Déli Hírlap, 1981. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-25 / 46. szám

A felismerés rettentheti a restséget ü minőség éve Nyugdíjas mondta, de ta­lán más háztartásban is meg­állná helyét az a vélemény, mely szerint nem vagyunk olyan gazdagok, hogy meg­érné olcsó holmit venni. Ki­fizetődőbb, s relatíve olcsóbb a drágább, a magasabb mi­nőségű, tartósabb portéka. Öreg barátom képzeleté­ben a körbe varrott cipő, s az eltéphetetlen nadrág una­lomig ismert reklámja me­rülhetett föl. Hivatkozási alapnak jó, de példának alighanem kevés. HA KOLBÁSZ, AKKOR GYULAI A minőség és a megbízha­tóság szinonimája a legtöbb ember számára logalompáro- kat jelenthet: ha autobus a akkor Ikarus: na kolbász, akkor gyulai; ha villanykör­te, akkor Tungsram; ha gyógyszer, akkor Richter Ge­deon ... Persze, vannak en­nél újabb, csupán egy-két évtizedre, vagy éppen csak egy-két évre visszatekintő, - nagyobb hagyomány nélkül Is jól csengő szókapcsolatok. így például, ha munka- szervezés es szigor, akkor a győri Rába-gyár; ha újra tö­rekvő mezőgazdasági nagy­üzem, akkor Bábolna; ha a takarékra állított fejlődés időszakában Is hatalmasat produkáló iparág, akkor a TVK és a BVK fémjelezte * vegyipar; ha korszerűsödő kohászat, akkor Ózd és Diós­győr; ha portalan és jó mi­nőségű ' cementgyártás, ak­kor Hejőcsaba: ha világsza­badalommal védett, tonnán­ként ezer dollárnál is többet, érő termékek, akkor a De­cember 4. Drótművek. Az átlagember viszont — teljesen joggal — saját ta­pasztalatai alapján mond vé­leményt. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet fel­mérése szerint a forgalomba hozott női cipők 17 százalé­ka, a gyermekcipők 26 szá­zaléka különféle hibák miatt kifogásolható volt. SZIGOR ÉS SZANÁLÁS Igaz, hogy a bolti minősé­gi helyzetkép javult: nőtt a szabványnak, azaz a jelenle­gi gyártási / technológiához, igényhez, ellenőrzési színvo­nalhoz ménen megfelelő ter­mékek aránya. A nem meg­felelő holmik mintegy húsz százalékot tesznek ki. Egy korántsem ennyire közkeletű, s a számbavétel nehézségei miatt talán nem is ennyire tudományos fel­mérés szerint, a hazai válla­latok egyötöde veszteséggel termel, egynegyede nagy hasznot produkál, s mintegy fele az áldott középszer je­gyében arra hivatkozhat, hogy pénz az ablakban; azaz nem hoznak és nem visznek. Dotációval vagy anélkül, jó és rossz évek átlagának vé­gül is nullszaldós eredmény­ig A kohászat is korszerűsödik kimutatásával a pályán van­nak és vegetálnak. Merre forduljon hát á tár­sadalom hatékonyságot sür­gető figyelme? A legjobba­kat nyilvánvalóan a még li­berálisabb pénzügypolitiká­val lehet ösztönözni. A leg­gyengébbeket szigorral, s le kell beszélni őket arról, hogy ráfizetéses termékeikből, ahogy mondani szokás, a bá­zisév produkcióját meghalad­ják. Persze, vannak és iesz- nek kivételek. Szociálpoliti­kai célkitűzéseinket szem előtt tartó gazdasági és ad­minisztratív intézkedéseink nem engedik, hogy például eg.v bébiételeket gyártó üzem csődbe menjen. Itt helyes es ésszerű a dotáció; egyrészt a termelési kedv fenntartása miatt, másrészt pedig a gyakran az önköltséget is alulmúló fogyasztói árak megtartása érdekében. Más­hol és máskor nem indokolt az engedékenység, hiszen egy kínos-keserves szanálás, vagy egy rendkívüli állanii segít­ség csak. konzerválja á ba­jokat, s elodázza a végső megoldást. A SZÜKSÉGBŐL ERÉNY Az elmúlt lyéien tartott eredményösszegző és a jövőt körvonalazó ipari értekezle­ten a megyei pártbizottság tű kara vitaindító előadásá­ban nem resteilte kimonda­ni, hogy mo6t erényt csinál­tunk, erényt kell csinálnunk a szükségből. A nehezebb gazdasági körülmények, a vi­lágpiaci árváltozások, s az a felismerés, hogy a hatékony­ság hazánkban nem nőtt a kívánatos mértékben, kollek­tív nemzeti önvizsgálatra késztettek, s ha úgy tetszik, előrébb hozták fogyatékossá­gaink felismerését, s az táj, minőségre törekvő szándékok megvalósításának Határide­jét. Ám a hatékonyság javulá­sát — bár az elsődleges számbavétel gyáregységi, gyári szintű — csak népgaz^ dasági léptékkel mérhetjük, illetve érezhetjük meg iga­zán. Ezért túl kell lépni az üzemi, közigazgatási határo: kon, s meddő dolog lenne a minőséget csak a munkapad mellett megkövetelni. A szervezésben, a vezetés szín­vonalának javításában is lép­ni kell, s hatékonyságnövelő lehet a szakmai, gazdasági érvekkel megalapozott bátor­ság is... Mert ma még gyakran bátorság kell a pré­mium differenciált elosztásá­hoz. vagy a ^öntéshez, hogy ki kapjon és ki ne kapjon fizetésemelést, magasabb be­osztást. A kor érdeme, hogy felis­mertük a kórt. A párbeszéd, a vita, az őszinte légkör cse­lekvőkészséggel párosult. Ez jófajta, eddig lappangó in­dulatokat mozgósíthat és rettenti a restséget. B. I. A Gép­es Felvonószerelő Vállalat Hejőcsaba: HCM, Sajóbóbony: ÉMV, Kazincbarcika: BVK, valamint mályi munkahelyeire felvételre keres szakmunkásokat az alábbi munkakörök betöltésére. • ács-állványozó, • hegesztő, • csőszerelő. • festö-mázoló. Jelentkezni lehet Miskolc, Széchenyi út 28. sz. 1/2. Ez évi első ülését tartja ma délután fél 4-től a Ha­zafias Népfront Miskolc vá­rosi Bizottsága. A várósi ta­nács nagytermében rrjeg- rendezendő ülés első napi­rendi pontjaként , Drótos László, a városi pártbizott­ság első titka A ismerteti a HNF Miskolc városi Bizott­ságának 1981-re szóló, ki­emelt feladatait. Joosz Gá­bor, a HNF városi bizottsá­gának elnöke az 1981—85-ös évekre szóló feladattervi ja­vaslat előadója, ö ismerteti a bizottság és„az elnökség idei munkatervét. Egy hónap Zánkán Miskolcról 130 hatodik osztályos utazik március 6- án Zánkára, az úttörőtábor­ba: egyhónapos rajtitkári és őrsvezetői továbbképzésen vesznek részt. Ez alatt az idő alatt sem esnek ki a ta­nulásból, ott járnak iskolá­ba. Őrsi szakácsok a Tokajban Kis kukták vetélkedője Nagy sikerrel rendezte meg tavaly a városi úttörő- elnökség és a Tokaj ven­déglátóház a miskolci álta­lános iskolák őrsi szakácsai­nak vetélkedőjét. A kis kuk­ták idén is megkapták a felhívást, huszonhat csapat nevezett be. A Tokaj ven­déglátóház konyháján zajla­nak az elődöntők: az el­ső kettő tegnapelőtt és teg­nap vojt, a harmadik — utolsó — ma délután lesz. Egy főzőcsapat égy kislány és egy fiú őrsi szakácsból áll.. Rántással vagy haba­rással készíthető levesek fő­zéséből, félkész ételek fel- használásából és palacsinta­sütésből készültek fel a gye­rekek. Zsűri: a Tokaj ven­déglátóház gárdája. Hama­rosan megrendezik a dön­tőt is, ahol kiderül, hogy melyik! páros Miskolc leg­jobb kis kuktacsapata. Akár­csak tavaly, az idén is ösz- szemérik majd tudásukat a Miskolci Vendéglátó fiatal szakácsai; őket viszont a most legjobban szereplő gye­rekek zsűrizik. Védett korban ✓ Már jó néhányszor tanúja voltam, hogy valaki így. vezette be kritikai megjegyzéseit: miután védett'korban vagyok, en már elmondhatom. Mindannyian tudjuk, mit jelent a védett kor. Bár a mi államrendszerünk megvalósította a teljes foglalkoztatottsar got, így hát nem kerülnek az utcára az emberek, bizonyo.s életkoron túl külön törvény is védi a dolgozót; nyugdíj elölt nem kényszeríthetik munkahely-változtatásra. Akár a munkáltató, akár a munkavállaló beszél a védett korról, minőig érzem az ironikus felhangokat. Valami olyas­mit, hogy mindkét fél a nyugdíjra vár. Általánosítani persze éppen olyan hiba lenne, mint figyelmen kívül hagyni a jelen­séget. Kétségtelen, hogy nem könnyű tudomásul venni: közeleg az életformaváltás, hogy hosszabb távú feladatok kitűzésé­kor a munkahelyi vezetők már másokra is gondolnál; (kény­telenek gondolnij, hogy — alig észrevehetően ugyan, de — csökken a szellemi, fizikai erő. Sokan ezt túlzott aktivitással ellensúlyozzák, mások inkább rugalmasan visszavonulnak. A lényeg az,'hogy nem egészen jó. nem egészen nyugodt a közérzetük. Mindebből az következik, hogy, a védett ko- rúakra fokozottabban kell figyelni,, úgy kell' kondicionálni őket, hogy — teherbírásuk esetleges csökkenését is figyelembe véve — teljesítőképességüknek megfelelően dolgozhassanak. Akkor maid nem emlegetik a védett korukat. De mi van. ha mégis emlegetik? Ha valaki így vezeti be kritikai meg­jegyzéseit: védett korban vagyok, most már elmondhatom ... Ez azt sejteti, hogy eddig nem szólhatott kellemetlen követ­kezmények nélkül. Magyarán; félt véleményt nyilvánítani. Vajon okkal, vagy ok nélkül? A kérdés nem ilyen egyszerű. A, védett korúak nemzedéke sok mindent megélt. A félelemreflexek olykor az első im­pulzusra működésbe lépnek. Mert az idegrendszer őrzi az. egv- kor elszenvedett sérelmek nyomát, még a vélt sérelmekét is. A fiatalok értetlenül állnak ezzel szemben. Felnőtt egy féle­lem nélküli nemzedék, mely mosolyog az óvatos- öregeken, de inkább bosszankodik, s tán kicsit le is nézi azokat. Nem csoda, hiszen bennük aligha Vertek gyökeret kétségek, nem voltak egzisztenciális gondjaik, senki soha nem csúfolta meg a hitü­ket. Oly korban élnek, mely védi őket, anélkül, hogy „védett korúak” lennének. Nevezzük az egyre erősödő demokratizmus korának, mely- • ben — életkortól függetlenül — minden becsületes,'dolgos ember védelmet élvez. Ez persze korántsem jelenti azt. hogy senkit sem sért a birá- . lat, hogy a szókimondók — egy ideig — nem kerülhetnek ked­vezőtlen helyzetbe. De a kor — mely közösségi társadalmat teremtett — azok- ,nak kedvez, akik képességeiket mindig a közösség érdekében mozgósítják, akik úgy élnek együtt társaikkal, hogy képesek befogadni, feldolgozni az impulzusokat, s azokat mindig tár­sadalmi célok érdekében kamatoztatni. Ez nem mindig könnyű, mert mindannyian számos ellent- 7 mondással terhes közegben élünk. De mindig az emberség próbája. A most védett korban levők nem érezték mindig ezt az em­berséget, ezért nem csitultak el védekező reflexeik. Talán még nem késő, hogy ezt megértessük velük és önmagunkkal; Mint ahogyan azt is, hogy szólniuk kel! mindannyiszor; ahányszor csak szükségét érzik annak. S szólhatnak kellemet­len következmények nélkül. De nem a közelgő nyugdíj védett­ségéből. hanem a kötelességét teljesítő és a jogaival szabadon élő errtbei pozíciójából. <»>•• -----­. (gyarmati) ” Maskarás játékot űztek... Ordüglagzi, macskabál és más farsangi vígságol Téltemetés, tavaszvárás, az elmúlást szimbolizáló álarcos- jelmezes játék, a még párra nem lelt leányok csúffá téte­le. parádés utcai felvonulás, kanieválherceg köszöntője, farsangbíró-választás, kiviiá- gos-kivirradtig tartó táncmu­latság — ki tudja méer. hány érdekes, ősrégi és a közelmúlt honosította szokás kapcsoló­dik a hetekig tartó farsang­hoz. Az ókori népek tavasz- ünnepének, a romai szatuc- náliáknak tovább élő hagyo­mányai, a germán holdünnep, az ősi, pogány áldozati szer­tartások emlékei éppúgy ke­verednek bennük, mint a ke­resztény vallás böjtre utaló, vigasságot mérséklő regulái, vagy egy-egy falusi közösség tájjellegű szokásai. Érdekes, hogy a legkoráb­bi farsangi leírásokat ha­zánkban egyházi szerzők ve­tették papírra. Temesvári Pelbárt prédikációs gyűjte­ményében olvashatjuk: „Történt az Űr 1480-ik esz­tendejében ... a Kapos mel­lett egy asszony több me­nyecskével együtt férfiruhá­ban ... maskarás játékot űzött... és av többiekkel együtt táncoltak.” A legtöbb írásos emlék az udvari far­sangokról szól. „A király és más urak a tábortáncot jár­ták” — olvashatjuk egy 1519-es leírásban. Az 1418- as egri farsangi „tudósítás­ból” pedig megtudhatjuk, hogy pajzs helyett magukat vánkosokkal védő lovagok tréfás tornán mérték össze erejüket. A régebbi száza­dokban ugyanis a farsang megünneplésének egyik fon­tos eleme volt a tréfás küz­delem; XIII—XIV. századi feljegyzésekben olvasható, hogy gyakran egész falvak vívtak egymással víg csatá­kat. A XV. század második felétől kezdve a városlakók, többnyire a kézműves legé­nyek húshagyó kedden vi­dám színjátékokat adtak elő, amelyeknek fő eseménye itt is a tréfás veszekedés volt, az " ősi, pogány tél—tavasz­küzdelem szimbolikus ábrá­zolásának kései változata. A falvakban a három na­pig tartó farsangi mulatsá­gok előkészületei már far­sang Vasárnapja előtt, „zsí­roscsütörtökön”, „kövércsü­törtökön” megkezdődtek. Az asszonyok sütöttek, főztek, kezdődött a vendégeskedés, még a szomszéd -faluból is jöttek. Szombaton választották meg a farsangbírót — széke­lyeknél a gazdát — és segí­tőit, akik a mulatság meg­rendezéséről gondoskodtak. Este a legények kiásták azt a fiaskó bort, amelyet elő­ző évben, aratáskor dugtak a kocsma földjébe, s ezzel kezdetét vette a farsangi mulatság. Salgótarján kör­nyékén az asszonyok mulat­sága volt az „ördöglagzi”, amelyet farsang keddjén tartottak. Egy-egy háznál 10 —15 asszony is összejött, et­tek, ittak, táncoltak. Veszp­rém vidékén húshagyóked- den asszonyok „ivóját” tar­tottak, amikor is az asszony­nép borpincékben gyülekez­ve mulatott. Manga János írja Palóciöld című köteté­ben, hogy farsang keddjén Mátrgalmáson még 1968-ban is maskarába öltözött asszo­nyok járták á falut, a fér­fiakat jégcsappal „borotvál­ták”, este pedig „macska­bált” tartottak, ahová fér­fiaknak tilos volt a beme­net. Palóc farsangi szokás volt a „rabvágás'’, vagy „rabhordás'’ is. Farsang hét­főjén két férfit rabnák öl­töztettek, arcukat korommal kenték be, zenekísérettel jár­ták be a falut, aztán a tánc­házban, a bíró vádbeszéde után került sor a rabok „le­fejezésére”. A farsang végét jelző ham­vazószerdához is sok szokás kapcsolódik. Ez is dologtiltó nap volt, mint a „farsang farka” napjai. Azt tartották, hogy az állatokat sem sza­bad befogni, mert kiszárad­nak. Sok helyen megrendez­ték ilyenkor a tél, a farsang temetését is. A székelyeknél maskarás menet szalmabá­but vitt a falu szélére;, és vidám ceremónia közepette temette el. Az Alföldön rossz gebével, szamárral hú­zott kocsin, szánon letakart alakoskodót szállítottak vé­gig a falun. A pártában ma­radt lányokat is e napon gúnyolták ki a falut járó su- hancok a „szűzguiyaíordí- tásnak”, „kolompolásnak” nevezett játék során. A far­sangkor megmaradt ételeket sokfelé aztán „zabálócsütör- tökön” fogyasztották el. „In­kább a has. fakadjon, mint valami megmaradjon!” — így vélekedtek például Za­lában. S bár a farsang ma is a bálok, a táncmulatságok évadja, a régi, farsangi nép­szokások tarkaságaiból nap­jainkra csak kevés maradt meg. Az évente megrende­zett mohácsi busójárás is inkább idegenforgalmi látvá­nyosság, mintsem népmu­latság. K. Gy. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom