Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1981-02-09 / 32. szám
\r ~ Bsztaliten $ A győztes: Klampár Tibor Miskolc után, Növi Sad előtt Hetek óta lázban égett Miskolc. A sportcsarnok fennállása óta so'k nagy nemzetközi versenyt rendeztek falain belül, de olyat, ahol Európa legjobb felnőtt (ezt hangsúlyozzuk) élver. senyzőit csodálhattuk, még nem. Az asztalitenisz Európa Ilinek ez az egyik varázsa. A másik pedig az; hogy Magyarország rendezett már világbajnokságot, EB-t, de Európa 12-t most először. És hogy miért kapta meg a rendezés jogát az ország? Mert elsőként jelentkezett, és mert 1983-ban újabb EB-t rendez. ÉS hogy miért pont Miskolcnak jutott a szerencse, a 11. Európa 12-re? Mert a szervezők ezzel is tiszteletüket akarták kifejezni a magyar asztalitenisz-sport egyik fellegvárának, mely nem kisebb egyéniségeket adott az országnak, mint Sidó Ferenc, vagy Jónyer István. Három napig pattogott a fehér labda a zöld asztalokon. A versenyzőknek 11 mérkőzést kellett játszaniuk, ami igen nagy megterhelés. Becsületükre legyen mondva, jól bírták erővel. Ha volt is egy-egy találkozó, amelynek utolsó játszmájában — reménytelen helyzetben — a vesztésre álló kiengedett, minden pontért meg kellett küzdeni mindenkinek. És közben igazi nagyságában bontakozott ki Benyisson küzdeni tudása, Surbek hallatlan rutinja, Secretin briliáns védőkészsége, Hammersley védekező technikája, Klampár villámgyors csuklómozdulata ... Sajnos, Klampáron kívül a magyar férfiversenyzőikről sok Jót nem tudunk mondani. Gergely nagyobb tartással a valódinál jóval több mérkőzést nyerhetett volna. Ügy tűnt, korán feladta, nem volt képes az elvesztett pontok után hajtani. Jónyer még Gergelyen is túltett a gyenge szereplésben, igazi énjét nem találta, és csak felvillanásokra telt erejéből. A női versenyzők közül emlékezetes marad Oláh Vriese- koop elleni találkozója, és talán a Magos—Hammersley ösz- szecsapás. A későbbiekben azonban nem azt hozták, amit tudtak. Persze Oláhnál mindez a rutintalansággal, Magosnál pedig a korábbi sérülésével magyarázható. És végezetül, ami a rendezést illeti, igazán semmi panaszunk nem lehet rá. Az, hogy néhány perccel elcsúszott egy- egy forduló, nem a rendezők hibájául róható fel, sokkal inkább az éles küzdelemnek tudható be. A tájékoztatás tökéletes volt. Sajnos, ezt csak szombat—vasárnap délután élvezhette telt ház, az első napon még néhány ezer ember befért volna a nézőtérre. (Nem akarjuk elkeseríteni a miskolciakat, de ehhez hasonló nagy rangos nemzetközi viadalra az új budapesti sportcsarnok megépülése után bizonyára többet kell majd várni, mint tíz évet...) Lázban égett tehát Miskolc, több hét óta. Most már égjen lázban Novi Sad, a világbajnokság színhelye, s az edzők, a versenyzők; a minél jobb nemzetközi, európai szereplésért. Messziről jött vendég A versenyzők, a bírók, a szövetségi képviselők és persze az újságírók siserehadaa Hotel Júnóban szállt meg. Legtöbben csütörtökön érkeztek meg. Ám, egy fekete bőrű úr már hétfőn elfoglalta szálláshelyét egyetlen matrózzsákjával, ami összes poggyászát képviselte. Az alacsony urat később valamennyi versenynapon a sport- csarnokban is láthattuk. Öltözékéről lerítt a sportszeretet, ugyanis mindenütt tornacipőben, melegítőben és- egy narancssárga ADIDAS orkándzsekiben jelent meg. Vállára vetett zsákjából kivette parányi filmkameráját és minden versenyről felvételeket készített. A második versenynapon közelebbről is sikerült megismerkednünk: — Szólítson csak Golley- nak, az eredeti nevem nagyon hosszú és azt hiszem az önök számára kiejthetetlen. A Holland-Antillakról származom, de néhány éve Hollandiában élek. Foglalkozásom szerint orvos vagyok, de 32 évem ellenére a sportért, Az ütőgép Ne tessék félreérteni. Nem valami fantasztikus gépről szólunk. Az újságírók között többször hallottam még a versenyzők megérkezése előtt; — Majd jön az ütőgép, és mindenkit lesöpör. Jött. Különös ismertető jele, hogy még csak 21 éves, és Bernben 3 aranyat nyert: egyéniben, párosban, csapatban. $os, jött az ütőgép, de hamar megállították. Mert ma már Európában más is üt, és az ütések ellen védekezni is tudnak.., Lehet, hogy ha a bakui kislány valóban ütőgépet , hoz, előbb végez. Így azonban az első számú esélyes; Valen- tyina Popova — csalódást okozott. Magos kontra Hammersley Judit „feltámadását” várta a miskolci közönség. Joggai, hiszen az angolok első számú versenyzője ellen rendszerint ment (megy) Magosnak, és ntég nyeretlen volt. Az angol pedig? Leiskolázta Popovát, védekezésével. A magyart azonban nem tudta. 2:l-re kikapott. A három játszma rövid története: Az elsőben a Magos-pörgetések vagy hosszúak, vagy kevésbé „pörögnek”. Az angol rendre lekezeli azokat. Viszonylag könnyedén. Innen a vesztés, 15-re. • A második játszmában lényegében semmi sem változott, bár sokkal hosszabb, sokkal szebb labdameneteket láthattunk. Magos küzdeni tudását azonban dicséri: 20-ra nyer. A harmadikban Magos kezdj az adogatást. Veszti. 2:3. Azonban Hammersley idegesebb — 6:4. Szép magyar adogatássor következik, 10:5, (Azt mondják, egyenlő erők küzdelmében 10-nél elég az' öt előny.) Az angol továbbra is ideges. Adogatást ront. 16:9, majd 18:12. És egy kis szerencse, győz Magos 21:13- ra. Egy jó hagyomány szép folytatása. Aláírás helyett: névjegy Ha hasonlít az ember valakire, az jó és rossz egyaránt. Neves filmszínész, labdarúgó esetében jó. Keresett bűnöző esetén kifejezetten pech. Neves asztaliteniszező esetében? íme ^ Tumultus aláírásokért minden, hoi. Földszinten, emeleten, pályatéren, dohányzóban, a büfé előtt. „Sajtó”-feltrat nélkül sétálgattam a dohányzó előtt. Kct idegen férfi kopogtatta meg a válam. * — Tessék! Elém tették a műsorfüzetben megjelent asztalitcniszezök fényképei közül Dvoraeekét. Írjam alá! Még tollúk is volt. Lemutattam a küzdőtérre, ahol a csehszlovák épp Bengt- ssont verte, rámutattam az orrom alatti borotvált bőrömre, majd a két svédnek vagy hollandnak (ki tudja?) átnyújtottam névjegykártyám. A hatás minden képzeletemet felülmúlt. Nem én lehettem az első, mert körülbelül ezt szűrtem ki szavaikból. — Áh, ez is csak egy újságíró : Megnyugodtam. Ezek szerint nemcsak engem „köröztek”. .. elsősorban az asztaliteniszért élek-halok. — De hiszen Hollandia nem is nagyhatalom ebben a sportágban! — Most még csak egy Vrie- sekoop-unk van, de később lesznek utódai is. Nagyon sokan szeretnék ezt- elérni. Én például egy kisvárosban, Leidenben mintegy hatvan, gyerekkel foglalkozom. Az egyetemi tanulmányaim után edzői képesítést szereztem. A legfiatalabb tanítványom nyolcéves, a legidősebb pedig 24 éves. — A film tehát nekik készül? — Persze, hiszen itt van mindenki, akitől érdemes tanulni. Valamennyiük játékáról filmet készítettem, és sokat jegyzeteltem. 1 — Hát akkor sok sikert dr. Golley. — Csak Golley, az asztali- teniszezők nem tudják, hogy ' orvos vagyok. így a kisebb sérülésekkel nem nyafoghatnak. — Oké, Golley? Ketten, akiktől többet vártunk, Magos (felső képünkön) és Gergely (alsó képünkön), Gergely csalódásai Pénteken valamennyi versenyző kihasználta a délelőttöt egy ■ utolsó edzésre. Gergely Gábor hű marad szokásához, és nem állt asztalhoz, hiszen versenynapján soha sem edz. Ehelyett szívesen tréfálkozott, beszélgetett, egy-két kifogását is megemlítette. — Azt hiszem a szervezők kitettek magukért, talán még többet is tettek, mint kellett volna. Amikor megérkeztünk a Júnóba, megvoltak a szobák, de ’ még egy óra múlva is ott ücsörögtünk a portán, mert a szervezők névreszóló- an is beosztották a szobákat, amely szinte senkinek nem felelt meg. Aztán íurcsállot- tuk, hogy hozzátartozóink számára nem kaptunk belépőjegyet. Máshol az a szokás, hogy megkérdezik: hány keli. Itt még csak azt sem kérdezték meg tőlünk, hogy kell-e egyáltalán. Jónyer Pista és az én feleségem nem tudom, hogy fog bejönni a terembe. Gyorsan hozzáteszem, tisztában vagyok azr zal, hogy ez nem a Miskolciak hibája, hiszen az Európa 12-t a MOATSZ rendezi, Miskolc csak a helyszínt biztosítja. Aztán lehiggadva rátért az esélyekre is: — Nagyon erős a mezőny, ezért bárki lehet első is és utolsó is. Számomra az ötödik hely már siker lenne. Később az okokról ugyan nem beszélt, de kiderült, hogy ezúttal is csalódnia kellett... Két meccs között A holland kislány, Vriesekoop óriási csatában szorult a második helyre A mérkőzés szüneteit valamennyi nemzet versenyzői más és más módon használták fel a pihenésre. A magyarok általában sietve bevonultak az öltözőbe és ott elemezték ki lejátszott találkozóikat. Surbek és Thorsell nem vonultak el rejtekhelyre, hanem a terem egyik sarkában ültek le, vagy feküdtek le, rhiközben lazították egyre görcsösebbé váló izmaikat. A hölgyek közül többen szépítkeztek, rakosgatták holmijaikat, bőröndjeikben. Közülük ketten — rendhagyó módon — másképp pihenték ki fáradalmaikat. A lelátó alatti területen, az ajtóhoz közel tornaszőnyegeket raktak halomra a szervezők. Popova és Heilman két ilyen szönyeghalomra feküdtek fel, olyan pózban, mintha csak napoznának a strandon, vagy a tengerparton. Popova hason feküdt, melegítőjében és lehunyt szemmel próbált pihenni. Nem. messze tőle Heilman háton feküdt, hasán tartva bekapcsolt zsebrádióját, melyből az Esti Magazin szignálja után a híreket mondták. Véletlenül-e vagy sem, a kisrádió íelerő- . södött, amikor a bemondó a következőt mondta: „sporthíreink között tudósítást hallhatnak majd Miskolcról, az Európa 12 asztalitenisz-ranglistaverseny rol’V Az előbbi mondat után Popova kinyitotta szemét, majd lassan felkászálódott és elindult a terembe. Heilman kisvártatva követte őt.,.
