betű, apró diadal, a kép, a képek — mert sok van már — kincset érő, csodálatos győzelmek. Egyébkén? ha nem gépéi, . elektronikákat alkot, és szerel — fejben. A forrasztásokat más végzi, ő dirigálja, hogy mi, hova kerüljön. Sakkozni is szóban sakkoz: a játszmát a bábukkal helyette lépegeti végig valaki. Hálás feladat ez, hiszen az István által vezérelt bábuk , mindig győznek... A „túlmozgást” úgy is mondják, hogy mozgáskoordinációs zavar. Velők István az értei-' mes, gazdag emberi élet ko- Otdmációját hibátlanul végzi. * A részlegvezető irányításával dolgozik özvegy Temesvári Józsefné és Varga Lászióné Ország-világ előtt A varrógépet szereti, a kerékpárt nem * Bihari Istvánná kézügyessége kéz nélkül maga az akarat Alig tudunk valamit arról a munkáról, ami a szociális foglalkoztató falain belül zajlik. Csiszár Gyula műszaki vezetőnek őt és fél éves koráig nem volt cipő a lábán. Vele született betegségéből kifolyólag később kétszer tanult meg járni. S nemcsak ez volt élete egyetlen próbatétele; meg kellett járnia art a kálváriát is, amíg a gimnáziumi érettségivel munkához jutott És itt találta meg élete értelmét. Az a feladata, hogy az itt dolgozók munkáját szervezze. az ehhez szükséges feltételeket, anyagokat, eszközöket biztosítsa. A könyvkötőik között vannak hallás- és mozgássérültek. Szemre is szép alkotások kerülnek ki a kezük közűt Hegyesi István a finommechanikai szerelörészieg vezetője. A 101. számú Ipari Szakmunkásképzőben végzett, de bizonyítványa nem volt elég ajánlólevél. A KISZ-bizottság közbenjárásával sikerült elhelyezkednie az akkori VI- MELUX-nál. Évekig varrógépet és kerékpárt javított. Az előbbit nagyon megszerette, bravúrja. az utóbbit kevésbé, talán azért, mert életében sem hajthat biciklit. Pontosan az első születésnapján , betegedett meg, gyermekparalízisben. Szabó Gábor kilenchómapos volt, amikor a gyógyíthatatlan kórba esett. Pesten, Miskolcon és Nagybarcán élte a heine—medines gyerekek életét. Gyermekálma volt, hogy prás lehessen, de annak idején nem volt bő pályaválasztási lehetősége. kitanulta ugyan a szabómester.«get, de a gépet jobban szereti. Iskola nélkül, autodidakta módon ismerte meg a varrógép minden porcikáját, s most ő a műhely karbantartója. Ha jo idő van, az önmaga hajtotta kétkerekű alkalmatossággal jár dolgozni a Pozsonyi utcáról. Ha rossz az idő, a Hyco- mat Trabanttal közlekedik. Szerelmét, feleségét is a ha- sonsorsúak közül választotta. Kisfiúk, Gergely most kilenc- hónapos. Ország-világ előtt lettek híres házaspár. A televíziónak kellett foglalkoznia az üggyel, hogy az asszonyka megkaphassa a gyes-t, úgymond méltányossági alapon. Itt ugyanis a bedolgozókra érvényes jogszabály szerint ez nem járna. Az asszonyok védőkesztyűt varrnak a törtelieknek, a műszerészek a Fővárosi Mechanikai Vállalatnak tekercselnek és szerelnek csengőket. Borsodi megrendelője sajnos alig akad a szociális foglalkoztatónak. Pedig valameny- nyien teljesítménybérben dolgoznak. Nem azt várják, hogy állami dotációval és segélyekkel javíthassanak sorsukon. Önbecsülésből is több olyan munkát szeretnének, ami próbára teszi képességüket és teherbírásukat. Készítették: Brackó István, lllésy Sándor, Keré- nyi László, Kiss László es Oláh Erzsi. jjc Szabó Gáboroknak sorstársakból kiterjedt baráti körük van A mozgás az élet! Ha volna egy terem.,. Az asztalitenisz-világbajnoknak nincs keze . . . Mégis ör- döngös ügyességgel kezeli a pingpongüiüt, karjai közé szorítva. Furcsa, megdöbbentő látvány7? A rokkantaknak a mozgás az eletet jelenti, a sport a sors által rájuk kényszerűéit kotlátok lerombolását. Vasaka- rat kell hozzá — mondja mindenki, aki csinálja —, de sajnos, sokszor megsem bizonyul elegendőnek .. . A miskolci rokkantak sportegyesülete, az „Akarat” tavaly volt tízéves. Hatvanöt ärany-, hatvannégy ezüst-, hatvan bronzérmet szerzett a 120 versenyző itthon és külföldön, ,két autó ára támogatást felélve ez idő alatt. A 120 sportolóból ma csak 60 edz már: öt éve, hogy nincs fedett tornaterem, ami megnyílna előttük és megfelelne nekik. Az életet jelenlő mozgás ilyen korlátáit nehéz tolószékből legyőzni... Szilvásy Lajos, a sportkör elnöke: — Amikor megalakultunk tíz éve, nagyon egyértelműnek tűnt minden. A megyei kórház rehabilitációs osztályának keretein belül minden adott volt: tornaterem, rehabilitációs park. hidroterápia. Volt egy minimális indulótőkénk is. A sportkör létrehozását tulajdonképpen a rehabilitációs osztályon kezeltek kezdeményezésére kezdtük el. — Mit lehetett csinálni az „Akaratban”? — Az összes atlétikai versenyszámol, asztaliteniszt, ügyességi kocsiversenyt, tolókocsis kosárlabdát, sakkversenyt, íjászatot és lovaglást A lovaglószakosztályunk többszöri lócsere, valóságos* kupeckedés után olyan lovakhoz jutott, amelyről ha leesett valaki, mozdulatlanná dermedtek addig, amíg nem segítették föl rá újra. — öt évvel ezelőtt átszervezések miatt az „Akarat” kiszerveződött a kórház tornatermeiből, parkjából... — Megpróbáltunk a tizes iskolába menni, de a szíves fogadtatás nem tudta kiküszöbölni, hogy harminc lépcső fel. ötven le a teremig ... Olyan ez, mint a telefon, amit nem érünk fel, hogy tárcsázzunk. Gyakorlatilag az atlétika maradt meg, ősztől tavaszig a szociális, otthon udvarán. Az időjárás mindent eldönt. Próbáltunk több ízben a hatóságokhoz fordulni: javasoltunk termeket, amit kis társadalmi munkával helyre is pofoztunk, volna, ha megkaphatjuk. Eddig csak elutasító válaszok érkeztek ... * A Papp József SE rendelkezésükre bocsátja pályáit majd — ha elkészülnek. A fedett létesítmények felépítése azonban még hosszú évekbe kerül. Túl olcsó poén. mégis érdemes elmelázni azon, hogy a tíz év alatt kapott három és félszázezer forint vajon hányadrésze annak, amit egy huszadrangú, akármilyen vidéki sportklub elkölt ugyanennyi idő alatt... Kötelező a közvetítés Hol dolgozhatnak? A megyében 9000, ezen belül Miskolcon és közvetlen környékén 3200 csökkent munkaképességű ember dolgozik. Milyen munkakört tölthetnek be? — kérdeztük Magyar Sándort, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét. — Nagyon sokfélét — mondotta. — Elhelyezkedhetnek portásként, telefonkezelőként, éjjeliőrként. — Van a megyében olyan üzem. amely kizárólag ilyen embereket foglalkoztat? — Nálunk nincs. De az ország néhány városában létrehoztak kefekötő, seprűkészítő üzemeket, ahol csak csökkent képességűek dolgoznak. — A közelmúltban megszüntették a kötelező munka- erő-kozvetílést. Égy kivétel azonban akadt: egyes munkakörökben, például a megváltozott munkaképességűek esetében a kötelező jelleget meg lehetett tartani., — Rájuk nézve kötelező a közvetítés. A megyében 14 000 olyan munkahely van, ahol munkába tudnak állni. Több mint 9000 a betöltött hely, ám a többi munkakörben is dolgoznak. Olyanok, akik valamilyen ok miatt — például terhesség — csak könnyebb fizikai munkát végezhetnek. Ezeket a munkaköröket azonban szabaddá kell tenni abban az esetben, ha rokkant munkás kéri felvételét. Ezért is maradt meg a kötelező közvetítési jelleg ... Látni a láthatatlant Ha kedvetlen, morózus hangú telefonközpontost hallok, mindig Varga nénire gondolok. A DVTK központjában bűvöli a vonalakat. A hangja mindig olyan, mint egy szép nyitány. Kedvcsináló 'a beszélgetéshez.« ' Farkas Sándornét egy közgyűlésükön ismertem meg. Derűje életvidámsága magával ragadott. De nemcsak engem, hanem telefonos beszélgetőpartnereit is. Hamiskásan, jót nevetve a történeten el is mesélte, hogy a hangja miatt mar kértek tőle telefonon randevút is. Csak amikor az ismertetőjel után tudakozódott az udvarló, meghallván a jelet, elállt a szándékától. Mert az ismertetőjét fehér bot lett volna. Így tréfálkozott hát élete címerével Vera néni. A vakok és gyengénlátók megyei szervezetének tavalyi közgyűlésén is csinosan, frissen fésült frizurával jelent meg. Kosztümjén ott díszlett szövetségük legmagasabb kitüntetése, a Bráille-emlékérem. Most is felkeresi havonta a fodrászát, eltüntetendő az ősz szálakat, és formára igazítani a frizuráját De a heti szépítkezést maga oldja meg, mint minden mást a lakásában. Igaz, most egy nagy felújítás vége felé jár. Mar több mint 5000 forintot fizetett ki anyagokért. A munka nehezében segítettek neki a Lenin Kohászat} Művek szociális főosztályán dolgozó Herczeg Ferenc szocialista brigád tagjai, az itt dolgozó munkatársak, a szomszédok. S csinosabb lesz-e az otthon? Számára szemmel fel nem fogható, csak képzeletben tud örülni az újnak, a szebbnek. És készül a sorstársak országos seregszemléjére. Március 21-én Budapesten, a többi műsor hangulatától függően Ady- vagy Garai-verset szeretne elmondani. Mert a versek hozzátartoznak az ő világához. Azt vallja, két kedvenc költőjének képei számára láthatóvá teszik a láthatatlant.
