Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-21 / 67. szám

Nevenincs, Betonhíradó9 Mi Harmincán Újságíró úttörők w Pályázatunk eredményhirdetése + A kolónia mai képe. Málladozó falak, és mindenütt szemét, törmelék. (Sólymos felv.) Egykor bányászok laktak itt Perecesen lebontottak néqy házat Mi lesz a kolónia sorsa? A nyomdába és szerkesztő­ségünkbe látogatott január­ban jó néhány miskolci ál­talános iskola rajkrónikása. Kis László, a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház munka­társa kísérte őket, ő továbbí­totta lapunk munkatársaihoz négy általános iskola — a 2., S.. 8 és 10. számú — rajkró- nikásainak ötletét. Szerkesszünk újságot! — hirdettük meg lapunkban több alkalommal a pajtások felhívása nyomán a pályáza­tot. A Barátunk az újság közművelődési játék e felhí­vására három iskola úttörő- csapata küldte be határidőre a tanulók által irt-rajzolt- fotózott újságot; a határidőt kilenc nappal „kitoltuk"’. így tizenegy újságot olvastak át alaposan a DH munkatársai tegnap délelőtt. Eredmény­hirdetés előtt még két diák­lap futott be, közülük az egyik meg „nyomdaszagú" volt, helyesebben nem volt kész. Mindenekelőtt dicséret a pontosságért a 32. sz., a 8. sz. és a 35. sz. Általános Is­kola tanulóinak. Rögtön ezután — nem ud­variasságból, hanem valódi örömmel — köszönjük meg valamennyi résztvevőnek a munkát, amelynek persze el­sősorban ők veszik hasznát. Sok szép, tartalmas újságot láttunk, ezek a legkülönbö­zőbb technikával készültek. Volt köztük hatalmas mére­tű, filctollal gyönyörűen írt, festményekkel díszített, volt sokoldalas és kicsinyke, gép­pel vagy golyóstollal írott, siencilezett, volt faliújsag- formajú. Békés Dezső, lapunk fő­zatra. Köszönjük, természetesen ezeti is szerepeim fognak az If­júsági Házban hamarosan meg­nyíló kiállításon, mely az ösz- szes munkát bemutatja, öröm­mel olvastunk a rendszeresen megrendezett szép kiejtési ver­senyről, s tetszett, hogy a csapat­vezető és a szülői munkaközös­ség elnöke is fontosnak tartotta, hogy írjon a lapba. Kukurikú a címe a 32. sz. Ál­talános Iskola úttörőcsapata által készített színpompás újságnak. IVIi tagadás, azt hittük — utólag derült ki tévedésünk —, hogy tanárok is alaposan besegítések a készítésbe, (igaz, öli nem kö­vetnének el olyan helyesírási hi­bát, mint amilyet itt láttunk: „minnél”.) Éremesélyes volt sokáig á 35. sz. Általános Iskola tí. sz. nap­közis osztályának Életünk a nap­közi otthonban című újságja. I. évfolyam 1. (s talán nein az utolsó) száma — hirdette magá­ról. Aráról ezt olvastuk: Bár in­gyen adjuk, mégis sokat nye­rünk rajta. Sok jó ötlet, szín­vonalas írás jellemzi ezt a la­pot, kívánjuk, legyen folytatása. Szerény kivite’ü és tartalmú a Rajunk, a 10. sz. Általános Iskola Szeptember 2*». rajának lapja, mely — mint sejtettük — rohammunkában készült. A 42. sz. Általános Iskola di­cséretére legyen mondva, hogy nem a mi felhívásunkra „találták ki” az iskolaújságot, már a múlt év végén megkezdődtek az elő­készületek. Azóta sem találtak ki ötletesebb címet — 'nem is kell —, mint azt, hogy Neve­nincs. Csupán azért nem dicsér­jük meg személy szerint a lap két kitűnő munkatársát — a Sajtóházban rendezett tegnani ünnepségen megtettük —, mert mi tagadás, mások neve is ide­kerülhetne a sok újságból. Sok minden büszkélkednivaló fért az 1. sz. Általános Iskola hatoldalas lapjába, tündéri inter­jút olvashattunk benne. (A nyi­latkozó harmadik osztályos.) A két későn jövő: a 39. sz. Általános Iskola úttörőcsapatá­nak kiadványa és a Szeles Ma­tyi, a Szeges utcaiak újságja, mely — mint írják — megjele­nik 35 évenként. Az sem baj, ha sűrűbben, de előbb ez az egy készüljön el. Mielőtt a díjazottakról szó es­ne. hadd hangsúlyozzuk az Üt- törőház és lapunk célját: nem tehetségkutató pályázatot hirdet­tünk meg, hanem az újságolva­sás szeióte^iieiv iei«.en,csenez kívántunk hozzájártam azáltal, hogy újságírói, szerkesztői mun­kára kértük a gyerekeket. Re­méljük, ez sikerült, erre ígéret, hogy sok tartaimas, éraeiíCb írást olvastunk. Igen, elsősor­ban a tartalomra ügyeltünk. A dijak nem túl nagyok ahhoz, hogy „kegyetlen versenyről” be- szelnessünk, mint tette ezt egy tanár úr, aki nyílván megsértő­dött, mert iskolája nem került a kitüntetettek közé. (Vaiameny- nyi iskola szerkesztősége könyv­jutalmat kapott —- ezt az Üt- türöház ajánlotta fel —, vala­mint oklevelet.) Legjobbnak ítéltük a 10. sz. Altalanos Iskola 8. c osztálya által készített újságot. Pompás írások, remek ötletek sorjáznak az ízléses lapban. Gratulálunk, nemcsak az újsághoz, az ered­ményhez, hanem ahhoz a sok sikerhez, amiről a Mi Harmin­cán című kiadványban beszámol­nak. A Borsod megyei Lapkiadó Vállalat felajánlotta, hogy az osztály egy évig ingyen kap egy darab Déli Hírlapot. (Amikor ezt a díjat kitaláltuk, nem gon­doltunk arra, hogy lesz ilyen , kollektíva, mely hamarosan meg­szűnik, mivel kikerülnek az is­kolából. Tanácstalanok vagyunk, a DH-t az iskola címére fogjuk postázni.) Második helyezett a 4. sz. Ál­talános Iskola Dobra verjük cí­mű 16 oldalas, ötven példány­ban napvilágot látott „folyóira­ta”. Mint ígérik, az e!ső szám után ezentúl negyedévenként megjelentetik. Kívánjuk, hogy hasonló legyen azok színvonala is. ök féléves Déli Hírlap-előfi­zetést nyertek. Két Avas-déli általános iskola osztozik a harmadik helyen. A Betonhíradóból — 20. sz. Álta­lános Iskola — és az Irka Fir­kából — 3. sz. Általános Iskola —■ egyaránt számos cikket szíve­sen idéznénk, több jószemű, jó­tollú „kolléga” nevét említenénk, de így is hosszúra nyúlt ez a beszámoló. Reméljük, hogv hamarosan bárki megszemlélheti az út­törőházban a beérkezett új­ságokat, tanulhat belőlük, vagy méltatlankodhat ítéle­tünk felett. . Sz. G. Szó se róla — s ezt úgy gon­doljuk, senki sem vitatja — a perecesi bányászkolónia megérett a bontásra. A közel­múltban híre is járta: bont­ják a kolóniát. Új, korszerű, összkomfortos otthont kaptak az itt élők, hogy felejtsék a múltat, s hogy valóban embe­ri környezetben éljenek. Ám a kolónia nemcsak ab­ból a négy épületből áll, ame­lyet már lebontottak, ame­lyeknek helyét már simára gyalulták. Laknak itt még jócskán... Eltűnt á tíz Talán két esztendeje, - hogy Pereces csuklós autóbuszokat kényes lakásfoglalók igénybe ne vegyék a kiköltözötlek szó-, báit, konyháit, az ajtóktól és az ablakoktól megszabadítot­ták azokat. Kovács Józsefné és Bcnkó Istvánná a környéket mu­tatja. — Nézzék meg a patakot — mondják. — Ez a szemét, ami itt van a partján, nyáron rothadni, bűzleni tog, lehet, munkatársa értékelte tegnap délután, a díjkiosztó ünnep­ségen a teljesítményeket. Lapunk nevében őszinte elis­meréssel szolt a Gyermekváros Híradójáról, mely nyolc éve je­lenik meg rendszeresen, alkal­manként 300 példányban. ügy ítéltük, hogy ők „profik”, nem illő a többiekkel egy kategóriá­ba sorolni ezt a lapot. Gratulá­lunk a szerkesztőknek — az út­törőcsapat kulturális szakbizott­ságának — a Gyermekváros éie- tet bemutató Híradóért. A 8. sz. Általános Iskola há­rem faliújságot küldött a pálya­Villantó Jó év volt Miskolcról is meglehetősen sokan járnák ki horgászni a megye két nagy folyójára, a Bodrogra és a Tiszára. Álta­lában váltakozó eredménnyel zárul a horgászat, ám kétség­kívül azok járnak jobban, akik nem az élővízben pró­bálkoznak, hanem valamely horgászkezelésben levő tó­ban. Sárospatakon közel a Bod­rog, az itt gazdálkodó Bod­rog menti Horgászegyesület­nek 35 hektár saját kezelésű vize van. A fogási eredmény­naplókat, a tavalyi eredmé­nyekkel az elmúlt napokban értékelték. Eszerint minden horgász átlagosan 22 kiló- grammnyi halat fogott 1983- ban. összesen több mint 100 mázsa csuka, ponty, süllő akadt horogra. Idén minden bizonnyal még több lesz, hisz az egye­sületben folytatják az évek­kel ezelőtt megkezdett terv­szerű halasítást. A saját, egy hektáros ivadéknevelő ta­vukban az idei hosszú tél nem tett kárt, s így most már megkezdték a halnevelési munkát. Százhalombattáról is várnak Ivadékokat. Ez a biztosíték arra, hogy­ha a környező Bodrogban csak ritkán, itt általában mindig akadhat hal horogra. Divat­panoráma ’81 Milyen a tavaszi-nyári divat a Skála-Coop áruházakban? Megtudhatják a kedves vásárlók a Sárospatak és Vidéke Afész és a Skála-Coop közös, műsoros divatbemutatóján. 4 Ami itt látható, megvásárolható! Az országos szövetkezeti divatbemutató-sorozat Borsod megyei eseménynaptára; március 23-án 18 órakor Sárospatakon, a Comenius Főiskola aulájában (Eötvös u. 5.): Sárospatak és Vidéke Afész A műsorban fellép: Sztevanovity Zorán, Cserháti Zsuzsa, a Váry ikrek, Böröczky József, Stefanidu Janula, az Európa együttes. kapott, ezzel is elismerve, hogy e kerület szervesen kap­csolódik a városhoz. E kerü­let — mondottuk —, s azt is hozzá kell tennünk, hogy munkáskerület. Ám, döntő többségben az egykori bá­nyászlakta településen már nem bányászok élnek. Az itteni aknát jó néhány évvel ezelőtt bezárták, most már a lyukóiak vágata hálóz­za be 300 méter mélyen a Bükk ölében meghúzódó Pe­recest, s az erenyői részt, öt­millió tonnás szénvagyont rejt a föld alatti tájék, de a pere- cesieknek ez csekélyke vigasz. A bánya miatt — vélik — el­tűnt a környékről a víz, re­pedeznek a házfalak. A közel­múltban megtartott rádiós sajtókonferencián is felvető­dött e kérdés, akkor a megye vezetői ígéretet tettek rá: lesz víz. A hétfőn megtartott ta­nácstagi beszámolón is e té­makörrel kellett leginkább szembenéznie Winkler József­né tanácstagnak. A vízkérdést előbb-utóbb megoldják. Mi lesz azonban a kolónia sorsa. Lopják az ajtót Maradjunk még mindig a sajtókonferenciánál. Grósz Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára mondotta: — Az elmúlt ötéves tervben 240 bányászkolóniai lakást bontattunk le. • A VI. ötéves tervben 600 ilyen lakás sza­nálása várható. A számok, úgy hisszük, ön­magukért beszélnek. Hogy milyen is egy ilyen otthon? A Bollóalja utca 101. szám alatti kolóniái épületben 13 család lakik. Két család már kiköltözött, s hogy az ön­Választási Értesítjük a lakosságot, hogy Miskolc megyei város 37. sz. tanácsi választókerü­letében időközi tanácstagi választásra kerül sor. A választókerület területe: Álmos u. 41. számtól végig; . hogy.. feytőaiji...i.s,.f.ByjgiisUel- tiik. A válasz, hogy hordjuk el társadalmi, munkában.' M is hordanánk, de mivel és hová? Az udvari vécé ajtó nélküli. A buszból rálátni. — Már megint lefeszítették és ellopták az ajtót. Sokad­szor — teszik hozzá. Mén öt év Vörös Istvánék 10 éve él­nek itt. Két gyerekkel, egy kb. 4X4 méteres szobában. — És hol főznek? — Itt — hangzik a rezig­nált felelet. Aztán mutatja a plafont, amelyet, hogy ne es­sen be az eső, ő tapasztótt be. A szomszéd lakásból — amely nagyobb volt, mint az övé — elköltöztek. Hogy a szél, a hi­deg, az eső, télen a hó ne jár­jon keresztül a lépcsőházban, műanyag fóliával vonta be a kibontott ajtó helyét. A városi tanácson mondot­ták: —■ Éves ütermterv szerint kerülnek lebontásra a koló­niái lakások. No nem mind­egyik. Néhány épület megma­rad, itt a MIK állagmegóvási munkákat végez. 1986-ig a szanálásra ítéltekből kiköl­töznek a lakók. Ez tehát a helyzet. Annyit azonban hadd jegyezzünk meg: 1986-ig még öt esztendő van hátra. Hosszú öt eszten­dő az itt lakóknak. Talán nerh ártana ezeket az éveket elvi­selhetőbbé tenni. Akár úgy is, hogy a csákány alá érett épü­letekben is végezzenek — szakszóval fogalmazva — oi- zonyos. nem mindenre kiter­jedő, állagmegóvási munká­latokat ... (illésy) közlemény •/ Kassai u. 38. számtól a 68. számig; Pozsonyi u. 38. szám­tól a 60. számig. Miskolc m. város Tanács Végrehajtó Bizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom