Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-12 / 59. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva— Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Lovagolni jó! — s ez nemcsak magánügy Ha a 3-as úton autózunk Pest felé, s a mezőcsáti elágazás- előtt néhány méterrel jobbra nézünk, romladozó istállóépü­leteket látunk, egynek — ez ép, de háttal áll — a falán nagy­betűs felirat: Hangácsi tsz lovasiskolája. Azt mondják, hogy aki lovagol, akár passzióból, akár ver­senyszerűen. testileg, idegileg egyaránt edződik. A lovaglás barátait szívós, nyugodt embereknek ismerjük, s aki ide, Nyékládháza határába jár lovagolni, annak szüksége is van ezekre a nemes tulajdonságokra. A buszmegálló jó félórás gya­logtávra van, s ha kocsival jön a lovagolni vágyó, ősszel és tavasszal elakadást, nyáron tengelytörést kockádat. Lassan egyéves múltra tekinthet vissza ez az intézmény. Amikor létrehozták — az ónodi és a hangácsi tsz közösen —, a tervekben szerepelt, hogy rendezik a környezetet, út épül az istállóig. Így valóban szép látogatottságra pályázó lovasiskola lehetett volna itt... Azóta a hangácsi tsz egyedül üzemelteti a lovasiskolát, bé­réivé a területet. Az istállót — egyet rendbe hoztak, beva­koltak — lósportrajongók önkéntes munkájával megsegít­ve —, de az útépítés, rendezés eddig elmaradt. Mindennek természetesen anyagi akadályai vannak első­sorban. az üzemeltető tsz lehetőségei ezen a téren korláto­zottak. Igaz. lovagolni pénzért lehet. De ez az összeg elenyé­sző' a szükségeshez képest, s jelentős növekedéséhez is elsősor­ban a látogatókat csábító, vonzó, kulturált környezet lenne szükséges. Bárki mondhatná, hogy az iskola végül is üzlet, s ez a tsz magánügye, jó üzlet pedig — mindkét fél megelégedésére — nincs befektetés nélkül. Nehéz persze kívülállóként megítél­ni. utólag, hogy vajon a lovasiskola sorsát lehetett volna-e eddig ügyesebben, élelmesebben irányítani, vagy a körülmé­nyek szerencsétlen összejátszásán múlott minden. Tény, hogy létezik városunk tőszomszédságában egy lovas­iskola. egy egyedülálló sportolási lehetőség, ami a mozgás­hiányos világunkban különös értékkel bír — bírna! — szá­munkra. s ez a lehetőség jelenleg távolról sincs kiaknázva. Hogy lovagolhatunk-e. vagy sem. és milyen körülmények közt. ez egyáltalán nemcsak magán- vagy üzleti ügy. Mis­kolcon már régen tervezték, hogy majd egyszer lesz egy ilyen lovasiskola, de a tervekből nem lett semmi — írtuk régeb­ben. a nyéki lovasiskola megnyitásának zűrzavaros körülmé­nyeiről szóló cikkben. Most már van egy, de ez sem az iga­zi. Egyelőre ... (?) —k —ó Ezf a A védőital-juttatásról 1981. január 1-én lépett hatályba az egészségügyi mi­niszter új rendelete, amely szabályozza a védőital-jutta- tasra jogosító munkaköröket. A rendelet hatálya kiterjed valamennyi munkáltatóra. A jogszabály alapján a mun­káltató a dolgozók egészség- védelme érdekében köteles a meghatározott, térítés nélküli védőital-juttatásban részesí­teni azokat a dolgozókat, akik a megjelölt munkakö­rülmények között dolgoznak. Melyek a juttatásra jogo­sító munkakörök? Melegítő italként szemé­lyenként és naponként 0,5 liter, kellő forróságú. lehető­leg csipkebogyóból készített, 3 dekagramm cukrot tartal­mazó teát kell kiszolgálni a szabadban dolgozóknak azo­kon a napokon, amikor a Meteorológiai Intézet jelenté­se szerint a várható napi középhőmérséklet a 4 °C-ot nem haladja meg, s az olyan zárt munkahelyen dolgozók­nak, ahol a munkahelyi hő­mérséklet — a munka termé­szete miatt — tartósan a 283 °K-ot (+10 °C-ol) nem haladja meg. A cukorbetegek részére cukrozatlan teát és megfelelő édesítőszert kell biztosítani. Szénsavas (0,1° 0 konyhasót tartalmazó) víz korlátlan fo­gyasztásának lehetőségét kell biztosítani az olyan munka­helyen dolgozók számára, ahol a klímakörülményeket jellemző effektiv, illetve kor­rigált effektiv hőmérséklet eléri vagy meghaladja az alábbi értékekét: könnyű fizi­kai munkánál 26 CCEH; kö­zepesen nehéz fizikai mun­kánál 24 °CEH; nehéz fizikai munkánál 22 °CEH. A jog­szabály előírja a védőital ké­szítésének, tárolásának és kiszolgálásának alapvető^ egészségügyi szabályait is. A dolgozó azon a napon jogo­sult védőitalra, amelyen leg­alább 3 órát vagy megszakí­tás nélkül 2 órát tölt a meg­határozott munkakörülmé­nyek között. A részletes sza­bályokat a munkavédelmi szabályzatban kell meghatá­rozni. Dr. Sass Tibor Kanális nélkül mindhiába... Tolókocsiba kényszerült mozgássérült vagyok — mindkét lábamat elvesztet­tem —, talán érthető, hogy nemigen tudok kilincselni panaszommal . . . A II. kerületben, a Ham­burger J. u. 15. sz. alatt la­kom. s otthonom előtt az úttest annyira tönkrement, hogy lassanként lehetetlen­ség közlekedni, ha csapadé­kos az idő. A szemben levő — 28. számú — ház alól ugyanis állandóan folyik a talajvíz. Az úttesten aztán összegyülemlik. s az arra közlekedő gépjárművek nya­kig fröcskölne^ sáros vízzel, s alaposan rongálják házam falát. Fordultam már az út­fenntartókhoz. s a köztiszta­sági vállalat útjavító részle­géhez, ahonnan február vé­gén ki is jöttek, hoztak né­mi anyagot a javításhoz. Le­zárták az úttest felét — ép­pen azon az oldalon, ahol a 4-es buszok és a cementgyá­ri teherautók járnak. A közlekedés tehát most éppen ott zajlik, ahol a víz tócsá­vá gyülemlik, s 'bizony nem minden járművezető lassít, amikor keresztülvág rajta. Mindenesetre most ismét megstoppolják, kikátyúzzák az úttestünket, de ez sze­rintem ugyanúgy nem hoz végleges megoldást, ahogy a korábbi javítgatások sem. Itt ugyanis csapadékelvezető kanális nincs, víz viszont annál több — az említett talajvíz miatt is —, a tócsa tehát újra, meg újra ki fog­ja marni a bitument. Tudom, hogy Miskolcon nemcsak egyetlen utat kell javítani, s hogy korlátozot­tak az erre fordítható anya­gi lehetőségek. De ez az ál­lapot, amely utcánkban ki­alakult. már nagyon áldat­lan. Kérem a tisztelt illeté- ‘keseket. találjanak valami­lyen megoldást — lehetőleg véglegeset — gondunkra. Kiss Péter, Miskolc, Hamburger Jl u. 15. szám Ön is nyerhet! Újszerű betűrejtvénnyel örvendeztet)ük meg olvasóinkat. Az ötlet nem a miénk. A Tanácsház téri buszmegállónál, a húsbolt kirakatában látható ez a meglehetősen hiányos szö­veg. Az arra járók megpróbálják kitalálni, mit jelenthetett „újkorában”? Arra mindenesetre jó. hogy a várakozók pillan­tását ráirányítsák a kirakatban látható finomságokra, s meg­indítsák a gyomornedvek' működését. Ilyenformán tehát mé­giscsak reklámnak számit ez a felirat. Ám izgatja fantázián­kat. A legsikeresebb .,hézagpótló” szöveg beküldői között tehát egy rúd szafaládét sorsol ki fotóriporterünk. (Szabados György felvétele) Ez nem a lakók vétke! a)c Nem sikerült kinyomozni, hogy kinek köszönhette a Korvin Ottó utca március 7-én ezt a ..látképet”. Hogy nem a lakók vétke, az bizonyos, hiszSn ily sok nylónfóliát. tasakoi, pa­pírt. miegyebet egyetlen háztartásból sem dobálnak ki az útszelre. Hogy az útközépre és a parkba is jutott belőle, az mar az élénk szél müve. S ily módon jutott is belőle az egesz kör­nyékre. Hogy kiket kellene „megdicsérni" érle -r mondom — nem tudom: a környékbeli bol­tokból került volna ki, netán az építők remekeltek? Mindenesetre a hét végére elektelení- tették a terepet, s hét elejen kétnapi munkát adtak három köztisztasági dolgozónak, akik alig győzték bolvégre szürkülni a könnyen szóródó hulladékot. Úgy vélem: közületeinknek is jobban kellene ügyelni környezetük tisztaságára. Nyilván nem tartott volna kél napig szá­mukra az a munka, amit ennek a göngyölegnek a hulladékgyűjtőben való elhelyezése je­lentett volna. így viszont... ? Hadd ne ismételjem. Tanúbizonyság erre a faló. I.- J. Miskolc Mindenki másként csinálja? Szeretném megtudni, van-e valamilyen, szabályzat, vagy 'rendelkezés arra, hogy me­lyik bölcsőde vehet be gyógy­szert a gyerek gyógyszereze- sére és melyik nem. Gyer­mekeink ugyanis korábban a diósgyőri bölcsődébe jártak, s ott szükség esetén — ha nem luzas beteg volt a gye­rek — adhattuk vele a gyógyszert is. Augusztustól az avasi 22. számú bölcsödé­be kerültek át, és sajnos, azóta sokszor kell velük táppénzen lennem. Legki­vált azért, mert hiába láz- talanok már, még gyógysze­rezni kell őket, s nem me­hetnek a bölcsödébe, mivel ott nem fogadják el a gyógy­szert. Nem értem: ezt tehát mindenki másképpen csinál­ja a bölcsődékben? — kér­dezi egy háromgyermekes kismama. • Kérdésével dr. Kise Kata­linhoz, a városi tanács egész­ségügyi osztályvezetőjéhez fordultunk, aki elmondotta, hogy tulajdonképpen a kö­rülményektől függ, melyik bölcsődében hogyan oldják meg a gyermekek gyógysze­relését. Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy beteg gye­reket sem gyógyszerrel, sem anélkül a bölcsődébe nem lehet vinni. A bölcsőde ugyanis egészséges gyerme­kek intézménye. Ez pedig azt jelenti, hogy legfeljebb vitaminokat és úgynevezett prpfilaktikus — tehát meg­előzést szolgáló — gyógy­szereket fogadhatnak el a bölcsőde dolgozói a gyer­mekkel. Mindezeken túl pedig: minden bölcsődének van gyermekszakorvosa. Ű maga ítéli meg. a körülmények teljes ismeretében és teljes felelősséggel, hogy meddig vállalhatnak esetleg „rugal­masabb'’ megoldást a gyere­keknél. Természetesen ott, ahol a bölcsőde zsúfoltabb — mint amilyen a 22-es is! —. nagyobb szigorral kell óvni a gyermekeket a fertő­zéstől, mint az olyan bölcső­dében, ahol kevesebb a gyermek. És ezt a szülőknek éppen gyermekeik érdekében, kell megérteniük. Morzsája sem marad Ha emlékezetem nem csal, öt vagy hat hete állította le a Sályi István u. 29. sz. ház­nál ezt a valaha piros és jobb sorsra érdemes gépko­csit egy fiatalember. Levet­te a rendszámtábláját, és sorsára hagyta a masinát. Mi, lakók még csodálkoz­tunk is „nagyvonalúságán”, hiszen ha alkatrészeire bont­ja, akkor is eladhatta volna, nem is csekély pénzért. Ez persze csak akkor volt, mert azóta már tökéletes roncs lett belőle. A gyere­kek játékszernek használják, teljesen kibelezték. Annak örülünk ugyan, hogy kereke sincs már, hiszen amíg volt, tartottunk tőle, hgy valame­lyik nebulót elgázolja, ha nekilódul... Mindezen persze rágódjék a volt tulajdonos — ha egyáltalán érdekli. Bennün­ket tulajdonképpen csupán azért érdekel, mert ilyen lármás „játékszer” nem hi­szem, hogy léteznék még egy. A srácok ugyanis nem tudnak ellenállni neki, csap­kodják, dütíörögtetik, s a pi­henni vágyók átkozzák a kocsi lemezeit. Az egyébként csendes lakóközösségben sok- sok összetűzésre ad okot ez a roncs. Ha ugyanis a csend­re vágyók rászólnak a gye­rekekre. akkor a szülők kel­nek ki magukból. Ha viszont nem szólnak rájuk, akkor nem lehet megmaradniuk a nagy zajtól. Elszállíttatni innen senki sem meri, mert mi lesz, ha valaha elkezdik keresni? Ám legfőbb ideje lenne, ha végre intézkedne valaki, hogy megszabaduljunk tőle. Végül is nem illik a közte­rület képébe... Barath András, Miskolc, Sályi István u. Sm0észtSi üzenetek Jekler Péterné, Miskolc, Test­vérvárosok útja 14. sz.: Szeretnénk többet' tudni a le­velében írtakról, ezért kérjük, hogy március 16-án délelőtt vagy személyesen, vagy telefonon ke­ressen meg bennünket. Márton Zoltánné, Miskolc, Hoffmann O. u. 9. sz.: Panaszát továbbítottuk a Cent­rum Aruház igazgatójához. Nagy Attila, Miskolc, Közép­szer u. 44. sz.: A boltvezető sajnálja a tör­ténteket, s. ezúton is elnézést kér helyettese nevében a meg­gondolatlan kijelentésért. Valent László, Hollóstető: Az ominózus esetnél jelenlevő turistád egyetértésük jeléül újabo levelet írtak, amelyet va­lamennyien aláírtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom