Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-02 / 50. szám

A legvédtelenebbek... Uejőcsabai újdonság A' sajtó, a rádió, a tv. a szaKkoii,yv Kiadás elaaimozza hasznos tudnivalókkal a gép­járművek vezetőit, tanacsuKat juttat a két-három kereken robogó moiorke reá páros okii uk is. de a közleKedésnek a gya­logosok mellett legvedtcleneob résztvevőit, a kerékpárosodat és a segédmotorosokat alig ré­szesíti tigyelemben; az ő je­lenlétükről a közúti íorgalom növekvő .crgatagáoan, sajnos, legtöbbször csak a lapok fe­kete krónikáiból, a köziekedesi balesetek híreiből értesülünk. Ezért örvendetes, hogy a Mű­szaki Könyvkiadó most újból kiadott egy hiánycikknek szá­mító könyvet, Kákái László: Közlekedés kerékpárral, segéd­motorral című munkáját. A.könyv előszava kitér ar­ra, hogy a kerekezek és a segédmotorosok miért olyan gyakran okozói, illetve kár­vallottjai a közlekedési balese­teknek: ......sok gépjármű­vezető, helytelenül csupán a jóval gyorsabb gépkocsik for­galmának akadályozóit látja a két keréken karikázókban, a kis berregők lovasaiban — írja a szerző —, másrészt sok kerékpáros. segédmotoros nem ismeri a közúti forga­lom elemi szabályait sem, vagy — tévesen — azt hiszi, hogy azok rá nem vonatkoz­nak ... De mi .várható az olyan gépjárművezetőtől, aki nyomban haragra lobban, szitkozódik, ha útjába kerül egy kétkerekű, s miatta ne­tán lassítania kell? Ugyan­ilyen jogos kérdés az is, hogy mit várhatunk az olyan ke­rékpárostól, segédmotorostól, aki nem ismerve — vagy ép­pen semmibe véve — a köz­lekedési szabályokat, az út- tést közepén kígyózik, este kivilágitafclanu-l közlekedik, és ily módon keseríti a gépjár­művezetők életét?” Csillagaszati világképünk fejlődéséről hallhatnak elő­adást az érdeklődök ma este És mit nyújt a könyv ah­hoz, hogy kölcsönösen ne ke­serítsék és ne veszélyeztes­sék egymás életét? Kétszáz oldalon foglalko­zik a KREBZ-ben szereplő fogalmak értelmezésével, a közúti jelzések rajzos, szöve­ges ismertetésével, a forga­lomirányítással kapcsolatos tudnivalókkal. Hasznos és hézagpótló a gyalogosok köz­lekedésének szabályait is­mertető fejezet is, hiszen mindnyájan, gépkocsizók, ké- rekézók, tömegközlekedési eszközön utazók időnként le- szálíunk a járműről és gya­logossá válunk. Ami a könyv címében fog­lalt szúkebb témakört illeti, íme néhány címszó ebből a részből: Ki vezethet kerék­párt, segédmotorost? Hol szabad és hogyan célszerű ke­rékpározást, segéd motorozást tanulni? A kerekpár, segéd­motor felszerelése. (Talán a legfontosabb ebből, hogy kö­telező az előre fehér vagy kadmiumsárga, hátra piros fényt adó lámpa, valamint a piros fényt visszaverő „macs­kaszem”. Kötelező a csengő és két, egymástól függetle­nül működtethető fék.) To­vábbi fejezetek: A járművek megengedett sebessége; Kö­vetési távolság; Magatartás gyalogosokkal szemben; Te­endők közúti baleset esetén. Ajánlott olvasmány ez a könyv minden közlekedőnek, persze elsősorban a közvet­lenül érintetteknek, a kerék­párosoknak. Tegyük hozzá, árát is úgy szabták meg, hogy megvásárlása nem okoz­hat gondot a szerényebb árú kétkerekűek szerényebb anyagi lehetőségű gazdáinak sem. Cs. B. 6 órától az Uránia Csillag- vizsgálóban. Utána távcsö­ves bemutató lesz. Megérkeztek Hejőcsabára azok a speciális égők és egyéb berendezések, amelyek felszerelésétől évente körül­belül 25 ezer tonnával több, jó minőségű cementet, s mintegy 100—120 ezer dol­lár megtakarítását várják. A munkálatok az év végéig be­fejeződnek, s ettől kezdve módosul a technológia. A változás lényege, hogy a mészkő, az agyag és a kohó­salak a korábbinál maga­sabb hőfokra melegítve jut a 100 méter hosszúságú forgó- kemencébe, amelyben óián-> ként mintegy 65—70 tonná­nyi ég ki a cement alap­anyagául szolgáló klinkerré. Azáltal, hogy a keveréket kellő hőmérsékletre melegí­tik, jobban megkímélik a íorgókemencék tűzálló bélé­sét, s végül is ennek ered­ménye, hogy évente mintegy 100—120 ezer dollár értékű import tűzálló téglával ke­vesebbet kell majd felhasz­nálni a falazat megújításá­hoz. Fizet a biztosító Az elmúlt évben 555 mil­lió forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító Bor­sod megyei Igazgatósága ügyfeleinek. Ebből a legna­gyobb arányban — 303 mil­lió forint — a mezőgazdasá­gi nagyüzemek részesültek. A lakossági biztosítások alapján 176 millió forintot „vehettek fel” a miskolci­ak. A kötelező gépjármű-fe­lelősségbiztosítás alapján 45 millió, az állami vállalatok káraira pedig 31 millió fo­rintot fizetett g biztosító. Csillagászati világképünk Színe és Nehéz: kenyér a táppénzcsalás Csodálkozom az álbetege­ken, táppénzcsalókon. Sze­rintem a kenyérkeresés leg­nehezebb formáját választ­ják. Nem tudom, önök hogy vannak vele', de ha nekem orvosi rendelőbe kell men­nem, összeszűkül a gyomrom. Ahelyett a tortúra helyett, ami rám vár, a legnehezebb fizikai munkát is szívesen vállalnám: kapálnék, kaszál­nék, követ törnék. Remélem, nem veszik jossznéven az őszinte vallo­mást az általam nagyra be­csült orvosok, egészségügvi dolgozók. Ellenérzésemhez az ő szakmai hozzáértésüknek, magatartásuknak semmi kö­ze! Ha úgy bánnak velem, 0 mint a hímes tojással, akkor is alig várom, hogy ,kívül legyek az ajtón. Gyerekkori szorongás? Mélyen a zsige- reimben lakozó félelem a fertőtlenítő szagától, a köpe­nyek rideg fehérségétől, a furcsa műszerektől? Vagy a várakozás a többi beteg kö­zött, a kényszerűségből vé­gighallgatott rémhistóriák kampós gyökerű zápfogakról, súlyos műtétekről, sohasem hallott, gyógyíthatatlan nya­valyákról ? Lélekölő stressz számomra a rendelő akkor is, ha alsó­neműm és lelkiismeretem tiszta, az influenzám elleni harcba pedig legfeljebb a hőmérőt, fonendoszkópot, hpatulaf veti be a doktor bá­csi. A fogtömés előtt legszí­vesebben megírnám a vég­rendeletemet, amikor .meg la­boratóriumba küldenek — kezemben a mércés pohár­ral —, attól rettegek, hogy nem tudok eleget tenni az elvárásnak. Csodálkozom az álbetege­ken, táppénzcsalókon. Nekik ugyanis — gyenge lábon ál­ló „orvosi tudásukra” tá­maszkodva — betegséget kell irritálni, ráadásul nem is akármilyet. Olyat, ami mi­nél hosszabb táppénzes ál­lományt hoz számukra. Ilyen diagnózist pedig — általában — nem leheth kicsikarni egy­szerű, néhány perc alatt le­zajló vizsgálat árán. Kényte­lenek végigjárni a szakorvo­si rendelőket, s eközben vé­rük csordul, átjárja őket 3 röntgensugár, térdükön kop- pan a reflexkalapács, orvo­sok, asszisztensnők tucatjai­nak kezén fordulnak meg, vetkőznek, öltöznek, izzad­nak, rettegnek, kopott pado-" kon ücsörögnek, ajtók előtt toporognak, adatokat diktál­nak, és mindennek a leges­legvégén talán kiverekszik maguknak a táppénzt. A kiverekszik szót nem vé­letlenül használtam! A kö­zelmúltban egy városi fóru­mon az egészségügyiek elpa­naszolták: az orvosok kivan­nak téve az álbetegek ag­resszivitásának. Ma tettle- gesaégre oem is igen kerül sor, szóban kilátásba helye­zik még a testi íenyiiesi is, amennyiben az orvos csupán a munkaundort hajlandó diagnosztizálni. Ugyanitt hal­lottam, hogy van Miskolc- nak néhány olyan hírhedt körzete, ahol az átlagosnál is gyakrabban fordulnak elő ilyen incidensek. Ezekből a körzetekből persze menekül — ha tud — az orvos. Vagy — kimondani is alig merem — beleiárad a hadakozásba és enged a követelésnek, leg­jobb meggyőződése ellenére. Annyit mindenesetre megcsi­nál, hogy kivizsgáltatja a nem létező bajt, mert ugye a dolgozót megilleti a „rögöny” és minden más, noha ordít róla: kiskertjét szeretné rendbe tenni, avagy a cim­borának segít majd összeütni egy nyárikonyhát a betegál­lomány ideje alatt. Az enge­dékeny orvos persze népsze­rű, és, ha a rendelkezések nem tiltanák, bizonyára többszörösére duzzadna pá­cienseinek száma. („Oda ma­gyünk lakni, ahol táppénzt kapni...”) Harmadszor is mondom: csodálkozom az ál betegeken, és már-már hajlandó lennék azt mondani, megérdemli a táppénzt, aki ezért még a vérvételt is vállalja, — ha ez a táppénz nem jelentene vérvételt a nagyközösségnek «5. Egy lány a drótgyárból >(c Hívták máshová, de Kovács Ibolya a gép melléit maradt A legfiatalabb képviselő Kovács Ibolya nem divat- bemutatóra készült. - Lábán férfibakancs, kék overáljá- 'nak szára a boka fölött ha­rangoz. Csak a manapság oly divatos szecessziós fül­bevaló árulkodik ízléséről, koráról. — Mostanában többet köl­tők ruhákra ... Bár a külső­ségekre'nem sokat adok. l\em dicsekszik, nem kesereg Az ember eleiének vannak fontos dátumai, jeles napjai. Kovács Ibolya számára ilyen volt I960, június 8. Akkor választották országgyűlési képviselővé. A December 4. Drótművek esztergályosa ti­zenéves fejjel lett „honatya”, — Az öröm és a meglepe- petés bódulata hamar el­szállt. Amilyen váratlanul ért a megtiszteltetés, hogy végül is a miskolci belváros lakóinak érdekeit képvisel­hetem a Parlamentben, olyan hirtelen szakadt rám a fele­lősség. Büszke vagyok, de ha ki tudnék bújni, a bőrömből, altkor nem irigyelném azt a Kovácsi Ibolyát, aki egyik napról a másikra- ismertté vált. Nem dicsekszik, nem ke­sereg. Tényekei közöl. Sol­tész ’Zoltánná viszont korhol és dicsér egyszerre: — Ibolya körül sok min­den megváltozott, de ő nem változott semmit. Nem szállt a fejébe a dicsőség. Csak az a baj, hogy nem eszik ren­desen. Kicsit ideges a lel­kem . .. A tmje- üzemben ők ket­ten képviselik a gyengéb­bik nemet. A Mama — Sol­tésznél így hívja mindernd —. szintén esztergályos, de most egy fúrógépen dolgozik a csupa férfit foglalkoztató csarnokban. Ahogy elkezdődött — Az első ügyem — me­séli a fiatal képviselőnő — nem sokkal a választás után esett meg. Levelet kaptam egy bcentetesv egrebastäsi rn­.4 jeles nap. Szavaz a képviselőjelölt (Kerényi László, felvételei) tézetből. Szóval egy börtön­ből. A feladó kérte, hogy 1 nézzek utána a dolgainak. Hét évet kapott, ötöt már le­ült, Szeretne friss levegőt szívni... Ráment egy pájj nap, amíg mindennel tisz­tába jöttem. A bíróságon na­gyon kedvesek voltak, de a hozzám forduló miskolci fia­talembernek nem írhattam mást, mint azt, hogy legyen türelemmel. Az ítélet jogos. Segítségkérő kérésére nemet kellett mondanom. Egy ha­tározott NEM szerintem töb­bet ér egy bizonytalan TA- • LÁN-nál. .. Hát így kezdő­dött. az én képviselői pálya­futásom ... Mosolyog, az ártatlan em­berek bölcs derűjével. Au­gusztus 22-én lesz 21 éves. Legutóbb a kiskatonáknak tartott előadást. Az új hon­védelmi törvényről és az új ötéves terv irányelveiről szólt. — Senki sem hinné el, ha azt mondanám, hogy ezek a dolgok egy magamkorabeli lány legfontosabb témái. Egy hétig készültein a negyven­perces előadásra. Amit csi­nálok, azt szeretném jól csi­nálni. Nem akarok szégyent vallani. Sem magam előtt, sem a kollégáim előtt, sem a választóim előtf. Töpreng, apró ráncok gyűlnek a szeme köré. Fiú­sán rövidre vágott hajába túr. Fémforgács 'akad az ujjai közé. A nagymama mindenre kíváncsi Kétszer ajánlottak neki más, magas hivatalához mél­tóbbnak ítélt beosztást. Ma­radt a gép mellett. — Ezzel az esztergával csaknem együtt kerültem a gyárba. Én járattam be, csak én dolgozom rajta. Ha sza­badságra megyek, vagy mos­tanában, ha műszak alatt is elszólít a kötelesség, akkor jelképes lakat kerül rá. Jól érzem itt magam. Egyelőre, legalább addig, amíg a sza­kosító és minősítő oklevelet nem szerzem meg, itt mara­dok. Görgőket, húzókőtartókat készít. Monoton foglalatos­ság ez, de közben bőven van alkalom gondolkozni. Szín­házba, moziba ritkán jár. A műszak hattól kettőig tart (14.50 forintos az órabére); egy héten kétszer iskola; most készíti a szakdolgoza­tot ; nyolcadikos húgával foglalkozik; tanácsüléseken vesz részt; választóival ta­lálkozik; s persze minflenről beszámol a nagymamának, akinek sokágú kíváncsiságát nem könnyű kielégíteni... A revolvereszterga mellet­ti v asztalkán, a már kész munkadarabok mellett hiva­talos irat fekszik. Neki cí­mezték. Kovács Ibolya or­szággyűlési képviselő, drót­gyár. Még csak félig olvas­ta el. A könyvjelző: egy pi­ros nyelű csavarhúzó. B RÁC KO ISTVÁN Két keréken közlekedők KRESZ-kódexe Ii cent, kevRsehh rlniiárra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom