Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1981-02-16 / 38. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Éva — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc 3501. Pf.: 39. — Telelőn: 18-221 Csirketoll a csőben Felháborodástól fűtött hangú sorok egy levélből: „Az utolsó 3—6 évben legalább negyedszer van az épületünkben dugulás ! A pincét és mindent elönt a víz, a szennyes ár... A két legutóbbi dugulást a legnagyobb javítóerők felvonultatásával lehetett csak megszüntetni — magas víznyomás, falbontás stb. A csőből kikerült leletek: négy-öt felmosórongy, textilhulladékok, műanyag tasakok. csirketolK?!)”. Természetesen a szennyvízvezetékekről van szó ... A levél a Tízes honvéd utca 13. szám alatti házból érkezett. De, ha a hasonló élmények hatására eddig mindenki tollat ragadott volna, alighanem külön oldalt igényelnének a szenny, és egyéb vízzel folyó, illetve duguló ügyeink ... A Vörösmarty utcai hanglemezbolt például megnyitása óta „mindössze” háromszor ázott be, a levélben leírthoz hasonló, vagy ugyanolyan okok miatt. Legutóbb 83 000 forintf!) volt a káruk: a Boney M-ék együtt úsztak a vízben a tegnapelőtti túróscsusza maradványaival... De idézhetnénk máshonnan is, hiszen elég. ha valaki ismerőseinek körében érdeklődik, a beázás a házgyári lakások mindennapjainak tartozéka. Az ok. az esetek elsöprő többségében szándékos vagy akaratlan hanyagság: elutazás előtt nyitva hagyott csap, hónapok óta megjavítatlanul csorgó csaptelep, vagy esetleg csirketoll és rongybála a vécébe szórva ... A levélíró nyomozást emleget, s igaza is van: még Colombo segítségével sem lehet kideríteni legtöbbször, hogy ki * volt a bűnös. A dugulásnak nincs gazdája, csak a bosszúságnak és a méregnek, abban viszont osztozik mindenki, aki ott lakik. Lehet, hogy a tízemeletes bérházakban nem ismerkedünk könnyen, de az tény, hogy valami az odaköltözés pillanatától szorosan összefűz: az összes cső, berendezés, szaknyelven: az épületgépészeti rész. Ára tetemes mértékben drágítja az egész épület kiviteli költségét, s ha hozzászámolom a sok javítgatást, a dugulások miatti bontást, akkor ez a rendszer nem elsősorban a szemetet, hanem a pénzt nyeli, mindannyiunk zsebéből... Lehetne folytatni oldalakon az ismeretlen „dugitok”. vandál lakók elleni erkölcsi dörgedelmeket: haszna nem sok lenne, hiszen már mi is öles esövekel tudnánk eldugitani a hasonló témákban íródott kéziratokkal, s változás nem sok tapasztalható... Annyit talán azért mégis érdemes hozzátenni: aki a csirketollat a vécéjében húzza le, valószínűsíthetően egyébként sem tű! rcrdszereto ember, sőt a lakóközösségre vonatkozó többi írott és íratlan szabályt sem tartja be. Talán nem is olyan homályban rejtőző egyének ezek, csak a számonkérés nehézkes. Ez viszont már nem az épületgépészet problémaköre ... k—o Már-már mintha, de mégsem... Bérházunk Miskolc első toronyháza volt. 1962 januárjában adták át rendeltetésének, azóta lakjuk. Jó pár évig nem is volt nekünk semmi különösebb problémánk. Házunk tája tiszta, rendes volt, éke városunknak. Liftjeink — kettő volt belőle — néhány esettől eltekintve kitűnően szuperáltak. _ Csakhogy telt-muk az idő, s házunk — noha még legszebb virágkorát élné — tizennyolc esztendős korára elöregedett. Ehhez bizonyára hozzájárultak a gyakori házfelügyelőcserék. (Eddig négy ízben volt ilyen.) A gazdátlan elhanyagoltság rí le lépcsőhá- zunkróL De hát ez új misét érdemelne. Most csak a liftet mesélem el... Toronyházunk 74 családnak otthona, s tizedik emeletén egy tervező vállalat irodái kaptak helyet, csaknem harminc dolgozóval, naponta sok-sok látogatóval. Ebből következik, hogy liftjeink szüntelen mozgásban voltak. Míg mozogtak. Az egyik ugyanis végképp felmondta a szolgálatot, az illetékesek úgy találták, hogy megérett a cserére. Ez a csere persze nem ment egyik napról a másikra: 1979 októberétől 1980 november végéig tartott. Minden forgalom a még működőképes, maradék liftünkre szállt. Az meg olyan volt, mint a mese. Hol volt, hol nem volt jó... Tőlünk, bérlőktől türelmet kértek. mondván: majd az új lift kárpótol bennünket, minthogy úi típusú, automatikus, fotocellás csodamasina, osztrák Heere (Schindler), a Ganz-MÁVAG készíti. Miután alapos-gusztust csináltak hozzá, végre elkészült az oly annyira várt modern' felvonónk, s gyönyörűen működött is — vagy két hétig. Aztán — hogy miért, miért nem — íel-feimondta a szolgalatot. S vele együtt a maradék régi is. A liftszerelök nálunk azóta mindennapos vendégek, mégis, hetente 3—4 napon át gyalogolunk le és fel az emeleteken. Nem ritka. hogy a szerelők alig csukják be a 'liftünk ajtaját, ez a csodamasina megint leáll. - ' El lehet képzelni csalódásainkat. Űjra és újra“ reménykedünk, mert már-már mintha... de mégse jó. Az ingatlankezelő vállalat a város egyetlen liftjéért sem kapott talán annyi reklamációt — telefonon, szóban és írásban —, amennyit a miénkért kap. Mondják: at mi liftünk kényes, nem bírja azt a sok strapát. De hat ha tudtak., hogy ilyen .kényes szerkezetű, miért ezt szerelték ide, ahol bizony nem tudjuk megkímélni a forgalomtól? Arra már gondolni sem merünk, hogy netán arról van szó; ehhez a fotocellás, automatizált különlegességhez nincsenek hozzáértő szerelők. Esetleg ezen tanulják meg a szerkezetet? S a tandíjat meg mi fizetjük homlokunk verítékével. Mert higgyék el: az emeletekre felfelé gyalogolni nem jó! Szabó József Miskolc, Ady Endre u. 14 a. VI. e. Helyette nem hozta senki a lapot Ac ember már csak olyan, hogy szereti, ha számíthat valakire. Valakire aki rendes, pontos. S akire többnyire csak akkor figyelünk fel. ha nincs... Am mérhetetlenül hálásak vagyunk, ha újra megjelenik körünkben. Sok éves adósságomat szeretnem törleszteni most annal az asz- szonykánál, aki a se- lyemréti területre hordja a Déli Hírlapot. Halk szavú, de fáradhatatlan. fürge lábú. ' Órát lehetne igazítani hozzá. Fagyban, kánikulában évek óta menetrendszerűen érkezett hozzánk városunk lapjával. Ám egy hónapja hiába vártuk délidőben. Étteremben, munkahelyen találgattuk hosszú elmaradásának okát. Több száz újság eladatlan maradhatott, mert helyette nem hozta senki a lapot... A múlt héten aztán ismét feltűnt a szokott időben, s őszinte örömmel üdvözölhettük, , mint régi „kuncsaftok Mint kiderült, súlyos betegségből épült fel... Szívből örülünk, hogy meggyógyult. Már csak azért is, mert ismét van. aki kényeztessen bennünket. Helyünkbe hozza a hírlapot! Fodor Lászlóné Miskolc A hölgy a falon... + . . mármint a szemközti tűzfalon nyilván azon mosolyog, hogy hetek óta hol kiássák, hol meg betemetik a sarkon a járdát. Emberek jönnek, ásnak, tesznek valamit az árokba vagy kivesznek belőle —, betemetik, elmennek. Mások jönnek, kiássák, tesznek bele valamit — vagy kivesznek —, betemetik úgy-ahogy, s elmennek. Megint mások jönnek, s kezdődik elölről. Persze ne legyek igazságtalan:, lehet, hogy nemcsak a folyamat, de az emberek is ugyanazok. Nagy türelmük van a közműépítőknek. Már-már attól tartok, hogy alkalmanként az árokban felejtenek valamit, s azért kell újra meg újra felboncolni a járdát. Különben el sem tudom képzelni, miért van ez az egyhangú ismétlődés... Ij. j. Miskolc a jpgszahály A PENZIÓ ÉS KEMPING ÜZLETKÖRÜKRŐL A magánkereskedelemről szóló jogszabályok szerint a tanács illetékes szakigazgatási szervének lehetősége van rá, hogy magánkereskedői igazolványt adjon penzió- és kempingtevékenység gyakorlására. A Belkereskedelmi Minisztérium ezzel kapcsolatosan állásfoglalást adott ki, hangsúlyozva, hogy az idegenforgalom fejlesztése érdekében az állami, szövetkezeti kiskereskedelem és vendéglátás tehermentesítésével indokolt a magánkezdeményezés eddiginél nagyobb mérvű igénybevétele. Az állásfoglalás ezzel együtt meghatározza az üzletköröket. A penzió (fogadó) tevékenység az erre szolgáló vagy felhasználható épület legfeljebb tíz szobájában a vendég üzletszerű elszállásolása és étkeztetése. A penzióben a szobák berendezésének és felszereltségének, valamint a szolgáltatások színvonalának meg kell felelnie legalább a szállodákról szóló jogszabályban a fogadókra meghatározott osztályba sorolási feltételeknek. A kempingtevékenység a vendégépületben. faházban (üdülőház-nyaralóház), illetve sátorban történő üzletszerű elszállásolása, ideértve a sátor és lakókocsi elhelyezésére alkalmas terület bérbeadását is. A kemping felszerelésének legalább az egycsillagos kempingre meghatározott osztályba sorolási feltételeket ki kell 'elégíteni. Az üdülőház felszereltségének a külön jogszabályban előírt, az üdülőház III. osztályra meghatározott feltételeknek meg kell felelni. A penziótevékenység körében a szállóvendég részére meleg étel — ideértve a teljes napi ellátást is — üdítő ital, presszókávé minden külön engedély nélkül árusítható. Célszerű, hogy a penzió a vendég kívánságára legalább reggelit, szolgáltasson. A dohány, a bor és sör árusítása engedélyezhető. Dr. Sass Tibor Világítás nincs, járda sincs — négy éve! Utam naponta vezet a szökőkúti villamosmegállótól a Vologda utcára. S naponta részese vagyok a balesetveszélynek. Nem magánügyem ez. Velem együtt még igen sokan kénytelenek kockáztatni testi épségüket a sötét hajnalokon, s az esti órákban. Köztük kismamák, karjukon bölcsődéé, óvodás korú gyermekükkel, és idős emberek, akik már egyébként is bizonytalanabbul lépnek. Ütünk úttalan. Minden található rajta, ami megkeseríti a közlekedést. Sár van, kiálló vaskampó van, a pocsolyába süppedt három kőlap van, korlát nélküli árok van, gépjárműről leszakadt sárgönc van, csak járda és világítás nincsen. És négy év óta nincsen! Ügy-tűnik, olyan illetékes sincs, aki. erre felfigyelne! A magyar nyelv átmenetnélkülisége korlátoz a helyzet minősítésében! Zoller Sándor tervezőmérnök Miskolc, Vologda u. 12. sz. Tóth T illámé mák, a város- gondnokság főmérnökének ajánlottuk szives figyelmébe olvasónk közérdekű bejelentését. Már csak azért is, mert tudomásunk szerint a közeli hetekben ezen a területen már történt súlyos baleset. Olyan bokatörést szenvedett a lakótelepre nemrégiben költözködő, rokkantnyugdíjas asszony, hogy csak komplikált műtéttel lehet biztosítás ni járóképességét. A jelenlés gi helyzet nem tűr halasztást. Elfogadhatatlan a hivatkozás, mely szerint ez még építési terület, s a majdani tervek alapján — amelyeknek kialakulását az északi tehermentesítő út építése is befolyásolja egyelőre (?) — csinálják meg ezeket az utakat, s a közvilágítást itt. Rendelet írja elő: ahol emberek élnek, laknak, ott az építési területen is biztosítani kell a biztonságos közlekedés feltételeit. Ideiglenesen is! Járda kell és közvilágítás. A járókelők testi épségét tilos kockáztatni! Hisz- szük, hogy gyors intézkedésről adhatunk rövidesen hírt. Péntek, 13. És még azt mondják, hogy az ember ne legyen babonás! Péntek, február 13., délelőtt... Az Eperjesi utcán, a Szeles utcai torkolat felé haladtam kocsimmal, meglehetősen jó svunggal. A kikanyarodás miatt, szerencsére idejekorán megkezdtem a lassítást, s mire ráfutottain az aszfalt nedvesen fénylő csíkjára, alig érintette a negyvenest a sebességmérő. És mégis... Csöppnyi fékezés elég volt hozzá, hogy arra csússzon járművem, amerre nem akarom. Neki a járdaszegélynek, aztán sasszé visz- sza, megint a járdaszegély, és hiába minden vezetői manőver, az autó a dupla libellát próbálgatja az iszamos úttesten. És megint szerencsém volt. A fénylő csíkon kisinkóztam ugyan a Szeles utca torkolatán túlra, de egyik irányból sem jött semmi. A sikamlós valami rátapadt ugyan a kerekek gumijára, ám alig százmétemyi imbolygás után lekoptatta róla a továbbiakban porszáraz útfelület. Siettem, de a kíváncsiság gyötört, vajon mi volt az a massza, amire ráfutottam. Eredendő restségemet legyőzve ballagtam vissza — -óvatosságból gyalogosan —, látleletet venni. És nem akartam hinni a szememnek. Tiszta étolajtól csillogott az a bizonyos sáv. Nyilván környékbeli lehetett a hölgy, aki felvilágosított: a reggeli órákban egy teherautó rakományából zuhant az úttestre pár láda étolaj, a műanyag flakonok közül jó néhány kilyukadt, szétfolyó tartalmuk tisztelte meg az utat. hát 'erre persze nem számítottam. Végül is ezzel együtt szerencsés voltam. Járhattam volna sokkal rosszabbul is ... Elfelejtettem sajnálkozni az étolajat szállító gépkocsivezető pechje fölött. Mert ő meg elfelejtette homokkal leszórni a veszélyes nyomokat. És még így sem vagyunk kvittek! S. É. Miskolc
