Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-11 / 34. szám

* Kocsi, kocsi hátán. Téli hét vége Bánkútori. (Szabó István felvétele) Hogy tényleg „paradicsom*5 legyen ipÉii Báni rendezési írnél A léli sportok és Bánkút szerelmesei bizonyára örömmel fogadták a hírt: a megyei tanács megrendelte a kiránduló­hely rendezési tervét. Ez alkalommal talán nem is elegendő egyszerűen csak megyei tanácsot emlegetni, hiszen Bánkú- ton Heves és Borsod osztozik. Pontosítsuk: a megrendelő a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács. így logikus, mert — megyehatár ide vagy oda — Bánkút vendégeinek zöme a mi megyénkből, Miskolcról verbuválódik. A felmérés szerint hétvégi napokon a síelők, szánkózók háromnegyed része miskolci, és csak a többi egri, illetve Heves megyei illető­ségű. Az ÉSZAKTERV kapta a megbízást, és mint a terve­zőktől hallottam, ez az a feladat, amit nagy szeretet­tel végeznek el, hiszen több­ségük szívesen tölti a hét végét — különösen télen — megyeik legmagasabban fekvő, különleges klímát, jó hóviszon.vokat kínáló kirán­dulóhelyén. S/űk és csúszik. Szívesen nevezzük sípara­dicsomnak. noha ma még inkább csak a természet ad­ta lehetősége van meg an­nak. hogy könnyen megkö­zelíthető es megfelelően el­látott kirándulóhellyé, sport-, központtá váljon. Az ám, megközelítés ... Je­lenleg csak személykocsival lehet feljutni a csúszós idő­ben veszélyesen keskeny, rossz állapotban levő úton. Aki pedig gyalogtúrára vál­lalkozik , — a busz végállo­másától fel a turistaházig —, annak aligha van kedve utána lécet kötni. Az elsőd­leges feladat tehát az út ki­építése, mégpedig olyan úté, melyen kockázat nélkül közlekedhetnek az autóbu­szok is. Ezzel együtt termé­szetesen meg kell teremteni a parkolási lehetőségeket. Alig csordul, csöppeu A turistaház meglehetősen elavult, és téli csúcs idején kevésnek bizonyulnak a szálláshelyek. Egy jóval na­gyobb befogadóképességű, olcsó, kényelmes turistaszál­lóra van tehát szükség. Ám ennek felépítése csak az­után képzelhető el, miután kiépítik a közműveket: gon­doskodnak a vízellátásról és csatornáznak. Akik gyakran megfordulnak Bánkúton, ta­pasztalhatták, hogy akado­zik a turistaház vízellátása. (Éppen a minap panaszolta a síklub egyik vezetője, hogy a saját erőből létreho­zott pihenőházuk könyör­gésre sem kap elegendő vi­zet a tdristaháztól.) Mi kell még? Sok minden. Érdemes lesz helyet terem­teni majd néhány vállalati üdülőnek is, és bizony rá­fér a korszerűsítés a sípá­lyákra, értve ez alatt első­sorban a felvonókat. * A rendezési terv megren­delésével megtette a tanács az első lépést. Azt viszont senki sem várhatja, hogy egyik napról a másikra meg is valósul mindaz, amit — a sokszor megfogalmazott igé­nyekhez igazodva — a ter­vezők papírra vetnek, hiszen az út és az ú.i turistaszálló megépítése. a közművesítés, egyenként is tetemes összeg­be kerül. (békés) Javítja a konzerv ízét Folyékony cukor, kukoricából Néhány év múlva üvegben, vagy műanyag flakonban is vásárolhatunk cukrot, még­pedig finom, zamatos, kris­tálytisztán átlátszó édesítő­szert. amelyet az eddig állati takarmányként felhasznált kukoricából készítenek majd Szabadegyházán, a léi év múlva munkához látó ku- koricacukor- és szeszgyár­ban. Ennek a gyárnak, amelyhez hasonló jelenleg még csak egy van Európában, csupán az egyik terméke lesz a cukor­szirup. A kukoricából ugyan­is ötféle terméket fognak elő­állítani. napi ötmillió forint értékben. Valamennyi a nép­gazdaság számára rendkívül fontos, importot helyettesítő termék. A négymilliárd forint- költ­séggel felépülő új gyár — egyik legnagyobb élelmiszer- ipari beruházásunk — jöven­dő termékei közül mindegyik igen nagy jelentőségű, de a legnagyobb érdeklődés a fo­lyékony. cukor iránt nyilvánul meg. laaz, ennek megízlelésé­vel előreláthatóan néhány évig még várnunk kell, mert az új termékre elsősorban az ipar tart igényt, a konzerv-, a likőr-, az édesség- és üdítő­ital-gyárak fogják felhasznál­ni. A folyékony édesítőszer alkalmazása ugyanis mentesí­ti őket az energiapazarló „fo­lyósításától”, sziruppá oldá­sától. 1 A gazdasági szempontok mellett nyomós élettani, egészségügyi meggondolások is szólnak a cukorújdonság mellett. Élettani hatása ugyanis — magas gyümölcs- cukor-tartalma miatt — jóval kedvezőbb a kristály- vagy kockacukorénál. Ennek az az oka, hogy az egyszerű, hat szénatomos cukrok — ilyen a kukoricából készülő folyé­kony édesítőszer is — jobban emészthetek, kevésbe terhe­lik meg a szervezetet, mint az összetettek, amelyekhez a ré­pacukor is tartozik. Az új sza­badegyházi termék fogyasztá­sa tehát mindenképpen elő­nyös lesz. Bár teába, kávéba egyelőre nem csurgathatjuk a sűrűn folyó finom szirupot, az élelmiszer- és konzervipar termékein keresztül azonban már jövőre megismerkedhe­tünk vele. Alkalmazásával megnő élelmiszereink élveze­ti értéke is, a folyékony ku­koricacukorral édesített ter­mékek eltarthatósági ideje hosszabb lesz. tovább marad­nak frissek, s fagyasztási pont­juk —' ennek főként a mély­hűtött ételeknél, jégkrémek- nél. fagylaltoknál vaq nagy jelentősége — változtatható. Megfelelő koncentráció esetén feleslegessé teszi egy sor kon- zerválószer használatát, s ja­vítja a gyümölcsből készült konzervak izét. Y éradás a tanácson Hagyomány már, hogy a megyei tanácson is tartanak véradást. Ezúttal a hét ele­jén 120 tanácsi dolgozó adott vért, összesen mintegy 40 li­tert. Biológiai óránk Hol hordja az ember a a „biológiai óráját”? Ezt a kérdést oldotta meg az ame­rikai Harvard Egyetem egy kutatócsoportja. Szerintük az „óra”, mint idegsejtek kicsi, laza halmaza, a hipotala- muszban, a köztiagy egy ré­szében. az úgynevezett lá­tótelep alatt található. Itt he­lyezkednek el azok a legfon­tosabb központok, amelyek a vegetatív idegrendszert, a vérkeringést és a belső szer­vek működését szabályozzák. Az agynak ez a területe egy­ben ..az öntudat kapuja”. A „biológiai óra” határozza meg a test napi folyamatát, pél­dául a hőmérsékletet, az al­vást és az ébredést, vala­mint az anyagcsere-folyama­tokat. Hasonló funkciójú idegsejtek halmazával fejlett emlősállatok agyában is ta­lálkoztak. Ott azonban nem voltak annyira koncentrál­tak, mint az embernek A VI. ötéves tervidőszak­ban 90—100 ezer lakás felújí­tása, s 40—ő0 ezer korszerűsí­tése. komfortfokozatának nö­velése vár az építőkre. Ennek a feladatnak a teljesítése ha­gyományos módon kilátásta­lan lenne, mert nem győznék elegendő és hozzáértő mun­kaerővel, technikai felszerelé­sekkel. idővel. Ám a megoldás is kézenfekvő, hiszen az épí­tőipar a beruházások és a la­kások építésében már olyan korszerű technikai bázisokat hozott létre, amelyeket jól hasznosíthatnak a fenntartási és felújítási munkákban is. A hagyományosnál jóval gyor­sabb és korszerűbb, úgyneve­zett iparosított építésmódok már az elmúlt években meg­honosodtak a fenntartási munkákban. Most az a fel­adat, hogy széles körűen el­terjesszék ezeket a megoldá­sokat. A lakások korszerűsí­tésénél nagyobb arányban al­kalmaznak előre gyártott, tel­jesen berendezett fürdőszoba­térelemet, a közművezetéke­ket tartalmazó vizesblokko­kat, előre gyártott válaszfala­kat, műanyag ablakokat, aj­tókat és más szerkezeteket, amelyek egyúttal korszerű szigetelési megoldásaikkal az energiatakarékosságot is jól szolgálják. Felvették a felújí­tási módok közé a szerelt, ra­gasztott és vakolt szigetelési eljárásokat is; amelyekkel ugyancsak az épületek hőház­tartásában érvényesítik az ésszerű takarékosságot. Jelentős tartalék rejlik a szervezeti forma fejlesztésé­ben is. Ezért az érdekeltek bevonásával az ÉVM külön munkacsoportot alakított, amely javaslatokat tesz a leg­célszerűbb szervezeti formák kialakítására. Egyebek között foglalkoznak az átalánydíjas­rendszer kiterjesztésének, a vállalati és szövetkezeti szak­csoportok, gazdasági társulá­sok létrehozásának lehetősé­geivel. Amatőr Fórum Holnap nyílik, és március 9-ig tart nyitva a Vasas Mű­velődési Központban az Amatőr Fórum összefoglaló címmel jelentkező tárlat. Ezen Gál János fafaragó. Hubai Gyöngyi textiles és Visi Judit keramikus állítja ki legszebb alkotásait. A ki­állítás naponta 14-től 19 óráig tekinthető meg. „Minden érdekel” Nyugalmas perceket keresendő, lapozgatok bele olykor az újságok apróhirdetési rovatába. Van ebben minden, akar a perzsa vásáron., Az egyik lakást kínál, a másik lakást vesz; az egyik autót hirdet, a másik éppen azt keres; víkendházat venne az egyik, a másik meg, aki már ráunt, eladná. Ez a folytonos adok-veszek, hogy is mondjam... engem meg­nyugtat. Van mit és van'rrjiböl. Egy valami nem tetszik csak e rovatokban. Ha valaki mél­tatlanul „áruba” bocsátja — saját magát. A minap is olva­som; Egyetemi végzettséggel, gépkocsival kisiparoshoz be­társulnék. Minden érdekel.” Meghökkentő hirdetés! Több szempontból is. Például a társul fogadó kisiparosnak tök­mindegy — ahogy üzleti berkekben mondják —, hogy az ajánlkozónak vart-e diplomája, öt, ha egyáltalán érdekelheti valami e hirdetésből, az egyedül a gépkocsi Jó állapotban legyen és bírja a strapát. Akár a társuló fél. Az, hogy dip­lomája van, nem garancia erre. Nyilván kapócsabb lenne aiánlkozása, ha úgy hirdetné magát, hogy „Kiváló fizikumú, gépkocsival... stb.” De ha ez inkább feltétel, miért hivat- , kozik hát ’ egyetemi végzettségére? Hivatkozik? Hivalkodik! Mert az rangot jelent, kérem... Milyen jól hangzana pél­dául, ha mondjuk. Kerekes úr — a kisiparos — telefonon így jelezné ügyfelének: ..Küldök magának egy Zsigulira való kertitörpét, X. Y. okleveles gépészmérnökkel.” Jól hangzana? Ugyan, micsoda disszonancia! Nem az kifogásolandó, hogy valaki egyetemi végzettséggel — netán summa cum laude! — fizikai munkára vállalkozik. (Mert pénzt akar keresni — nyitván.) Az a meghökkentő', ahogy teszi. Ahogy a diplomáját cégérül használja. Azt hiszi, így kapósabb lesz, mert rangosabb? Csali a horgon: jó falat, erre érdemes harapni. (A kocsi talán már csak ráadas.) A lényég az egyetemi végzettség, ez az, ami mond valamit! De mond ám! Főleg kérdőmondatokat. Ilyen és hasonló esetben a legelső így fogalmazódik meg — ez az általános —: mennyibe került az államnak — ez pedig mi vagyunk — az illető hirdető diplomája? Ez már szinte közhely. A józan ész azonban más érvekre is rákérdez. Nem luxus az, ha egy diplomás ember a tudását, a szakértelmét — társadalmilag kétség sem fér hozzá — aprópénzre váltja? Jóllehet, sajat személyének talán nem is olyan apró. Csakhogy bennünk az évek során kialakult egy bizonyos szemléletmód: önmagun­kat is, másokat is aszerint értékeljük, hogy a munkája meny­nyire hasznos a nagy közösségnek. Először a többségnek, s csak azután az egynek. No már most. Adva van egy diplo­más ember — aki esetleg egy sokkal rátermettebb helyét foglalta el az egyetemen, hiszen a felvételi bizottság egyálta­lán nem csalhatatlan —, tehát adva van egy diplomas, akire mi áldoztunk azért, hogy neki módja legyen évek múltán fittyet hányni a társadalmi munkaerő-szükségletre. Mert nem ott — katedrán, tervezőasztalnál, gépek között igyekszik hasznosítani, amit tanult, s amire szükség volna. Neki csak a rang kellett, hogy diplomás fuvaros lehessen ? Hangsúlyo­zom: nem szégyen, s nem is elítélendő. Mindenkinek joga van a többlet-jövedelemhez. De mindenképpen méltányta­lan! Egy icipicit hasonlít a tisztességtelen jövedelemszerzés­hez. Lehet, valamelyik kisiparosnak szüksége lesz rá. De az össztársádalomnak jogosabb az igénye. Jogos az elvárása, hogy a végzettségének megfelelő helyen buzgólkodjek, s ak­kor kereshet annyit, amennyit tud! Nem hiszem, hogy a szükség, a betevő falat hiánya visz rá valakit is arra. hogy önnön büszkeségét, hivatását — ha van? — kínálja eladásra. A becsületes ember nem azért ta­nul — azért is? —, hogy valaki legyen belőle. De nem is a tydásért önmagáért. Ott allja meg a helyét, ahol szükség .van ra. s amire a képesítése és képességé jogosítja. Nem kerte­lek, kimondom kerek perec: nem azért taníttatjuk fiain­kat, hogy egy kisiparosnak — tisztelet neki! — a mi pénzün­kön vett diplomás fuvarosa legyen . .. Még társtulajdonosi minőségben sem. „Minden, érdekei.” Csak a legfontosabb nem?! Olvasom az apróhirdetéseket, s lapozok tovább. Űjabb hir­detés üti meg a szememet. A Nehézipari Műszaki Egyetem azonnali belépésre alkalmaz kazánfűtőket, segédmunkásokat és éjjeliőröket. És egyetemi végzettség nélkül is jelentkezhet bárki! Eszem­be jutott valami, de ezt már nem Írom le, gondoljon ki mit akar ... (es. 1.) 4 gépgyáriak segítségével . Egy éve lassan, hogy a 23. sz. Általános Iskolában meg­alakult a lövészszakkör, az MHSZ DIGÉP műszaki igaz­gatósága lövészklubjának szervezésében, dr. Szabó Papp Zoltánná igazgatóhe­lyettes támogatásával. A szakkör rendszeres működé* séhez szükséges volt az alapiel- tételek megteremtése, így a szo- balőtér és a fegyverek biztosí­tása. A gépgyáriak társadalmi munkában lőtáblákat készítettek és szereltek fel a tornaterem­ben. A lőtáblákat reflektorlám­pákkal világítják meg, így nyolc löáliásos légpuskás szobalőteret alakítottak ki olyan megoldás­ban, hogy az semmilyen más tornatermi foglalkoztatást ne akadályozzon. Két hónappal a szakkör meg­alakulása után megnyerték a városunk felszabadulásának 35. éve tiszteletére, a 20. sz. Álta­lános Iskola által kiirt lövész­versenyt és a Felszabadulási Ku­pát. Jó eredményt értek el az MHSZ és az Üttörőgárda zászló­alj-parancsnokság által rendezett honvédelmi hetek jubileumi lö­vészversenyén. A 35. sz. Általá­nos Iskola és az MHSZ DIGÉP II. telepi tartalékosklub által rendezett jubileumi lövészverseny vándorserlege is egy évig az is­kola birtokába jutott, s ugyan­csak ők őrzik az MHSZ DIGÉP Műszaki Igazgatóság Lövészklub által rendezett Május X. Kupa vándorserlegét. Az összetett honvédelmi ver­seny Miskolc városi döntőjén is sikeresen szerepeltek. Több egyéni helyezésen kívül, csapat­ban első helyezést értek el, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskola elnyerte az 1979—80-as tanévre a Magyar Üttörőszövét­ség Miskolc városi Elnöksége al­tul alapított Stromfeld Aurél Üt- törőgárda vándorzászlót és di­csérő oklevelet. 1980. szeptember l-től a 23-as és 24-es sz. iskolákat összevon­ták és azóta a szakkör a 24. sz. Általános Iskola szervezetén be­lül működik tovább. Az iskola igazgatósága, Grajz István igaz­gató vezetésével, továbbra is tá­mogatja a lövészszakkör munká­ját. Az úttörők csapatvezetője, Goszleth Lajosné, főleg a mozga­lom eszközeivel segíti a szak­kört. Feladataik sokrétűek (ezeket a gépgyári lövészklub és az iskola által kötött szocialista együttmű­ködési szerződésben is megfo­galmazták) : az iskolai lövész­szakkör eredményes működése, a honvédelmi nevelő munka előse­gítése, a szocialista hazafiságra való nevelés és utánpótlás neve­lése a lövészversenysport szá­mára. Az új tanévben az első fel­adat volt egy iskolai lövész- tömegverseny megrendezése; a szervezésben a testnevelő taná­rok sokat segítettek. A verse­nyen 310 pajtás vett részt, s egy­idejűleg megismerték a lövészet elméleti és gyakorlati alapszabá­lyait. A „SATU—80”-on is jól mu­tatkoztak be, megnyerték a lö­vész verseny számot. A Honvé­delmi Kupa Lövészverseny me­gyei döntőjén pedig a leányok versenyében légpuskában Mizsik Erika első lett. Végül a Miskolc város felszabadulásának emléké­re kiírt lövészversenyen a 24-es iskola úttörői csapatban és egyé­niben is jó helyezést értek el. Készülődés a busójárásra Az idén március elsején lesz Mohácson a hagyomá­nyos busójárás, a pokíada, a sokácok farsang végi nép­szokása, amely újabban tíz­ezreket vonzó látványosság. A busójárás az egész város népünnepélye, gazdag kul­turális programmal. Immár tizedik alkalommal rendezik meg a kétnapos Schneider Lajos népdaléneklési ver­senyt, amelyen Tolna, So­mogy és Baranya legjobb hangú általános és középis­kolás diákjai vetélkednek. Ebből az alkalomból kiadják a neves mohácsi népdalgyűj- tc, Schneider Lajos hagyaté­kából válogatott újabb tél­száz dalt tartalmazó füzetet. A mohácsi feketekerámia kedvelői kiállításon láthat­ják az öt évvel ezelőtt el­hunyt népművész, Horváth János szebbnél szebb müveit a Kossuth filmszínház eme­leti galériáján. Most is vár­ják a környék magyar és nemzetiségi csoportjait, két együttest pedig a szomszédos Jugoszláviából. Felvonulásuk mindig kedvelt színfoltja a mohácsi karneválnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom