Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-26 / 71. szám

/' a miskolciaké a szó Régen várt bontás Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Prolongált ígeret Negyedik éve újra meg újra kérjük, hogy épüljön végre fedett autóbuszváró a majláthi lakótelepre. Jóma­gam kiterjedt levelezést folytattam ez ügyben a ta­nács különböző szerveivel, s e rovat hasábjain sem elő­ször — de nem is másod­szor — kérünk teret a témá­nak. A válaszok tartalma minduntalan megegyezett abban, hogy a kérés jogos, ám anyagi fedezet, illetve kivitelező hiányában mindig a következő évre ígérték a teljesítését. Az ígéretek pro­longálása valamelyest meg­nyugtatott bennünket, ám az­óta is hiába várjuk, hogy valami történjen. A lakótelepen élő nyugdí­jasok, s a csemetéiket kar­jukon cipelő kismamák a megmondhatói: ha valahol, itt bizony nagy szükség len­ne a fedett buszváróra az esős időkben. Mert ezen a környéken bizony sehol sem lehet meghúzódni az eső elől. Vajon várnunk kell is­mét egy újabb évet? Tasnádi Balázs, Miskolc, Hegyalja u. 15. Mint született miskolcinak, mindig fáj a szívem, ha egy-egy régi házsort, vagy megszokott épületet lebonta­nak. Mostanában az Avas alatti szanálások nyomán tűnik el ismét egy darab a régi városból, ám emiatt ko­rántsem kesergek. Az a né­hány ház régen megérett a bontásra, s nemcsak azért, mert zavarta a forgalmat, de legkivált azért, mert rontotta a városképet leg­panitásabb műemlékünk szomszédságában. Hadd mondjam el azt is, hogy ugyancsak fáj a szívem minden közterületről kivá­gott fáért. Most 'azonban, hogy lebontásra kerülnek ezek a házak, az Avasnak ezt, a város felé eső arcát, ilyen szempontból is felül kellene vizsgálni. Vélemé­nyem szerint „szanálni” kel­lene a templom alatti olda­lon a magasnövésű, nagylom­bozatú fákat is — lejjebb a jegenye-nyárfákat, amelyek egyre magasabbra nőnek — hogy ne takarják el lomb­jaikkal szép műemlékeinket. Ezt a területet alacsonynövé- sű cserjékkel, ezüstfenyőkkel, tujákkal képzelem el, ame­lyek szabadon hagynák a panorámát a műemlékkettös körül.- K B. Miskolc A legszebb ajándék volna! Idén május 24-én lesz 50 éve annak, hogy a DVTK turis­tái ünnepélyes keretek között felavatták a maguk építette hsnkúti menedékházat. Több mint két évtizedig maradt a tulajdonukban, majd 1952-től a Turistaházakat Kezelő Nem­zeti Vállalathoz került, s miután ez megszűnt, az egri Pa­noráma Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat vette át. Tíz esztendeje ennek. Azóta sajnos, sok turista távozott már keserű szájízzel a valaha kedves pihenőhelyet adó ház­ból. Amióta ugyanis e ház kezelése kikerült a megyéből, s vendéglátóhely lett, a turistának ott azt is megszabják, hol foglalhat helyet, ha tarisznyában hozott élelmét akarja elfo­gyasztani. A kevés pénzű, bakancsos túrázóknak ugyanis vaj­mi kevéssé kedveznek a II. osztályú étterem árai... Miután a jubileumra készülődünk, azt hiszem, minden tu­rista nevében javasolhatom a DVTK-nak: vegyék vissza sa­ját kezelésbe a bánkúti házat. Az 50. évfordulón az lenne a legszebb ajándék, ha e ház visszakerülne azokhoz a mun­kásturistákhoz, s azok fiaihoz, akik fáradoztak rajta, hogy a Bükknek ezen a csodálatosan szép vidékén legyen mene­dékük. Menedékház — s nem II. osztályú étterem! —, ahova a fáradt túrázók bármikor betérhetnek, s nem nézik ki őket akkor sem. ha hátizsákból kívánnak reggelizni. Sokfelé beszélik, hogy az egri Panoráma Vendéglátóipari Vállalat hajlandó is volna átadni a házat. Itt van tehát a le­hetőség, csak élni kellene vele. Szűcs Ferenc Miskolc, Selyemrét u. 26. szám Hogyan szövegezzük a táviratot? Nyikorog, de kit érdekel!... A minap arra lettem figyelmes, hogy vala­mi éktelenül nyikorog. Nem kellett sokat ke­resni a nyikorgás okát, ’A bűnös a Katowice utcai iskolával szem­ben működő libikóka. Onnan jött a hang, három apuka éppen hintáztatta a gyerme­keit. Állítom, hogy a hin­tától 100 méterre is fülbántó volt a zsirta- lan golyóscsapágyak nyikorgása. Ám ez nem zavarta az apu­kákat. Ka csak, gyer­mekeket láttam volna ott, nem ment volna fel a vércukrom, de a 25—30 éves apukák láttán jmnál inkább. Valószínűnek tartom ugyan, hogy közöttük volt olyan „magas” műszaki tudással ren­delkező is, aki megál­lapíthatta volna, hogy a nyikorgás miért van és miképpen lehet megszüntetni. A libikóka minden­kié, s ha netán nyiko­rog, meg lehet kenni egy kis disznózsírral is, vagy szalonnával bárkinek, akinek a gyermeke éppen hasz­nálja. Őszintén csodálko­zom azokon is, akik­nek az ablaka alatt áll az a libikóka. Va­jon ók miért nem zsí­rozzák meg a hintát? A saját nyugalmuk ér­dekében! Vagy őket nem zavarja? Még várok 3 napot. S ha netán az apukák nein olvassák a DH- ban ezt az írásomat, ígérem, meg fogom kenni a csapágyakat. Nem azért, hogy a nyi­korgás megszűnjön, hanem azért, hogy a libikóka ne menjen tönkre. M.ert ugye, az is közvagyon!... A. M. Miskolc, Katowice u. Mozi — törpéknek vagy óriásoknak Köszönet a segítségért Rögtön megértik honnan ered a levelem címe, ha egy előadást akarnak megnézni a Kossuth filmszínház er­kély közép első sorából. Ez a téma ugyanis ott „hever”. Március 18-án mi is ott he­vertünk ... A Kramer kontra Kramer című film csábított oda ben­nünket. .Ha kollégáim nem csigázzák fel érdeklődésemet e film iránt, nyilván nem tud­tam volna ellentállni az első gondolatnak, amikor helyet foglaltunk: jobb lenne tán ha­zamenni. Kíváncsiságom erő­sebb volt, ezért követtem az e sorban ülők példáját, s csak­nem hanyatt feküdtem a székben. Az erkély elé ugyan­is — nyilván életvédelmi okokból — vaskorlátot szerel­tetett a moziüzemi vállalat. A korlát egy átlagmagasságú embernek pontosan a szem- magasságában húzódik. A fil­meket tehát ezen az ülőhelyen csak a 160 centiméternél ala­csonyabb, vagy a 180 centi­méternél magasabb nézők él­vezhetik. ' A film egyébként csodálatos volt, bár végül .is nem tud­tam, hogy a látottak hatot­tak-e meg, vagy fájó dere­Meglett a pénzestáska Bükkszentkereszt lakossá­ga , nevében szeretnénk kö- szönetünket kifejezni Burek Lajos miskolci lakosnak be­csületességéért. lelkiismere­tességéért. Igaz, kicsit meg­késtünk e köszönettel, hiszen nem tudtuk adatait. Nem tudtuk azt sem, hogy a múlt hónap közepén községünk­ben elveszett, s több ezer Ft- ot tartalmazó postai pénzes­táskát ő találta meg, s jut­tatta azonnal vissza a kéz­besítőnek. Ezt legkivált azért nem tudtuk, mert mig a be­csületes megtaláló a pénzes­táskával nyomban ember­társa megnyugtatására sie­tett, addig a helyben lakó postai kézbesítő elfelejtette értesíteni azokat a környék­belieket, akikről feltételezte hogy náluk hagyta el az ér­tékes táskát. Jóllehet, okkal várhattuk volna el, hogy ne­tán elnézést is kérjen a fel- tételezésekért a mi kézbesí tőnk. Végül is bárki megért heti: rosszul érzi az ember a bőrében magát, ha gyanússá válik, hogy esetleg nála tűnt el a több ezer forintot tar­talmazó- táska — irta szer­kesztőségünkbe K.-mé Bükk- szentkeresztről. jjc Hogy kit is dicsér ez az üres ablak a hirdetőoszlopo i — nem tudom. Lehet, hogy a járókelők közül került vala­ki. aki összetörte a reklámot, ami netán ott volt. Tény, hogy most ilyen. És persze tény az is, hogy a város egyik. v legforgalmasabb pontján ta­lálható. További tény, hogy nem emeli városképünk szín­vonalát. Azok közé az apró­ságok közé tartozik, amelyek a rendetlenség érzetét keltik bennünk. Mindenesetre úgy vélem, jó volna, ha figyelmet kapnának az ilyen aprósá­gok Is. Fojtán László Miskolc A közlekedés- és postaügyi miniszternek a közelmúltban (február 1-én) hatályba lé­pett rendelete módosította a tavirószabályzat egyes ren­delkezéseit. A táviratszószárií megállapításával kapcsolato­san a jogszabály kimondja, hogy a távirat szövegében, aláírásában és záradékában levő. a helyesírási szabályok­nak megfelelően leírt közér- teimű szavakat és rövidíté­seket — a betűk számától függetlenül a belföldi forga­lomban — egy szónak kell számítani. A számokból, be­tűkből. írásjelekből alkotott csoportok, kifejezések. 10 je­gyenként számítanak egy szónak. A közértelmű szavak és rövidítések is 10 jegyként számítanak egy szónak, ha ezekben számok, vagy írás- ‘ jelek fordulnak elő. A táviratfajta megjelölése, a különszolgáltatás megjelö­léseié szolgáló jelzés, vala­mint a távirat címe (cím­adatok) díjmentesek. A mondatok elválasztására és befejezésére szolgáló írásjelek közül, a pontot és a vesszőt csak a feladó kifejezett kí­vánságára kell továbbítani. A feladónak kis vonással kell aláhúznia, ha ezek továbbítá­sát kívánja. Az így megje­lölt írásjel külön szónak szá­mít. A különálló jelként alkal­mazott, szóközzel írt egyéb írásjeleket külön szónak kell tekinteni és díjazni. A több jelből álló írásjeleket — to­vábbítási alakjuknak megfe­lelően — jegyenként kell szá­mítani. A zárójelet és az idézőjelet a zárójelbe, illetve az idézőjelbe tett szóhoz tar­tozónak kell tekinteni és 10 jegyenként számított egy szó alapján kell díjazni. Ha a fel­adó több szót tett zárójelbe, illetve idézőjelbe, az írásjel kezdő jele az első szóhoz, a. befejező jele az utolsó szó­hoz számít. Az előbbiekben meghatá­rozott szószám alapján a táv­irat diját ötszavas szócsopor­tonként kell megállapítani. Az első szócsoportért 10 sző, minden további megkezdett szócsoportért 5 szó díjat kell megfizetni. A nemzetközi forgalomban némileg eltérő­en kell a jogszabályt alkal­mazni. Dr. Sass Tibor Sajnos, nem egy évet kell várniuk a majláthi lakótele­pen élőknek a fedett autó­buszváróra, Könnyen megle­het, hogy még két év múlva sem sikerül jogos igényüket kielégíteni. A város anyagi lehetőségei ugyanis egyelőre oly szűkösek, hogy ilyen cél­ra előreláthatóan legfeljebb ha 1983-ban jut költségkeret. Miskolcnak egyébként szá­mos területén igényelnének hasonló jogossággal fedett várókat. Ám, hogy az igé­nyek közül a hatodik ötéves terv időszakában mennyit és hol tud majd a tanács kielé­gíteni, azt ma még őszinte felelősséggel senki nem tud­ná megmondani — tájékoz­tatta rovatunkat Tóth Csaba, a városi tanács építési osz­tályának közlekedési csoport­jától. Szamárfül-csokor Amióta nyugdíjban vagyok, minden délben leutazom a 21-es busszal a Szabadság térig, hogy újságot vegyek, így volt ez március 19-én is. Csakhogy ez az utam most nem volt mindennapos: rosz- szul lettem a buszban, el­vesztettem az eszméletemet. Utólag tudtam meg, hogy a busz vezetője — Takács Zol­tán — mily példásan segí­tett rajtam. Megállított egy szembejövő személygépko­csit. amelynek vezetője, Pusz­tafalvi Ödön, miskolci lakos elszállított a mentőállomás­ra. Kábultságom miatt meg sem tudtam köszönni azt a rendkívül emberséges maga­tartást, amelyet irántam ta­núsítottak. A nyilvánosság előtt szeretném pótolni a mulasztásomat. Köszönöm, hogy pár perc alatt, orvosi ellátáshoz segítettek. t Páll János nyugdíjas Miskolc, Cyar u. 33. sz. * Ez a jobb sorsra érdemes, „új” telefonkönyv a Csabai kapui Rendelőintézet előtt szolgáló telefonfülkében található. A könyv méreteihez képest a rajta és benne létrehozott szamár­fülek még egy elefántcsorda „legyeződíszeként” is helytállná- nak. Ha valakinek sürgős telefonálnivalója akad, enyhe utá lattal lapozgathat benne, keresve a szükséges telefonszámo! Ezt az értelmetlen „pliszírozást” látva, az emberekben önkén telenül felvetődik: ahol ilyen kőkorszaki primitívségre árulkodó rongálásra kell számítani, oda talán egyszerűbl lenne mindjárt kőtáblára vésett telefonkönyvet kihelyezni... . Sz. Gy. Miskolc kam miatt könnyezek. Min­denesetre volna egy szerény javaslatom: a filmszínház ve­zetői tájékoztassák már a jegypénztárnál a kedves né­zőket arról, hogy az erkély első sorába csak azok vegye­nek jegyet, akik az ominózus korlátot testmagasságukkal ki tudják játszani. Esetleg azok, akik nem is kíváncsiak a filmre, csupán melegre és sö­tétségre vágynak. Volna még egy javaslatom: ne adják el az első sor jegye­it, mert ezzel ugyan nem használnak a mozireklámnak. Mert higgyék el: az ilyen színvonalú kulturális szolgál­tatás ma már nem nevezhető kielégítőnek. Ludányi Antalné Miskolc, Pozsonyi u. 42. sz. j Kit dicsér?

Next

/
Oldalképek
Tartalom