Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)
1981-03-23 / 68. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501 Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Parkőrök nélkül nem megy Városunk tanácsa esztendőről esztendőre sok millió forintot költ parkjaink fenntartására, újabb parkok létesítésére. Mi. városlakók igényeljük is magunk körül a zöld felületet, ámde — gyakorta kesergünk miatta! — vajmi kevéssé őrizzük-óvjuk őket. Az évek során már rá kellett döbbennünk, hogy zöldövezeteink szépségének megóvása valamifajta szervezeti forma nélkül bizony nem megy. Addig ugyanis, míg kinek-kinek csupán a kulturáltságára, lelkiismeretességére van bízva ez a védelem, különösebb változásra nemigen számíthatunk. Hiszen szankcionálástól sem kell tartaniuk a rongálóknak, szemete- loknek. Senki sem ellenőrzi őket. Parkőröket mutatóban se nagyon találhatunk városunkban. Az illetékesek olyasformán indokolják hiányukat, hogy minek is lennének, hiszen egymásukban úgyis képtelenek volnának megóvni parkjaink rendjét a renitenskedökkel szemben __ Sajnos egyet kel! értenünk ezzel az indoklással. Ha ugyanis egy-egy parkőrre három-négy, egymástól távol eső parkot is bíznak, magukra hagyatva bizony nem sokra mennek. Am úgv gondolom, hogy az erőteljesebb felügyeletet az önkéntes rendőrök segítségével együtt biztosítani lehetne. Nagyon kényelmes álláspont a belenyugvás. Mindenképpen törni kellene a fejünket azon, hogy mit is tehetne városunk a zöldterületek védelméért. Mert hiszen a jelenlegi helyzetben minden egyes forint, amit a fenntartásukra fordítunk, csak olyan eredményt hoz, mintha rostával hordanánk a tengerbe a vizet. Valami módon mindenképpen helyre kellene állítani már városunkban a parkok becsületét... Apróság ugyan, de hadd írjam le: üdvös lenne az is, ha a parktervezők a geometriából nemcsak a derékszögű formákat alkalmaznák parkjainkban, hanem az átlókat és rádiuszokat is. Talán kevesebb lenne a keresztül-kasul letaposott gyep- szőnyeg. Haffner Károly Miskolc Tapolcára — Közeleg a fürdési idény, amikor majd egyre többen szeretnének kijutni Miskolc- Tapolcára. Az elmúlt évek gyakorlata alapján kedves üdülő-fürdőhelyünk csak a 2-es jelzésű autóbuszjárattal közelíthető meg. A 2-es busz azonban állandóan zsúfolt. Mert: a diósgyőri városközpont, a Vasgyár és Újgyőr lakói is kénytelenek beutazni a Búza térre, hogy helyet kapjanak a nyári csúcs- forgalom idején. Jóllehet, megoldható lenne Tapolca megközelítése a belváros kiiktatásával — a déli terelő- úton át — a Vasgyárból közvetlen járattal, mint régen, amikor vasárnaponként rendszeresítve volt a népszerű F-járat. a hegyen át! A nyári időszámítás bevezetése után a 15.15 óráig dolgozó kohászati alkalmazottaknak is érdemes volna még kiutazni Tapolcára, akár naponta is. A hegyen keresztül rövidebb lenne az útjuk, és nem terhelnék az amúgy is túlzsúfolt belvárosi közlekedést a csúcsidőszakban. Jó lenne, ha a város közlekedésének szervezői fontolóra vennék az F-járat ismételt beállítását, s nemcsak ünnepnapokon. Végül is a dolgozók szabad idejenek egészséges és hasznos eltöltését segíthetnék vele. H. K. Miskolc, LKM Szívélyesek és Elég messze lakom, s fiatal is régen voltam, mégis veszem a fáradságot, hogy csaknem naponta „elzarán-, dokoljak” a Zöldért ,504-es boltjába, amely a Kun Béla útról közelíthető meg. Nekem megéri a kiadósabb sétát, mert a bolt dolgozói oly kedvesek és szívélyesek, mint kevés helyen. Sohasem mulasztják el megkérdezni: figyelmesek „hogy van kedves nagymama, miben segíthetnénk?” Az áruválaszték is igencsak vonzó ebben a boltban. Ráadásul külön szólnak is arról, hogy mit miért érdemes vásárolni. Vérbeli kereskedők ezek a zöldértesek. Özv. Szólják Gczáné Miskolc, Kont U. 31. sz. Még mindig! Közeleg az évfordulója annak, hogy első ízben szóvá tette valaki e rovatban: valami hibádzik ezen a SZAKI ALLO- MÁS-on. Jó sorsom a napokban arra vetett, s pillantásomat megfogta a cégér, amely lám. még mindig hibádzik. A sajtó nyilvánosságának erejébe vetett hitem rendüli meg. Persze lehet, hogy csak arról van szó: az Autóklub illetékesei már elfelejtették az egy évvel ezelőtt erről közölt fotót. Hátha használ egy emlékeztető. Mert amennyire igaz, hogy nem nagy ügy az egész, annyira igaz, hogy ily hiányosan ez a cégér bizony pacuha... L. József Miskolc Kár a pénzért Olyan szerencsétlen pozícióban vannak a Hunyadi u. 24—26—28. számú házak, hogy az utca minden szennye rájuk kerül. A járda felé erősen lejtő úttestről a jármüvek a felgyülemlett sarat mind ezeknek az épületeknek a falára, ablakaira csapják. Csapadékdús időben a gyalogosok ezen az útszakaszon csak futva — vagy sehogy sem — közlekednek, ha szárazon akarják megúszni az átkelést. S a rossz idő nyoma természetesen vastagon rakódik a homlokzatra. Állványok árulkodnak róla. hogy tatarozásra készítik ' elő az egyik házat itt. Aki naponta erre jár, s ismeri e szakasz sajátosságát, aggódva figyeli, hogy milyen fölösleges kiadást jelentő munkát kezdenek el itt. Hiszen előre ki lehet számítani, hogy míg az útesttel valamit nem tesznek, addig minden tatarozás haszontalan marad. Az első nagyobb eső után majd kezdhetnék elölről. A rendkívül nagy forgalomban, s a leszűkülő utcarészen a járművezetők ugyanis a legjobb indulattal sem tudnak ily körülmények között vigyázni a házak falára. Kár tehál a pénzért, míg az út olyan, amilyen jelenleg is. F. t.. Miskolc „Fordító” kerestetik afe Félreértés ne essék, nem tolmácsra van szükség a Gömöri étteremnél, hanem olyan fordítóra, aki helyére biccentené ezt a tótágast álló táblát. Ne bántsa a járókelők szemet! F. I.. Miskolc Csak a sárga viliog Hosszú napok óta bizonytalankodnak mind a gépjárművezetők. mind pedig a gyalogosok a Bajcsy Zsilinszky út—Kun Béla út kereszteződésénél. A forgalom- irányító villamos jelzőlámpa ugyanis nyilván elromlott, mert csak a sárga jelzése villog minden oldalon. A rendkívül nagy forgalmú közlekedési csomóponton ezért, különösen csúcsidő- szakokban, szinte lehetetlen közlekedni. Sürgős ■ javítást igényel tehát az elektromos berendezés. S addig is, míg ismét jól szuperál. legalább a csúcsforgalmak idején közlekedési rendőr által való irányítást maga a csomópont — telefonáltak többen is szerkesztőségünkbe. Közelről nem ilyen! +■ A fotó jótékony, nem árulkodik: közelről bizony korántsem ilyen guszta az Avas. Gyümölcsösei elhanyagoltak, útjai-sétányai szintén. A hegyoldal vegetációja is vigasztalan képet mutat. A gondozatlanság lehangoló itt. Hiszem, hogy nem maradnék egyedül a javaslatommal: szervezzen a város széles körű társadalmi munkaakciót a belváros szívéből emelkedő hegyünk rendbehozására. Komplett nagytakarítást igényel Avasunk, s nemcsak ott, ahol papok táncolnak”. Növényvilága pedig gondosabb ápolást és — egyáltalán: gazdát! Ügy tűnik: talán azért került a figyelem perifériájára, mert túl közel van hozzánk... (L. J. felvétele) ■'Él A kötelező alkatrészellátásról Ha egy vállalat egy terméket úgy hoz forgalomba, hogy nem biztosította hozzá az alkatrészellátást, vagy a javítószolgálatot, ennek különböző fajtájú súlyos szankciói lehetnek. Mindenekelőtt a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, illetve a kereskedelmi felügyelőségek megtilthatják azoknak a termékeknek a forgalomba hozatalát, amelyekhez az alkatrészellátást vagy a javítószolgálatot nem biztosították. Az alkatrészellátás — illetőleg a javítószolgálat — megszervezés: kötelezettségének elmulasztása ezenkívül gazdasági bírsággal is jár. amennyit a termék :«z elhasználódás fokát figyelembe véve akkor érne, ha a hiányzó alkatrész birtokában használni tudnánk. Figyelemmel arra, hogy az alkatrészellátásról, illetőleg a javítószolgálatról való gondoskodás 'kötelessége elsősorban a termelőt, illetve az importálót terheli, a kereskedelmi vállalatnak módjában áll, hogy a vásárló részére megtérített kártérítési összeget áthárítsa a szállítóra. Szuvenír a vízesésben Lillafüreden a vízesés környékét tavaly már elfogadhatóan rendbe tették. A rendezésből azonban valami kimaradt: a vízesés medre. Tanúsítja, hogy a korábban a barlangbejáratnál funkcionáló szuvenírbolt pavilonjának romjai még most is ott vannak, ahova ez a kis házikó leomlott. Látványa riasztó. Merjük remélni, hogy a tavasz- szal startoló idegenforgalomnak nem akarják műemlékként mutogatni e romokat... M. P.-né Miskolc Öt és fél évtized a vasútnál Nagyon fontos tudnunk, hogy a vásárló a mulasztó vállalattal. szemben maga is felléphet, fia mint vásárlók nem jutunk hozzá a termék üzemben tartásához, illetve javításához szükséges alkatrészekhez — természetesen az idő alatt, amíg az alkatrészellátásról. illetőleg a javítószolgálatról gondoskodni kell —. a polgári jog szabályai szerint igényt tarthatunk kárunk megtérítésére. Kártérítési igényünkkel mindenekelőtt ahhoz a kereskedelmi vállalathoz fordulhatunk, amelytől a terméket megvettük. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy kártérítési igényünket közvetlenül a mulasztó termelő-, illetve importáló vállalattal szemben érvényesítsük. Bár ilyen per ez ideig még nem fordult elő. a gyakorlatban feltehetően problémát okoz majd. hogy kártérítés címén milyen összeg megfizetésére tarthatunk igényt. Kérhetjük például, hogy kártérítésként fizessék meg részünkre azt a külön- bözetet. amennyivel többe került a hiányzó alkatrész kisiparossal való legyártatása, mint amennyi a kiskereskedelmi ára. Ha pedig a szükséges alkatrészhez egyáltalán nem tudunk hozzájutni. a használhatatlanná vált termék visszaszolgáltatása fejében olyan összeg megtérítésére tarthatunk igényt, Igencsak ' kevesen dicsekedhetnek oly sok évtizedes munkaviszonnyal, mint Baranyai Mihály, aki 17 esztendős korában a Magyar Államvasútak miskolci műhelyében kezdte meg munkáját 1926-ban. Amikor idén nyugállományba került, egy esztendő híján éppen öt és fél évtized szolgálati időt tudhatott maga mögött. S bár a MÁV vezérigazgatójától ugyanazt a szövegű levelet kapta, mint bármelyik más vasutas, amikor nyugdíjba távozik, de ő méltán érezheti, hogy az elismerés és a köszönet a vasútüzemnél végzett áldozatos muiv? kájáért reá kiemeltebbed vonatkozik. < A Miskolci Járműjavítótól vonult nyugdíjba, miután kétszer is elnyerte az arany törzsgárdajelvényt. Vasutas társai nevében a sajtó nyilvánossága előtt is szeret«! ném kívánni neki: még naJ gyón sokáig élje életét jó egészségben s töltse éveitj mint nyugdíjas is körünké ben, példázva a hivatásszeretet rendíthetetlenségét. Pál István Miskolci Járműjavító Üzem I
