Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)

1981-03-19 / 65. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva— Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-221 Megmenthető-e városunkban az európai ritkaság, a mocsári tölgv? Van egy cscdalatos fafajta, amely Európában is ritkaság­szamba megy. A tudomány Quercus Palustris néven ismeri, közönségesen pedig mocsári tölgyként emlegetik. Szakembe­rek szerint az oligocén földtörténeti korszakból maradt ránk mutatóba néhány kései utód. Hazánkban alig több mint tu­cat, Miskolcon egyetlen van belőle. S azt az egyet is pusztu­lás fenyegeti. Ki akarják vágni. A Tas utcai lakók telefonáltak szerkesztőségünkbe tegnap délben: próbáljunk tenni valamit, különben ma reggel 7 óra­kor földig darabolják a sudár tölgyet, amely a Tas utca 7. számú ház előtt díszük évtizedek óta. Tulajdonképpen hinni sem nagyon akartuk a hirt. A ker­tészeti vállalatnál azonban megerősítették: valóban igy lesz, a városi tanács építési és közlekedési osztálya rendelte meg tőlük a botanikai ritkaság kivágását... Vajon mit tud erről az elsőfokú természetvédelmi hatóság városunkban? Kiderült: semmit. A mocsári tölgy furcsa módon nincs vé­delem alá helyezve. Ilyet nem kértek tőlük a Tas utcai fát illetően. Az építési osztály kertészmérnöke másként tudta: pár év­vel ezelőtt szakbizottság terjesztett elő javaslatot a védetté nyilvánításra. S hogy miért is kellene kivágni ezt a ritka ter­mészeti értéket? Mert a tulajdonos, akinek az ingatlana előtt felnőtt, veszélyeztetve látja általa házának állagát, s kérte: vágassa ki a város a falakat repedezíető gyökérzet miatt. Évek óta tart körülötte a kötélhúzás. Szakvélemények szü­lettek ügyében, miután az építési és közlekedési osztály eluta­sította a kérelmet. A szakvélemények ellentmondásossága nehezítette a helyzetet. S nyilván valami olyasmi is — ez már a magunk véleménye —. ami általában tapasztalható, ha ter­mészeti érték mentéséről van szó: nehéz megértetni, hogy az ilyesfajta veszteséget nem lehet csupán forintokban mérni. Ha már a forintoknál tartunk: ennek a fának a becsült ér­téke sem csekély, 30 000 forintra taksálják. (Ennél több lehet, kevesebb semmiképp!) Igaz, ahol mondjuk milliókkal gazdál­kodnak, ott csepp a tengerben. Csakhogy ily esetben ez vi­tathatóan lehet pénzkérdés. Nem is az. Hiszen végül is a va­rug _ úgy tűnt eddig! — lemondott róla, vállalva pluszként a kivágásával járó költségeket. (Daruskocsi nélkül bajos vol­na elpusztítani e tölgyet, s a kocsit is bérelni kell hozzá, nem szólva az egyéb feltételekről.) Kevés lenne a hely ezen az oldalon — talán az egesz lap­ban is — arra, hogy leírjuk: hány telefon, mennyi kölcsö­nös gyözködés árán sikerült elérni, hogy elhalasszák az euró­pai ritkaság kivágását. Hogy ismételten és szakemberekkel vizsgáltassák felül a döntés, amely — ha úgy tetszik — a parlament által jóváhagyott természetvédelmi törvény elle­nére van Jóllehet, minden szakember biztosított bennünket róla: vérzik a szivük ezért a ritka kincsért, csupán annyit sikerült tehát elérni, hogy a Quercus Palustris haladékot ka- nett Hoffv véglegesen meg lehet-e menteni, lapunk zártakor még kétséges volt! (radványi) Oh, miskolci mozik! Az utóbbi években vissza­térő téma városunkban, hogy egyre kevesebben látogatják a mozikat. Szó ami szó. én magam is egyre kevesebbet járok moziba, idén először a napjainkban vetített, négy­szeres Oscar-díjas filmre vál­tottam jegyet, de tálán egy évnek is el kell telnie, míg újra rászánom magam ha­sonlóra. Ennek több oka van. Az egyik: ma már, a televízió okozta kényelem korszakában az ember meggondolja,'mi­lyen filmalkotásért mozdul­jon ki otthonából. Hogy rá­szánja magát, ahhoz közön- ségvonzó film kell, s ha ez is megvan, akkor egy korszerű, a mai közönségigényt kiszol­gáló filmszínház. Sajnos, Mis­kolcon az utóbbiról nem be­szélhetünk, talán csak arról, hogy a miskolci mozik még soha nem voltak — enyhén szólva — ilyen alacsony színvonalon, mint manapság. Noha a belépőjegyek árai itt is emelkedtek, de ennek fejeben a mozilátogató vajmi keveset kap. Például ma már a legelemibb igény — még nyári időszakban is — a ru­határ. Ezzel sem a Kossuth, sem a Beke filmszínház nem rendelkezik. Áldatlan állapot, hogy a mozilátogató egy két­részes filmnél kabáttal, eset­leg vi2es ernyővel vagy tás- kával-csomaggal a kezében üljön végig a kényelmetlen, szűk támlásszéken több órát. A mozik előcsarnoka — főleg a Kossuthé — kétes elemek háborítatlan találko­zó- vagy búvóhelye. Kanda- lírozasukat az előadások alatt is űzik, közbekiabálásaikkal, otromba megjegyzéseikkel zavarják a nézők szórakozá­sát. Régebben volt rendőri ügyelet a mozikban, s kiemel­tek a széksorokból a rend­bontókat. Ma ez sincs ... Rendet kellene teremteni hát a miskolci mozik háza táján. Tatarozni a belső ler­ánt, s ahol lehet, ruhatár, büfé, esetleg mesemozis gyer­mekmegőrző létesítésével ten­ni vonzóvá a széles tömegek számara filmszínházaink lá­togatását. Ha ráadásul az előcsarnokok rendje, az elő­adások zavartalansága is biz­tosítva lesz, s netán a nyi­korgó, agyonhasznált székso­rok is kicserélődnek, akkor lassan-lassan visszatér a kö­zönség is. Haffner Károly Miskolc Sártenger a Gyermek­foglalkoztató Hova tegyem a gyerekem a vakációban? — panaszkodott több olvasónk. Nos. örömmel adhatjuk hírül, hogy a tava­szi szünetben a Vasas Műve­lődési Központ napközis gyer­mekfoglalkoztatást tart. Ápri­lis 6—11. között a gyerekek felügyeletét pedagógusok lát­ják majd el, s napi 30 forint térítési díj ellenében reggeli­ről. tízórairól, ebédről is gon­doskodnak. Reméljük, több művelődési intézmény követi példájukat. A másik aknafedö is lesüllyedt... A miskolci rádió Fó­rum-műsorában már szó volt a Szabó Lajos utca—Tízes honvéd ut­ca kereszteződésében levő, két éve lesüllyedt vízakna helyzetéről, az azóta lezárt területről és arról, hogy mi lesz, ha a másik, szomszé- los aknafedö is lesüly- lyed? Nos, azóta a másik xkna is lesüllyedt már, lezárták tehát az úttes­ten a jobb oldali sávot is. Ugyanúgy, mint a másikat, ,a balközépre esőt, két evvel ezelőtt. Aztán megjelentek az útépítők. Bontották a bitument, de nem az aknánál, hanem a Ti­zes honvéd utcánál. Négy-öt napig javítot­ták az úttestet — ma már kész. Aztán lezár­ták a Hunyadi utcai villamos-járdasziget útszakaszát. Négy-öt napig javítottál: azt is — ma már az is kész. De mi lesz a két ak­nával, amelyet a for­galom elöl korlátokkal „védenek”? Vajon újabb két évig kell várni, míg végre velük is történik valami? K. Z. Miskolc, Hoffmann O. u. 27. jégpályánál )<c Pár évvel ezelőtt már szóvá tettem e rovatban, hogy vajon miért nem tiltják ki a gépjárműveket a Népkert útjairól. Az­óta annyi történt, hogy kitettek egy Behajtani tilos! táblát, csakhogy azzal a gépjárművezetők nem törődnek. Esős, havas időben ezért alaposan felszántják a felázott utakat. Különösen nagy emiatt a sár a sportcsarnok mögött, a jégpályánál. Ha mással nem. néhány kocsi zúzalekkővel lehetne segíteni ezen. Mert ugyebár, ha a tiltás mit sem ér, legalább a következ-mé- nyeket enyhítsék az illetékesek. Jafctttrtk Läsetó Miskolc Tünedező márványlapok jjc Aki a Stadion étterembe jár. enyhén szólva csodálkozva láthatja az utóbbi hónapokban, hogy amit az építők gondosan elfedtek a márványlapok sokaságával, az lassan meztelenedik. Ezeket a lapokat ugyanis valaki, vagy valakik elhordják. Hogy kik és hová viszik — ki tud­ja. A tettesek nyilván itt is ismeretlenek. A drága lapok közül mindenesetre ma mar — szerény számításom szerint — legalább száz darab hiányzik. Nem csekély összeg a városnak, ha a pótlásukról gondoskodni kell. Jó volna tenni ellene valamit. .1. L. Miskolc Felesleges bosszúság Néhány apróság, amely jártában-keltében megüti a város­lakó fülét, szúrja a szemét: A hajdani Pece-patak medre felett funkcionált két híd vas­korlátja megszakítja a Patak utca 7—9. szám előtt a járda folyamatosságát. Ezért aztán a nagy számban ott parkoló autók között a gyalogos járókelők kiKényszerülnek az úttest­re. amely meglehetősen forgalmas. Enyhén szólva, emiatt olykor igencsak kellemetlen arrafelé a gyalogos közlekedés. Segíteni rajta módfelett egyszerű volna: csupán el kellene távolítani a lefedett patakmeder fölül a feleslegessé vált hídkorlátokat... Egyetlen gyógynövény-szaküzlele van a városnak. Az is távol a centrumtól. Messzire esik akár a diósgyőrieknek, akár Ifejőcsaba felöl, akár a Szentpéteri kaputól. Ráadásul megyénknek is egyetlen ilyen szaküzlete. Ügy vélem, nem vagyok egyedül az óhajjal: megérdemelne egy központibb helyet, tágasabb üzlethelyiséget ez a sokak által keresett szaküzlct. A kedvezőbben elhelyezett boltban nyilván meg le­helne oldani az ásványvizek és gyógyvizek árusítását is. Ta­lán jogosan igényelne ilyenfajta törődést is városunk lakos­sága ... A hajdani Roráriusz cukrászda és Béke étterem idő előtti bontása után végre — várhatóan — szép és a Széchenyi út­ba jól illeszkedő épület emeltetik. Egyelőre azonban a főut­cánknak eme járdaszakasza nyugodtan megérdemelné a „ku­tyaszorító” nevet. A kabátszaggató, s anélkül is bosszantó szű­kület túlzott türelmet tételez fel a járókelőktől. Végre szót érdemelne vagy a szélesítése, vagy a megszüntetése, hiszen százezrek haladhattak már át, jól felbosszantva rajta. A gon. dalian, előre nem látó megoldások miatt lassan rossz hírünk kezd kelni... A Széchenyi út végén — a Barkácsbolt és a Híradástechni­kai Műszaki Bolt felett — van egy utcai óra. Csakhogy, aki a Tiszai pályaudvar felöl érkezik, annak ez nem mutat sem­mit, legfeljebb egy fehér csomagolópapírt. Számlap ugyanis csak a belváros felől érkezőket tájékoztatja az idő múlásáról. Városunk kifejezetten ipari-technikai hírű az országban. Va­jon miért nem értünk a precízebb szerkezetekhez? ... Minden ellenkező híreszteléssel szemben, az itt felsorolt — s fel nem sorolt — bosszúságok ellenére, szeretjük váro­sunkat. De miért kell ilyesmikkel fölöslegesen cukkolni ben­nünket? T. I. Miskolc Autóbusszal az Avas-tetőre Az Avas a város tüdeje — szoktuk mondogatni, s mél­tán. hiszen a város kőrenge­tegének közepéből kiemelkedő hegy. fáinak dús lombozaiá­val üdítő oázisként hat. A bérházakba zárt városlakók szívesen töltenének pár órát az Avas-tetőn, ahonnan mesz- sze lát a szem, s kellemes a levegő. Ha . . . megoldott len­ne az Avas-tetőre, a kilátó- térségre a tömegközlekedési eszközzel való feljutás. La­novka hiányában ez autó­buszjárattal látszik célszerű­nek. Sok-sok nyugdíjas, s a kis­gyermekes szülők szívesen töltenék el szabad idejükét az Avas nyújtotta friss leve­gőn, zöld környezetben. Ám­de kevesen vállalkoznak — vállalkozhatnak! — arra. hogy gyalogosan vágjanak neki a meredek lépcsőfokok­nak. Csak a tömegközlekedé­si eszközök révén lehetne hat az Avas a város közkincse, a városlakók közeii kirándu­lóhelye. Véleményem szerint a Ta­nácsház téri parkolóhelyről lenne célszerű indítani az avasi kilátóhoz járatokat. Esetleg mikrobuszok beállí­tása is megoldaná a régi igény kielégítését. Akkor is megérné, ha csak tavasztól őszig közlekedtetnék őket. K. B. Miskolc Korlátlan veszély Több helyen lépcsők kötik össze a Szentpéteri kaput és a Katowice utcát. Állapotuk sajnos, sokfelé kritikán aluli. Felülvizsgálatukra és kijaví­tásukra nagy szükség lenne. Különösen a Katowice utcá­tól az ABC-áruházhoz vezető négy kis lépcső legfelső fo­ka igen rossz, mondhatnám életveszélyes. (Az óvoda és a József Attila Könyvtár kö­zött található.) Korlátja sincs ennek az „életveszély­nek”, ha tehát valaki meg­csúszik rajta, kapaszkodni sem tud mibe. Testvérem kérésére írom e sorokat. Ö sajnos 95 százalé­kos vak lett, s csak a meg­szokott útvonalakon tud közlekedni. A napokban az említett lépcsőfokon kis hí­ján szerencsétlenül járt. S nyilván nincs egyedül, aki­nek a testi épségét ez a lép­cső .veszélyezteti. Sürgős in­tézkedést kérnénk az illeté­kesektől ! W. J.-né gimnáziumi tanár Miskolc Gyűjteményes „kiállítás’’? A Nagy-Avas alján, a Lajos sor alatt kaptam lencsevégre ezt a gyűjteményes hulladék-„kiállítás"-t. Rossz fazéktól kály­hacsőig, konzervdoboztól beföttesüvegig széles skálája talál­ható itt a háztartási és egyéb hulladékoknak. Ha kivirul az idő. lassan illatozni kezd a hegyoldal ezen a tájon. A környék lakóinak, illetve pincetulajdonosainak szives figyelmét szeret­ném felhívni ezúton: a köztisztasági vállalat március 23-tól április 3-ig Umlomtalanítást hirdet, amikor is az összegyűjtött limlom díjtalan elszállításáról gondoskodnak. Az elszállításra az igényt a vállalatnál levelezőlapon kell bejelenteni. A hegy­oldalra kiszórt limlomot természetesen illik azoknak össze­gyűjteni, akik odadobálták. L. József Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom