Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-12 / 35. szám

Miénk-e a város, vagy csak lakunk benne ? ' ej Mindenki megálmodj a a házát, utcáját... + A lakásokat, házakat, utcákat, tereket, az egész várost lak­luk. használjuk, dicsérjük vagy szidjuk, ha szó esik róla. De hogy mennyire érezzük magunkénak, arról a beszédnél többet árul el maga a varos arculatával, hangulatával. A legtöbb emberben egy épí­tész veszett el — tartják a szak­emberek, s nem ok nélkül. Mindenki elképzeli, építgeti gondolataiban azt a házat, ut­cát, városrészt, ahol egyszer szeretne majd élni. Ahhoz, hogy az eljövendő város vala­melyest a vagyainkban élő kép­hez hasonlatossá válva épülhes­sen föl, többek közt a bele­szólás fórumait kell megterem­teni, vagy újjá formálni. Ilyen fórum maga az újság is, az urbanisztikával, városépítéssel foglalkozó cikkéivé}, vitáival. Erről és ehhez hasonló .kér­désekről esett szó Dóczi Im­rének. az újságírószövetség urbanisztikai tagozata titká­rának — aki a Városépítés cí­mű folyóirat szerkesztője is — az MTESZ-ben tartott előadá­sán. Létkérdés a párbeszéd Egy érdekes adat az ott el­hangzottakból : szeles körű felmerés készült a tanácsi szervek ügyiratforgalmáról. s azt tapasztalták, hogy három ügyirat közül legalább kettő építéssel, epítkezessel kapc o- latos. Ennél ékesebb bizonyí­ték aligha kínálkozik arra, hogy mindenkinek központi gond ja, hol és hogyan fog lak­ni, élni. Egy másik felmérés viszont arról árulkodik, hogy a város- építés-tervezes körében moz­gó újságcikkek túlnyomó ré­sze csak az építéssel foglalko­zik. s kevesebb hely jut a vá­ros arculatával, hangulatával, a városlakó közérzetével és környezetével behatóbban megismertető munkáknak. Pedig az ilyesfajta kérdé­sekről folyó párbeszéd létkér­dés egy város számára. Külö­nösen Miskolcnak az, ahol is 210 000 lakosból 120 000 a be­vándorolt: a nem „tősgyöke­res” városi polgár. A sokat emlegetett lokálpatriotizmus többet nyomhatna sokszor a latban, mint a befektetett be­ruházásmilliók. Ügy is mond­hatnánk, divatos kifejezéssel élve: a pénz hatékonyabb fel- használását segíthetné elő, ha kicsit elfogultak lennénk sa­ját városunkkal szemben ... Vannak biztatp kezdemé- nye/.esek: hiszen a mintalakó- térületről szóló legutóbbi is­mertető is 200 embert vonzott az MTESZ-be. De az „átlag" városlakó ma még mindig tá­jékozatlan sok alapvető kér­désben. hiába jelenik meg is­mertetés róluk az újság ha­sábjain — tette hozzá váro­sunk főépítésze, az ügyfélfo­gadás tapasztalataira hivat­kozva. Kisiklik félúton A Városépítés szerkesztője elmondta: hisz a pozitív pél­dák erejében. Nemcsak a le­leplező. hiányosságokat feltá­ró riport segíthet, hanem a jobb megoldásokat kínáló is. Mindenkit foglalkoztató pél­dával élve. a panelos építke­zés nyilvánvaló hiányosságai mellett azért is megfontolan­dó. hogy ugyanilyen házgyá­rakból a Szovjetunióban sok­kal emberibb épületeket épí­tenek. nagy tömegekben ... Hol siklik ki a megvalósu­lásig tartó úton a jo elképze­lés? Ez ma egyre többünket foglalkoztat, építésztől a vá­roslakóig. A Városépítés című lap is ezt az irányt követi: az elmúlt években egyre kevés­bé a szűk szakmának szól. a tervezőirodák lapjából a vá­rosok. főleg a középszintű ve­zetők olvasott lapja lett. A Városépítés ez évi prog­ramja sok izgalmas témát ígér. Kerekasztal-beszélgetést Központi döntések és helyi megvalósulásuk címmel, egy másik számban pedig a vá- rosrekonstrukciórol. annak fő­leg emberi oldalait feszegető nézőpontból. Találkozhat majd az olvasó a falvak fej­lesztésének sok vihart kavart témájával, és a környezet problémáival is. A Jegerdeke- sebbnek az. államigazgatás korszerűsítésével, gondjaival foglalkozó szám ígérkezik, ahol a megyék és városok so­kat vitatott kapcsolatairól is szó esik majd .. . Az előadás vitává, beszél­getéssé alakult nagyon gyor­san. Nem csoda, hiszen idő­szerű. feszítő kérdésekről esett szó. Az ilyen és hasonló al­kalmakkor tapasztalható egészséges vitaszellemre, a vélemények, érvek a felvetett probléma megoldására kon­centráló és egyenrangú csatá­jára van szükség mindenütt azokon a szakmai fórumokon is, ahol eldől egy város sor­sa. A keitek s a lehetőségek adottak, csak élni kell velük... (k— ó) ★ Az acélgyártáshoz elengedhetetlen hulladékból ilyenkor év elején, amikor akadozik a szál­lítás, a legkisebb küldemény is aranyat ér... Érc, koksz, ócskavas Gondok az alapanyaggal A Lenin Kohászati Művek közelmúltban megtartott mű­szaki-gazdasági konferenciáján az írásos beszámolóban, s a hozzászólások során is érintet­ték a kohászatiak: alapanyag­ellátási gondok is nehezítették az elmúlt évben feladataik tel­jesítését. Az. írásos beszámoló egyebek között a következő megállapításokat teszi: „Nyers- vastermelési lehetőségeinket erősen csökkentette a BÉM zsu- gorítvány Fe-tartalmának ter­vezettnél alacsonyabb értéke, portartaimának növekedése, a koksz minőségének ingadozása. A nyersvas termelésének visz- szaesése, valamint az import acélnyersvas és a beszerzett hulladék elmaradása, illetve ütemtelen beérkezése az acél- termelésnél okozott problémát.*’ E gondok hatterét kutatva jutottunk el a Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat miskolci gyáregysé­gének vezetőjéhez, Valkó Miklóshoz, akitől arra kér­tünk választ: mi okozta a koksz minőségének ingadozá­sát, a zsugorítványok vastar­talmának csökkenését s a vashulladék szállításának ütemlelensegét? — Telepünkre többféle koksz érkezik. A tőkés im­port Japánból, Hollandiából, Jugoszláviából és az NSZK­A Magyar Jogász Szövet­ség, a Magyar Közgazdasági Társaság Borsod megyei szervezetei, valamint a TIT : megyei szervezetének jogi- es közgazdasági szakosztálya immár hagyományosan ren­dezi meg Miskolcon a jo- gasznapokot. A megyei tanács díszter­mében holnap délelőtt dr. Szíjártó Karoly, a Magyar Népköztársaság legfelsőbb ügyésze tart előadást. Gaz­daságpolitikai kérdések jogi vonatkozásait elemzi az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak függvényében. Jlélután. két előadás hangzik még el. Vállalati szervezeti formák címmel, valamint Az életveszélyt okozó testi sér­tés eli'i és gyakorlati prob­lémát ról. Február 14-én délelőtt dr. Fodor László, a Magyar Nemzeti Bank közgazdasági főosztályának vezetőhelvet. tese A VI. ötéves terv kon­cepciója címmel tart elő­adást. Jöttek Miskolcról. Debrecenből, Pestről... Cipővásár Rakamazon Rakamaz kis település To­kajtól alig néhány kilomé­terre, a Tisza túlsó oldalán, már Szabolcsban. Nevét or­szágszerte ismert cipőről, amelyeket itt készítenek ügyes munkások, s amelye­ket itt hoz forgalomba a he­lyi áfész. Tegnap cipővásár volt Rakamazon: megnyílt az áfesz új cipőboltja. • o — Tíz évvel ezelőtt kötöt­tünk megállapodást a helyi cipőipari szövetkezettel, hogy a szabványtól eltérő cipőiket, valamint az export biztonsági tartalékát forgalomba hozzuk — mondja Jaczina András áíész-elnök. — Akkor egy kis boltban adtuk el a cipőket, olcsó áron, többnyire a tag­ságnak. Az új bolt, amely ma nyílik, már minden tekintet­ben megfelel a megnöveke­dett igényeknek. Mert tíz év alatt országos hírre tettünk szert cipöboltunkkal. Nap mint nap jönnek hozzánk vá­sárolni Debrecentől Miskol- cig. a fővárosból, de még például Győrből is. Mi sem tétlenkedtünk. Kilenc cipó­gyártóval kötöttünk megálla­podást, hogy a szabványon kívüli cipókéi, valamint az export biztonsági tartalékát mi adhatjuk el Mind a ki­lenc termelőnél elsődleges vevők vagyunk. A bolt előtt szerény becs­lésünk szerint 601)—700 ér­deklődő várakozik a nyilas­ra. Még több mint egy óra van hátra, ám a tömeg egyre no. Volt. aki mar reggel 0 órakor ide állt. Hogy miért? Még a Népszabadsagban is hirdette az aíesz: 70 forin­tért is kapható női vagy fiú- cipő .. Ismerős arc Miskolc­ról. Kéri, ne írjam ki a ne­vét. Törzsvevő Rakamazon. A bőrcsizma — mondja —. ami másutt 1200—1400 forint, itt félaron megvásárolható. S tud olyat is venni, ami egyet­len boltban sincs. Szin Zoltán boltvezető hat- 'tagú csapattal fogadja majd a vevőket: — Évente 15—20 millió fo­rint értékű cipőt adunk el. pedig eddig viszonylag mos­toha körülmények között árultunk. Most az áfész több mint 1,3 millió forintos költ­séggel kialakította ezt a cso­daszép. tágas boltot, s így az idén minden bizonnyal 20 millió lóle kerülünk. Tudja, hányán járnak ide Miskolc­ról vásárolni?! Hallottuk, né­hány borsodi termelőszövet­kezet mara autóbuszos ki­rándulást is szervezett Ra- karnazra tagságának. Termé­szetesen a programban sze­repel cipővásarlás is. Ma so­kan vannak, a sor végén ál­lók várhatják, amíg rájuk ke­rül a sor. • • Délután két óra, nyit a ra- kamazi áfész új cipőboltja. Nem könnyű a rendet tarta­ni, mindenki elsőnek akar bejutni. — A hatalmas raktárban van elegendő árunk —mond­ja Jaczina András. — Amíg a készlet tart — s ez több mint 2 millió forintot ér —, adunk árengedményt is az amügyis olcsó cipőknél. Ny. L. bői — ez utóbbi helyről két­féle is — származik, de ka­punk Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és Lengyelor­szágból is. A nyugati koksz a diósgyőri kohok igényeit messzemenően kielégíti, ám a csehszlovákot elsősorban a kiskohókban ajánlatos fel­használni. Mi a vagonokba megjelöltén rakjuk a kokszot, am a kohászatban a koksz- rézsű szállítószalagja első­sorban a megnövelt térfoga­tú 111. sz. kohóra dolgozik, így többször előfordul, hogy úgynevezett vegyes koksz ke­rül a Ill-ás kohóba, az a koksz pedig, amit ide szán­tunk, a kiskohókba jut. Miután az ügyben legin­kább a Lenin Kohászati Mű­vek vehetői érdekeltek, min­den részkérdésnél kikértük az ő véleményüket is. Herendi Rezső műszaki igazgató: — Egy-egy alkalommal 12 —15 vagon koksz érkezik hozzánk, amely 4—6 fajtát reprezentál. Miután megszűnt a rendezőpályaudvarunk — a kombinált acélmű épült e te­rületen —, a kokszrézsűre .csak úgy tudjuk beállítani a kocsikat, ahogy azok egymás után következnek. így elő- íoi d.ul a keveredés, s ebből adódóan sokszor nem tudják, hogy milyen koksz megy a szállítószalagra. A két kisko- hó kevesbe érzékeny, de a III-as kohónál gondot okoz, ha nem ismerjük a koksz minőségét. Nincs megfelelő tároló sem a KOKÜV-nél. sem nálunk, azt hiszem, ez a gondok eredője. Válkó Miklós a továbbiak­ban röviden magyarázatot adott arra. hogy miért is volt gond az érc vastartalmának csökkenésével: — Köztudott, hogy a hoz­zánk érkező ércek dúsításra szorulnak. Ehhez érckoncent- rátumra van szükségünk. Az elmúlt, évben ebből 270 ezer tonnát nem kaptunk meg, s ez, vezetett oda. hogy éves átlagban 20 százalékkal csök­kent a vas tartalom .... Herendi Rezső: — A koncenti atum hiá­nyáról mi is tudunk. Ennek is oka, hogy a kovasavtarta- lom rendkívül ingadozó volt, s a vastartalom alatta ma­radt a szükségesnek. De hoz­zá tartozik még az is, hogy az érctömöritvény nem volt rendesen kiégetve. A három részvényes — a Dunai Vas­mű. az Ózdi Jíohászati Üze­mek es a Lenin Kohászati Művek — műszaki szakem­berekből egy brigádot hoz össze. Azt vizsgálják majd, mit lehetne tenni a javítás érdekében. Felvetődött, hogy esetleg Svédországból, Indiá­ból vagy Brazíliából maga­sabb vastartalmú ércet sze­rezzünk be. A Dunai Vas­műben már próbagyártás is történt ilyen érccel, s a ta­pasztalat azt mutatja: meg­érne a befektetést. Ilyenkor ugyanis ércet, s nem salakot kell olvasztani... A KOKÖV telepvezetőjé­vel. Valkó Miklóssal végül a hulladékgondokról ejtettünk swótr ­— A kohászat a nyersvas- és az acélgyártás fejlesztésé­re jelentős összegeket tordít, ám nem gondolnak hasonló módón a vashulladék gyűjté­sének és előkészítésének ja­vítására. A dunaújvárosiak megvásároltak konverteres acélművükhöz egy úgyneve­zett Kopex-ollót, amely a hulladék darabolása után azt bálázza is. Javaslatunk az volt, hogy a diósgyőri kom­binált acélmű építésével egv- időben Miskolcra is szerez­zünk be hasonlót. Kezdetben a kohászattól nem kaptuk meg az ehhez szükséges pénz egy részét, később viszont, amikor a kohászat mar adta volna a telepítéshez szüksé­ges összeget, a bank nem já­rult hozzá a beruházáshoz. A régi gépeink pedig már nem tudják kielégíteni az itt mu­tatkozó hulladékigenyeket, márcsak azért sem, mert a gyűjtés is egyre nehezebb A hulladékkeszlet állandóan csökkenő tendenciát mutat, s ez a folyamatos termelés gátja is. Több zavaró körül­mény is hátráltatta munkán­kat, mert darupályánk há­romszor megroggyant, toöb mint egy hónapig nem üze­melt a CNS-olló, s voltak hulladékbeszerzési nehézsé­geink is. Herendi Rezső: — Amikor a kombinált acélmű megvalósítása felve­tődött, gondoltunk arra, hogy a folyamatos hultadékellá- táshoz bizonyos beruházást eszközöljünk. Am az eredeti beruházási okmányba ez nem került bele. Amikor később mutatkoztak a gondok, e a KOKÖV-vel tárgyaltunk a hidraulikus olló beszerzésé­nek szükségességéről, meg­egyeztünk abban is, hogy a kohászat anyagilag mennyi­vel járul hozzá a beruházás­hoz. A pénzt adtuk volna, am előre nem látott akadá­lyok miatt erre egyelőre nem kerülhetett sor. Tovább ke­ressük azonban a megoldás- lehetőségét, mert a vashulla­dék-ellátás a kombinált acél­mű folyamatos termelésének kulcskérdése . TÓTH ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom