Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-09 / 56. szám

Bemutató a színházban LEAR KIRÁLY ♦ Lear és a Bolond. Major Tamás és Igó Éva. Hajdanán, amikor még kö- telező olvasmányként olvastam a Lear királyt, a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy mi­ért darabolja fel a jól funk­cionáló királyságát, osztja meg a hatalmát előbb három, majd Cordelia nem tetsző válasza után két részre. A talányt mindmáig nem tudtam meg­fejteni. Illetve egyetlen ma­gyarázat kínálkozik, de azt a szót nem szoktuk nyomtatás­ban leírni, legfeljebb, ha agg­kori szenilitásnak finomítva. A hatalom ugyanis nem olyas­valami. amit el szoktak aján­dékozni. Így tudja a történelem, a tudomány. De nem így a mese, a monda. Az ismeri a három leány-motívumot, a fiata­lok javára fele királyságáról lemondó jóságos atyát. Ilyen lenne Shakespeare hőse is? A jóságos apa, aki átengedi a terepet a fiataloknak, mond- „ván, hogy „csináljátok gyere­keim, mert én már belefárad­tam”? Mit mond erről a ren­dező Csiszár Imre, aki — tisz­te szerint újra értelmezte a darabot? „Lear a bevezető részben olyan despotaként je­lenik meg, aki elvesztette a kapcsolatot a realitásokkal. Örült cselekedetével — hogy az egységes királyságot szét­darabolta — nemcsalt viszály­ba, anarchiába taszított egy országot, hanem száműzte maga mellől a szeretetet és a hűséget is Cordelia és Kent személyében. Ezután követ­kezik az igazi, nagy dráma: hogyan hat egy őrült cselek­vés elkövetőjére a kegyetlen­nek tűnő gyógyító folyamat?” Csiszár felfogása szerint te­hát Lear végső soron bűnös, aki a későbbiek során csak a jól megérdemelt büntetését kapja meg, amikor őt magát, családját és országát is pusz­tulásba sodorja a palackból felelőtlenül kieresztett anar­chia szelleme. • • Nos, maga a látvány nem mindenben igazolja a rende­zőt. Mert igaz ugyan, hogy a darab elején ellenszenvesnek látjuk Leart, amikor ostobán eltaszítja magától az olcsó hí­zelgésre képtelen legkisebb lányt, ám a későbbiek során egyre esendőbbnek és tragi- kusabbnak érezzük az öreg­ember sorsát. Hosszú percek­re megfeledkezünk arról, hogy végül is egy király az, aki há­látlan gyerekeivel civódik méltósága külsőségeiért, alak­ját nyugodtan behelyettesít­hetjük egy parasztéval is, akit vagyonától megfosztva, cudarul kilöknek, vagy éppen a sorsára hagynak a gyerekei. Hogy mennyire lehetséges a tragédiának ilyen értelmű „olvasata” is, azt szomorúan bizonyítják és tanúsítják a a szociográfiák, vagy Úakatos Vince emlékezetes Naplemen­te című dokumentumfilmje is. Hogy nem idegen, talán a rendezői koncepciótól sem, azt éppen a díszlettel (Szlávik István) és a jelmezekkel (Sza­kács Györgyi) véljük bizo­nyíthatónak. Ezek a roncsolt falfelületek, hideg, geometri­kus formák, az időnként ki­bejáró „vasúti kocsi” inkább emlékeztetnek egy mai kül­városra, mint a feudális kor­ra, amelyben a darab cselek­ménye ténylegesen játszódik. Ugyanez mondható el a kicsit anakronisztikusán kortalaní- tott egyenruhákra és bőrru­hákra is. Azon sem lepődnénk meg ezt látván, ha valame­lyik ifjú — mondjuk éppen Edmund — hirtelen felpat­tanna egy MZ vagy Honda motorkerékpárra. Ez minden átértelmezés és korszerű szín­padra állítás buktatója és csapdája. Egy idő után éppen a (feudális) korra való utalá­sokat érezzük fölöslegesnek és zavarónak. Mert bárhon­nan is közelítsünk, a dráma mégiscsak Lear-ről, erről a szemünk előtt tönkremenő öregemberről szól. Az aktua­lizálás kortalanná teheti a darabot, de nem fogadtatja el maradéktalanul Csiszár Imre koncepcióját is. Ez a tra­gédia itt és most is megtör­ténhet, sőt meg is történik a szemünk előtt a világban is, szúkebb környezetünkben is. A rendező azonban mintha nem bízott volna eléggé a Vörösmarty Mihály iordítótta nemes veretű szövegben (Mé­szöly Dezső alkalmazta szín­padra), mindenáron sokkolni is akarta a nézőt. Gondolunk itt a kísérőzenére (Selmeczi György), de még inkább a nem zenei jellegű, technikai hangeffektusokra (különösen a viharjelenetben), amelyek már-már elnyomják magát a szöveget. Ugyanezt mondhat­juk el a különben jól meg­komponált, fegyelmezetten kézben tartott színpadi moz­gásokról is. • • A darabot — s ezt nem csu­pán a tisztelet mondatja — Major Tamás hordozza a vál­lán. Jelenlétét a színpadon — a többiekkel szemben — soha nem a hangerejével véteti eszre. Különösen a darab csúcspontján: a vihar (meg- őrülési) jelenetben, az össze­roppanásban, majd Cordelia elveszítésekor megrendítő/ Éppen azokban a jelenetek­ben, amikor az ember, az apa fájdalmát érzékelteti. De még Cordelia és Kent száműzési jelenetében sem-a despotákai látjuk benne, hanem a meg- tévedt embert, akit aggkori gyengesége sodor végzetébe. Éppen visszafogottsága, já­tékintelligenciája miatt tet­szett Polgár Géza, Gloster sze­repében. Sorsa Learével ro­kon, ő is a tévedésének, illet­ve Edmund cselszövésének az áldozata. Polgár Géza hagyta élni Shakespeare szövegét, mint ahogyan Matus György is Alban fejedelem kisebb, s valamivel passzívabb szerep­körében. Nem véletlenül em­legettük, hogy Shakespeare kötelező olvasmány, hogy a szöveg nemes veretű. Él és hat, ha hagyják, a hangerő nélkül is. Most nem a mik­rofon nem feltétlenül indo­kolt használatára gondolunk, hanem az ereket dagasztó és az arcot is eltorzító dekla- málásra. Az volt az érzé­sünk, hogy a darab végig dübörög, s hiányzik belőle a shakespeare-i humor és az intimitás. A cselszövés is ugyanazzal a hangerővel har­sog, mint a szerelmi vallo­más, vagy a csatazaj. Ezen még nyilván fog csiszolni a rendező, a társulat az előadá­sok során. A három lány szerepében a két „gonoszé” a hálásabb, látványosabb. Tímár Éva (Goneril) és Molnár Zsuzsa (Regan) el tudták hitetni, hogy mindenre képesek a hatalomért és a szeretett férfi (Edmund) megszerzé­séért. A korlátolt önzés fú­riái még akkor is ellenszen­vesek, ha végül maguk is áldozataivá válnak. Alakítá­sukból talán a tragikumot hiányolnánk, azt. hogy leg­alább annyira szánandók is, mint amennyire félelmetesek hatalmuk csúcsán. Igó Éva Cordeliaként alig van a színpadon. Szerepe eleve nem hálás. Sokat vártunk tőle a Bolond szerepében, de abból éppen a sajátosan fanyar shakespeare-i humort hiányoljuk. A rendezői elképzelés szerint Breéhtre emlékeztető song­éneklés, deklamálás elfedi a szöveget, amelynek éppen értelmező funkciója van. A humor forrása éppen az len­ne, hogy ő Vághatja min­denkinek a szemébe az igazságot. Fölénye a tisztán­látásé és egyfajta területen­kívüliségé. A dal-forma ér­zelmesé tette a keserű neve­tést. Blaskó Péternek voltak lu- ciferi pillanatai Edmund szerepében, ám nem mindig tudta elhitetni, hogy ő a bajkeverő. Kímélnie kellett a hangerejét is. Ugyanezt kérnénk Gáspár Tibortól is (Edgar), aki meg túl daliás­nak tűnt a pucér bolond Tamásként, s olykor nem ért. jük. mit mond. Igazán meg­rendítő pillanatai az apjá­val való találkozás jelenetei­ben voltak. Tenyér bemászó- an ellenszenves figurát for­mált és jelen volt a színpa­don Szirtes Gábor, Oszvald, udvaronc szerepében, Nemes és meggyőző Kent volt Új­laki Dénes. Egyértelművé, kissé egyszínűvé is tette Cornwall fejedelem figurá­ját Körtvélyessy Zsolt. Esz- köztelenül, de igen haszno­san, jó szerepértelmezéssel szolgálták a darabot: Csapó' János (Nemes), Major Zsolt i (burgundi fejedelem), Jan- | esik Ferenc (tiszt), Szabados j Ambrus (aggastyán) és Bá- i nó Pál az orvos szerepében. » Minden Shakespeare-be- mutató esemény, a színház ünnepi pillanata. így van ez most is. A hatalmas (csak­nem négyórás!) darab óriá­si erőfeszítést kíván szí­nésztől, nézőtől egyaránt^ Meggyőződésünk. hogy a produkció az előadások so­rán még érni, nemesedni, csiszolódni fog, s nem kí­ván ennyire sokkolóan hat­ni, hanem enged az inti- mebb, halkabb, differenciál­tabb hangulatnak, határok­nak is. Nem kell annyira dübörögni, csikorogni, vil- lámlani annak a viharnak, hogy féljünk tőle, hogy el­higgyük.... BORPACSI SÁNDOR műsor Fiatal muzsikusok • koncertje A Miskolci Szimfonikus Ze­nekar hangversenyei szorosan hozzátartoznak a város, a me­gye zenei életéhez. Nincs is abban semmi rendkívüli, ha avatott kezek tolmácsolják Haydn, Mozart, Albinom, Saint-Saens, Mendelssohn mű­veit. Ami szokatlan volt e kon­certen, melyet a Molnár Béla Ifjúsági Házban tartottak, zsú­folt nézőtér előtt, hogy a szó­listák fiatal muzsikusok vol­tak, az Egressy Béni Zene­iskola és a Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépiskola hallgatói. A tizenévesek számára nemcsak megtiszteltetés a Miskolci Szimfonikusok kísé­rete, de rengeteg tanulsággal is szolgált, mert a legtöbb növendék életében ez volt az első alkalom, amikor szim­fonikus zenekarral léphetett fel. A hivatásos muzsikusok is látható örömmel vettek részt ebben a közös prog­ramban. Örültek ők is, hogy részesei a tehetséges fiata­lok, a jövendő zenészei el­ső szárnypróbálgatásainak. A zenekart. Hollerung Gá­bor vezényelte nagy ambí­cióval, ügyszeretettel és lel­kesen. A közreműködő szólisták közül ketten az Egressy Bé­ni Zeneiskola zongoristái voltak: Krausz Adrienn és Novák Anikó — tanáraik Hetényi Margit, illetőleg Zs. Nagy Mária. A többiek a Ze­neművészeti Szakközépiskola növendékei: Borbáth Krisz­tina és Mezei Rita, tanáruk D. Torma Gabriella, Szebik Ildikó é$ Barta Pálma Papp Gábor tanítványai. A zon­goristák mellett két oboás és egy hegedű szakos növen­dék is sikerrel bemutatko­zott: Kruzsely Mariann és Bakos Attila Kerényi Sán­dornál, Rigó János pedig Bunyák Jánosnál tanulja e nehéz mesterség titkait. Két znegjegyaés feltétlenül ide kívánkozik ehhez a ném mindennapi eseményhez. Mind a zenekar vezetője, mind a kiváló növendékek tanárai úgy gondolják, hogy ezt a kitűnő kezdeményezést folytatni kell. Azt hiszem, ennek pedagógiai és művé­szi haszna beláthatatlan. Jó lenne minél több növendé­ket ilyen zenei élmény bir­tokosává avatni, s minél több hasonló koncertet ren­dezni. A másik megjegyezni­valóm pedig az, hogy több próbát és több időt kell szánni az ilyen események­re. Ezzel tartozunk ennek a jó ügynek. BARTA PÉTER HÉTFŐ Kossuth rádió: 1.2.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.36: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 12.50: Zenei érdekessé­gek az eimúlt hét műsorából. — 14.32: Peteiei István elbeszélése. — 14.54: Édes anyanyelvűnk. — 15.Oü: Hírek. — 15.10: Énekszó­val, muzsikával. — 15.28: Visz- szapillantó. — 16.00: Útközben. — 16.05: Kóruspódium. — ltí.30: vi­lágablak. — 17.00: Hírek, útköz­ben. — 17.10- Bartók-müvek leg­szebb hangfelvételeiből. — 18.04: Nóták. — 1-8.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Ma­gazin. — 19.15: Sajtókonferencia — Borsod megyében. — 20.15: Reflex-klub. —,21.30: Vonalvég. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthí­rek. — 22.20: Tíz perc külpoliti­ka. — 22.30: Halió, itt vagyok! — 23.30- A Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zenekara magyar szerzők műveiből ját­szik. — 24.00 : Hírek. — 0.10: Tánc­dalok. Petőfi rádió: 12.00: Népdalcso­kor. — 12.30: Hírek. — 12.33- Kis magyar néprajz. — 12.38: Tánc­zenei koktél. — 13.25: Honthy Hanna hagyatéka. — 14.00: Ket­tőtől ötig ... — 17.00: Ketyeg-e még a biológiai pokolgép? — 17.30; Ötödik sebesség. — 18.30; Hírek. — 18.33: Zeneközeiben.— 19.35: Újdonságainkból. — 20.05: Duga Hona népdalokat énekel, Fábián Márta és Fábián Jolán cimbalmozik. — 20.30: Hírek. — 20.33: Társalgó. — 22.30; Gül Ba­ba. Daljáték-részletek. — 23.00: Hírek. — 23.15: Nóták. — 24.00: Hírek. 3. műsor: 13.00; Hírek. — 13.11: Modern írók portréi. — 13.31: Századunk kamarazenéjéből. — 15.00: Weber-operaáriák. — 15.35: Láttuk, hallottuk. — 16.00: Mun­kaerkölcs. — 16.30; Harminc perc beat. — 17.00: Kórusainknak ajánljuk. — 17.20* Zeneművésze­ti szakközépiskolások i. orszá­gos rézfúvós kamarazene-verse­nye, Barcs, 1980. — 17.40: Szte­reó-mustra. — 18.04: Lánc, lánc, eszterlánc. Paul Evei’ac jelene­te. — 18.30: Händel; Hat orgona­verseny Op. 7. — 19.00: Hírek. — 19.05: Emlékirat és valóság. — 19.35: Birgit Nilsson Verdi-áriá- kat énekel. — 20.02: A Berlini Filharmonikus Zenekar hang­versenye. — 21.24: Schubert: A szép molnárlány — dalciklus. — 22.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás, -r 17.05: Hétről hetre, hétfőn este. A miskolci stúdió zenés magazinja. Szerkeszti: Dobog Béla. — El szeretném mondani . . . Gyárfás Imre jegy­zete. — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Szerkesztő: Karcsai Nagy Éva. —• 18.00: Észak-ma- gyarorszagi Krónika. (Történe­lem és ifjúság vetélkedősoro­zat Miskolcon. — Udvarias gép­kocsivezetők az egri helyi já­ratokon.) 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 16.10: Olaj­tavon úszó ország. — 16.35: Bé­kevár jubileuma. — 17.15: Palet­ta. — 17.45:. Telesport. — 19.35: Tévétorna. — 19.40: Esti mese. — 19.55: Hírek. — 20.0C: Röpülj páva. — 21.30: Monitor. — 22.15: Röpülj páva. — 22.35; Hírek. Szlovák televízió: 16.25: Do­kumentumműsor. — 16.45: Or­vosi tanácsok. — 16.50: Találko­zás Karlovy Varyban. — 17.10: Katonák műsora. — 18.05: A szo­cialista országok életéből. — 18.30: Esti mese. — 18.40: Egy kis muzsika. — 18.50: publicisztikai műsor. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Az egyszerű élet tö 'énete. — 21.15; Népdalok. — 21.25: Ri­portmüsor. — 21.50: Huszonnégy óra a világban. — 22.03: A rend­őrség nyomoz. — 22.10: Zenés műsor. — 23.05: Hírek. Kiállítások: József Attila Könyvtár (12—20) : Haiman György tipográfus és könyvter­vező kiállítása. —1 Mini Galéria (10—18): Kass János plasztikái. — Vasas Galéria (14—19): A zene világa. Bélyegkiállítás Bartók Béla születésének 100. évforduló­ja tiszteletére. Filmszínházak: Béke (f4) : Tig­riscsapáson (szí. szovjet film). — (hn6, 8) : Ellopták Jupiter fe­nekét (szí. francia film, III. helyár!) — Béke kamaramozi (4); Zorro (francia—olasz film, III. helyár!) — (6): Egy szerelem három éjszakája (szí. magyar film). — Kossuth (f3, hn5, 7): A svéd, akinek nyoma veszett (szí. magyar—svéd film, 14 éven alu­liaknak nem ajánljuk!) — He- vesy Iván Filmklub (1'5, f7) : Minden rendben (szí. brazil film). — Táncsics (f4, f6, f8) : Mondd, hogy mindent megteszel értem (mb. szí. olasz film, 14 éven alu­liaknak nem ajánljuk, II. hely­ár!) — Táncsics kamaramozi (6): Picasso kalandjai (szí. svéd film, Í4 éven aluliaknak nem ajánl­juk!) — Szikra (5) : Fáraó I—XL (szí. lengyel film, dupla helyár!) —' Fáklya <f4): A titokzatos rendszám (mb. szí. szovjet film). — (±6): Zsoldoskatona (szí. olasz film, Hl. helyár!) — Fáklya Filmklub (f8): Minden rendben (szí. brazil film). — Petőfi <f5, f7): Modern Robinson es család­ja (mb. szí. amerikai film, II. helyár!) — Tapolca, Ady (7) : Keresztül a nagy vízválasztón (mb. szí. amerikai film). — Gö- römböly, Krúdy (6) ; Start két keréken (mb. szí. amerikai film). — Tokaj vendeglátohás (7): Gengszterek sofőrje (mb. szí. angol film). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — Kb. 8.20: Mai kulturális progra­mok. — 8.27: Ketyeg-e még a biológiai pokolgép? — 8.57: Tánc­zene Moszkvából, Prágából, Szó­fiából és Berlinből. — 9.44: Gor­donkamuzsika. — 10.00: Hírek. — 10.05: MR 10—14. — 10.35: Lend- vay Kamilló fúvósmüveiből. — 11.00: Liszt-átiratok magyar zon­goraművészek tolmácsolásában. — 11.39; Az élet komédiásai. Petőfi rádió: 8.Ó0: Hírek. — 8.05: Nóták gitáron. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33; Társalgó. — 10.30: Hírek. — 10.33: Balázs Árpád kórusda­laiból. — 10.45: Néhány szó ze­ne közben. — 10.50: Délelőtti tor­na. — 11.00: Röpülj páva. 3. műsor: 9.00; Iskolarádió. — 9.30: Zenekari muzsika. — li.oo: Hírek. — 11.05: Dzsesszfelvéte- leinkből. — 11.35: Lehoczky Éva és Simándy József operaáriákat énekel. Televízió, 1. műsor; 8.00: Tévé­torna. — 8.05: iskolatévé. — 11.00: Óvodások filmműsora. Sinnonvi Zohán regénye _____^—Panel-ha A Larsen—Nielsen típusú dán panelház tizenegy evvel ezelőtt épült; 1968. október végétől november középéig költöztek be a lakók. Tízemeletes, emeletenként tizenkét lakással, vagyis tizenegy szintjén összesen százharminckét lakás van. Ha családonként — vagy lakásonként — átlagosan csak négy embért számítunk, akkor is ötszázhüszon- nyoican élnek egy körülbelül hétszázhetven négyzetméternyi földterületen. Majdnem annyian, mint egy kisebb magyar faluban. S mintha egyetlen parasztház udvarán. Kétféle lakás van a házban; a nagyobbak az úgynevezett egy plusz két fél szobása*, és a kisebbek, a másfél szobásak. A nagy lakások alapterülete ötvenhat négyzetmé­ter, a kicsiké negyvenkilenc. Egyszóval csu­pa kis lakás. A házon nincsenek erkélyek; a körülbe­lül negyvennyolc méter hosszú, tizenhat méter széles és harminc méter magas gyu- íásdobozt, amely mintha az egyik foszforos oldalán állna, csupán a liftakna és a tép- csőház osztja egy kisebb és egy nagyobb téglatestre. A hatalmas szürke tömböt ti­zenegy vízszintes fényszalag futja körül, ezek az épület egyetlen díszei: a függőle­ges tengelyük körül kifordítható, egymásba érő ablakok.' Végül is nem kellemetlen, nem riasztó vagy barátságtalan látvány ez az épület. Azáltal pedig, hogy a lakók telje­sen önkényesen, ki-ki a saját ízlésének, bú­toraik huzatának vagy szobáik harmóniájá­nak megfelelően, tűzpirostól sötétbarnáig a legkülönbözőbb színekre lesiettek az ere­detileg fehér, fényvédő függönyeiket, a ház úgy néz ki messziről, mint egy pointillista festmény. Vagyis az ember, sarkallva esz­tétikai hiányérzetétől, ott változtat, ahol s amit lehet. És ez akaratától függetlenül, még városképi léptékben is érvényesül. „Nem tudják, de teszik” — idézhetnénk most az ide vonatkozó tételt. A háznak két bejárata van a liftakna ' két oldalán, s a lépcsőházból jobbra-balra egy rövidebb és egy hosszabb folyosó nyí­lik. A rövid folyosón egymással szemben két-két nagy lakás, balra a hosszabb folyo­són ugyanígy négy-négy kicsi. A szembe­néző lakások tükörképei egymásnak, s egyikből a Dunára, másikból a Váci útra látni. S minden emeleten ugyanígy. A maga nemében a másfél szobás a jobb lakás. Na persze, a maga nemében! Mert ott a félszoba legalább szobaméretű, alap­területe négyszer három méter, s valahogy be Is lehet- rendezni. A fürdőszoba például jóval nagyobb, -«fújt a nagy lakásokban, igaz ugyan, x»\|>e» «zárt ott van bent a W. C.-kagyló is, és nincs külön éléskam­ra. Na meg a „gardrob-folyosó” egy méter­rel rövidebb. Ezzel az egy méterrel — amely persze a lakás teljes szélességére értendő — hosszabbak, Illetve nagyobbak az egy plusz két fél szdbás lakások. A többi helyi­ség méretei, a nagyszobáé, a konyháé, az előszobáé azonosak. IF olytectjuV)

Next

/
Oldalképek
Tartalom