Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-16 / 38. szám

/ A legek legtakarékosabb bálja Tudnak mSxködnl a mlskoíclak Díszdiploma a háziasszonynak még a báli belépőnket is egy-egy olyan kiskosztümre, amilyenekét itt láttunk. Szemléltető oktatásban még volt részünk a bál háziasz- szonya, Zsigmondi Marta fő- szerkesztő jóvoltából is. A szebbik nem elmeditálhatott az eszközök láttán: alakra a deszka, a henger, a körte, vagy a galamb kategóriájá­ba tartozik-e? Az öltözködés elemijében kellene ezeket megtanulnunk, hogy ne kö­vessünk el bakit. Mert bi­zony Vámos Magda és Vár­nai Zsóka szigorúan osztá­lyoztak is ezen a bálon, s mi tagadás, még a hibákat is a hallgatók elé vitték. Az oktató-nevelő és ízlés- fejlesztő bál megrendezé­séért a miskolci divatszere-, tők díszdiplomával jutalmaz­ták Zsigmond Márí.át. A névsor láttán könnyekig meghatódott. S mint a pe­dagógusok ilyenkor, megdi­csérte a „gyerekeket”. — Igazárt jó tanulók a miskolciak, s öltözködésben az eminensek között tartjuk számon őket... A tűzfal a reklámfeliratokkal, s mellette az ellenkép: így néz ki ma ez az épület a bel­város szívében. JReklám a tűzfalon Egv épület két arca Nem éppen idillikus lát­ványt nyújt az Ady-híd kör­nyéke ma. Mások bizonyára az Avas­délen, a belvárosban kaptak új otthont. Egy, csak egy cég — Az elmúlt év júniusában — mondja a vezető, Papp La­josáé. — Azóta itt árusítunk. + Sütő Enikő, a tavalyi bál manekenkirálynöje Az Ez a divat harmadszor rendezte meg a legek bálját Miskolcon. Mindegyik közül ez volt a legtakarékosabb. Közöl­hetjük az Energiaíelügyelet il­letékeseivel, miszerint a bő­rünkön éreztük, hogy a Júnó- ban nem lépik túl a megen­gedett 20 tokos hőmérsékletet. A hangulattól várta az a fia­talasszony is, hogy majd át­forrósodik, aki a legtakaréko­sabban öltözött erre a szom­bati bálra. Főleg, ami a fe­hérneműt illeti... A takarékosság'miatt ma­radhattak el a szegfűk is, amiket a legszebben öltö­zött hölgyeknek a szerkesz­tőség nevében beígértünk. Igaz, a Fabulon szavazócé­dulák is megtették. A di­vatberkekben elismert szak­emberekből álló zsűri mind­ennek ellenére nem a fel- tűnősködő, hanem az egy­szerűségükben nagyszerig modelleket díjazta. Jószeri­vel a pedagógusok vitték el a pálmát. A műsorvezető, Pálos Miklós is megjegyez­te: ez azért örvendetes, mert, minden bizonnyal a diák­ijaikat is jó ízlésre nevelik, ha a katedrán is ilyen csi­nosak. O. E. jfc Vámos Magda divattervező a bálozó hölgyek toalettjét osz­tályozza Az Unió Álész, a Tüzép és ä MÉH Vállalat kínálja, rek­lámozza önnönmagát az Ady- hídnál, a Gyöngy cukrászda melletti tűzfalon. Szó se róla, a reklámok szépek, színesek, és ordító, hatalmas betűikkel figyelemfelhívók is. Ez is a cél velük. .. Csak éppen ... Más is felhívja magára a fi­gyelmet ! A reklámfaltól alig egy mé­ternyire balra már a csupasz, színes festék nélküli valósá­got láthatja a naponta itt megforduló több ezer ember. Egy gerendákkal megtámasz­tott romos épület (amelyet már megfosztottak ajtótól, ablaktól, erkélykorlától s va­kolattól) a belváros szívében. Máshol varr a szabó Nem lakik itt már senki, Grósz, a lakatos elköltözött, a szabó is máshol varr már. van még itt. A 19 37-es szá­mú gyógyszertár. A vezetőjét, dr. Pataki Lászlónét kérdeztük: — Med­dig kell még itt lenniük?' — Az az igazság — mond­ta —, hogy nem tudom. Nem tudom, hogy mikor lesz kész az új helyünk. Napokkal ez­előtt voltam ott, még kőmű­vesek dolgoztak, meg a gázt szerelték. Már a tavalyi év végén át kellett volna men­nünk. Ilyen helyen keli dol­goznia egy egészségügyi léte­sítménynek ... Az új hely egy régi épület­ben lesz. A Búza téri aluljá­róval szemben, az egykori üveg-porcelán bolt helyén. Ez a bolt átköltözött a Zsolcai kapuba, a vetőmagot árusító bolt helyére. Mikor is? Felvortultak az Ez a di­vat jegyesei — a fotómodell- stúdió végzősei —, akik, ha nem is egy életre, de egy kis időre eljegyezték magu­kat a bálozó férfiakkal. A legjobban az a férfiú ját­szotta el az újdonsült férj szerepét, aki ölbe kapta az alkalmi arát; csak hosszas biztatás után tette le... Má­sok igyekeztek mielőbb túl lenni a fotózási ceremónián, hogy mint rendesen, hama­rabb szabaduljanak az eny­he erőszak kötelékéből. A legfiatalabb bálozó egy 18 éves, érettségi előtt álló leányzó volt, a legidősebb egy 52 éves vízvezeték-sze­relő. Szádvári Gabriella és Szilágyi János verbuválta a bálozók közül a számukra legérdekesebb beszélgető- partnereit. Szilágyi éjféli szellemi árverésén megtud­tuk, hogy kell a hurkát jó ropogósra sütni. Sajnos, ne­ki kellett felolvasni a tit­kát — miszerint langyos sü­tőben kell kezdeni a sütést —, mert senki sem tudta. A miskolci húsüzem nem( tö­rődött a karcsúsággal, mert hurkát, és disznósajtot aján­lott fel nyereményként. A Tejipari Vállalat már kímé­letesebb volt a túrókrémjei­vel. Juventusék zenéjére mindent ledolgoztunk ... Az est fénypontja termé­szetesen a Magyar Divat In­tézet divatbemutatója volt. Néhányan elcseréltük volna fonákja Csupa-csupa szín * Delneki Miklós Szádvári Gabriellát ts megneretiette fürdős történeteivel Bevallom, irigykedve hal­lottam arról a lakáskérelem- ről, miszerint a szoba-kony- hás otthonban élő apa és lá­nya külön akar költözni, mert az egyik nősül, a másik íei j- hez megy. Hogy mi ebben az irigylés reméltó? Hát csak annyi, hogy az özvegy apa túl van a nyolcvanon, a lánya pedig hatvan felé közeledik. Sejtem én, hogy a férfit nem valamiféle ifjúi lángolás űzi, de egy házasság mindenkép­pen kezdést — az ő esetében: újrakezdést — jelent, és hit, optimizmus kell hozzá. (Mi­nimum.) Az ilyen hír halla­tán a magamíormájú ember kicsit el is szégyelli magát, hiszen fele annyi idős vagyok, mint a vőlegényjelölt és. már­is sokat borongok az idő mú­lásán, melyet egyebek között a szaporodó 'fogtöméseken és a fogyatkozó hajszálakon mérhetek. És ha csak a távolodó ifjú­ság, a közelgő öregség, és egy­általán a múlandóság tenne pesszimistává!... Egyre gyak­rabban kapom magam azon, hogy — mint e rovat címe is bizonyítja —, a színe után a visszáját is észreveszem a dol­goknak. Sőt, előfordul, hogy csak azt veszem észre. Itt van például az a szépen hangzó közgazdasági fogalom, hogy azt mondjg: ármozgás. Haj­lamos vagyok azt hinni, hogy ez tulajdonképpen áremelke­dést jelent. Pedig nyilvánva­lóan nem így van, mert ha így lenne, akkor úgy is ne­veznék. Az árak nem csupán emelkednek, hanem izegnek- mozognak, ide-oda, jobbra, balra, le meg föl. így kell ezt látni és mindjárt jobb kedvre derül az ember! De ez csak egy példa a sok közül. Mondok mindjárt má­sikat: rossz kedvre hangol, ha azt hallom, olvasom, hogy fi­ataljaink tekintélyes hányada az íróasztal felé törekszik mindenáron, mert körükben nem örvend kellő megbecsü­lésnek a szakmunkás-bizo­nyítvány. Pedig vannak más­féle hírek is e tárgyban, csak észre kell őket venni. Itt van például a minap olvasott hí- recske arról, hogy megkér­deztek 2200 tizenévest, milyen oklevelet, diplomát becsül a legtöbbre. Idézem: „A legtöb­ben (a válaszolók 39 százalé­ka) a szakiparosi mesterleve­let tartották a legértékesebb­nek.” Az igaz, hogy a vizsgá­latot egy francia közvéle­ménykutató intézef végezte, de miért ne végezhetnénk ha­sonló vizsgálatot hazánkban is? Hisz’ kutatóintézetünk ne­künk is van. Szóval, ne mindig a visz- szája, ne pufidig a kétely! én új életet kezdtem, és meit jelszavam az optimizmus, előre örvendezek a gyermek- élelmezéssel kapcsolatos kí­sérlet nyilvánvalóan kedvező végeredményén. Ha nem tud­nák, miről van szó: két ven­déglátóipari vállalat étkezteti kísérletképpen« az év végéig az erre kijelölt iskolák diák­jait. Ha a nemes versengés eredménye az lesz, amit én csaknem biztosra veszek, ak­kor a gyermekétkeztetés tel­jesen átkerül a vendéglátó­ipari vállalat „profiljába”, és megszűnnek az önálló iskolai konyhák. Még akár néhány nappal ezelőtt is megkísértett volna a pesszimista gondolat; a felnőttétkeztetés sok-sok éve a vendéglátóipar „profil­ja”, konkurrenciában sincs hiány, ellenőrök is működnek szép számmal, anyagi érdek is fűződik a színvonalhoz, és mégis kissé vegyes a végered­mény. Ám ma már —• mint mondtam — másként látom a világot. A fogak pótolhatók feltalálták a Bánfi-szeszt, nyolcvanon túl is találhat arát az ember, lehet, hogy van a dolgoknak fpnákja, de rá se rántsunk, nézzük a má­sikat, ami csupa-csupa szín. (bekesy Nem tudja a főmérnök Tavaly júniustól idén feb­ruárig már több mint fél év eltelt. Az üveg- és pőrédén- bolt alapterülete nem lehetett több száz négyzetméternél. Ennyi átalakításához, rend- behozatalához a hét hónap soknak tűnik. A Miskolci Beruházási Vál­lalat igazgatója, Ssekrényi Jenő, főmérnöke Nyeste Sán­dor: — Időpontot, hogy mikor lesz meg az gyógyszertár új helye: nem tudunk mondani. A gázszerelésen múlik. Sokáig nem találtunk rá kivitelezőt, most egy kisiparos csinálja... Egyébként rengeteg munkánk volt vele: falakat bontottunk, vezetékeket kellett áthelyez­ni... Nemcsak kimondottan mi csináljuk; maszekok is dolgoznak itt, meg gyógyszer­táriak is ... A oyorsaság ellenére Ez tehát a helyzet. Az épü­let pedig még mindig ott áll az Ady-hid sarkán, megdú- colva. Előtte személygépko­csik, teherautók parkolnak, piacra járók jönnek-mennek. Tulajdonképpen azt nem értjük, hogy miért volt olyan gyorsan szükség a reklámok felfestésére? Az épületnek a festés előtt egy arca volt. Most kettő van. És így szebb? (illésy) A Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács a tanácstagi választások óta rendszeres konzultációt szer­vezett a tanácstagoknak. Ez lényegében egyfa.fta párbe­széd. amelyből a tanácstagok megismerhetik a város gond­jait. a tanácsi osztályvezetők pedig tudomást szerezhetnek egy-egy lakóközösség gond­jairól. Holnap délután 4 órakor lesz az ötödik, egyben befeje­ző konzultáció a tanácson. Dr. Kise Katalin, a városi ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezető főorvosa tart elő­adást városunk egészségügyi helyzetéről, az alapellátás szervezeti kérdéseiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom